Megkísértve 4

Másnap csigalassúsággal vánszorgott az idő. Gabriel azon kapta magát, hogy folyton-folyvást az ajtót leste, mikor toppan be rajta Izabella. Könyveket és jegyzeteket készített elő arra az esetre, ha valaki netalán ellenőrizné őket, de ezen kívül semmilyen más feladat elvégzésére nem volt képes. Nem is értette igazán saját magát. Úgy izgult, mint egy szűzlány az első együttlét előtt, holott ebben az érzéki játékban ő tölti majd be a tapasztalt vezető szerepét. Nehezen bírta csillapítani gerjedelmét, a gondolat, hogy a lány engedélyével olyasmit tehet meg vele, amit még soha senki, az egekbe repítette a vágyát. Igyekezett szem előtt tartani, hogy kizárólag oktatásra használhatja fel ezt a különleges engedélyt, de ez nem jelentette törvényszerűen azt, hogy saját magának nem okozhat örömöt a tevékenységükkel. Közben persze küzdött az aggodalmával és a bűntudatával is. Iszonyú nagy veszélynek tette ki saját magát és Izabellát is azzal, hogy elvállalta a tanár szerepét. Bele sem mert gondolni, milyen következményekkel járhat, ha valaki rájön, mit is csinálnak ők ketten teológia tanulás helyett. Képtelen volt koncentrálni, nyugton maradni, fel s alá járkált a templomban, lépteinek zaja visszhangot keltett a falak között.
Amikor Izabella végül rányitotta az ajtót, az idegei már pattanásig feszültek. Elég volt azonban egyetlen pillantást vetnie a lány arcára, hogy rájöjjön, Izabella még rosszabb idegállapotban van, mint ő. Olyan sápadt volt, mint a telihold, bizonytalan léptekkel haladt feléje, ujjai szorosan kulcsolódtak ernyőjére. Félig nyitott ajkán keresztül vette a levegőt, mellének domborulata ingerlően emelkedett és süllyedt, ahogy lélegzett. Gabriel egyetlen pillanat alatt elfelejtette aggályait és már csak magához szerette volna szorítani, hogy megnyugtathassa.
Hozzálépett, és egy hosszú pillanatig csak nézte a lány gyönyörű arcát, majd megszólalt.
– Várunk egy kicsit, hogy ne legyen gyanús, aztán átsétálunk hozzám, rendben?
Izabella megremegett a kicsit rekedt, mély hangtól, aztán szótlanul bólintott. Követte a férfit az oltárig, automatikusan keresztet vetett és fejet hajtott Jézus szobra előtt. Nagyot nyelt, úgy érezte, Isten fia szemrehányó tekintettel néz le rá. Még nem igazán fogta fel, mire is vállalkozott, és elég nehéz volt magával elhitetnie, hogy a gyomrában lévő izgatott remegés csak az ismeretlennel való szembenézés eredménye. Gabriel atya személye legalább annyira izgatta a fantáziáját, mint a tiltott tevékenység elképzelése.
Gyűlölte ezt a tétlenséget. Képzelgései sokkal vérmesebb képet festettek le az agyában, mint amilyen a valóság lesz, és úgy érezte, megőrül a várakozástól. Túl akart lenni rajta, legalább ezen az első alkalmon. Amikor a férfi úgy érezte, biztonságos idő telt el, a kezébe vett néhány könyvet, a jegyzeteket pedig Izabellának adta, bezárták maguk után a templomot, majd lassú léptekkel a paplak felé indultak. Izabella minden egyes lépéssel nehezebben kapott levegőt, a szíve a torkában dobogott, és szédült. A rettegése és izgalma a tetőfokára hágott, de érezte, kíváncsisága az ismeretlen után sokkal nagyobb, mint az attól való félelme. Nem sokat aludt az éjszaka, meglehetősen kimerült volt, de semmi pénzért nem hagyta volna ki ezt a délutánt.
Elfogódottan lépett be a férfi után a szerény szolgálati lakásba. Az asztalhoz lépett, letette a kezében tartott jegyzeteket és az ernyőjét. Gabriel is megszabadult a könyvektől, majd visszasétált az ajtóhoz és gondosan ráhajtotta a zárat. Izabella tarkóján égnek meredtek az apró kis pihék, ahogy a zár kattanását meghallotta. Kész. Vége… Innen nincs visszaút, ha eddig bátor volt, most már nem futamodhat meg. Elszántan szembe fordult a férfival.
– Atyám … – rebegte halkan.
Gabriel az ajtónak támasztotta a hátát, úgy nézte a lányt. Valahogy el kell lazítania, fel kell oldania a görcsösségét, mert így nem fognak dűlőre jutni egymással. Amikor a lány megszólította, összerezzent. Nem akarta, hogy emlékeztessék: ő Isten szolgája. Végignézett magán, a reverenda látványa a testén majdnem elbátortalanította. Gyors mozdulattal kibújt belőle, alatta hófehér inget és fekete nadrágot viselt, ezt már elviselhetőbbnek találta. A kezében tartott ruhával Izabella felé lépett, és látta, hogy a lány nagyot nyel a mozdulatra. Már egyáltalán nem volt sápadt, arcát pír festette rózsásra. Gabriel a szék háttámlájára terítette a reverendáját, aztán teljes figyelmével a lány felé fordult. Kezébe fogta apró kis kacsóit, és nekilátott, hogy gyengéden lehúzza róla a finom csipke kesztyűt. Hódolattal emelte őket ajkaihoz, és lágy csókot nyomott mindkettőre. Hallotta, hogyan akad el Izabella lélegzete az érintéstől, ezért tovább folytatta. Megfordította a lány kezeit, és most a tenyeréhez érintette ajkait. Orrát betöltötte Izabella illata, ez a könnyed és virágos illat pontosan olyan volt, mint a lány maga: tiszta és édes. Az ujjai végére nyomott puszikkal ébresztgette tovább a lány érzékeit, majd ajkát a csuklójára tapasztotta, nyelvével kóstolva meg az érzékeny bőrt. Érezte, milyen őrült iramban ver a lány szíve, és ez az ő vágyát is még magasabb szintre űzte.
