A szenvedély démona

Figyeltem a mozdulatait, a szemét, a mosolyát, a kis oldalpillantásokat, amikben néha megpróbált felderíteni. Vannak megállíthatatlan dolgok, amik sosem akkor jönnek, amikor jó, amikor illik. A húga esküvője, ott ül a lenyűgözően szőke és szolibarna barátnőjével, jobbra a csaj, balra a szülei. Ő mégis kifelé tekintget. Nem én tehetek róla, hogy olyan ostoba módon összekoccantunk a mosdó előtti folyosón. Én épp lerántottam azt az átkozott combfixet, már alig vártam, hogy megszabadulhassak tőle, mert csak csúszott, folyamatosan, a mosdóban meg voltak, gondoltam nem jár arra senki. Csak felhúztam a szoknyám és lerántottam a harisnyát. Még meg is villant a gondolat az agyamban, mit szólna bárki is, ha tudná, hogy a szolid kis egyenes vonalú ceruzaszoknya alatt milyen finom, csipkés harisnyakötő rejtezik. Meg hogy milyen hülye is vagyok, minek vettem fel, kinek vennem fel? Igazából magamnak, mert hetek óra fel voltam már pörögve. Egyedül voltam, és nagyon jólesett volna egy ölelés, meg persze annál több is. Hallottam egy szusszanást, de mire felnéztem nem volt ott senki. Visszaléptem a cipőmbe, lesimítottam a szoknyámat, az ostoba harisnyát a retikülömbe csúsztattam. Ekkor lépett be a folyosóra. Úgy tett, mintha akkor érne oda, de abból, ahogy rám nézett, azonnal tudtam mindent. Mondtam valami köszönésfélét, egy tipikus kényszeredett félmosollyal, és besiettem a helyemre.
Néha összeakadt a tekintetünk. Magam sem tudtam eldönteni, az lenne a jó, ha tiszta vizet öntenék a pohárba, ha nyíltan a szemébe néznék, hosszan, hogy tudja, tudom, és akkor… vagy játsszam továbbra is az ártatlant. Nem volt könnyű, izzott a vérem, az ölemet kis lángnyelvecskék csiklandozták a gondolatra, hogy látott csipke alsóneműben. Pontosabban, hogy meglesett. Finoman keresztbe tettem a lábamat, és akaratlanul összeszorítottam párszor a hüvelyizmaimat. Mikor rájöttem, mit csinálok, beharaptam a számat és gyorsan körbepillantottam. Ez nem a szexi hüvelytorna ideje. Szerencsére az ilyet csak a szakavatottak veszik észre. Néha én is látom a buszon, hogy valaki bőszen gyakorol, nekem is azt mondta a Márti a tanfolyamon, hogy bárhol lehet, kis feszítés, kis elengedés. Persze felizgatottan veszélyes, nehogy elmerüljön az ember lánya a saját kis világában.
Ránéztem. Épp a vőlegénnyel társalgott. Élvezet volt őt bámulni, olyan guszta volt, olyan tipikusan pasis, az erős keze, az inge ujja, ahogyan felgyűrte, a vállán megfeszülő ing, a dacosan duzzadt szája, a hosszú szempillái, a formás, egyenes szinte éles orra, a kissé vaskos, de izmos testalkata, a combján megfeszülő nadrág… gyorsan felrántottam a tekintetem, mielőtt bárki észreveszi, hogy azt fürkészem, mekkora a csomag. Akárhol néztem, mindenhol ugyanolyan volt: étvágygerjesztő.
– Gabi?
A legrosszabb mindig a legrosszabbkor jön: Erika, a barátnője állt előttem.
– Segíthetek?
– Tudnál? – olyan hálásan nézett rám, hogy elszégyelltem magam. Azért is, amit róla gondoltam, meg azért is, amit a pasijáról.
– Persze. Mi történt?
– Kellene egy kis meglepetést szervezni. Tudod, menyasszonyszöktetés…
Csodálkoztam kissé. Az a pasik dolga, legalábbis én úgy tudtam.
– Te szingli vagy, minden sráccal tudsz beszélni, nem feltűnő, ha táncolsz velük. – folytatta. – Tibivel kellene, meg Zolival, meg Krisszel, meg Andrással. Csak annyit kéne mondani, hogy háromnegyed tizenegykor a harmadik ajtónál, hátul. Krissz oltja majd le a villanyokat, a Feri meg kinyitja a nagyajtót a terem végében, de ez már le van beszélve. Aztán háromnegyed 11 előtt öt perccel felkéred az Alexet és felmentek az emeletre.
