Merülj el egy olyan témában, amely egyre gyakoribbá válik a párkapcsolatok világában, de még mindig rengeteg kérdést és tévhitet övez. Fedezd fel, hogyan találkozott az író az „etikus non-monogámia” fogalmával és milyen benyomása volt róla elsőre. Ismerd meg, hogy a történelem előtti időkben milyen formákban élték meg a kapcsolatokat az emberek. Vegyél részt egy rövid antropológiai utazáson, amely feltárja, vajon természetes-e számunkra a monogámia.
Érdeklődj a non-monogámia különböző formái és motivációi iránt. Vizsgáld meg a kritikus véleményeket, amelyek szerint sokszor csak fedőneve a megcsalásnak. Dőlj hátra, és olvass egy szexshop blog cikket, amely nem ítél, hanem megértést és információt kínál. Készülj fel arra, hogy új szemszögből nézz a saját és a társadalmi kapcsolati normákra. Végezetül, formálj meg egy saját, megalapozott véleményt arról, hogy ez a kapcsolati forma a jövő vagy csak egy divatos kifejezés.
Amikor a kifelé vágyakozó férfi vagy nő először találkozott egy online társkereső platformon az „ethical non monogamy” kategóriával, az első gondolata az volt, hogy azta, de szép nevet kapott a szélhámosság. Persze ő nem ítél elsőre, még ha számára van is valami paradoxon ebben az egyre gyakrabban használt szókapcsolatban.
Azóta többször előkerült ez a kifejezés, legutóbb például a Szexoktatás című sorozat negyedik évadának egyik karaktere, Aisha használta magára, miután szorult helyzetbe került, mert érdeklődésének két tárgya is egy légtérbe került. Tény, hogy sok kérdésre lehet rövid és mindent megmagyarázó válasz, hogy „de hiszen én az etikus non monogámia híve vagyok.” (Magyarul még tudományosabbnak hangzik az elnevezés.)
De vajon mit takar pontosan ez a kifejezés, hogy non-monogámia, és tényleg ez a romantikus kapcsolatok jövője, ha nem a jelene? És egyáltalán, hogy állunk ma a monogámiával?
Hogy randizott az ősember?
Az ember társas lény, az ősidők óta ez a túlélése egyik alapfeltétele. De ha már az ősidőknél tartunk, érdekes, hogy a monogámia-poligámia kérdésében nem feltétlen tudnak dűlőre jutni az antropológusok. Több kutatás is rámutatott, hogy a történelem előtti időkben az emberi közösségek mintegy 85 százaléka poligám, sőt részben poliamor kapcsolatokra épült, még ha ezt akkoriban nyilván senki nem nevezte ilyen kategorikusan a nevén.
A mai napig talány, hogy mi sodorta az emberiséget a monogámia felé, de egy 2011-es, a New York Times által közzétett tanulmány szerint ez már 10-20 ezer évvel ezelőtt megtörténhetett. Ha pusztán a biológiát nézzük, evolúciós szempontból elvileg a poligámia lenne hatékonyabb, hiszen a túlélés tekintetében az a biztos, ha egy férfi minél több gyereket nemz. Úgy tűnik azonban, hogy már az ősember is rájött, hogy ez nem minden, és egyes nézetek szerint azért választotta a monogámiát, mert ebben a felállásban védelmezni és táplálni is tudta utódait.
Végül is talán ettől is ember az ember, hogy mennyiségi fajfenntartás helyet a minőségit választja. De ez nem jelenti azt, hogy a homo sapiens eredendően monogám lenne.
Az antropológusok megkülönböztetnek szociális és szexuális monogámiát. Előbbiben a felek együtt élnek, együtt nevelik gyerekeiket és bár élnek egymással szexuális életet, ez nem feltétlen kizárólagos. (Ilyet biztosan sokat látunk, ismerünk közelről is.) Utóbbiban a közös szexuális élet kizárólagos, és ez az élővilágban meglehetősen ritka. Igazából nem létezik tudományosan egybehangzó válasz arra, hogy az ember számára természetes-e a monogámia, a kutatók ma is keresik a választ, hogy az ember és az a néhány faj, amely monogámiára törekszik, vajon miért teszi ezt.