Izabella elszoruló torokkal nézte végig, ahogy az atya levetette a reverendáját, majd hozzá lépett. A férfi lehúzta reszkető ujjairól a kesztyűjét, majd lehajtotta a fejét és kezet csókolt. Mennyei érzés volt! Izabella elbűvölten nézte a férfi tevékenységét, sötét szempilláinak sorfalát, homlokába hulló haját. Végig sem gondolta a mozdulatot, egyik kezét kihúzta a férfiéből, és a kósza tincset visszaigazította. Ahogy meztelen ujjait a sűrű tincsek közé fúrta, lázas remegés futott végig a testén. Gabriel felemelte a fejét, szemeiből leplezetlen, égő vágy sugárzott a lányra. Még közelebb lépett hozzá, egyik karját a dereka köré fonta, a másik kezével pedig az álla alá nyúlt és felemelte az arcát.
– A nevem Gabriel… – suttogta – Mondd ki a nevem Izabella….
Izabella nagyot nyelt, hihetetlenül izgatónak tartotta a férfi rekedtes, mély hangját.
– Gabriel … – sóhajtotta, és Gabriel úgy érezte, övé az egész világ.
Tekintete végigsimogatta Izabella arcát, halvány mosoly lágyította el vonásait, ahogy lassan a lány szájára hajolt. Amikor ajkaik összeértek, mindketten felsóhajtottak. Érzéki, csábító ismerkedés volt ez, mely lázba hozta testüket.
Gabriel tudta, hogy lassan, türelmesen kell felkészítenie Izabellát, és a testében tomboló vágy ellenére ez egyáltalán nem esett nehezére. Gyönyört követelő teste kétségbeesetten sóvárgott a kielégülésre, de tisztában volt vele, hogy az áhított érzést nem most fogja megkapni. Először meg kell tanítania Izabellát arra, hogy feltétel nélkül megbízhat benne. Gyengéden kóstolgatta a szelíd nyomásra megnyíló ajkakat, lágyan szívta őket, óvatos harapdálással előzte meg nyelvének behatolását. Második csókjuk volt ez, és Gabriel örömmel üdvözölte a lány válaszát a csókra. Lélegzetük összekeveredett, nyelvük egymással játszott, míg csak ki nem fogytak a szuszból. Gabriel egyre szorosabban ölelte magához a lányt, és Izabella is igyekezett teljesen hozzásimulni. A férfi lassan szakította csak meg a csókot, legszívesebben sosem vált volna meg partnere szájától, de nem akarta, hogy az irányítás kicsússzon a kezei közül. Apró puszikkal indított támadást: Izabella szájának sarkára, állára, a füle alatti érzékeny területre szórta gyengéd ajándékait, míg a lány sóhajtozni nem kezdett.
Gabriel a háta mögé került, és gyengéden a belső szoba felé navigálta. Minden egyes megtett lépést egy puszival jutalmazott, karjai körbeölelték a lány derekát, testük teljes hosszában összesimult. Izabella hátrahajtotta a fejét, így az Gabriel vállgödrébe simult, felkínálva védtelen nyakát a tapasztalt szájnak. A férfi nem is hagyta kihasználatlanul a helyzetet. Irányítása alá vonta Izabella érzékeit, s úgy játszott a testével, mint zenész a hangszerével. Folyamatosan emlékeztetnie kellett magát, hogy nem az ő élvezetének kielégítése miatt jöttek össze, hanem azért, hogy a lány megtanulja használni és kiszolgálni a saját testét.
Lassan elszakadt hát a gyönyörű nyaktól, és újra a lány elé lépett. Megvárta, míg Izabella kinyitotta a szemét, és gyengéden elmosolyodott. Izabella szeme csillogott a vágytól, egész teste lázas forróságban égett, s ez kiütközött az arcán.
– Az első óra anyaga: ismerd meg a tested. Amíg nem tudod, mi a jó neked, addig nem fogsz tudni örömöt okozni sem magadnak, sem másnak – a férfi halkan beszélt, nem akarta megtörni a pillanat intimitását hangosabb beszéddel. – Fel foglak készíteni arra, hogyan játssz a testeddel, és az érzékeiddel. Annyi a dolgod, hogy szólj, ha valami nem tetszik, és raktározz el emlékezetedben minden érintést, ami vágyat ébreszt benned.
Izabella bizonytalanul bólintott, túl volt már azon a határon, hogy szégyenkezzen az előtte álló események miatt. Megbízott Gabrielben, és sóvárgott a tőle kapható tapasztalatok után. A férfi kezét nézte, ahogy azok lassan kigombolták a ruha ujjait, gyengéd érintéssel kényeztetve érzékeny bőrét. Engedelmesen megfordult, hogy a férfi levetkőztethesse. Gabriel remegő ujjai nemigen boldogultak az apró, díszes gombokkal, szándékosan lassított hát a tempón. Nagy levegőt vett, hogy nyugalmat erőltessen magára, aztán folytatta a megkezdett tevékenységet. Hamarosan szétnyílt előtte a szoros ruházat, és feltárult a fűző fedte alsóruha. A ruha nyílásába dugta kezeit, és gyengéden lesöpörte a feleslegessé vált szövetet. Izabella halk sóhajjal nyugtázta a műveletet, megborzongott az érintésétől.