– De az le van zárva ilyenkor.
– Nálad van hozzá kulcs, nem?
Így már érthető volt, miért engem kér meg. Én voltam az egyetlen, akinek volt kulcsa a felső szintekhez, veszély esetére. Az épületben dolgoztam napközben, legalábbis azon a részen, ahol a művelődési ház irodái voltak.
– Nem szabadna felengednem senkit. Főleg nem félrészeg srácokat. – ellenkeztem erőtlenül.
– Nem lesz semmi baj, ígérem! Csak felviszik a Nórit és ott tartják, amíg a vőlegénye teljesíti a kiszabott árat érte. Te is ott leszel! Légyszi! Nóri kedvéért! Azt akarjuk, hogy emlékezetes legyen a lakodalma!
Beleegyeztem. Furcsa volt felkérni srácokat. Mindegyik gyanakodva nézett rám, bár Zoli inkább széles vigyorral fogadta a hölgyválaszt. Magához húzott, pechemre egy lassú számot játszott a zenekar. Szinte éreztem a combjait a combjaimon, erős karjaival átölelt, lehelete finoman csiklandozta a nyakam.
– Aham – bólogatott, miközben elmondtam neki, mi a terv. – És utána?
– Utána felvágjuk a tortát – humoroskodtam.
– Arra gondoltam, hogy utána is felkérhetnél. Már csak úgy a szimmetria kedvéért. – egy pillanat szünetet tartott, közben tenyere a hátamra simult, éreztem, ahogy szemérmetlenül kitapogatja a melltartóm csatját. – Na persze csak ha lesz időd Alex bámulása közben. – lehelte kajánul.
– Dehogy bámulom! – rántottam meg a vállamat a kelleténél talán kicsit ingerültebben.
– Akkor jó. Van itt más is, akivel foglalkozhatnál. Tudod – keze közben a fenekemre siklott –, érezni rajtad a forrósodó punci finom illatát. Persze csak egészen közelről.
Én elvörösödtem, ő pedig elégedett vigyorral táncoltatott tovább. Úgy éreztem magam, mint egy tündérmesében, amit felnőtt tartalomra írtak át. Zoliba valamikor olyan de olyan szerelmes voltam. És most itt az alkalom. Persze nem arra kér, hogy legyek a barátnője. De el tudnám annyira varázsolni, hogy újra akarjon, ebben biztos vagyok. És én sem akartam már hivatalos barátnő lenni. Csak egy jó szeretkezésre vágytam valakivel, aki ért a test nyelvén, az érzéki örömök nyelvén és az egekbe tud repíteni, miközben hagyja, hogy én is ezt tegyem vele. Mégis, ha ránéztem Alexre, felgyulladtak a kis lángnyelvek a puncimban.
Háromnegyed előtt pár perccel összeszedtem minden bátorságomat, és odasétáltam a főasztalhoz. Nóri örült nekem, rögtön helyet akart szorítani maga mellett. Nagyon helyes lány volt, sokat beszélgettünk, főleg irodalmi témákról, magyart tanult az egyetemen és neki is Arany volt a kedvence.
– Köszönöm, de olyan jó a zene, inkább táncolni van most kedvem. – füllentettem. – Erika, ugye nem haragszol meg, ha lenyúlom egy kis időre az Alexet. Szinte rá van írva, hogy tombol benne a latinos ritmus! – mondtam nevetve, mert a zenekar egy Jenifer Lopez számra váltott hirtelen.
Alex láthatóan be volt avatva, mert azonnal felpattant, és Ricky Martin-os csípőmozdulatokkal elindult a tánctér felé.
– Egy bika szenvedélye ébredt bennem. – kiáltotta vissza, nem kis derültséget keltve. Én már kevésbé találtam viccesnek, ahogy tenyere szenvedélyesen átfogta a derekamat és a saját testével egy ritmusban lágy ringatásba kezdett. Persze nem hagyhattam annyiban, kihívó csípőkörzésekkel hívtam magam utána be a táncolók sűrűjébe. Matadorosan fölém magasodott, szája csak centire volt a számtól, így nézett le rám, nagyon tüzesen. Nem tudtam eldönteni, hogy ez még a játék része, vagy már nekem szól. Én is felvetettem az államat, és a szemeit fogva tartva elléptem mellette. Követett a testével, ujjaival tartva csak a derekam, majd ahogy távolodtam, végigsimított vele, mielőtt lehanyatlott. Nagyon forró volt ez a tánc. Visszaálltam elé, magához húzott. Füléhez hajoltam, úgy suttogtam:
– Feltűnés nélkül fel kellene mennünk az emeletre.
