A szex szaga

Tudósok hada próbálja meghatározni, előállítani azt a bizonyos illatot, amelytől valaki szexuálisan vonzóvá válik mások számára. Lily Prior szerint felesleges, úgyse lenne belőle semmi hasznunk.
Képzeljük el, hogy egy nő testének olyan illata van, amely ellenállhatatlanul magához vonz és leigáz minden férfit, függetlenül a nő egyéb, külső és belső tulajdonságaitól. Áldásnak hangzik, pedig valójában átok.
Lily Prior meglehetősen érdekes fantáziával rendelkezik, ahhoz képest különösen, hogy angol. Magyarul először megjelent könyve, a La Cucina a szex és a konyha összefüggéseit taglalta, ami a brit gasztronómiát és a szigetország lakóinak legendásan hűvös viselkedését figyelembe véve elég rövid írás lett volna. A szerző azonban meg sem próbálkozott a lehetetlennel és a történet helyszínét inkább a minden szempontból megfelelőbb Sziciliába helyezte, az olvasók nagy megelégedésére.
Prior a Tericumnál nemrég Nektár címmel megjelent új meséje ismét a szex körül forog és hőseink megint csak Olaszországban küzdenek misztikus végzetükkel. Ramona, a történet főszereplője halmozottan hátrányos helyzetű: a legkevésbé sem csinos, albínó és ráadásul van egy szaga. Olyan szaga, ami minden ivarérett férfit arra kényszerít, hogy vinnyogva kövesse és a kegyeiért esedezzen. Mivel Ramona meglehetősen ostoba, sajátságos kipárolgását és hatalmát a kezdeti meglepetés után áldásnak éli meg, de hatalmával képtelen élni, lehetőségeinek ő maga a legnagyobb akadálya. Az illatos, ám igen csak amorális teremtés egymás után teszi tönkre a férfiakat, de aztán menetrendszerűen érkezik a kötelező, költői igazságszolgáltatás.
Prior új könyve stílusában, cselekményében hasonlónak tűnik az elsőhöz, ám ez csak a látszat. Míg a La Cucina hősét, Rosát nagy valószínűséggel minden olvasó megkedvelte és együtt aggódott, drukkolt vele a boldog végkifejletért, Ramonát legfeljebb sajnálhatják az érzőbb szívűek. Ritka az olyan, egyébként határozottan szórakoztató történet, amelyben egyetlen valóban szimpatikus szereplő sem található. A mulatság titka az a misztikus abszurditás, amely az alaphelyzetből adódik, bár Priort romantikus szerzőként tartják nyilván (a La Cucina alapján némi joggal), a Nektár inkább egyfajta paródia, kedvesen elmesélve.
Prior valószínűleg soha nem lesz igazán sikeres, ahhoz könyvei túlságosan is egyediek, furcsák, az átlagízlésnek nem eléggé negédesek. Mi szívesen olvasnánk magyarul másik két könyvét is, különösen a Cabaret címűt, amely egy olyan, természetesen olasz nő hirtelen örömtelivé vált életéről szól, akinek eltűnt a férje.