Gabrielnek egyre nehezebbé vált a lélegzés. Izabella gyönyörű volt. Kecses kulcscsontja szinte könyörgött, hogy csókkal illessék, vállának íve akármelyik festőt megihlette volna, gerincének vonala felébresztette a vágyat a férfiban, hogy nyelvével végigkísérje a csigolyák illeszkedését. Nekilátott, hogy kibontsa a fűzőt. Hamarosan verejtékezni kezdett a homloka, legszívesebben az egészet levágta volna a lányról, de tudta, ha végeznek, vissza kell csomagolnia ezt az értékes kis ékszert, így oda kellett figyelne, hogy csomómentesen bontsa ki a fűző szalagjait. Közben odafigyelt, hogy Izabellában folyamatosan fenntartsa a vágyat. Vetkőztetés közben, hol a nyakára, hol a vállára lopott gyengéd csókot, nyelvével becézte az érzékeny fülkagylót, tarkóját csókolta. Szerette volna látni, ahogy a lány sűrű haja végigömlik a hátán, le egészen a csípőjéig, de nem merte lebontani a művészi frizurát, félt, hogy fodrászként kevésbé állná meg a helyét, mint öltöztetőként. Végre sikeresen kibontotta a fűző szalagjait, ezt is lesodorta a lányról, és így már csak az áttetsző alsóruha takarta előle a karcsú testet. Még mindig a lány háta mögött állva előre nyúlt, és kioldotta az alsóruha utolsó szalagját. Egy pillanatot várt, mielőtt teljesen lemeztelenítette volna, aztán amikor Izabella semmit sem tett, hogy megakadályozza, meghúzta a szalagot, és a könnyű szövet lágy suhogással hullott le a lány lábaihoz. Gabriel becsukta a szemét, és magába szívta Izabella érzéki illatát. Nagyot nyelt mielőtt hátralépett volna, s csak azután nyitotta ki újra szemeit, hogy megcsodálhassa tanítványának gyönyörű testét.
Izabella egész teste remegett. Már nem félt, legalábbis a szó szoros értelmében nem. Valójában még sosem érzett olyasmit, mint most. Vergődött a vágy kötelékeiben, és nem tudta eldönteni, álom vagy valóság az, amit átél. A mögötte álló férfi minden érintése, és csókja ismeretlen volt számára, mégis úgy érezte, mindezt már átélte egyszer. Képek villantak elméjébe, látta magukat a vízparton, abban a bizonyos első álomban. A férfi rendkívül gyengéd volt, lassan vetkőztette, mint aki pontosan tisztában van azzal, mennyire bizonytalan is valójában. Közben viszont oda figyelt rá, hogy a vágya ne aludjon ki, és Izabella minden csókjába beleborzongott. Hihetetlen élmény volt a férfi száját, kezét magán éreznie. Hallotta a férfi reszketeg sóhaját, ahogy az utolsó ruhadarabjától is megszabadította, és elpirult, ahogy a könnyű kelme a lábaihoz hullott, és immár semmi sem takarta meztelen testét. Nagyot nyelve várta a férfi következő lépését, teljesen átadta magát neki.
Gabriel szótlanul csodálta Izabella tökéletesen arányos testét. Tekintete végigsiklott a vékony nyakon, a gömbölyded vállakon, a sima háton, a karcsú derék vonalán, a csípő érzéki görbületén, a feszes tomporon, a vékony combokon, tökéletes vádlikon.
– Gyönyörű vagy – suttogta, s Izabella megremegett a hangjára.
A lány maga elé emelte kezeit, próbálta takarni meztelenségét, és Gabriel el akarta érni, hogy Izabella soha többé ne szégyenkezzen előtte. Szorosan mögé lépett, és átkarolta a derekát, úgy húzta vágytól feszes testéhez. Belesóhajtott a lány nyakába, keze gyengéden elemelte Izabella testétől takarónak szánt karjait. Vékony csuklójára fonta ujjait, és Izabella vállán keresztül a szájához emelte az egyik kezét. Először csak ajkával érintette a remegő ujjakat, majd nyelvével kezdte kényeztetni az érzékeny ujjbegyeket. Egyiket a másik után engedte be szájába, lágyan, érzékien szopogatva őket, míg csak meg nem érezte, hogy Izabella elgyengülve támaszkodik a testéhez. Érezte a lány mozdulatán, hogy meg akar fordulni, de ettől elveszett volna. Még nem érezte magát készen arra, hogy szemből is megcsodálja a lányt, félt, hogy nehezen visszatartott önuralma semmivé válna a látványtól. Szüksége volt arra az apró kis távolságra, amit így tudott megtartani kettejük között.
A lány derekára font karjával ölelte magához a karcsú testet, míg a másik kezével úgy fogta meg a lány ujjait, mintha a saját keze lenne, majd vezetni kezdte. Végigsimította vele a tökéletesen metszett arcélt, állat, a kézfejjel megcirógatta a rózsás arcot. Az ujjakkal most a résnyire nyitott ajkakhoz közelített, körberajzolta azokat, és saját ujjai hegyén érezte a bizsergést, mintha valóban megérintette volna. A megremegő kézzel a kulcscsontra siklott, majd óvatosan lejjebb, míg a tenyérrel be nem takarta az egyik gömbölyű mellet. Az ő keze rásimult Izabelláéra és úgy mozgatta, hogy a lány kénytelen legyen követni a mozgást. A tenyere alatt megbújó apró kis kacsóval marokra fogta a kemény halmot, és lágyan megszorította. Megrándult a karjában tartott test, így megismételte a mozdulatot. Volt valami hihetetlenül perverz érzés abban, hogy Izabella teljesen ruhátlanul állt előtte, míg ő tetőtől – talpig felöltözve kényeztette.
Bár nem érezte saját tenyerén, azért tudta, hogy Izabella mellbimbói megkeményedtek a hirtelen jött ingertől. A lány testének megfeszülésére válaszul lágyan görgetni kezdte a kaviccsá keményedett bimbót. Izabella akaratlan nyögést hallatott, és Gabriel gondolkodás nélkül tapasztotta ajkait újra a nyakára.
Lágy, vágyat ébresztő csókokkal hevítette, úgy kóstolgatva a finom bőrt, mint egy érett barackot. Érzékeit betöltötte Izabella íze, és illata, a karjában tartott karcsú test remegése, az elhaló sóhajok. Továbbvezette a lány kezét, apró, gyengéd köröket írva le vele a testén, cirógatva, játékosan kényeztetve.
Kezük végigtáncolt a bordákon, átsiklott a lapos hason, hogy végül a szeméremdombon állapodjon meg.
