Nyári vakáció 2. rész

Egy jó, nagy házban éltünk. Annak is a második emeletén voltak a szobáink. Ez a helyzet kiváló volt arra, hogy ha szükségünk volt egy kis magányra, eltűnhessünk a világ elől. Az első néhány próbálkozásunk után, kissé riadt voltam s kamasz lelkemnek, bizony szüksége volt némi magányra, az elmúlt napokat feldolgozandó. Húgocskám is láttam, elgondolkozó arccal végezte napi tevékenységét. Kicsi félelem is bujkált bennem. No, nem attól tartottam, hogy szüleink megneszelnek valamit, hiszen – talán sűrű elfoglaltságaik miatt (mindketten diplomáciai területen dolgoztak) – meglehetősen nagy szabadságot biztosítottak, értelmesnek ismert, ikergyermekeiknek. Ellenben tartottam attól, hogy érzékeny lelkű, imádott hugicám, lelkivilágán ejtettem, jóvátehetetlen sebeket.
Eltelelt néhány nap, amit így csendes magányunkban töltöttünk, mire megtört a jég.
Péntek reggel volt, hogy arra ébredtem, nem egyedül vagyok az ágyamban. Húgocskám hátamhoz bújva, csendesen szuszogott, engem szorosan átölelve. Hatalmas kő esett le a szívemről, tehát nem tettem semmi jóvátehetetlent. Hugi érezte, hogy felébredtem, megcirógatta mellkasom és kaptam egy csiklandós puszit a nyakamra.
– Jól aludtál bátyó? Eljöttem hozzád, mert attól féltem, haragszol rám. Talán azt gondolod rólam, hogy egy önző dög vagyok, aki csak kapni akar tőled.
Finoman megfordultam és magamhoz öleltem. Tekintetéből igaz szeretet áradt.
– Örömet okoztál. Féltem, hogy megsebeztelek, miközben én a csodák világában jártam. – közben megint megcsapott, a testéből áradó csodálatos illat. Szívtam magamba s nem vonhattam ki magam a hatása alól. Boxer alsóm megint sátorként feszült. Megérezte és testével, még jobban hozzám simult.
– Megbántani? Te? Még amikor undok vagy velem, akkor sem tudsz! Évek óta vártam, hogy végre, mint lányt is észre végy. Mindig jó tesó voltál. Elmondhatom, a széltől is óvtál. Az összes barátnőm sárgul az irigységtől, amiért ilyen bátyám van. Szinte mind megkörnyékezett, hogy segítsek veled egy randit összehozni. No, azt aztán nem! Te az enyém vagy! Már most minden bajom van, hogy mi lesz velem, amíg Franciaországban leszel. Az a kis bemutató, a cicikkel is arra kellett, hogy végre megmozdítsalak. – mondta szinte egy szuszra, közben ezer puszi hullott mindenemre, amit csak ölelésünkben elért.
Finoman simogattam hátát, derekát, amit rövid pólója szabadon hagyott. Kezem fel-fel- csúszott a háta hosszában és oldalán.
– Vedd le – suttogta – érezni akarlak! – remegő kézzel bújtattam ki pólójából. Előbukkantak gyönyörű, kemény mellei.
– Simogasd őket – nem kellett kétszer mondani.
– Mondd te csókolóztál már? – kérdezte.
Ezen elgondolkoztam. Spontán kamaszos kiséletezésem közben, szinte nem volt már a testén olyan pont, amit nem érintettem ajkammal, kezeimmel, de a csók…nem is tudom…talán nem mertem úgy is közelíteni. Valahogy, talán úgy éreztem, mindaz, amit eddig tettünk, vagy inkább tettem, az olyan szűzies, ártatlan felfedezés volt csak. De a csók, az már az erotika világa és ő a testvérem! Kissé zavartan néztem. Bennem a kérdés: Hát szabad? Mindketten elpirultunk s szó nélkül közelítettük ajkainkat. Zárt, forró ajkaink összeértek. Villámcsapásként hatott, ahogy megéreztem nyelvecskéjét, amint végigtapogatott. Azonnal visszaadtam a „kölcsönt” és bekérezkedtem a kiskapun. Hihetetlenül forrók lettünk az első csóktól, amit egyikünk sem akart megszakítani. A két nyelv fáradhatatlanul kergette egymást, kitapogatva minden kis zugot, ízlelve a gyönyörök forrását, átélve a csodát: Szerelmes vagyok és szeretnek! Törve a csókot, suttogva megszólalt:
– Szeretlek! – Én is szeretlek. – Suttogtunk, mintha valami tömegben kellene, titkunkat megőrizve, közölni, de az érzéseinket csak a suttogva elmondott szavak tudták adekvát módon kifejezni. Újabb és újabb csókban forrtunk össze és közben, úgy öleltük egymást, hogy szinte fájt.