Tény, hogy a monogámia a modern civilizáció térnyerésével egyre erősödött. Azokban a kultúrákban, ahol a poligámia hivatalos keretek között is létezik, ez szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy egy férfire több nő jut. Egy 2012-es tanulmány szerint ezeken a helyeken a megnövekedett versenyhelyzet miatt csökken a nemi függetlenség, és nő a háztartáson belüli konfliktusok száma. Ugyanez a tanulmány azt is állítja, hogy a monogámiában nagyobb a demokratikus egyenlőség nemcsak a párkapcsolatokon belül, hanem az egész társadalomban.
Mit jelent pontosan az etikus non-monogámia?
De félre a tudománnyal! Amióta világ a világ, mindig akadtak és akadnak olyanok, akik nem a konvenciók szerint szeretnék értelmezni az olyan fogalmakat, mint szerelem, szex, elköteleződés, párkapcsolat. Stephanie Cooncz, író és házasságtörténész szerint kapcsolataink az elmúlt 30 évben nagyobb változásokon mentek keresztül, mint az elmúlt 3000 évben összesen.
A kor, amelyben élünk, egyre több társadalmi konvencióval számol le, és ennek szerves része, hogy az emberiség egyre bátrabban és egyre kreatívabb elnevezések segítségével fedezi fel magának, hogy milyen az élet a monogámián kívül.
Amikor kutatómunkába fogott, hogy mit is takar pontosan az etikus non-monogámia, hamarosan olyasmi érzés kerített hatalmába, mintha Pandora szelencéjét nyitotta volna ki. Kiderült számára, hogy a nem monogám kapcsolatoknak sokkal több fajtája van, mint gondolta, ezek elnevezései pedig gyakorlatilag teljesen új kiadású értelmező kéziszótárért kiáltanak.
Az etikus non monogámia viszont azért jó elnevezés, mert ez tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, és nagy vonalakban azt jelenti, hogy valaki egyszerre több szexuális és/vagy romantikus kapcsolatban van benne. A kifejezés újszerűségét nyilván az adja, hogy hangsúlyosan szerepel benne az „etikus” jelző, ami ideális esetben azt jelenti, hogy ez a kapcsolati forma közös megegyezésen alapul, és a felek között nyílt kommunikáció működik.
Tehát elvileg ez mindenképpen olyan felállás, amelyben egyik fél sem sunnyog, nincs titkolózás, és senki nem érzi azt, hogy bele van kényszerítve ebbe a helyzetbe. Ha valaki úgy lesz érdekelt egy másik kapcsolatban, hogy a partnere nem adja beleegyezését, akkor az már etikátlan non-monogámia, ismertebb nevén megcsalás.
A nyitott kapcsolatok jelentős részébe az egyik fél kizárólag azért megy bele, mert nem akarja elveszíteni a másikat. Egy ismerőse külföldön él, és arról számol be, hogy játszótéri beszélgetésekben is egyre többször mesélik anyukák (és néha persze apukák is), hogy kinyitották a házasságukat. A legjobb témához illó szexcikkeket olvasva is tény, hogy az etikus non-monogámia egyre ismertebb kapcsolati forma. Ennek nyilván az is az oka, hogy a médiában is sok szó esik róla, de a szájhagyomány is sokat nyom a latban, és minél többet hallunk arról, hogy mások így élnek, egyre több lehetőségünk van fontolóra venni.
Vannak olyanok, akik úgy érzik, egyszerre több embert is tudnának vagy akarnának szeretni. Olyanok is szép számmal akadnak, akik vinnének egy kis változatosságot a szerelmi vagy a szexuális életükbe. Az sem ritka, hogy az ember az évek múlásával jön rá, hogy van még mit felfedezni saját szexualitásával kapcsolatban, aminek része lehet, hogy próbálkozna azzal a nemmel is, amely iránt azelőtt nem érdeklődött. Azt is sokan érzik, hogy nem várhatják egy embertől, hogy minden igényüket kielégítse. És az is nagyon gyakori, hogy egy párkapcsolatban a felek különböző mértékben igénylik a szexet, és ez előbb-utóbb mindkét fél számára kényelmetlenné válik. Nagyjából ezek azok a helyzetek, amelyek kiindulópontjai lehetnek annak, hogy párban élő emberek úgy döntsenek, új keretek közé helyezik kettejük kapcsolatát.
Tényleg etikus ez a „megcsalás”?