Izabella visszaszorította a lélegzetét. Hallotta a füle mellett Gabriel mély lélegzetvételét, érezte ölelő karjának szorítását, mégis olyan volt az egész, mintha nem is vele történne. Annyira idegen volt az érzés, ami a hatalmába kerítette, egyszersmind csodálatosan ismerős is. Várta a következő lépést, akarta, hogy végre a valóságban is megismerje a férfi érintését. Meglepődött, amikor a pillanatnyi megtorpanás után Gabriel továbbvezette a kezét, és ujjaik becsúsztak a lába közti résbe. Nedves forróságot tapintott, és az érintése nyomán megrándult a teste. Lenézett, tekintete felnagyítva fogadta be a látványt: az ő vékony karját szinte elfedte a férfié, keze az övére tapadva nyúlt be az öle alá, kézfejének, s karjának izmai megfeszültek és elernyedtek a lassú, ingerlő mozgástól. Élesnek látta a kontrasztot, amit az ő világos, és a férfi napbarnított bőre alkotott. Finom volt az érintés, mégis többre vágyott. Kihúzta kezét Gabrielé alól, és most az övé került felülre, rásimulva a férfiéra. Ugyanúgy irányította, ahogy az előbb vele tette a férfi, és a tudat, hogy ennyire intim módon érinti, felerősítette az érzékeit. Nem tudta visszatartani a sóhajt, ami kitört belőle, amikor a férfi tapasztalt ujjai kezdték simogatni.
Gabriel elmosolyodott, amikor Izabella átvette tőle az irányítást, és gyengéd erőszakkal kényszerítette a kényeztetésre, de leolvadt az arcáról a mosoly, amikor birtokba vette a lány ölét. Önkéntelenül is szorosabban húzta magához a karcsú testet, hogy ölelő karja még hosszabban tudjon beljebb hatolni. Ágyéka szinte robbanásig feszült, amikor megérezte a lány ölének forróságát, ujjait kicsit keményebben mozgatta, ingerelte azt az érzékeny kis pontot. Összeszorította állkapcsát, hogy ellenálljon a hirtelen feltörő állatias vágynak, hogy maga alá gyűrje Izabellát, és elvegye azt, amit a lány olyan önfeláldozóan ajánlott fel. Oly rég volt már, hogy beletemetkezett egy női testbe, és oly régóta vágyakozott már Izabella után, hogy majdnem elvesztette önuralmát. Aztán megérezte, hogy a karjában tartott test megfeszül az izgalomtól, és felfigyelt a reszketeg sóhajra, ami elhagyta Izabella ajkát, és kijózanodott. Nem azért vannak itt, hogy ő kiélje az ösztöneit, hanem azért, hogy Izabella megtanulhassa, hogyan szerezzen magának örömet.
Lágyított kezének mozgásán, aztán nagy levegőt véve elhúzta kezét a lány ölétől.
Maga felé fordította a reszkető testet, Izabella habozás nélkül kulcsolta kezét a derekára, és nyújtotta csókra a száját, Gabriel pedig örömmel feledkezett bele a csókba.
Hosszan csókolóztak, míg végül elfogyott a levegőjük. Hevesen lélegezve bújtak össze, gyengéden simogatták egymást, és eltartott egy ideig, míg Gabriel úgy érezte, készen áll a következő szakaszra.
Eltolta magától kicsit a lányt, aztán végigsimított a karjain, felemelte a kezeit és mindkettőre lágy csókot nyomott.
– Túl vagyunk a bemelegítésen. Jöhet a következő rész? – kérdezte rekedten.
Izabella nem tudott válaszolni, szótlanul bólintott.
Gabriel az ágy felé tolta kedvesét, egészen addig, míg az hanyatt nem feküdt rajta. Nem akarta megijeszteni azzal, hogy elnyomja testével, így mellé heveredett, egyik könyökére támaszkodva nézett végig a lány testén. Izabella nem tudott mit kezdeni a kezeivel, dereka köré fonta hát őket, most megint elbizonytalanodott kissé, lábait összeszorította. Zavarta, hogy a férfi még mindig ruhában van, bátortalanul az ingnyakhoz emelte a kezét, és elkezdte kioldozni azt. Gabriel elkomorodott, amikor a lány ujjai a keményített gallérhoz értek, újra eszébe juttatva papi hivatását. Elhessentette magától a gondolatot, és megakadályozta Izabella mozdulatát.
– Biztonságosabb, ha én ruhában maradok – súgta.
– Látni szeretnélek… és megérinteni, úgy, ahogy te megérintesz engem – válaszolta Izabella.
– Ez az egész nem rólam szól… és nem tudom, meddig bírom magam visszafogni, annyira … nagyon érzékenyen reagálsz…. A ruha marad.
Izabella durcásan lebiggyesztette ajkait, és ez annyira vérforraló volt Gabriel számára, hogy nem tudott ellenállni, muszáj volt lecsókolnia a morcosságot kedvese szájáról.
Mikor újra felemelkedett, Izabella már elfeledte, mit is akart tenni az előbb, csukott szemmel pihegett, keble ingerlően emelkedett és süllyedt heves lélegzetvételének ritmusát követve.
Gabriel ujjával körberajzolta ajkait, végigcirógatta arcát, állának vonalát, kitért a váll és a nyak találkozásánál lévő érzékeny bőrre, a bársonyos mellkasra, míg végül elérkezett az egyik mellhez. Pihekönnyen érintette csak, körbejárva a puha halmot, gondosan elkerülve a kicsúcsosodó bimbót. Izabella egész testében megborzongott. Valami furcsa sürgetést érzett magában felgyülemleni. Többet akart.
Ívbe feszült a teste, amikor Gabriel tenyere rásimult a mellére, és lágy mozgásával ingerelni kezdte a mellbimbóját. Felnyögött, amikor ujjai közé csippentette az érzékeny húst és gyötörni kezdte. Hihetetlen érzés hasított a testébe, fogai összekoccantak az élvezettől, sírni és kacagni akart egyszerre.