Ajkáról lassan nyakára tértem, majd tovább a merev bimbókra siklott a szám, hosszan kényeztetve azokat. Tisztán éreztem vágyát, hangosan lihegve szorította fejem, engem mind intenzívebb érintkezésre sarkallva. Tovább indultam gyönyörű, lapos hasára. A köldöke körül megálltam. Nem tudtam betelni bársonyos bőre simaságával, illatával, ízével. Megemelte csípőjét – a jellegzetes „vedd le a bugyimat” mozdulattal – vettem az adást. S elém tárult megint az álmok csodája. Megint megbabonázva meredtem a gyönyörű, duzzadt ajkakra és a rejtekéből kibújt csiklócskára, amiken a vágy gyümölcsleve csillogott. Kitárt combjai közé csúsztam. Nem állhattam meg, hogy a bársonyos belső oldalakon, néhány száz csókocskát el ne helyezzek, de már ellenállhatatlan mágnesként vonzott az a gyönyörű kis punci, ahová immár „ismerősként” térhettem vissza. Nem tudom meddig kóstolgattam, szívogattam ajkait s a köztük lévő barlangocskát, gyönyörrel szürcsölve bőven folyó nedveit. Nyelvem rendre felkereste a pattanásig feszült csiklót. Kígyóként vonaglott alattam a filigrán leánytest. Sohasem akartam abbahagyni, ám egyszer csak a fülemet megütötte húgom halk, nyöszörgő hangja: Bátyó, bátyó engedd, hogy menjek! Akkor döbbentem rá, hogy amíg én élvezkedtem, kedvesem kívánságára nem figyeltem s talán már gyötrelem, az amit okoztam, öröm helyett. Nyelvemmel azonnal rátértem csiklócskájára s néhány érintés után az orgazmusának vulkánja, kis híján levetett az ágyról. Szinte megrémített mindent elsöprő gyönyörhulláma. Egész testében remegett, bújt hozzám, majd lassan el kezdett csorogni a könnye. Úr Isten, mit tettem – hasított belém a gondolat és úgy szorítottam magamhoz, mintha az életét kellene megóvnom valami szörnyű veszedelemtől. Azután finoman simogatni, puszilgatni kezdtem, nyugtatgattam. Kisvártatva csendesen elaludt, de még álmában is szorított magához.
Miután láttam mélyen alszik, finoman kibontakoztam öleléséből s gyengéden betakartam – aludj kicsim! Nem akartam, hogy szüleink megérkezve, ebben a helyzetben találjanak bennünket.
Szüleink megérkeztek s kérdezték, hogy a testvérem hol van. Mondtam, hogy éjjel rosszul aludt, fáradt volt, lefeküdt s most alszik.
Nos, akkor ne zavarjuk, elég, ha veled beszéljük meg. Három óra múlva indul a gépünk és leghamarabb jövő szerdán érkezünk haza. Nagyok vagytok, már nem kell keresni senkit, aki vigyázzon rátok. Amire szükségetek van, megvehetitek a hitelkártyátokkal. Vigyázzatok magatokra.
Gyorsan összekészültek s már ott is volt értük a minisztériumi autó, hogy a reptérre vigye őket.
Hugi átaludta a napot. Este, jobb híján és némi kétségek között, de én is lefeküdtem. Álom persze nem igen jött a szememre. A nap feszültsége bennem élt. Úgy gondoltam „önkezemmel vetek véget a problémának” s a könnyebbség kedvéért teljesen meztelenül feküdtem be az ágyamba.
Magam elé idéztem a nap közben történteket s a farkam, olyan keményen feszült, hogy azt hittem mindjárt felrobban. Óvatosan húztam egyet-kettőt rajta – még nem akartam elmenni, de nagyon közel voltam. Lehunyt szemmel idéztem vissza csókjainkat, karja ölelését, kirobbanó orgazmusát. Orromban éreztem teste illatát – húztam megint vagy kettőt – de az illat egyre valóságosabb, intenzívebb lett. Éreztem karomon tenyere lágy simítását s forró csókját ajkamon. Annyira plasztikus volt az érzet, hogy hirtelen kinyitottam szemem, de a gyenge fényben egy pillanatra az álom és valóság összekeveredett.
– Szegénykém te maszturbálsz? Ez is miattam van. Már megint önző voltam? -hallottam hugi suttogását.