Tény, hogy a kifejezés egyre divatosabb, főleg a fiatalok körében, és ennek természetes velejárója, hogy azoknak a száma is egyre nő, akik meglehetősen hanyagul értelmezik a kifejezést, és valójában a klasszikus szélhámos viselkedés szinonimájaként használják. „Manapság kifejezetten trendi az etikus non-monogámia, de valójában ez egy nagyon nehéz párkapcsolati műfaj – nyilatkozta Dr. Lori Beth Bisbey egy magazinnak. – Szenzációs kommunikációs-, érzelmi- és tárgyalókészség kell hozzá, hogy hosszú távon működjön. A beleegyezés fogalmát sokan meglehetősen tágan értelmezik, és úgy beszélnek közös megegyezésről, hogy valójában ez nem történik meg.”
Dr. Wednesday Martin 2015 óta tanulmányozza a non-monogám kapcsolatokat, és azt mondja, „rengeteg őszintétlenséget látok az olyan kapcsolatokban, amelyet a résztvevői etikus non-monogámiának neveznek. A nyitott kapcsolatok jelentős részébe az egyik fél kizárólag azért megy bele, mert nem akarja elveszíteni a másikat.
Pedig ezt a felállást pont a nyitott kommunikáció és az átláthatóság teszi etikussá.”
Nem párkapcsolati szakértő, de valahogy az az érzése, egy kapcsolat csak akkor működhet nyitottan, ha „zártan” is működik, és egy haldokló, rossz kapcsolatot nem fog megmenteni az, ha kinyitják. Valahogy azt is érzi, hogy akiknél működik az etikus non-monogámia, azok számára az elnevezés mindegy is, ők valami egyenrangú és jól eltalált megegyezés mentén boldogan élik az életüket, a többiek pedig nevezhetik akárminek, akkor is ingoványos területen járnak, és csak fedőnévként használják az etikus non monogámiát. Mert az az esetek nagy részében nem más, mint a jó öreg megcsalás.
Tudom, hogy mással is lefekszik, nekem jól is van így
Itthon kevés szó esik egy külföldön már sokat emlegetett jelenségről, az etikus nem monogám kapcsolatokról. De mi is ez, és mire való? A szerelemben, a párkapcsolatban nemcsak a résztvevők neme és orientációi, de mennyisége szerint is ezerféle árnyalat van, köztük sok olyan, ami elsőre igazán álomszerűen hangozhat, de azért a cikk végére az is kiderül, hogy mennyi munkával jár az, hogy emberek úgy éljenek, ahogy igazából szeretnének. Viszont ha a felbomló kapcsolatok és a félrelépések arányait nézzük, akkor lehet, hogy nem ártana beletenni a képletbe némi szellemi és érzelmi erőfeszítést az alapvetésként kezelt monogámiához képest. Ami nem feltétlenül jelent egyenes utat egy etikus nem monogám kapcsolathoz – ez nem egy kampánycikk –, de akár jelenthet azt is. Pride hónap van, ami messze többről kellene, hogy szóljon, mint a szivárványos konzumünnepről és az ügyeletes megzavaróiról, így adja magát némi párkapcsolati látókörszélesítés.
Monogám vagyok, de
Az etikus non-monogámia szóösszetétel egyik fele, talán, érthető: a non-monogámia annyit tesz, hogy az exkluzivitás a párkapcsolat valamely vagy több vetületére nem lesz érvényes. A monogámia a szó szerint értelemben azt jelenti, csak egy házastársa van egy embernek, ám ma már nem csak a házasságra, hanem a párkapcsolatokra általában használjuk, amikor arról beszélünk, hogy a kapcsolatban a felek exkluzívan csak egymással vannak intim érzelmi és szexuális kapcsolatban, esetleg életközösségben, más romantikus vagy szexpartner nincs és nem is lehet a képletben. Ezzel szemben a nem monogám kapcsolatokba bekerülhetnek további szereplők.
Eddig kerek és érthető, láttunk is már ilyet, de mit jelent az összetételben az „etikus” szó? Leginkább a lényeget: azt, hogy a kapcsolatban részt vevők mindegyike pontosan tudja, hogy nem csak ketten vannak/lehetnek, sőt, nem csak tudja, de így is akarja. Magyarán, míg a „sima” nem monogám kapcsolatban valaki nincs tisztában azzal, hogy milyen is az a képlet, amiben ő részt vesz, addig egy etikusan nem monogám kapcsolat átlátható. Előbbire – amit nem etikus nem monogám kapcsolatoknak nevezhetnénk – tipikus példa a megcsalás és a házasságtörés: Károly és Liza hat éve házasok, ám Liza nem tudja, hogy Károlynak nyolc hónapja van egy Klárija, minősített esetben Klári sem tud Liza létezéséről, de egyébként Liza meg épp kollégájával, Józsival lép félre pár hete. Legalább két brutális nagy hazugság, titkolózás, az igazság kiderülése és a vele járó bizalomvesztés és válság csak idő kérdése. Néha egész sok időé, és ez még tragikusabb: emberek élnek évtizedeket konstans hazugságban. Az etikus non-monogámok erre a hazugságra mondanak nemet – miközben ugyanígy nem akarnak csak egy partnerrel együtt lenni.