Felpattant a szemhéja, amikor Gabriel megmozdult mellette, és ajkaival váltotta fel ujjainak édes kínzását. A férfi puha szája, nyelvének melegsége, ajkai szívása szinte elviselhetetlen volt, halkan nyöszörögni kezdett az élvezettől. Önkontroll nélkül emelte a karját és fúrta ujjait a férfi hajába, csak hogy keményebben a mellére húzhassa.
Gabriel nem késlekedett a válasszal, hevesen megszívta a bimbót, aztán a fogai közé vette, és finoman harapdálni kezdte.
Izabella felsikoltott, teste megrándult a gyönyörtől. Lábait összezárta, széttárta, keze a lepedőbe markolt.
Gabriel lágyított az iramon, újra csak szopogatta az érzékeny bimbót, a másikat pedig kezével gyötörte. Aztán szájával is áttért az eddig csak kézzel kényeztetett mellre, és újra megtapasztalta, milyen hevesen válaszol a lány teste szájának mozdulataira.
Nem bírta tovább, muszáj volt elvennie valamit belőle. A megadó test fölé gördült, könyökére támaszkodva tartotta meg magát, egyik lábával a lány lábai közé furakodva hozzányomta a testét. Lágyan mozgott, végletekig feszítve saját vágyát, miközben megcsókolta a lányt. Izabella készségesen viszonozta a csókot, lábát magasra húzta, testét a férfihez feszítette. Élvezte a ránehezedő test súlyát, olyasvalami volt ez, amihez azonnal hozzászokott.
Érzékeny testét fájdalmasan dörzsölte Gabriel ruhája, érezni akarta azt a sima bőrt a tenyere alatt. Kezei bontogatni kezdték az ing gombjait, de a férfi megint leállította. Gabriel felemelte a fejét, és lenézett a lányra. Izabella viszonozta a tekintetét, megint elcsodálkozott a férfi szoborszerűen szép arcán, de ami most igazán bűvkörébe vonta, az a szeme volt. A kékesszürke szempár szinte tűzben égett, és Izabellának csak most tűnt fel, hogy a férfi is nehezen veszi a levegőt. Izabella úgy tett, mint aki helyezkedni próbál, megmozdította a csípőjét, amitől Gabriel szeme megrebbent, állkapcsa megfeszült. Izabella megpróbálta kiszabadítani a kezét, de a férfi szorosan fogta.
– A ruha marad!
– Csak az inget… az ing még mehetne, a nadrágodat nem bántom… megígérem…
Gabriel elmosolyodott, tetszett neki a lány játékos kérlelése. Elvégre abból még nem lehet probléma, ha az inget leveti, nem igaz? Bólintott, aztán elengedte a lány kezét, és a karjaira támaszkodott, hogy Izabella befejezhesse a megkezdett mozdulatot.
Izabella felcsillanó tekintettel nyugtázta apró győzelmét. Kicsit elcsodálkozott, hogy mennyire remegnek az ujjai, aztán túllépett a gondolaton, mert érezte, hogy az egész teste vibrál, miért pont az ujjai lennének kivételek? Remegő ujjakkal nyitogatta hát ki a gombokat, lassan tárult fel előtte a már korábban megcsodált boltozatos mellkas. A férfi szemébe mélyedve húzta ki az inget a nadrágból, aztán figyelmét a ténykedésére fordította. Ugyanolyan áhítattal nézte végig, ahogy Gabriel felsőteste meztelenné válik, mint ahogy a pap tette korábban az övével. Vállaira simítva görgette le a finom kelmét, és elmosolyodott, amikor Gabriel megborzongott az érintésétől. Tetszett neki a hatalom édes érzése, ami elöntötte, mert tudta, hatalma van a férfi felett. Gabriel felemelte az egyik kezét, hogy Izabella a csuklóján is kigombolhassa az inget, ettől az egyensúlya a másik karjára és a csípőjére nehezedett. Felnyögött az érzéstől, amikor az ágyékuk még jobban egymáshoz simult. Izabella azonnal reagált, testét a férfiéhez feszítette, Gabriel pedig úgy érezte, egyetlen mozdulat is elég lenne ahhoz, hogy elélvezzen.
Feltérdelt, és maga fejezte be a vetkőzést. Izabella szemébe mélyedve húzta le magáról az inget, kidolgozott felsőtestén megfeszültek az izmok.
Izabella tágra nyílt szemekkel nézte. Látta már félmeztelenül az atyát, de csak messziről, ráadásul akkor nem volt lehetősége arra, hogy megérintse. Tétován emelte fel a kezét, ujjai hegyével simított végig a bordás hasfalon. Gyönyörködött a borzongó férfi látványában. Mostanra minden szégyenérzetét elvesztette, egyszerűen túl nagy volt benne a sóvárgás, hogy szégyenkezzen. Felemelkedett, hogy közelebb legyen kedveséhez, és tenyerét a mellkasára fektette. Élvezte a csiklandozást, ahogy megérintette a puha szőrzetet. Gabriel nagy levegőt vett, próbálta legyűrni a késztetést, hogy engedelmeskedjen a vágyainak.
Hagyta, hogy Izabella felfedezze a testét, csodálattal nézett le kedvese arcára. Olyan volt most a lány, mint egy kisgyermek, aki ajándékot kap, szemei csillogtak, arca kipirult.
– Nagyon… szép vagy – sóhajtotta Izabella.
Gabriel elnevette magát.
– A férfiakra nem mondják, hogy szépek. Különben is: a szép te vagy… egyszerűen gyönyörű – mondta halkan, újra hozzásimult, és gyengéden visszafektette az ágyra – Hogy érzed magad?
Izabella elgondolkodott. A férfi vállát simogatta, nyakát, majd áttért az arcára. Gabriel belecsókolt az őt kényeztető tenyérbe.
– Varázslatosan… – válaszolta – ez olyan… nem is tudom megfogalmazni… mintha lázas lennék, tűzben ég a testem. A szívem hevesen ver, és sóvárgok… amikor megcsókolsz, beleborzongok… az ölem szinte fáj… Ez normális?
