A mi kis ártatlan játékaink 4. rész

Bevásárlás közben
„Eljössz velem vásárolni?”
Laura az ajtóban állt, egy sárga pólót és fölötte fehér inget viselve, ami lazán lógott keskeny csípőjére. Jól állt neki az egyenes, szőke haja.
Eddig még soha nem akart magával vinni.
„Hová?” kérdeztem.
„Az itteni plázába. Nincs kedvem egyedül menni.”
Épp nem volt semmi dolgom, és mostanában úgyis mindig együtt lógtunk. Ha valaki megfigyelt volna bennünket nyolc hónappal korábban is, alig hitte volna, hogy ugyanaz a két ember lakja ma is a lakást. Reggel együtt használtuk a fürdőszobát. Ő a tükörnél csinosította magát egy szál bugyiban, míg én a zuhanyozáshoz készültem. Néha együtt tusoltunk ‘hogy takarékoskodjunk a vízzel’. Hétvégén behoztam az újságot, felvittem a szobájába, és takarója alá bújva ébresztgettem őt, simogatva, puszikat nyomva az arcára. Megitattam kávéval, míg ő átlapozta a híreket. Más reggelen nyakamba puszilt a konyhába lépve üdvözlésként. A ház teljesen a miénk volt. Apa és anya Floridában voltak egész télen, aztán tavasszal Kaliforniában, legújabban azt vették a fejükbe, hogy bálnalesre mennek az isten tudja hová.
Még mindig az ajtóban mosolygott rám, hunyorogva.
„Persze, hogyne… egy pillanat és készen vagyok.” Félmeztelenül voltam, mezítláb, csak egy farmerban.
Ő vezetett, a rádiót hallgattuk útközben. „Köszi, hogy velem tartasz. Néha elkel egy férfi tanácsa, ha az ember lánya csinos akar lenni.”
„Én a bátyád vagyok.” jegyeztem meg.
Felém fordulva rám nézett, és én nyomatékosítottam, „a testvéred lennék.”
„Szexinek tartasz?” váltott témát.
„Háát… igen, szexi vagy.”
Megint rám nézett.
„Igenis hatással vagy rám. Mi lehetne ennél szexibb?” tettem hozzá, és megpusziltam az arcát, majd a nyakát is. Mosolygott.
„Nos, ezen a nyáron nagyon szexi szeretnék lenni. Segítesz? Úgy gondoltam a fehérneművel kezdünk, a ruházatban alulról haladva felfelé.”
Érdekesen hangzik, gondoltam magamban.
Megérkeztünk, a Viktória Titkai bolt mindjárt jobb kéz felől esett. Beléptünk, és azonnal körülnéztem, nincs-e valaki ismerős a láthatáron. Valamilyen okból nem szerettem volna senkibe belebotlani.
„Vicces lenne magyarázkodni, ha valaki meglát bennünket az alsónemű osztályon,” mondtam neki.
„Női fehérnemű,” javított ki, de egyébként nem látszott aggódni a dolgon.
A hely igazi férfiparadicsomnak tűnt. Senki nem törődött a próbababákon közzétett alsóruházattal (ja, fehérnemű), csak egy hozzám hasonló korú pasit izgathattak fel a formás popsikon feszülő tangák, a hetyke mellekre simuló, átlátszó kombinék. Tetszett a látvány, pláne ahogy elképzeltem az árucikkeket vizsgálgató hölgyeket, vajon hogy állna rajtuk amit éppen tanulmányoznak. Jó volt megérinteni a pamut, muszlin, csipke vagy selyemből készült finom holmikat.
„Erre gyere, kellene a segítséged.”
A melltartóknál kezdte. Sorra vette őket, megérintve, majd magához próbálva a különféle melltartókat, az árcédulákat nézegetve.
Megszólaltam, „én a Pimasz Fruskára hajtanék.”
„Jó nyomon jársz,” szólt vissza, anélkül, hogy abbahagyta volna a keresgélést.
Szóval így esett, hogy segítettem neki. Kiválasztottam pár leopárd mintás bugyit, és kinéztem a katalógusból egy melltartót, ami a hirdetés szövege szerint felfelé és összenyomja a melleket ‘Pimasz Fruska stílusban’. Aztán egy-két, madzagnyi tangát tartottam elé. „Próbáltál már ilyet?” Elkerekedett a szeme. Ezek szerint még nem. Ennyi elég volt nekem, bedobtam őket a kosárba. Észre sem vettem, hogy kis időre eltűnt mellőlem.
„Ehhez mit szólsz?” kérdezte, mikor újra előkerült.
Egy vörös színű, csipke hálóinget mutatott, pihés gallérral, és egy hozzáillő, teljesen átlátszó bugyit. Sötét harisnya, és egy bordó harisnyakötő volt még nála. „Uh, hát igen, az ilyesmi komoly zűrt tud okozni.” Egyetértően kuncogott.
„Nahát, ennyi elég lesz egyelőre. Most már felpróbálnék közülük párat.”
