Szadómazó, tűkkel átszúrt fityma

Durva menet következik. Aki nem bírja, most azonnal forduljon vissza, mert nem szólok többször… Nem is olyan rég történt ez az eset: eleinte az volt a terv, hogy elmegyek a legközelebbi plázába felújítani a sminkkészletemet, mindenképpen kellett szemceruza, valami vadító rúzs meg alapozó, mégse nézhetek ki úgy, mint a saját öreganyám. De az élet úgy hozta, hogy ma ne plázacica legyek. A vilin inkább csak néztem ki az ablakon, nem akartam látni a rengeteg fásult arcot. Ahogy nézek-nézek, egyszer csak bódító parfümillat csapja meg az orrom, és szinte ijedten fordítottam el az ablaktól a fejem, annyira meglepő volt. Ugyanis a fásult emberekhez rendszerint valami megmagyarázhatatlanul büdös emberhús-szag is társult. Nem ragozom, a szemközti helyen ott ült előttem egy makulátlanul öltözött, húszas évei végén járó pasi, valami szuperpuha szürke öltönyben – azonnal láttam, nem angol használtruha boltban vette. Lábán szögletesen elvékonyodó hegyű, trendi fekete bőrcipő, tükörsimára suvickolva – pedig odakint a szél hordta a port, mint a homokot a sivatagi vihar. Ezek a gazdag fiatal vezető típusok mindig olyan tipp-toppok, mint állat…
Nagyon stírölt, szemlátomást tetszettem neki. Dögös kis fekete csipkeblúzban voltam, olyan mély dekoltázzsal, hogy a faszi majdnem a bimbóimig belátott. Szűk, segghez simuló farmergatya, vádliközépig feltűrve, alatta neccharisnya, legalul vérvörös, magas sarkú, szalagos cipellő. Ja, fölül még feszes kis összegombolt világoszöld blézer, rövid ujjú, ami még jobban kiemelte a cicim formáját és a karom gömbölyded puhaságát.
Nem is teketóriázott sokat – az ilyenek nem szarakodnak, mint a széplelkek –, rögtön rákérdezett: – Nem akarsz ma keresni egy húszast?
– Már hogyne akarnék – vágtam rá, meg sem gondolva, hogy most ribancnak nézett, mi a fasz? De a következő mondata enyhítette az előzőt: – Nem is kell csinálnod semmit, csak nézned…
– Így már jobban hangzik! – feleltem. – Aztán mit kellene néznem? Biztos nem azt, hogy hogyan malmozol otthon a karosszékben…
– Hát, nem éppen! De ha megengeded, ez legyen meglepetés!
– Legyen!
Egy rákosborzasztói kellemes családi ház nappalijában kötöttünk ki fél óra múlva, amelynek közepén egy hatalmas, zöld baldachinos franciaágy terpeszkedett. De ágynemű helyett valami ugyanolyan zöld műanyag szarral volt leterítve az egész.
– Most csak figyelj, de ha kedved lesz, beszállhatsz… – módosította ajánlatát a házigazdám, aki idefelé jövet Andrásként mutatkozott be. Eddig észre sem vettem, de a félárnyékba borult ágyról most felkászálódott egy fekete tűsarkú latexcsizmás, bőrszerkós, hosszú szőke hajú, zöld szemű csaj, „Anikó”. Fekete kutyakorbács volt nála, amivel kőkeményen odaterelte Andrást az ablak alatti radiátorhoz, és ráparancsolt, hogy vetkőzzön le. De hiába teljesítette a pasi a parancsot készségesen, a nő egyre-másra rásózott a meztelenné vált tagjaira, és azt is láttam, nem kamuból, mert mire végzett a vetkőzéssel, Andrásnak már emberes hurkák képződtek a karján, a vállán, a hátán meg mindenhol, ahol érte a csaj.
– A radiátorra hajol! – rivallt rá aztán Anikó. Én egy babzsákra ültem, onnan néztem őket. András engedelmesen tűrte az ezután következő csapásokat, amelyek immár nem a korbáccsal, hanem mogyorófavesszővel folytatódtak András seggén. Csak úgy süvített a vessző, valahányszor lesújtott. Öt perc alatt péppé, vagy ha úgy jobban tetszik, szarrá verte a picsa a férfi valagát, amely hamarosan olyan lett, mint Jézus teste a Mel Gibson filmben. Már kezdtem elunni magam, de akkor Anikó abbafejezte a műveletet, és sűrű parancsolgatások közepette lánccal a mellénél jó szorosan kikötözte Andrást a radiátorhoz, és a padlószőnyegre ültette. Na, aztán felélénkültem, mert olyat láttam, mint még soha.