Ekkor tértem magamhoz, rádöbbenve, hogy ő térdel az ágyam mellett a maga valóságában.
– Anyuék? Nem láttam őket a szobájukban. Na, én aztán jól elaludtam – mondta egy szuszra.
Én még mindig az előzőektől kissé kábán, csak nehezen tudtam elmagyarázni a helyzetet. Ő viszont egy pillanat alatt alkalmazkodott s már dobta is le magáról kevéske ruháját.
– De jó, mennyi sok időnk van! – s már tért is vissza az előző témához – te szoktál masztizni?
Nem ismertem rá a húgomra. Teljes átalakulás. Egy teljesen felszabadult, tüzes nő ült le mellém az ágyra. Kicsit zavarban voltam, valahogy szokatlan volt ez a verbális nyíltság. Összezavart, de azért válaszoltam.
– Igen, már elég régóta. – már jöttek is az újabb kérdések.
– És mit érzel, mire gondolsz közben és….nézhetem…még soha sem láttam?
Nem tudtam hogyan képzeli, hogy mondjam el neki, ami ilyenkor bennem lejátszódik. Haboztam, hisz’ olyan közel kerültünk már egymáshoz, hogy talán ez is működhet. Láttam sürgető tekintetét, amint hol a szemembe, hol a farkamra néz.
– Tudod, leginkább egy lányra gondolok közben, meg hogy vele mit csinálok, azután már minden automatikus és jön a megkönnyebbülés.
– Annak velem kellett volna jönni – súgta bűnbánó arccal.
– Kicsim, azt hiszem én bántottalak téged. Azt hittem talán látni sem akarsz többet, Sírtál…
– Buta, az örömből volt, mert annyira tudtál szeretni és…és úgy elfáradtam…és magadra hagytalak. De most jó lesz. Igazán megismerjük egymást…mutasd meg nekem.
Már nem nagyon bírtam magammal és a gondolat is izgatott, hogy végig akarja nézni. Megfogtam a farkam és nagyon lassan mozogni kezdtem rajta – nagyon lassan, mert különben nem sok látnivaló lett volna a számára. Tágra nyílt szemekkel figyelte tevékenységem, arcom rezdüléseit. Szemmel láthatóan együtt élt minden kis momentummal.
– Csinálhatom…én …neked – suttogta s már nyúlt is felváltani kezemet.
Istenem, csodálatos volt. Tudtam nem fog sokáig tartani, mert pillanatok alatt, kitörés előtti állapotba kerültem. Aztán elborult minden. Olyan erős kéj rázott meg, amilyent még soha sem éreztem. A testem görcsbe rándult s pár pillanatra a látásomat is elvesztettem. És csak dőlt és dőlt belőlem az ondó, miközben testem rázta a gyönyör.
Magamhoz térve, hugi csodálkozó szemébe néztem s közben éreztem, hogy lágyan simogatja szerszámomat.
– Ez gyönyörű volt….ez gyönyörű volt – ismételgette. Rám borult, átkarolt és lágy csókban forrt össze a szánk. Felült s kis mosollyal megszólalt:
– Én is szoktam….te meg akarod nézni…tudod, olyankor mindig veled vagyok és kívánom, hogy igazi legyen.
Választ sem várva, a fejem alá tolt két párnát – hogy félig ültem – ráült a combomra, kitárulkozott s el kezdett játszani egy olyan erotikus játékot magával, amilyent a legszínesebb fantáziáim közben sem tudtam volna elképzelni. Először csak, az ilyen helyzetben még sohasem látott punci kötötte le a figyelmemet. Ám hamarosan belepillantottam a szemébe… Az, bűvölt el csak igazán. Először láttam női szemet a gyönyör fokozódása közepett…nem tudom mihez hasonlítani ezt a látványt…azóta számtalanszor láttam a gyönyör tüzében megtörő női szemet, de nem tudok betelni vele. Nincs az a fantasztikus orgazmus, ami helyettesíthetné azt az érzést, amikor a szerelemben égő nő a szemedbe néz, s előbb kitágul, majd homályossá törik a tekintete…ez maga az igazi gyönyör…még soha sem voltam képes megállni, hogy akkor ne élvezzek el…
Nos, a hugim adta ezt a gyönyörűséget először nekem s hatására, mereven álló farkam – a’ nélkül, hogy bárki vagy bármi hozzáért volna, lövellni kezdte kéj levét, bepermetezve vele hugi mellét, hasát s szint’ úgy a sajátomat is.