– Hmm, jó ötlet. – válaszolta és kezével visszakalandozott a testemre.
Nem tudtam, vajon akkor most tisztában van vele, hogy ez csak a menyasszonyszöktetés része?
– Hamarosan hozzák a fiúk Nórit. Addig még ki kell nyitnom a fenti irodát.
– Nálad van a kulcs? – suttogta, mint egy elbűvölő összeesküvő.
– Igen.
– Elmondod, hova dugtad? – kérdezte, kis rekedtséggel a hangjában. Sejtettem, hogy a mosdó előtti kép villant be neki is.
– Nem a bugyimba! – nevettem el magam.
– Hm, kár. Segítettem volna elővenni.
Hirtelen túl nagy levegőt sikerült vennem erre a mondatra. Neki ezt nem szabad, neki barátnője van, aki történetesen megbízott bennem, ezért nekem sem szabad.
– Szerintem induljunk.
Felszaladtunk a lépcsőn, a lépcsőforduló után elővettem a melltartómból a kulcsot. Hatalmasra kerekedett szemekkel és remegő orrcimpákkal nézett rám.
– Onnan is kivettem volna – mondta, szomorú bociszemekkel.
– Gyere, noszogattam, ki kell kódolnom az irodákat.
– Több irodát?
– Egy biztonsági rendszer őrzi az egészet.
Sikeresen kinyitottam mindent. Épp elpakoltam az asztalról a nem idegenek szemének való anyagokat, amikor kialudt a fény.
– Na, ez sikeres volt. Nem lett volna elég csak a lentit lekapcsolni? – morogtam zavarodottan, mert éreztem, hogy Alex a sötétben még közelebb lép hozzám.
– Várj, itt az öngyújtóm. – nyúlt a zsebébe. A kis imbolygó fény nem volt valami nagy, de segített odatalálni a Nórát cipelő seregnek. Nevetve ficánkolt a fiúk karjában.
– Hülyék, tegyetek le, ha elejtetek kitekerem a nyakatokat!
Lentről sikítozás és nevetgélés hallatszott fel. Nóri hallgatózott.
– Most kezdenek keresni. Ez ki? Tuti, hogy az Era, ő tárgyal az urammal. De kemény! Alex, tedd már el a gyújtót, még megtalálnak!
A sötétben csak a lehúzott redőnyökön beszivárgó kis fény adott valami világot. Inkább csak éreztem, mint láttam, hogy Alex megint közelebb csusszan hozzám. Ujjai a derekamra fonódtak, másik keze a nyakamra siklott, majd fel a számra. Szabályszerűen befogta. Nyeltem egyet, de hagytam, hogy magához szorítson. Nyelve finoman végigsiklott a nyakamon, majd a fülemen, miközben lent a combomat simogatta. Izgató volt így, némán, titokban élvezni az érintését. Nóri és a többiek közben a lentieknek szurkoltak vagy éppen azon izgultak, hogy a kiszabadítására induló csapat nehogy túl korán megtaláljon minket. Alex keze hol a combomon, hol a mellemen érintett, teljesen váratlanul. Ez a kiszámíthatatlanság csak még izgatóbbá tette. Mellbimbóim kicsúcsosodtak, a vékony selyemingen keresztül is jól megfoghatóak voltak. Finom hangoló mozdulatokkal izgatta, és amikor érezte, hogy ujjai előtt szétnyitom a combjaimat, tenyere szorítása engedett a számon. Ujja besiklott az ajkaim közé, én pedig finoman megharaptam, majd gyengéden szívni kezdtem. Felnyögött, egy pillanatra megmerevedett, hogy észrevették-e, de mindenki a vőlegényleckéztetés felhallatszó részleteivel volt elfoglalva. Nyelve mostmár éhesen, laposan siklott a nyakamon, ajkaival finoman harapdált. Nekidőltem, hagytam, hogy megérintsen, ahol csak kedve tartja. Ujjai felsiklottak a combomon, fel a csípőmön simuló harisnyatartóig, csendes morgással jelezte, hogy ez nagyon tetszik neki. Aztán ölem felé kalandozott. Nem gátoltam benne, hagytam, hogy a bugyimba siklassa az ujjait. Visszatartottam a lélegzetem, nehogy hangosan felnyögjek, amikor megéreztem az érintését a síkossá nedvesedett szeméremajkamon.
