Forgószél 1

Hatalmas lendülettel dolgoztam azon a napon. Forró, nyáreleji idő volt én úgy éreztem ma minden jól és flottul sikerül, amibe csak belefogok. A munkahelyemen hatalmas a nyüzsgés, a vendégek élvezték a környezet nyújtotta élményeket, lehetőségeket.
Kollégáim mosolyogva jártak-keltek, a dolgukat végezték, köztük egy sötét hajú, 30 körüli fiú, aki mindig kedvesen udvarolt, ha a nagy rohanásban volt néhány perc erre. Észrevettem, hogy néha rajtam felejti a szemét, ilyenkor mosolyogva nyugtáztam, de hát én 25 évvel előbbre járok az időben, ennek okán a fiam lehetne.
Lassan már a munkaidő vége felé jártunk, amikor a főnök lihegve rohant utánam, kért hogy menjek be a közeli nagyvárosba vásárolni, mert rendkívül illusztris vendégek érkeznek másnap reggel és addigra készen kell lenni mindennel.
– Majd János bevisz a kocsijával, már beszéltem vele – közölte.
Nem örültem, időben akartam hazaérni, a férjemnek megígértem egy esti sétát a forró nap után, de a vendég az vendég.
Lótottunk-futottunk a városban, üzletről üzletre, János készségesen segített, de a nagy forgatagban észrevettem, hogy néha rajtam felejti a kezét, amikor előreenged és nézi a vékony, nyári, kivágott blúzban ringatózó melleimet.
Mit mondjak, jólesett de magamban mosolyogtam ezen a helyes fiún, akinek a szemei csillogtak a fényben.
Kora este volt már, amikor végeztünk és kifelé hajtottunk a városból. A kocsiban kellemes klíma uralkodott, hátradőltem és ellazultam, fáradt voltam kissé.
– János, nagyon szomjas vagyok, igyunk valamit ebben a melegben kiszáradtam.
– Éppen ajánlani akartam – mondta, és lehajtott az egyik közelben lévő vendéglő felé.
A kerthelyiségben a kellemesen hideg ital rendkívül jólesett és akkor egy váratlan fordulattal, János udvarolni kezdett. Dicsérte a szememet, az alakomat, ami még így 50 fölött is kissé molett, de arányos.
Azt megszoktam, hogy a férfiak udvarias és kevésbé udvarias megjegyzéseket tesznek rám, és sokszor látom bennük a vadászt, akik szívesen leterítenék az érett, nemes vadat. Különösen azok a fiatal férfiak, akiket valami ősi ösztön folytán izgatnak az érett, idősebb nők, talán komplexus ez, nem tudom, de tény és tapasztalat.
János is egyre izgatottabb lett, kereste a szavakat, szeme egyre többször tévedt a blúzom kivágására, egyre bátrabb szavak hagyták el a száját.
Gondoltam, hallgatom egy darabig, aztán lehűtöm a fiút.
– Induljunk, mindjárt este lesz – felálltam az asztaltól, János udvariasan kinyitotta a kocsi ajtaját, és besegített, közben, ahogy a biztonsági övet megigazította, keze a mellemhez ért, csak lassan húzta el.
– Ezt ne, János – mondtam, de furcsa módon éreztem hogy kiszáradt a torkom, mintha újra szomjas lennék.
Úgy nézett rám azzal a vadász szemmel, és pár száz méter után hirtelen bekormányozta a kocsit az erdőbe, egy földúton álltunk meg. A helyzet kezdett egyértelmű lenni, és mielőtt reklamáltam volna, elkezdett ömleni belőle a szó.
Elmondta mennyire régóta tetszem neki, mennyire kíván, és amikor a feleségével van, akkor is eszébe jutok. Egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni.
Félreértés ne essék, nem vagyok én prűd nő, sőt, elég intenzív a szexuális életem, de ez nagyon váratlanul ért. Na most elég, gondoltam és János felé fordultam.
– Most induljunk és fejezd be! – hullottak ki belőlem a szavak, rekedt hangon, mintha nem is az enyém lett volna.
– Még ne menjünk, mikor leszünk így kettesben még egyszer – suttogta, és közelebb mozdult.
– János ne, vár a férjem.
Ekkor egy vad villanást láttam a szemében, szája enyhén mosolyra húzódott, és egy hirtelen mozdulattal, a derekamnál fogva maga felé fordított.
Vad kívánást láttam a szemében, a számra tapadt. Feszítettem magam de nagyon erősen tartott. Nem csókoltam vissza de éreztem, hogy a nyelvével szét akarja feszíteni a számat.
– Édes, kívánlak – lihegte a számba, és amikor válaszolni akartam, hirtelen a nyelvét éreztem a fogaim között.
– Te megőrültél! Mit akarsz!?
Erre a mondatomra elszabadult a palackba zárt szellem.
– Téged! Most! Itt! – és egy mozdulattal rámarkolt a mellemre, a kezem leszorította a testem mellé és kivette mindkettőt a melltartómból.
– Istenem, de csodásak, puha és hatalmas! – és legeltette szemét gátlástalanul a felkeményedő bimbókon.
Elvesztem!!! Itt ülök ennek a férfinak a kocsijában, tehetetlenül, leszorított kézzel, miközben lassan, de biztosan kezdi birtokba venni a testemet. Az erőm lassan fogy, és valami furcsa, eddig még nem érzett vágy kezd behálózni. És akkor dőlni kezdett velem az ülés a hatalmas terepjáróban. János velem együtt dőlt a vízszintesig, és felengedte a kezemet, tudta hogy nem tudok és talán már nem is akarok szabadulni tőle.
Vadul csapott szájával a melleimre, mintha be akarta volna habzsolni. A testem remegni kezdett.
– De… én… az… anyád… lehetnék… kérlek… ne…
– Megőrjítesz… kívánlak… és most… az enyém… leszel…! Akarlak… mindenedet… – buggyantak ki a szavak belőle, és miközben a mellemet szívta, keze a combomon csúszott egyre feljebb. Erős szorítást éreztem, markába fogta a bugyin keresztül a nedves dombot. Már élvezte, hogy a kezében – egyre gyengülő erővel – vergődöm, és mélyen a szemembe nézett.
– Te is ezt akarod – mondta lassan, tagoltan.
Az erős szorításra lassan nyílni kezdtek a combjaim. Benyúlt a bugyi alá, végighúzta a kezét a hasamtól a fenekemig, és bennem valami erős, fájó, kéjes érzés lett úrrá. Mozdulnom kellett felé, combom belső felén éreztem, hogy nagyon nedves vagyok. Akartam a kéjt, a mámort, a férfikezek erős mozdulatait. A szám kinyílt, nedvesen vártam, hogy János rátapadjon. Vadul csókolta a számat, mellemet, ujjai a csiklómon táncoltak, aztán az egyik elmerült bennem. Élvezte, ahogyan megvonaglottam, ujjával belül körbe masszírozta a vagina falát, és felnyomta, amennyire csak tudta. A nyögések és sóhajok közepette kezem kutatta János férfiasságát, a kezemben akartam érezni.
– Várj, neked adom! – és levette a nadrágot. Ráhúzta a kezem a farkára, és felkiáltott, amikor összezárultak az ujjaim rajta. Fel akartam ülni, de János visszanyomott. Elég szánalmas látvány lehettem, nyakamba felgyűrt blúzommal, szabadon elterülő nagy melleimmel, szoknyám a derekamnál, félig félrecsúszott bugyimmal, csapzottan, nedvesen.
– Maradj így! Ne mozdulj, ki akarlak élvezni. Csodás látvány! – és álló farkával fölém térdelt…