Farkad illeszkedik a számba

Azon gondolkozom, hogy bizonyos testrészeim mennyire illeszkedni képesek más bizonyos testrészeihez, míg vannak amik nem. Ezt bizonyára a legtöbben úgy fogalmaznák meg, mondjuk ajkak-ajkak esetben, de jól csókolózott! :-) Nekem az a gyanúm nem mindig erről van szó. Tudom például, hogy van akinek nagyon szerettem mindig is szájjal kényeztetni a farkát. Már előre éreztem az ízt, a bőr felületét, kívántam látni, érinteni, szájba venni. Még sem illett valahogy tökéletesen a számba, és nem is tudtam soha olyan jól szopni, mint egy másik férfitagot, ami különben ebből a szemszögből olyan szinten sosem érintett meg, csak mikor már a franciázás kellős közepén rájöttem tökéletesen illik a számba, és ettől olyan jó. A beilleszkedést persze fokozza a „megszokás” egy ismerős testrész mindig jobban idomul, fekszik, mint egy másik első találkozáskor. De azért vannak alapvetően összeillő testrészek, amik első pillanattól „aha” érzetet adnak, igaz pont ez kell nekem ide. :-) Ugyan így vannak pozíciók, amiket átéltem már „tökéletesebben”, emlékszem mennyire simán siklott, csúszott, és milyen kicseszett egy nagy élmény volt, ahogy abban a helyzetben, ott a földön térdelve járt bennem hátulról ki-be, és keltette életre sejtről sejtre minden porcikám. Így lehet az is, hogy vannak belém illő ujjak, örjítő ujjak, amelyek pont ott, pont annyira és úgy érintenek, ahogy a legfinomabb, legörjítőbb, és már reppentenek is fel-fel-fel magasra. A legfontosabbak egyike persze a száj, és mázlimra a legfinomabb ajkak szuszognak (inkább horkolásznak? ;-) most mellettem. Nem leszek szentimentális, csak kimondom amit gondolok, mázlija hogy ilyenje van! :-D Rágondolni is borzongató, ahogy ezek érintik a bőröm, és kezével a tarkómat átfogva húz magához, hogy intenzívebben csókolhasson.
Valamiért mindketten azt gondoljuk, a felizgatott szexualitás közben a csókok jelentik a pihenőszünetet, lassítunk a csípőnkkel, és belevetjük magunkat a nyelves, ajkas örömökbe. Átvisszük ide a figyelmünket, hogy lent felszabaduljanak a véredények, fellélegezzen minden sejt, és kvázi nyugalomból induljon az utolsó csatába. Majd mindig bizonyítást nyer, semmit nem ért a praktika, egy pillanat alatt ugyanott tartunk mint a „lassítás” előtt. Van még néhány ötlet, például hogy megfordulok, kikerülve az idilli, harmónikus csókoló-dugó helyzetből, és miközben próbál nyugton a sarkára ülni (képtelen rá, hiába kérem, hogy kicsit mozoghassak fel-le, csak mondja, de már mozdul is – mint vmi rossz kölyök :-)) kiderül, ez még kevésbé csillapítja a vágyat, és ahelyett hogy kitolnánk a csúcsot, már befodul a sarkon, és jobb ha elfutunk…vagy hagyjuk hogy elgázoljon. Újabb forgás, és megpróbálom szájjal lehiggasztani. Na persze, esélyem sincs, innen kb. mindegy mit csinálok, sőt nem csinálok… Póbálok a lehető legkisebb és leghidegebb lenni…haha, jaj nézni sem szabad, sóhajtani meg főleg nem.
Természetesen kikerülhetetlen a hüvely-pénisz, klasszikus páros tárgyalása. Itt sokat számít persze a döfésszög :-) (hogy írjam máshogy? :-D ami a pozició geometriájából adódik, és pozicióváltoztatással változtatható. Erre-arra kanyarodó himtagokról tapasztalat hiányában nem tudok nyilatkozni, csak láttam olyat. :-) A könnyen becsúszótól, a betuszkolhatjuk kézzel rásegítvé-ig mind-mind más és más. A könnyű persze a fenék alá tett párnával kisegített misszionárius, míg valamiféle kiflis, összeforgó, hátnak lehet a legkicsavartabb, egyben a legmerőlegesebb szögű.. Részemről kedvelem a közös síkra hozott, olajozottan járó, simán sikló helyzeteket, nem kell bögdösni a hüvelyfalamat, hogy maximálisan érezzem. Főleg az utóbbi időben éltem át ebben a finom siklásokban nagy dolgokat, a maga monoton, gyengéd, lassú üteme alatt, egy másik makró élménysíkon.
No, ha már ilyen mélyet geometriáztam testeinket, egy hajtűkanyarral felvágtatok egy másik ösvényre. A testen túl mást is illeszteni érdemes egymáshoz. Azonos rezgésszintre emelkedve, azonos hullámon, hangerőn, fényben úszva tovább finomodik az illesztés. Egy orgazmusküzdelmes időszakomban (mikor is elment mellettem a saját orgazmusom anélkül hogy átélhettem, érinthettem volna) azt tanácsolta valaki, miután a fejben dől el,minden, mi a fenének nem gyártom le magamnak közben. Igen, ismerek módszereket, tudom hol tartom a képeim hozzá, és bármikor legyártom a különböző orgazmusokat, de az nem ugyanaz, mint a kapott, elmenekülhetetlen, amit más idéz elő. Ehhez meg máshogy kell illeszkedni.
[Lolita]