– Ebbe beledöglök – motyogta.
– Ú a francba, ezek erre tartanak! – hallatszott a sötétben Nóri hangja. – Tűnés, szóródjunk szét!
A saját lábaimra álltam, és gyorsan rendbe szedtem magam, arra az esetre, ha valaki megint fényt gyújtana. De nem, sötétben trappolt mindenki az ajtó felé, kirebbentek, mint a verebek. Még hét iroda volt a szinten, elfértünk. Úgy tűnt, mindenki kiment az irodából, rajtunk kívül.
– Na, ki maradt? – kérdeztem a biztonság kedvéért hangosan. Jó darabig csend volt, aztán Alex szólt.
– Úgy látszik, csak én maradtam neked.
Hangjában nevetés bujkált. Átölelt, végre szemből, így meg tudott csókolni, nyelve éhesen siklott a számba, habzsolta az ajkaimat, fogaival karcolta őket, nyelvével szinte obszcénul, elemi vággyal rajzolta körbe a számat, aztán lesiklott a nyelve, egészen a melleimig.
– Úgy sajnálom, hogy nem látom a melltartódat. – mondta közben.
– Olyan a mintája, mint a bugyimnak. – kuncogtam. – Azt meg láttad, nem?
Válasz helyett nyelve hegye keményen becézte az egyik mellemet, miközben a másikba belemarkolt, ujjai közé csippentve a bimbót. Másik kezét gyengéden eltoltam a derekamról. Kicsit csodálkozott, de aztán felnevetett, amikor érezte, hogy a szeméremdombomra vezetem. Így élveztem a kényeztetést legjobban, ha mindkét helyen foglalkoztatva vagyok. Halkan nyögtem. Csípőmmel tekeregtem, hogy pontosan oda irányítsam az ujjait, ahol a legjobb nekem. Siklott a nagyajkaim között az ujja.
– Te jó ég, milyen nedves vagy!
– Zavar?
– Viccelsz? Mindjárt felrobbanok!
– Én is! – ziháltam. Megfordultam, nekidőltem, hogy jobban a kezére essek. – Ó! – kiáltottam fel, mikor végre rátalált a legérzékenyebb pontomra.
– Élvezz csak, kicsi démon! Ezt szereted? Amikor a csuklyán kívülről izgatják a csiklódat?
Olyan obszcén volt és egyszerre mégis annyira izgató, ahogy így beszélt velem, mint egy kis tehetetlen rongybabával, akit úgy irányít, ahogy csak kedve tartja. Hüvelyk és középső ujja közé fogta a csiklómat, köztük görgette, miközben szemből a mutatóujjával közben sűrűn finoman dobolt rajta. Mikor már olyan nedves volt mindenem, hogy nem tudta megfogni kívülről, lesimította a csuklyát a csiklómról, és a csupasz lüktető gyöngyöt simogatta lágyan, végül egyre erősebben. Eszemet vesztve élveztem el. Percekig reszkettem, levegőt venni is alig volt erőm.
– Sajnálom! – lihegtem végül kifulladva.
– Mit?
– Hogy ilyen gyorsan…. – szabadkoztam.
– Jó vicc! Momentán nincs olyan sok időnk – nevetett torokhangon. Igaza volt, bármikor megtalálhatták Nórit, és akkor Era a keresésünkre indulhat.
– Azt hiszem, hálával tartozom.
– Máskor. Most mennünk kell!
– Nem! – ellenkeztem. Belekapaszkodtam az ingjébe, és finoman az ajtónak löktem. Nem volt ez komoly lökés, súlyom talán fele sem volt az övének, de értett mindent és benne volt a játékban. Letérdeltem és kigomboltam a nadrágját.
– Ó, te jó ég!
Hangjában egyértelműen öröm csillogott.
– Ne beszélj, arra koncentrálj, amit érzel! – intettem. Kezemet becsúsztattam az alsóba, és a vágáson keresztül kibújtattam a már kőkemény falloszt. Sejtettem, nem volt túl sok öröme az odabent nyomorgásban, szinte kipattant a tenyerembe. Óvatosan végigsimítottam, aztán hozzádörzsöltem az arcomat, simogatva vele a bőrömet.
– Ez az! – motyogta.