Azonnal szembesültünk egy logisztikai problémával. Nem próbálhatja fel ezeket a kedvemért itt a nyílt színen. Az asszisztenshez fordult, én pár pillanatig távolról figyeltem őket. Láttam, amint rám mutat, visszaintettem nekik.
„Bejöhetsz velem,” érkezett vissza a hírrel.
Körülnéztem, „Hogyan? Megengedik?”
„Azt mondták,” ragadta meg a kezem, és behúzott az öltözőbe. Bezárta az ajtót.
A szobácskák elég nagyok voltak, mindegyik oldalán tükrökkel, az ajtón egy kisebb. Egy kis szék is volt a sarokban az olyanok számára, mint jómagam. Leültem, és figyeltem, amint a húgom felhúzza a topját, kikapcsolja a melltartót, és hagyja lecsúszni előre a karján.
„Kikészít ez a cicifix,” szólalt meg.
„Akkor örülhetsz, hogy most megszabadulsz tőle,” igyekeztem.
Annyira természetesen állt előttem meztelen felsőtesttel, mintha csak a fürdőszobában lennénk, pedig most teljesen más volt a környezet. Ezt a tükrökben látszó tíz Laura is nyomatékosította nem is beszélve a húsz dudorodó mellről és a csúcsukon díszelgő aranyos mellbimbókról. Dudadömping volt körülöttem.
„Ezt egész álló nap el tudnám viselni veled,” hízelegtem.
Lerúgta a cipőjét, kikapcsolta a szoknyáját, és hagyta, hogy lecsússzon róla. Nincs rajta bugyi! Ezt hangosan ki is mondtam, ő meg csak nevetett rajtam.
„Bárcsak tudtad volna, igaz?” rebegtette felém a szempilláját, „sok dolog van, amit még nem tudsz rólam…”
Itt állt előttem a pláza elzárt terében, tökéletesen meztelenül. Hogy állhattam volna neki ellen? Kinyújtottam felé a karom, „Gyere ide.” Megfogtam a kezét, és magam elé húztam; átkaroltam a fenekénél és fejem a hasához fészkeltem. „Mmmm, micsoda illat!” Buja, meleg levegő csapta meg az orrom. „Nőszagot érzek.”
„Megállj! Várj türelemmel,” ugrott hátra.
Először a dzsungel ihlette tangát vette magára. Szembefordult velem. Szőke muffját alig takarta a kis háromszögletű textil.
„Milyen klassz érzés,” gügyögte.
„Azt gondoltam, ezt fel sem próbálhatod.”
„Mondtam a hölgynek, hogy ezt biztosan megveszem, és azt akarom, hogy lásd rajtam,” kacsintott rám mosolyogva, és most a fenekét mutatta felém. Most a legkáprázatosabb testrésze volt előttem csupaszon, csak egy kicsiny pánt takarta.
„Ó, istenkém! Nem hiszem el. Fantasztikusan nézel ki!”
Újra megfordulva fölém hajolt. Melleit, mint érett gyümölcsöket tárta elém. „Ezt kérem,” mondtam az egyik felé nyújtva a kezem. Lágyan megcsókolt.
Most a melltartó következett, „ezt teszi a tömés,” mondta maga elé, miközben összekapcsolva a pántot, megigazította a haját. És valóban, keblei megnagyobbodva duzzadtak ki a kosárkákból. Valódi pimasz kis fruska. Az anyag mintája ugyanaz volt, mint a bugyin.
„Az én kis tigrisem.”
„A te kis párducod,” javított ki.
Nem bírtam magammal, meg kellett érintenem ezt a csodát. Végigsimítottam, végül ujjaim a lábai között kötöttek ki. Széttárta kissé a combjait, hogy kényelmesen fogadhassa az érdeklődésem, de nem tett rá megjegyzést. Csak annyit kérdezett, „jól mutat rajtam?”
Nem tudatosult bennem, amit mond, csak azt a kicsiny, rózsaszínű vágatot akartam felfedezni a pánt alatt. Benedvesedett az ujjam, és jó mélyeket lélegzett már ő is, de csak nyomta felém a fenekét. Kis körökben izgattam a kéjgombját.
„Szexinek találod?” kérdezte ismét.
„Igen,” nyögtem ki végre.
„Jöhet a következő,” lépett ki karom hatótávolságából, óvatosan lefejtve magáról az izgató semmiségeket. Az újabb darab annyira áttetsző volt, hogy a fehér anyag alatt átsejlett a krémszínű bőr, és a hegyesedő halvány barna mellbimbó. A bugyi része ezúttal bikini szabású volt, de ez sem bízott sokat a fantáziára.
„Umm, tetszik, ahogyan feszül a… dombocskádon,” szólaltam meg mélyen elgondolkodva.
„A dombocskámon,” nevetett fel.
„Hát, hogyan neveznéd a helyemben?”
„Punci,” formálta hangtalanul a szája.