Egyikünk sem volt felkészülve a történtekre. Ámulattal néztünk egymásra. Tündérem lassan rám borult, átölelt s odabújt hozzám. Édes terhemmel karjaimban szenderedtünk álomba.
A reggel így köszöntött ránk, gyönyörű napsütéssel, mintha a természet is osztozni akart volna örömünkben.
Szinte egyszerre nyitottunk egymásra szemet, boldog mosollyal nyugtázva: itt vagy, itt vagyok! Hasunk összeragadva tegnapi bőséges ejakulátumomtól.
– Na, gyerünk a zuhany alá – húzott pajkosan magával hugi.
A zuhany újabb játékot adott nekünk, miközben alapos tisztogatásban részesítettük egymást. Nagy élvezettel kerestünk fel minden hajlatot, domborulatot s rejtett gyönyörűséget. Pár perc után álltam, mint egy oszlop s persze rá sem volt hatástalan, amit műveltünk. Törölgetés ürügyén – nem mintha még valamire is ürügyet kellet volna keresnünk – el kezdtem izgatni kis csillagomat s már közelítettem szájammal a kis szöszi kedvencemet. Ám hugi határozott volt.
– Most én jövök – s már guggolt is elébem, finoman megragadva merevedésemet. Ó Istenem, végig futott a gerincemen valami leírhatatlan vibrálás, midőn elmémbe villant, hogy mi következhet.
S hugi játszott, közben fel-felpillantva az arcomon tükröződő izgalmat figyelve. Folyamatosan szemembe nézve, ajkával megközelítette fütykösöm fejét s egy finom csókot lehelt rá. Egy libabőr lett a testem s mozdulni sem mertem. Lassan, szinte kiszámítottan ajkai közé csúsztatta a fejet, körbenyalva, mint egy fagylaltot. Áhítat költözött szemembe, míg gyönyörrel figyeltem, ahogy eltüntette, mintegy félig lüktető rudamat.
– Ó hugi! Mit teszel velem? Ez csodás, csak bírjam ki lábon. – Elméletileg tudtam, hogy van ilyen. Vágytam is rá, hogy megtörténjen s mégis a valóság felülmúlt minden fantáziát.
Hugim, mint egy gyakorlott szerető, kezével, szájával, nyelvével, olyan virtuóz módon fokozta kéjemet. Gyorsvonati sebességgel épült bennem az orgazmus.
– Kicsim vigyázz, mert azonnal jövök – próbáltam figyelmeztetni. Ő azonban nem tágított, szememet figyelve, szívott-szívott, nyelvével őrült keveréssel várta a kitörést. Rogyadozó lábbal, már alig állva, kezdtem húgocskám szájába lövellni magomat. Elhomályosuló látásom, még éppen felfogta, hogy megismétlődött a csoda, amit este láttam: a megtört fényt a kishúgom szemében! Reszkető lábaim nem tartottak tovább s mellérogytam, átölelve őt megízleltem ajkain gyönyöröm nedvét, egy csókban összeforrva.
– Ez finom volt….érezted …veled jöttem én is. Nem tudtam, hogy ezt ennyire fogom szeretni.
Nem tudom mennyi ideig ültünk a fürdőszoba padlóján egymásba gabalyodva, nem tudom menyi becéző szó hangzott el, nem tudom mennyi simogatást, csókot ejtettünk. Jó volt itt lenni, jó volt együtt lenni. Félálomban, egymást átkarolva mentünk a szobámba s csak egy-egy hosszú pólót magunkra véve, mentünk a konyhába valamit reggelizni. Az órára pillantva döbbenten láttam, hogy már dél is elmúlt. Hugi, mint perfekt háziasszony, sürgölődött a konyhában, pár perc alatt elkészítve kedvenc meleg szendvicsünket, amit – immár nem igazán reggeliként – jóízűen befalatoztunk. Hugi, végig az evés alatt, az ölemben ült, nem kis izgalmat okozva bennem pucér popsijával. A fiatal szervezet megkívánta az üzemanyagot, hát, amíg az étel tartott, elsősorban arra fordítottuk figyelmünket. A kaja befejeztével, hugi, mint egy jóllakott macska, kéjesen nyújtózkodott.
– Elfáradtam, szundítsunk egyet – felpattant s húzott magával a szobájába.
Az ágyához érve fogta a pólót s lehúzva magáról a padlóra hajította.
– Vedd le te is és gyere – mondta, miközben a takaró alá siklott.
Meztelenül mellé bújtam. Hozzám simult, adott az orromra adott egy gyors puszit. Megfordult, popsijával ölembe fészkelte magát, kezem mellére húzta.