Így, bár a kérdésre, hogy mi kell egy etikusan nem monogám kapcsolathoz, van egy sor lehetséges válasz – informált és lelkes konszenzus, őszinte és folyamatos kommunikáció, önbizalom, önismeret, önreflexió, empátia, és a kisajátítás elengedésének képessége –, ezek közül a legfontosabbként mindenki a kommunikációt jelöli meg. Nagyon, nagyon sok kommunikáció, valós idejű, őszinte, bevállalós, kemény, esetenként fájdalmas beszélgetések kellenek egy ilyen képlet működtetéséhez. Erre két okból is szükség van: egyrészt, mert egy ilyen kapcsolatnál az átlagos kapcsolatoknál jóval pontosabb szabályrendszert kell lefektetni, másrészt, mert aztán a működtetéshez is elengedhetetlen a folyamatos, őszinte visszacsatolás.
Míg a monogám kapcsolatban az esetek döntő többségében egy szabály van, az is kimondatlan, jelesül, a teljes hűség elvárása érzelmi és szexuális értelemben is, addig az etikus non-monogámiában bele kell menni a részletekbe, és lefektetni, hogy, hm, leginkább, hogy kit lehet lefektetni. Túl a humorkodáson egy ilyen kapcsolatban a felek megbeszélik azt is, hogy mi fér bele a nem kettejük között történtekbe, csak szex, vagy randizás, esetleg romantikus kötődés is, szexben minden vagy csak bizonyos dolgok, illetve hogyan biztosítják a szexuális egészséget. Fontos, hogy a partnerek megbeszéljék azt is, hogy milyen mélységig szeretnének tudni arról, hogy párjuk kivel mit csinál, van, akinél a „nem kérdezed, nem mondom” szabály érvényesül, mások a teljes átláthatóságra szavaznak, és a két végpont között számos egyéb megoldás is lehet.
Fotó: iStockphoto
Ásó, kapa, szexhiány?
Természetesen az etikusságnak az is feltétele, hogy nemcsak mindenki tudja, mi van, de mindenki akarja is azt, ami van, ezt jelentette az előző bekezdés elején az informált és lelkes konszenzus kifejezés. A beleegyezésre, konszenzusra – angolul consent – egy fontos jelző tapad e témában, a lelkesedés: etikus nem monogám kapcsolatot csak úgy lehet csinálni, ha azt az összes érintett igazán, önként és lelkesen akarja, nem csak szájhúzva, megalkudva, meggyőzve, belemanipulálva a helyzetbe. Ezért is hívják az etikus non-monogámiát más szóval konszenzusos non-monogámiának: nem vagyunk monogámok, ezt mi tudjuk, és pont így is akarjuk. Egyébként a lelkes beleegyezés – angolul enthusiastic consent – minden szexuális közeledés alapja is kellene hogy legyen, de ez más téma.
Önbizalom, önismeret, önreflexió, empátia és a kisajátítás elengedésének képessége – áll még a hozzávalók felsorolásában. Ez a belső, lélektani része az etikus non-monogámiának az, ami alapvetően elválasztja azokat, akiknek való ez a kapcsolattípus azoktól, akiknek nem való. Ugyanis lehetünk mi bármilyen profi kommunikátorok, bármennyire empatikusak, akarhatjuk bármilyen lelkesen, közös megegyezéssel azt, hogy etikus nem monogám kapcsolatban éljünk, ha a lelkünk erre nem alkalmas. Ennek lehetnek terápiás alapjai is, amelyeken lehet dolgozni – az önbizalmon, a féltékenységen például tipikusan lehet –, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy különféle lelkialkatok léteznek, és mindegyikhez más passzol.
