Gallusz Niki keresi az igazit

Mikor és hol rúgtál be először?
– Édesanyám énekesnő volt. 15 éves voltam, amikor szilveszter este elvitt egy fellépés sorozatra, ahol mindenki pezsgővel kínálta, és ő a poharakat a kezembe adta, hogy megszabaduljon tőle, nem sejtve, hogy én bele-bele kortyolgatok. De az első komoly berúgásomra 18 évesen került sor, egy ausztrál tengerparti bulin forgott kézen-közön egy üveg whiskey, én meg másnap egy tengerparti buckán ébredtem. Azóta se bírom a whisky szagát.

Milyen gyakran jártál illetve jársz kocsmába?
– Most már egyáltalán nem. Viszont 19 évesen, amikor hazajöttem Ausztráliából, akkor a Sideway Pubban (Hegedűs Gyula – Katona József utca sarkán) volt a törzshelyem, minden hétvégén ott játszott Roy és Ádám régi zenekara, a Tramps, rengeteg énekes és zenész megfordult ott, azt nagyon szerettem. Aztán ahogy a színház felé fordultam, a zenei érdeklődésem is más irányt vett, más helyekre vitt be, a Club 54-gyel meg már klubokba jártunk.

Mi a fő szempont, mikor szórakozóhelyet választasz egy barátaiddal való találkozáshoz?
– Korral változó. Most a legfontosabb szempont, hogy ne kelljen üvöltözni ahhoz, hogy halljuk egymást, egyből kifordulok, ha dübörög a zene. Ugyanakkor a stílusa meghatározó, mert minden típusa egy-egy korszakomra emlékeztet, és mert előrefelé szeretek nézni, jó az, ha a dalokat nem ismerem, miközben legyen zeneileg igényes. A füstöt a hangom miatt nem szeretem.

Melyik a kedvenc kocsmád / szórakozóhelyed és miért?
– A kedvenc kocsmám, illetve inkább bárom, az lesz, amit egyszer én megnyitok! Nagyon hamarosan… Nagyszüleim vendéglátósok voltak, remélem, valamit csak örököltem tőlük, egy tipikus ausztrál sörözőben pl. én is csapoltam egy évig a sört. Egyébként, ahol fellépek: Alcatraz, Symbol, Jam Pub, Jazzy Pub, azokon a helyeken gyakran ott ragadok. Legutóbb az Orfeumban.

Milyen alkoholos italokat fogyasztasz?
– Az elmúlt nyáron szerettem meg nagyon az Aperol Spritz fantázianevű édes-keserű frissítő koktélt, sok naranccsal, lájtosan. Amit még ajánlani tudok, az a Bombay Shapphire gin, kevés jéggel.

Milyen tapasztalataid vannak más országok kocsmáiról?
– Arra emlékszem, hogy az ausztráloknál, ahol dolgoztam, nagyon pörgött az egész, és iszonyú söntés szag volt. Gyorsnak kellett lenni és kedvesnek. Mindig ki akartak kezdeni velem, lehet, abba is untam bele. Legutóbb Bécsben voltunk a Stefan dóm mögött az American Bar-ban, ott nagyon finom koktélokat kevertek.

Hogy reagálsz, ha felismernek egy nyilvános helyen?
– Azonnal pózolni kezdek, hogy szépen fessek a fotókon. :) Komolyra fordítva a szót, a felismerésnek különböző fokozatai vannak, és mind-mind külön helyzet. Rezonálok a közeledésre. Első körben megpróbálok figyelni rá, de ha úgy ítélem meg, hogy nem érdemes, nem foglalkozom vele. Mondjuk szerencsém van, mert tapasztalatom szerint szeretnek az emberek, igazán rossz élményem nincs. A részeg férfiaknak persze vannak bizalmaskodó megszólalásaik, de az talán nem is az ismertségnek szól.

Tudod-e, hol a határ?
– Abszolút. Kénytelen vagyok. Szerintem egy felnőtt ember felelősséggel tartozik magáért és a cselekedeteiért. A tízparancsolat mentén élem az életem, ez az értékrendemhez tartozik.

09. Volt-e bármi, amit megbántál, és az alkoholra fogtad?
– Persze hogy vannak megbánt dolgok, főként egy koncert vagy egy jól sikerült fellépés után, amikor dönteni kell egy-egy jó társaság és a másnapi kötelességek között. Olyankor nehéz, ha korán kell kelni, mert aludnom kell ahhoz, hogy másnap jó legyen a hangom. Néhányszor tovább maradok, pedig jó kislány szeretnék lenni.

Mi a trükköd másnaposság ellen?
– Egy nő ezt jobban megérzi. Én szerencsésnek érzem magam, mert jó az állóképességem és a fizikumom, de ha mégis megtalált a baj, rengeteg vizet ittam. Még aludni se tudtam, enerváltnak éreztem magam. De arra is emlékszem, hogy egy nyújtóztató jóga óra mennyire fel tudott frissíteni, egészen újjá varázsolt.

Ha fél perc reklámidőt kapnál több kereskedelmi tévében és rádióban, mit mondanál?
– Pont nemrég jutott eszembe, hogy jó lenne egy olyan reklám, hogy egy-egy társadalmat az jellemez a legjobban, hogy miként bánik az elesettekkel és a szegényekkel. Egy olyan felvilágosítást indítanék – és most itt az állatkínzásra gondolok legfőképp -, hogy aki gyengébb nálunk, és a mi gondjainkra van bízva, azt segítsük, emeljük fel. Sajnos, sokan feszültséglevezetőnek használják az állatokat is.

Gallusz Niki 1974. szeptember 11-én született. Édesapja dzsessz-zongorista volt , édesanyja énekesnő. Niki hatéves koráig Kanadában élt. Amikor szülei elváltak édesapja Kanadában maradt , ő pedig édesanyjával Magyarországra költözött.

Édesanyja hamarosan másodszor is férjhez ment egy diplomatához. Niki a tanulmányit külföldön folytatta. Egy évig egy szigorú katolikus leánygimnáziumba járt Japánban. A középiskola többi osztályát már Ausztráliában , egy művészeti gimnáziumban fejezte be.

Gallusz Nikolett a Madách Színház színésznője. Érzéki , kissé rekedtes hangját számtalan zenés darabban és a Club 54 együttes énekesnőjeként is hallhatjuk. Országos ismertségét a MediaMarkt reklámfilmjeinek köszönheti.

A gimi után alternatív színházakban próbált szerencsét és megnyert egy énekversenyt is. Tanulni szeretett volna , de nem volt pénze , ösztöndíjra nem pályázhatott , így egy év után hazajött Magyarországra. Mivel lekéste a felvételit a musical szakra , a Madách Színház stúdiósa lett , majd Földessy Margitnál tanult. 1997-ben ismét megpróbálkozott a Színművészetivel és elsőre felvették. 2001-ben diplomázott és azóta a Madách Színház tagja… A teljes cikk fotókkal itt olvasható.