– Miért jó ez neked? – faggattam a leláncolt házigazdát, míg Anikó kiment steril grillezőtűkért a konyhába.
– Hogy miért? A munkámban főnök vagyok, állandóan én parancsolgatok mindenkinek, jó néha alávetettnek lennem… meg aztán ettől indulok be… – adta meg a választ András, és merően nézte a dudáim közét – jut eszembe, meredezni is elkezdett a fasza közben. A kezem lassan elindult szegény, elárvult fasza felé. De közbeszólt az ördög.
–Hohó, lassan a fasszal ám… – figyelmeztette a felbukkant Anikó, és a vesszővel jól főbe kólintotta először Andrást, majd a faszfejére is csűrt egy rendeset. Visszazavartak a helyemre.
– Áá! Hülye picsa!
– A parancs az parancs! – felelte Anikó. – Azért vagyok, hogy fájdalmat okozzak –, s azzal fogta az első tűt, és András fitymáját durván fölhúzva a makk fölé, majd átszúrta két helyen. Mármint annak fitymáját. Aztán a másik és a harmadik tűvel is ezt tette.
Hú, ez durva, gondoltam, és mi a faszra jó ez? Merő kegyetlenség?
– Gyere, Csilla baba, hadd lássa András, mennyire szerethetik egymást a lányok… –, és Anikó kézen fogott, majd az ágyra ültetett, és gyengéden gombolni kezdte a blúzomat, míg ki nem buggyant András árgus tekintetétől kísérve a fél mellem. Anikó nyalogatni, harapdálni kezdte a bimbómat, úgy hogy a pasi jól lássa. Bár nem kérdezték, hogy „be akarok-e szállni”, de végül is húszezerbe ennyi belefér.
Oldalt sandítva egyszer csak látom ám, hogy András répája ágaskodik, de nem tud rácsbörtönéből kiszabadulni, csak nekifeszül a tűknek, és ott elakad. – Áá! – adta tudtunkra fájdalmát András. Ahogy hagytam Anikót nyalogatni, jobban megnéztem szerkóját: a sok bőrszíj között szabadon volt a mellbimbója és a pinája is, a játék kedvéért odanyúltam, és birizgáltam a pöckét, meg benyúltam ujjazni. Hamar tocsogott, András guvadt szemmel stírölt, véresre kínzott fasszal. Ez eltartott még jó darabig, de nem szaporítom a szót, utána Ancsa-picsa megkönyörült a pasin, és anélkül hogy eloldozta volna őt, a tűket kihúzva leszopta a hatlyukú faszt, illetve ha a gyárilag beépített lyukat is számítjuk, akkor hétlyukút. Hatalmasra duzzadt a szerszám, és a vérzés meglepően hamar elállt. Hiába, a nyál gyógyító hatású. Anikó utána beleült a sérült faszba, mire András hatalmasakat nyögött: elképzelem, milyen érzékeny lehet a sérült fitymát súrolni lágy picsaredővel… Ennyi képzelőerőm nekem is van… Ekkor valahogy megszállt engem is a perverzitás ördöge, és egyenesen odamentem hozzájuk, odafeküdtem melléjük, és közelről néztem, hogyan basznak.
– Na, beszállsz, ribi? – kérdezte Ancsa, és egy pillanatra kihúzta a picsájából a fénylő faszt, és mintegy felém nyújtva megkínált vele. Gyorsan lekaptam a gatyámat, és a fekete, áttört csipke bugyimat le nem húzva, csak félrehúzva, beillesztettem magamba az andrásfaszt. Nem sok kellett már neki a spricchez, és amikor András azt nyögte, hogy jön, lepattantam róla, és az egész geci az odatolakodó Ancsa képére fröccsent. Ondópatakban úszott, de élvezte.
Utána a szomszédos fürdőszoba szecessziós, álomzöld csempéi alatt „tisztálkodás” következett. András lepisálta Anikó képét, hogy megszabadítsa a nő által addig szétkent ragacstól…
– Egyébként a pisa is gyógyító hatású, Anikónak szép lesz a bőre… – viccelődött András. – Két ilyen homeopátiás szer mint a geci és a pisa kombinált hatását nem überolhatja egyetlen francia szépségápoló krém sem. Hálából Anikó is, meg én is lepisáltuk András lábadozó faszát, hogy a sebe el ne fertőződjön.
Kicsit évődtünk még, aztán a megfejelt stexszel – harminc rugó ütötte a markom végül – és a felejthetetlen tapasztalattal eljöttem a perverz kéjlakból.
Holnap csuda vicces dologról fogok mesélni, nem kevés műfasszal.
[Domina történetek]