– Aludjunk kicsit, pihenten minden finomabb lesz!
Nem ellenkeztem s álomba szenderültünk.
Jócskán elmúlt éjfél, amikor ébredezni kezdtünk.
Tesóm, felém fordult, magához húzta arcomat s mélyen megcsókolt. Egy darabig csendben simogattuk, szeretgettük egymást.
– Már most gyötrődöm amiatt, hogy olyan messzire s oly’ hosszú időre leszel távol tőlem – sóhajtott. Nem is tudom, hogyan fogom kibírni azt az időt. Napok óta ez jár az eszemben. Amikor rá gondolok, sírni támad kedvem. Felnőttek leszünk, mire hazatérsz. Nem tudom, az alatt mi minden történik velünk. – könnyek szöktek a szemébe, amikor ezeket mondta.
A hátamon fekve hallgattam hugit s próbáltam én is fürkészni a jövőt. Vigasztalón fontam köré karjaimat, simogattam, hosszú, szőke haját. Hirtelen fölém kerekedett. Éreztem álló farkammal puncija nedves melegét. Lassan dörzsölni kezdte magát teljes hosszomon.
– Tudod egy lánynak nagyon fontos az első alkalom – kezdte – s én azt akarom, hogy te legyél nekem az első!
– Édesem! Jól meggondoltad – kérdeztem kissé megriadva a hallottaktól.
– Tudod, annak akarom először adni magamat, akit a legjobban szeretek, akiről biztos vagyok, hogy gyengéd lesz és nagyon vigyáz reám….és…és… tudom, hogy az te vagy.
Határozott mozdulattal felült, megemelkedett térdein, megfogta farkamat és hüvelyébe igazította a fejét. Kezdett ereszkedni rajta, éreztem forró szorosságát. Kis híján elélveztem. Nem is igazán hittem azt, ami velünk történik. Hugi újra és újra megemelkedett s visszasüllyedt, egyre mélyebben befogadva engem. A hátamon futkosott a hideg a gyönyörűségtől. Ugyanakkor féltem, féltettem őt a gyakorlatlanságomtól. Nem szerettem volna csalódást okozni neki.
– Vigyázz kicsi, csak lassan, óvatosan – nyúltam derekához, segíteni mozgását, nehogy túl gyorsan szakadjon belém.
– Ez jó bátyus, ez már most is annyira jó…- nyögte -majd hirtelen mozdulattal tövig lökte magát. Megmerevedett.
Gyorsan felültem s átölelve magamhoz szorítottam őt. Némán szorított magához, fejét nyakamhoz hajtva. Teste izzadtságban fürdött és folyamatosan remegett.
– Te rendben vagy – kérdeztem, félve, hogy a fájdalom okozza reszketését.
– Ó bátyus ez olyan csodálatos, érezni magamban téged! Most már örökké enyém vagy, történjen bármi velünk! Hadd érezzem még kicsit, csak ölelj és ölelj, ne mozdulj.
Belefeledkeztem az újabb csodába, amit megint hugitól kaptam. Képes lettem volna a végtelenségig ebben a helyzetben maradni.
Kis idő múlva tündérkém kezdett mozogni. Csiklóját keményen dörzsölte a farkam tövéhez, hüvelyi izmai nyelemet szorongatták. Arca kipirult, légzése egyre szaggatottabb lett, a szeme egyetlen hatalmas, sötét pupillának látszott. Kezdő ügyetlenségünket vágyunk s ösztöneink legyőzték. Vágtattunk egyre keményebben a beteljesülés felé.
Tündérem teste ívben megfeszült, tágra nyílt szemének fényes tükre megtört s a kéj görcse rázta meg testét. Hatalmas sikollyal omlott karjaimba. Hüvelye megvadult kézként markolta fakamat. Elemi erővel robbantam belé. Testünk úszott a gyönyör verejtékében, kezünk mindenhol szerelmünk nedveit tapintotta, miközben lázasan kerestük egymást, eszmélésünk ködében. Az utazásomig hátra lévő napokban, megragadtunk minden pillanatot egymás megérintésére, dédelgetésére. Szeretkeztünk, ahol csak alkalom nyílott, ágyban, konyhában, holdfényben, a tó vizében, fáradhatatlanul és kielégíthetetlenül.
Bejártam Franciaországot, megnézve ezer csodáját, elsajátítottam a nyelvet. Sikereim voltak, de minden este az járt az eszemben: tündérem nélkül semmi sem tökéletes. Lázasan számoltam a napokat a hazatérésem idejéig. Mindig visszavágytam abba a varázslatos testvéri ágyba.