Gabriel nagy levegőt vett. Annyira tiszta volt ez a lány… mielőtt a papi hivatást választotta volna, rengeteg nő volt az életében, de a szüzektől mindig is óvakodott. Bármilyen mélyre is süllyedt a fertőben, sosem érzett vágyat arra, hogy letépjen egy olyan virágot, amit nem neki szántak. Most pedig itt fekszik a karjaiban ez a lány, akit talán jobban kíván, mint eddig bárkit, és megszakad a szíve, hogy nem lehet ő az első férfi az életében.
– Teljesen normális – mondta nagy sokára – Addig jó, amíg a férfi, akivel vagy, felébreszti benned ezeket az érzéseket. Ettől olyan szép ez az egész.
– És mi lesz, ha … ha más nem fogja tudni kiváltani belőlem ezt az érzést? Mi lesz, ha csak irántad vagyok képes így érezni?
Gabriel felidézte magában, mit tudott meg a lány jövendőbelijéről, és legszívesebben elszökött volna Izabellával a jövő elől.
– Hidd el, bármelyik férfi képes erre, ha megfelelően közeledik hozzád.
– A férjem… ő is…?
Olyan szívesen válaszolta volna neki, hogy ne aggódjon, a férje legalább ennyire gyengéd lesz, de nem tudta kimondani. Helyette lehajolt, és megcsókolta. Izabella azonnal viszonozta a csókját, gondolatai, kétségei szerteröppentek, ahogy a férfi szája az övére tapadt.
Minden tetszett neki, amit Gabriel tett vele: imádta az érzést, amikor a nyelve a szájába siklott, szerette szájának ízét, leheletének melegét, ami a bőrét kényeztette. Borzongott az érintésétől, és lángba borult a simogatásától.
Gabriel pedig mesterien játszott a testével. Valahogy mintha mindig tudta volna, éppen mire vágyik: kérnie sem kellett és megkapta.
Egyre magasabb fokon égett benne a tűz. Volt valami bűnös élvezet ebben az érzésben, de olyan jó volt átadni magát ennek a bujaságnak! Lassan túlérzékennyé vált a sok simogatástól, ajka megduzzadt a csókoktól, lába köze lüktetett. Mintha minden vére oda gyűlt volna össze, szívét is ott érezte dobogni.
Tapasztalatlan volt ugyan, de biztosan tudta, hogy Gabriel képes lenne megszüntetni ezt a vágyakozást. Ha felszítani fel tudta benne, akkor kioltani is ki tudja.
Ráadásul azzal is pontosan tisztában volt, hogy amit ők ketten tesznek, az különbözik attól a tevékenységtől, amit a szolgálólány művelt az istállófiúval… abban nem volt semmi szép: a fiú egyszerűen csak felhajtotta a lány szoknyáját, és döfködni kezdte azzal a valamivel, ami a lába közül nőtt ki. Kérges tenyerével durván markolászta a lány melleit, és annak ellenére, hogy tevékenységükben nyoma sem volt annak a finomságnak és gyengédségnek, amit Gabriel vele szemben tanúsított, a lány mégis hangosan sikoltozott, és egyértelműen nem a fájdalomtól.
Izabella nagyon szívesen megnézte volna Gabrielt is teljesen meztelenül. Érezte az öléhez nyomódó kemény valamit, és látni akarta, kezébe akarta fogni. Talán majd később lesz rá alkalma…
Gabriel most változtatott a testhelyzetén, újra oldalról simult hozzá, és egyik könyökére támaszkodva egyenesedett fel. Izabella halkan pihegett a forró csóktól, amit kapott, és megborzongott. Máris hiányzott neki a férfi súlya az övé felett, és hiába égett lázban a teste, szinte fázott Gabriel melege nélkül.
Némán várta a következő lépést, mert úgy érezte, megint egy újabb szakaszba lépnek. Gabriel most nem szólt semmit, nem törte meg a meghitt csendet. Félig csukott szemhéja alól nézett le rá, tekintete perzselő volt. Újra simogatni kezdte, végigjárta a nyak-váll-mell vonalat, itt is, ott is elidőzve kicsit, de érezhetően célja volt a mozdulatainak. Határozott ujjai a hasára csúsztak, aztán még lejjebb, és Izabella visszatartotta a lélegzetét, amikor elérték a szeméremdombját. Itt egy pillanatra megtorpantak, Gabriel feszülten figyelte, kap-e ellenkezésre utaló jelet, aztán, amikor Izabella a kezéhez emelte a csípőjét, egy pillanatra becsukta a szemét, majd lágyan továbbsiklatta ujjait.
Mindketten felnyögtek, amikor a tapogatózás elérte a célját. Izabella akaratlanul is széttárta lábait, hogy a férfi könnyebben odaférjen hozzá, Gabriel pedig nem is habozott kihasználni a felajánlást.
Először nagyon lágyan érintette meg a puha húst. Abból, ahogy Izabella megfeszült a keze alatt, és felnyögött az érintésétől, leszűrte, mennyire érzékeny lehet az a tájék. Már-már kínnak élte meg a merevedését, és ezen Izabella odaadása csak nehezített. Hihetetlen önuralmának volt köszönhető, és a tiszteletnek, amit a lány iránt érzett, hogy nem támadta le, és tette magáévá, de ettől a tudattól egyáltalán nem lett könnyebb.
Hagyott egy kis időt Izabellának, hozzászokjon az érintéséhez, aztán megmozdította a kezét. Ujjai nedves résbe csúsztak, a puha szőrzet, ami nőiességét takarta, apró csigákba göndörödött. Nem bírta ki, hogy ne nézzen le a kezéhez, látni akarta. Gyönyörű volt… mint minden porcikája. Napsugár melegítette selyem… kattogott az agyában.
Lágyan mozgatni kezdte az ujjait, először kívülről simogatta a finom bőrt, majd be-behatolt a szirmok közé. Izabella hátra vetette a fejét, egész teste megfeszült az érzéki kínzástól. Gabriel pedig nem kegyelmezett.