Játékos kedvében hozzám lépett, és az ölembe ült, hogy a sortomban meredő farkam a fenekéhez szorult. Karjával átkarolva izgett-mozgott rajtam a legátlátszóbb bugyiban, amit valaha láttam. Felemelte a fejét, és csábítóan pislogott rám. Szemtől szembe voltunk, a szánk majdnem egymáshoz ért.
„Mmmm, érzek itt valamit. Ezt nekem szántad?” kérdezte, miközben az ölembe pillantott.
„Egy napon talán a tiéd lehet,” mondtam válaszul.
Felhúzta az orrát, majd tovább fészkelődött és puha ajkával az enyémet kereste. Önkéntelenül megemeltem a csípőm, közvetlenül érezve puncija vágyakozó nyílását. Lenyúltam, és a cipzáram lehúzva kiszabadítottam a kissrácot. Bíbor feje közénk ugrott. Fenekével elhúzódott, hogy helyet hagyjon a kezemnek, majd újra hozzám préselte az altestét. Csak egy vékony anyag választott el a kincsétől. A farkamon éreztem éhes punijának nyomását, ahogy csípője beindult, és előre-hátra mozgott rajtam. A bugyija annyira átnedvesedett, hogy farkam akadálytalanul csúszkált a lába között.
A fülemhez dugta a száját, „mmm, én kicsi fiúm. Azt hiszem, valamilyen jutalmat érdemel, amiért segít nekem ebben az unalmas vásárlásban.”
Nem nagyon tudtam megszólalni, de éreztem, hogy nemsokára elsülök. Megragadtam a fenekét, és gyorsulva csúsztattam előre-hátra az ölemben.
„Atyám, ugye tudod, mit művelsz velem most?” lihegtem elkínzottan a szemébe pillantva.
„Gyanítom. Azt hiszem, szeretni fogod.”
„Tökéletes, egyszerűen töké -”
„Mmm, tetszik, ahogy érzed a pici nunám a bugyin keresztül? Tetszik a puncim? Mondd ki.”
„Tetszik… a puncid.”
Még halkabban súgta a fülembe, egy pillanatra sem fékezve csípője mozgását, „Szeretnéd megtömni ezt a kicsi puncit? Húh. Szeretnél végre megdugni?”
„Igen, dugni.. igen,” hebegtem.
Ezekre a szavakra a csípőm felnyomva heves élvezésbe kezdtem, magamhoz szorítva őt. A nyakamba kapaszkodott. Felnézve megsokszorozódtunk a tükörben, ameddig csak a szem ellát. Lábai átkaroltak, a feneke partjai tisztán látszottak a könnyű anyagon keresztül. Szőke haja ide-oda lengett, ahogy velem élvezett. Bőségesen ontottam magamból, s mivel a farkam közénk préselődve pont felém nézett, jócskán átáztattam az ingem. Semmivel nem törődve, kábán ültem, elveszve a rám törő érzés-zuhatagban.
Lassan tértünk magunkhoz, s mikor lekászálódott rólam, bizonytalan lábakon megállva előttem, felnevetett, „Nem igaz… Nézz magadra!” Jókora nedves folt díszelgett az ingem elején, és már a hasamon kezdtem érezni a pólón átütő nyúlós spermát. Pánikba estem, „most mihez kezdünk?”
Nem jött válasz. Egy ÚJABB félórát ülhetünk itt, mire megszikkad a felsőm.
„Senki nem fogja észrevenni,” szólalt meg a húgom. Tátott szájjal bámultam rá. „Meglátod, igazam lesz,” csókolt meg. Aztán még hozzátette, „ezeket pedig majd egy másik alkalommal fogom felpróbálni.”
A pihegalléros hálóinget tartotta maga elé, a harisnyakötővel. A francba, ebben látni akartam őt!
„Egyébként is megvettem volna. Sosem tudhatod, mikor lesz szükséged arra…, hogy szexinek lássanak,” mondta ábrándos szemekkel.
Magán hagyta a felpróbált fehérneműt, aminek bugyija már szinte láthatatlan volt a nedvességtől. Csak magára kapta a szoknyát és a pólót, majd a cipőjébe is belebújt.
Felhúzott a padról, és nedves magammal a háta mögött a kasszához igyekezett. Céklavörös fejemmel követtem szorosan a hátában, próbálva elkerülni a figyelő tekinteteket, amelyek végigkísértek utamon a pénztárgépig. A hölgyek érdeklődve figyelték a menekülő párt – annyira nyilvánvaló lehetett a dolog.
Laura magabiztosan lépett a pulthoz, „Ezeket szeretném…, ja, és magamra vettem a fehér bugyit meg a melltartót. Itt vannak az árcédulák.” Sorra vették a cikkeket, mindet szépen becsomagolgatva. A pénztáros sokatmondó pillantást váltott a társával, majd mindketten rám bámultak. Laura is oldalra nézett, rám mosolyogva, büszkén – egy zilált külsejű, sperma-áztatott inges, vásott gyerek boldog tulajdonosaként.