Itt jön képbe az önismeret, azt ugyanis nekünk magunknak kell kiderítenünk, hogy alkalmasnak érezzük-e magunkat egy efféle kapcsolatra. Ha nem, az is rendben van, és ha azt gondoljuk, hogy igen, majd kiderül, hogy mégsem, az is, csak legyen a válasz mindig őszinte és önazonos. Az etikus non-monogámiával kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdés is ide kapcsolódik: mit kezd egy ilyen kapcsolat a féltékenységgel? Figyelmes olvasó talán már sejti a választ: kibeszéli. Leülteti partnerét/partnereit, és higgadtan elmondja, hogy mit érez, miért érzi azt, és mi segítene neki. A féltékenység leggyakoribb oka egyébként is a bizonytalanság, a kétely, az, ha nem tudjuk, mi történik, az etikus nem monogám kapcsolatok kommunikációs gyakorlata pedig erre adhat megoldást.
A swingerklubon túl
Etikus nem monogám kapcsolatból sokféle van. Ide tartoznak a swingerek, akik, ugye, párcserében utaznak, többnyire erre szakosodott rendezvényeken, itt a párkapcsolaton kívül csak szexuális kapcsolat fér bele, az is többnyire úgy, hogy a pár effektíve ott van az eseménynél is. A klasszikus poligámia is ide sorolandó, bár ott az etikusság csak a törvényi értelemben valósul meg, a konszenzusosság nem feltétlenül. A legismertebb etikusan nem monogám kapcsolattípust kellően ködösen nyitott kapcsolatnak nevezik, ami ezer dolgot jelenthet, de a legtöbbször arra utal, hogy a pár érzelmileg monogám, de a felek számára belefér a szexuális kalandozás. Ennek egyik altípusaként létezik az elsődleges és másodlagos partnerség intézménye: ez olyan nyitott kapcsolat, amikor az eredeti, elsődleges partner mellett nem több kis kaland, hanem egy, viszonylag tartós másik partner van, ám a két partner a szóhasználatból is sejthetően nem egyenrangú, a másodlagos partner jellemzően csak szexpartner.
Az utóbbi években kezdtek el többet beszélni a poliamoria fogalmáról is, talán ez a laikusok számára legnehezebben felfogható formája az etikus non-monogámiának: a poliamoroknál ugyanis nemcsak a több emberrel megélt szexualitás, de a több emberrel megélt szerelem is része a megegyezésnek. A poliamoria filozófiája szerint a szerelem végtelen, bármennyi emberbe lehet szerelmesnek lenni, legfeljebb az idő és az erőforrások szabnak határt a dolognak. Még egy típusról érdemes szót ejteni, mert erről aztán tényleg csak a kink közösség keményvonalas tagjai tudnak: az úgynevezett párkapcsolati anarchia koncepciója szeretné lebontani a klasszikus határvonalakat szexuális, romantikus, és baráti kapcsolatok között. Szerintük a jelen társadalom ki nem mondott véleménye, mely szerint a szexuális-romantikus kapcsolatok értékesebbek a barátságoknál, hibás, és minden emberi kapcsolat sokféle lehet, és sokfelé fejlődhet idővel, így nem szabad lekorlátozni, kivel mit szabad.
Adja magát a kérdés, hogy miért nem jó az embereknek a régi jó monogámia? Miért akarnak ilyen kapcsolatot? Nos, erre, ha nem is teljesen, de valamelyest választ adhat a szimpla statisztika: a monogámia láthatólag sok embernél nem működik, máskülönben nem lépett volna már félre az átlagos amerikai nők tizenöt, a férfiak huszonöt százaléka, nem lenne ennyi válás és mindenki boldogan élne, amíg meg nem hal. Persze a kapcsolatok és házasságok végét messze nem csak a hűtlenség jelenti, de azért ez is egy indikátor. Emellett oka lehet az etikus non-monogámia népszerűségének, hogy a szexualitás értelmezése megváltozott, és az emberek egy része úgy éli meg, hogy megállapodni egyetlen partner mellett azt jelenti, hogy nem élhetik meg a szexualitásuk teljes skáláját. A non-monogámiában ezt megtehetik, miközben arról sem kell lemondaniuk, hogy komoly és bensőséges kötődésük legyen valakivel. A már emlegetett lelkialkatok is választ adhatnak erre a kérdésre: ha valaki úgy van huzalozva, hogy képes egyszerre több embert szerelemmel szeretni, etikus non-monogámiában ezt megteheti, ha valakiben nincsen féltékenység, vagy éppenséggel boldoggá teszi, izgalomba hozza, ha tudja, hogy a párja mással is együtt van, neki szintén beválhat egy ilyen kapcsolat.