Súlyosabbak lettek a mozdulatai, ujjai keményebben izgatták, hirtelen sürgőssé vált, hogy vége legyen az egésznek. Mikor rájött, hogy kezének mozgásával egy ritmusban mozgatja a csípőjét, merev férfiasságát a lány oldalához dörzsölve, egyszeriben kijózanodott. Mélyet lélegzett, egyszer… kétszer… egészen addig, míg úgy érezte, visszanyerte önuralmát.
Mikor újra a lányra nézett, már tiszta volt a feje. Izabella nem tért magához teljesen az érzéki kábulatból, igazából fel sem tűnt neki a férfi kényszerszünete. Amit Gabriel a kezével művelt… az maga volt a csoda! Elvette tőle a levegőt, és megolvasztotta a csontjait. Nyöszörögni kezdett és könyörögni akart: még, még, még…!
Nem tudta visszafojtani a sikolyát, amikor Gabriel a mellére hajolt és szívni kezdte a mellbimbóját. Ujjai eközben sem pihentek, és Izabella már nem tudta, hogy lehet még mindig életben. Nem tudta, mi az az érzés, ami elöntötte a testét, de úgy érezte, közel van a mennyországhoz.
Ebben a pillanatban valami felfoghatatlan történt: egy éles görcsöt érzett az ölében, egy fájdalommal határos, kéjes görcsöt, ami végigcikázott a gerincén, megborzongatta a bőrét, és könnyet fakasztott a szeméből. Szilárd támaszt keresve belekapaszkodott Gabriel karjába, úgy élte át élete első orgazmusát.
Gabriel gondolatai cseppfolyóssá váltak, ahogy Izabella meglovagolta a csúcsot. Olyan szép volt, annyira eszméletlenül gyönyörű!
Sosem volt még ilyen értékes ékszer a kezében, és sosem érezte még ennyire áhítatottnak a testi kapcsolatot. Nem hiszem, hogy Isten ellen való vétek lenne, amit mi ketten teszünk – gondolta magában megrendülve – Isten nem kárhoztathat ezért a csodáért…
Lágy simogatással nyugtatta le a lányt, karjaiban tartotta és gyengéd csókokkal halmozta el, amíg meg nem szűnt a reszketése.
Izabella teljes testével felé fordult, arcát mellkasába fektette, karjával átölelte a derekát, és szorosan ölelte magához. Próbálta titkolni könnyeit, egyszerűen nem tudta szabályozni őket, mintha minden feszültség egyszerre szakadt volna ki belőle.
Gabriel megérezte elbizonytalanodását, kezével az álla alá nyúlt és felemelte a fejét. Lecsókolta a könnyeket a lány arcáról, majd homlokát az övének támasztotta.
– Minden rendben? – kérdezte halkan.
– Nem tudom – suttogta vissza Izabella – Úgy értem… nem tudom, hogy értem… mintha szétestem volna…
Gabriel elmosolyodott.
– Az jó… az nagyon jó.
– Ez mindig ilyen?
– Nem. Nem mindig. Még ennél is jobb lehet.
– De a nők és a férfiak nem csak ezt csinálják egymás között, ugye?
Gabriel nagy levegőt vett.
– Ezt majd egy következő alkalommal megbeszéljük. Eléggé eljárhatott felettünk az idő, szerintem ideje befejeznünk ezt a mai találkozót.
Izabella csalódottan felsóhajtott. Olyan jó volt így hozzásimulni Gabrielhez, belélegezni bőrének illatát, hallgatni a szívdobogását.
Megijedt, amikor Gabriel egy hirtelen mozdulattal a hátára fordította és fölé gördült. Csak egy pillanat volt az egész, egyetlen heves csók, és a férfi már fel is állt. Izabella révetegen simított végig saját ajkain, érezte, mennyire duzzadtak. A testét, mintha kicserélték volna, valahogy lágy is volt és oldott, ugyanakkor nehézkes és röghöz kötött. Feldobott volt, ugyanakkor nagyon fáradt.
Elmosolyodott, amikor Gabriel a karjába emelte, majd saját testéhez simítva lassan talpra állította. Annyira nagyon helyes volt ez így.
Némán állt, amíg Gabriel kapkodva összeszedte a földre szórt ruháit, aztán nekilátott, hogy felöltöztesse. Úgy csomagolta be a ruhák rétegébe, mint valami értékes ajándékot, Izabella pedig engedelmesen emelte magasba a karját, és fordult úgy, ahogy a férfi kérte.
Gabriel megkönnyebbülten sóhajtott, amikor a lány öltözéke néhány gyűrődésen kívül újra olyan nem lett, mint megérkezésekor. Újra ellenőrizte, minden gombot a helyére gombolt e vissza, nem akarta, hogy a szolgálónak feltűnjön, hogy zilált a kisasszony öltözéke.
Összeráncolta a homlokát, ahogy a kissé széthullott hajkölteményre nézett. Leültette Izabellát az ágyra, és nekilátott, hogy „rekonstruálja” az eredeti frizurát. Izabella halkan kuncogott, ahogy a férfi mélyeket lélegezve tűzögette a selymes tincseket.
Gabriel nem a feladat miatt kapott nehezen levegőt. Volt abban valami természetes és jóleső érzés, amit műveltek. Legszívesebben visszafektette volna a lányt az ágyra, hogy megmutassa neki, milyen is tud az lenni, ha teljesen magáévá teszi, helyette azon igyekszik, hogy rendezett csigákba tűzdelje a súlyos hajtömeget.
Ez volt az első alkalom, az első óra, és máris túl személyessé váltak köztük a dolgok. Izabella olyan ártatlan, hogy fel sem merült benne, milyen következményekkel járhat, ha kitudódik, amit ők ketten hittudomány helyett művelnek.
Neki, a tapasztalt férfinak kellene, hogy kezében tartsa a történéseket, de valahogy nem tud racionálisan gondolkodni. Túlságosan is kötődött ehhez a gyönyörű, életvidám lányhoz, és ez roppant veszélyes érzés volt….
Amikor úgy érezte, hogy a megérkezéséhez hasonló formába hozta a lányt, elébe állt, és kezénél fogva felhúzta.