– Sssss! – szorítottam meg teljes tenyérrel. Egy hirtelen duzzadással válaszolt, na meg persze egy újabb nyögéssel. Ujjaimmal a zsacskók mögé siklottam, a sima területre, hogy ott se maradjon kényeztetés nélkül a finom bőr. Hallottam, ahogy szinte süvít a levegő az ajkai között. Tenyerembe rejtettem a golyóit, miközben a másik kezemmel elsimogattam az előtörő előnedveket a tükörsima, feszes makkon, nyelvemmel pedig egy hirtelen nyalással végigszaladtam a golyóktól egészen a makk tövéig. Keze a hajamba túrt, maga fel rántott. Elhúztam, hogy szabad mozgásom legyen. Puha, apró kis puszikat adtam a combjaira, nyelvemmel simogattam a combtövét, miközben ujjaimmal párszor végigsiklottam a dárdán. Számba vettem az ujjaimat, és megnedvesítettem, a tenyeremet is, így kezdtem el újra simogatni.
– Jézusom! – mondta csendesen szitkozódva. Számba vettem az egyik golyóját, majd a másikat, nyelvemmel a gáttól indulva felfelé, a két golyó között átsiklatva felnyaltam egészen a legtetejéig, aztán ajkaimat puhán ráhelyeztem a makkra. Ismét belemarkolt a hajamba, öle előrelendült, szinte megdugta a számat. Kicsit feszesebben tartottam az ajkaimat, és hagytam, hogy kedvére tegyen. Aztán a nyelvemmel is kényeztetni kezdtem, siklattam a makkon, felszorítottam a szájpadlásomhoz és aprókat szívtam rajta. Egyre feljebb csúsztattam, miközben nyelő mozdulatokat tettem.
– Ezt ne! – nyögte megrándulva. – Elmegyek tőle, még ne!
– Annyira ráérnénk? – hagytam abba. Visszatette a tenyerét a fejemre, és magához húzott.
– Igaz. Csináld még egy kicsit az ujjaiddal!
Benyúltam a bugyimba, még mindig nedves puncimba temettem a tenyeremet, majd ezzel a nedvességgel simogattam, ujjaimmal finoman zongorázva a pattanásig feszült hímtagon.
– Ó, ó. Mintha punci lenne a kezed – sóhajtotta. Újra a számba vettem, és most már kegyelmet nem ismerve kényeztettem. Magáról megfeledkezve nyögött, miközben újra a torkomra engedtem, majd kijjebb, mert a rándulásaiból egyértelmű volt, hogy mi következik. Minden izma megfeszült, ahogy a spermáját a számba lövellte, csípője újra és újra előrelendült, alig tudtam követni a mozdulatot, hogy egy csepp se menjen kárba – és főleg a ruhámra – a nedűből. Lenyeltem mindet.
Zihálva rogyott le az ajtó elé.
– A pokolba, ez embertelenül jó volt – lihegte. – Csókolj meg!
– De hát…
– Pont azért!
Levetkőztem a gátlásaimat, és felszabadultan csókoltam, miközben nedvének íze keveredett a szánkban. Ebben a pillanatban felkapcsolódott a villany.
– El kéne tűnnünk innen! – javasoltam. Felállt, felhúzott engem is.
– Ezt meg kéne ismételni valamikor. – nézett a szemembe, a mellkasára szorítva.
– Nem hiszem. Ez pont így volt jó! – hárítottam. Eszemben sem volt benyalni egy szeretői státuszt Era pasija mellett. Hova vezetne? Sehová, a bánatba maximum.
Rendbe szedtük magunkat és kisiettünk az irodából. Era volt az első, aki szembejött.
– Hát Zolit hol hagytátok? Már csak ti hárman hiányoztok a tortafelvágáshoz.
– Jövök, csak bekötöttem a cipőmet, azért maradtam le! – bukkant fel a lépcsőn Zoli. – Jól sikerült a szöktetés, nem? Azt hiszem, hálásak lehetünk Gabinak az élményért.
Era egy pillanatra meghökkent, aztán bólintott. – Azért más is dolgozott rajta, de tényleg, köszi!
– Menjetek le Alex-szel, addig mi bezárunk és beriasztunk- intett Zoli.
Megvártam, míg hallótávolságon kívül érnek, aztán dühösen Zolihoz fordultam.
– Te szemét, te bent voltál végig! – sziszegtem, öklömmel nagyot csapva a mellkasára.
Nevetett a dühömön, lefogott és magához húzott.
– Naná, kicsi démon. És nagyon élveztem az előadást.