Természetesen – ezt mondani sem kell – a monogámiával nincsen inherensen baj, aki arra vágyik, tegyen azért, főleg, hogy lehet ám a monogámiát is etikusan, átláthatóan, őszintén csinálni. Az etikus non-monogámia nem való mindenkinek, és nem valósítható meg minden helyzetben. Egy bizonytalan, kölcsönösen függőségi kapcsolatban a nyitás az etikus non-monogámia felé nem biztos, hogy jó ötlet, hiszen tovább erősítheti a bizonytalanságot, mártírszerepet szülhet, és a féltékenység is pusztító méreteket ölthet. Van emellett vallási, szociális és (nép)egészségügyi vetülete is a dolognak, amit nem szabad kihagyni a számításból: a nem hagyományos kapcsolatokban élőkön komoly stigma lehet, hogy kiléptek a konvenciókból, ami újabb kommunikációs mestertrükköket igényel, és bizony, arra is fokozottan gondolni kell, hogy a nem kívánt terhességek és a nemi betegségek ellen védve legyenek a felek. Magyarán bármennyire is vonzóan hangozhat a szabadság és a több partnerrel járó izgalom, az etikus non-monogámia egy csomó személyes készséget és munkát igényel, és még ezzel együtt sem való mindenkinek. De ilyen is van, így is lehet élni, boldogan és kiteljesedetten, és ez akkor is így van, ha aprócska IQ-jú politikusok és követőik ettől nemzethalált vizionálnak.
az etikus non-monogámia sokkal több, mint egy egyszerű divatszó; ez egy összetett kapcsolati filozófia, amely komoly elköteleződést és őszinteséget igényel. Láthatjuk, hogy bár gyökerei a történelem előtti időkig nyúlnak vissza, a modern világ új kontextust és kihívásokat adott hozzá. A lényeg végül is nem az elnevezésben rejlik, hanem abban, hogy a résztvevők mennyire képesek a nyílt kommunikációra és a kölcsönös tiszteletre. A sikeres kapcsolat, legyen az monogám vagy nem, mindig is az egyetértésen és az őszinte egyeztetésen alapult. Az, hogy egyre többet hallunk erről a jelenségről, egyértelműen a társadalom folyamatos változását és az emberi szabadság iránti vágy növekedését tükrözi. Mindezek ellenére fontos észben tartani, hogy egy kapcsolatot nem a formája, hanem a benne lévő szeretet, bizalom és boldogság definiál. A jövő talán nem a monogámia vagy a non-monogámia teljes győzelméről, hanem a választás szabadságának elterjedéséről fog szólni. Olvasásunk legfontosabb tanulsága talán az, hogy érdemes megkérdőjelezni a megszokottakat, de mindig saját értékrendünk és a kölcsönös józanság vezéreljen bennünket a döntések meghozatalakor.
Kattints (koppints) a képre, vagy IDE és új dimenzióba kerül ez élvezés az életedben!
Iratkozz fel a levelezőlistánkra, értesítést küldünk ingyenes hozzáféréssel amikor a Tagi tartalom újra elérhető lesz. Ha érdekelnek szexhírek, ingyenes xxx erotika és kedvezmények erotika témában.
Ami rád vár az több ezer pornófilm, videó és képek tagoknak, pornófilmek és videók, szexmozi, pornóképek, rar pornó, videómegosztó, magyar amatőr és profi pornós lányok.
Szuper SZEX SHOP BLOG és tuti POTENCIANÖVELŐK!
Ezeket láttad már?
Péniszpumpa férfiaknak, vákuumpumpa pénisznövelésre és maszturbálásra
Mi az a péniszpumpa? A péniszpumpa egy olyan eszköz, amelyet a pénisz növelésére használnak. A [...]
Szex a moziban vibrátoros szexshop eszközzel
Egy korábbi online szexshop vásárlás miatt rendszeresen kapok hírlevelet az egyik budapesti szexshoptól. Mivel eddig [...]
Szexuális termékek ajánlója a legjobb szexhoptól, az INTIM CENTER minden nap nyitva!
A N°1 szexshop Budapest belvárosában, minden nap nyitva tart ✓ Nőket, férfiakat és párokat szeretettel [...]
A legjobb szexshop az INTIM CENTER nyitva 33 éve, de jópár szuper szexbolt van még
A budapesti szexshop az Intim Center, az Astoriánál a Károly krt 14. sz. alatt található. [...]