Izabella már nem kuncogott, elkomolyodva nézett fel az atyára, ami elég nehezen ment, tekintve, hogy a férfi még mindig félmeztelen volt.
Gabriel is elkomorodott. Annyi mindent szeretett volna mondani, de nem jöttek a szájára a szavak. A finom csipke kesztyűért nyúlt és felsegítette a lány kezére. Az utolsó ruhadarab…
Mikor végre valóban útra készen állt, szájához emelte az apró kacsókat, és lágy csókot nyomott rájuk.
– Ugye nem kell figyelmeztesselek, mennyire nagyon fontos, hogy ez kettőnk között maradjon? – kérdezte rekedt hangon.
– Természetesen tisztában vagyok vele, hogy milyen súlyos a titkunk – válaszolta Izabella, aztán pajkosan elmosolyodott -, de attól tartok vasárnap kénytelen leszek meggyónni a tiszteletesnek…
Gabriel akaratlanul is elmosolyodott.
– Hát, remélem az atya nem lesz veled nagyon szigorú…. Viszont van még valami. Nem sok időt tudunk így együtt tölteni, ezért jó lenne, ha minél egyszerűbb ruhát vennél fel, és a hajadat sem kellene ennyire művészien beállítani. Nem biztos, hogy minden egyes alkalommal rendbe tudom hozni.
– Mit mondjak otthon?
– Talán azt, hogy mértékletességre és visszafogottságra intettelek. Vagy, hogy úgy vettem észre, túlságosan hiú vagy a külsődre, és hogy elejét vegyük az elkárhozásodnak, azt tanácsoltam, hogy öltözz szolidabban.
– Rendben. Mikor jöjjek legközelebb?
Gabrielnek már a következő alkalom gondolatára is sajogni kezdett a teste, pedig még a mostani alkalmat sem heverte ki.
– Talán holnapután. Ugyanis adok neked házi feladatot. Elvárom, hogy pontosan készülj fel belőle, mert nem szeretném, hogy esetleg zavarba jöjj, ha valaki belekérdez, hogy miről volt szó az oktatás alatt.
– Rendben.
Nem volt más hátra, csak a búcsú. Gabriel még egyszer végig nézett a lányon, aztán egy utolsó, könnyű csókot lehelt a szájára, és kiterelte a szobából. Ekkor döbbent csak rá, hogy ő maga még mindig félmeztelen, visszaszaladt hát, felkapta az inget, de csak a körgallért gombolta be, aztán magára vette a reverendát, a lány kezébe nyomta az asztalra rakott napernyőt, és így már szalonképes állapotban hagyták el a kis házat. Végigsétáltak a kis ösvényen, és Gabriel egészen a kocsiig kísérte Izabellát. Udvariasan felsegítette a várakozó kocsira, átadta neki a könyveket és jegyzeteket, amiből majd készülnie kell, utánanézett az elhaladó fiákernek, aztán még jó pár percig ott állt a porfelhőbe burkolózva. Rossz előérzete volt, és hiába a szép emlékek, nem tudta ezt a kellemetlen érzést elhessegetni. Bement a templomba, és annak ellenére, hogy nem érezte magát bűnösnek, valahogy nem tudott felnézni Jézus szobrára. Ellenőrizte, hogy egyetlen gyertya se maradjon égve, aztán bezárta maga után a parókiát és komótosan visszasétált a paplakba, hogy felkészüljön a következő napi misére.
Már jó pár óra eltelt, mióta Izabella kilépett az ajtón, de Gabriel még mindig nem tudott lenyugodni. Semmi sem segített elterelni a figyelmet feszülő vágyáról, míg végül nem bírta tovább. Számot vetett önmagával, és úgy ítélte: az önkielégítés nem nagyobb bűn, mint az, hogy egy szeplőtelen lányt hoz kompromittáló helyzetbe, ráadásul, ha könnyít magán, kevesebb az esélye, hogy valami helyrehozhatatlant követ el.
Régen volt már, hogy engedett a test örömeinek, és az Izabellával töltött idő rendkívüli próbának vetette alá. Gondosan bezárta az ajtót, aztán visszament a hálószobába, levetette a reverendát, és leült az ágyra. Keserűen elmosolyodott saját tétovázásán, úgy érezte magát, mint tapasztalatlan kamasz korában. Hátát az ágytámlának vetette, és kibontotta a nadrágját. Mélyet sóhajtott, ahogy kezébe vette férfiasságát, és lágyan végigsimított rajta. Becsukta a szemét, és hátraejtette a fejét, úgy élvezte saját kényeztetését. Szemei előtt Izabella képe jelent meg, ahogy eléri a gyönyör csúcspontját. Gabriel felnyögött a képtől, és markának kemény szorításától. Érezte, hogy kipirul az arca és felmelegszik a bőre. Lüktető férfiassága forrón feszült a kezébe, minden egyes mozdulattal közelebb került a véghez. Elképzelte, hogy Izabella kényezteti így, az ő kecses kis keze fonja körbe, és … óh, elképzelte, ahogy a szájába veszi, és lágyan megszívja!
A kéj hevesen hasított végig rajta, férfiassága görcsös rándulásokkal ontotta magját, és ő nem tudott mit tenni, zihálva tűrte a gyönyört.
Lassan csillapodott csak le. Kielégülése lefárasztotta, kábának érezte magát és fáradtnak.
Jobb híján az ingével itatta fel élvezetének végtermékét, miután letisztította magát, még mindig reszketve dőlt vissza az ágyra.
Fejét a támlának döntötte, és gondolkodni próbált.
Mit tegyen? Hogy védhetné meg Izabellát? Jó esetben még van legalább egy évük, míg házasság lesz a jegyességből. Ha a kézfogó létrejön, még Isten sem mentheti meg Izabellát a sorsától. Summerst nem fogja meghatni a lány tökéletessége, csak az élvezet fogja hajtani, és biztos, hogy nem lesz tekintettel az ártatlanságára.
Ha egy olyan nővel durván bánik, akit pénzért vesz meg, vajon mit tenne azzal, aki a világ előtt a tulajdonának számít?