Szex, drog vagy rock’n roll?

Egy új kutatás szerint az emberek nagyjából ugyanazért szeretik a zenét, amiért a szexet, a drogokat, a szerencsejátékot és az ízletes ételeket. Ha olyan zenét hallgatunk, ami megmozgat, sőt még bele is borzongunk az élvezetébe, az agy dopamint szabadít fel.
Mint kiderült már az is megindítja a motivációban és függőségben is szerepet játszó szórakoztató vegyület áramlását, ha pusztán a számunkra oly kedves zenei élményre várakozunk. A tanulmány elsőként von szilárd párhuzamot a dopamin kibocsátás és a zene élvezete között, biológiai magyarázatot adva arra, hogy a különböző kultúrákban miért játszik az emberi történelem kezdetétől fogva olyan nagy szerepet a zene. A zenén keresztül a tanulmány új betekintést nyújt az emberi élvezetrendszer működésébe.
– Ahogy hallgatjuk ezeket a dallamokat már előre tudjuk, várjuk, mi következik, és ezek az apró kognitív nüanszok adják ezt az elképesztő élvezetet – magyarázta a kutatás vezetője, Valorie Sakimpoor, a kanadai McGill Egyetem idegtudósa, “A megerősítés vagy a jutalom szinte teljes egészében a dopamin miatt következik be. Ez alapvetően megmagyarázza, miért van velünk ilyen régóta a zene. A belőle nyert intenzív élvezet valójában egy biológiai megerősítés, és most már bizonyítottuk is”
A zene által keltett élvezetet intenzív érzelmi hullámzáshoz vezet, ami többek közt magába foglalja a szívverés felgyorsulását és a légzés mélységének fokozódását. A fizikai változások mellett az emberek gyakorta éreznek borzongást, vagy a hideg végig futását a testükön, Salimpoor csoportja és más kutatók is bizonyítékokat találtak, hogy amikor ez végbemegy, a vér az agy olyan területeire áramlik, ami dopamin kibocsátást eredményez.
A dopamin kapcsolat megerősítésére a kutatók nyolc zenerajongót kértek fel egy kísérletre, akik magukkal hozták a laboratóriumba kedvenc instrumentális zeneszámaikat is, elsősorban klasszikusokat, de akadt jazz, rock és popzene is. 15 percnyi zenehallgatás után a kutatók egy, a dopamin-receptorokhoz kötődő radioaktív anyagot fecskendeztek az alanyokba. Egy PET letapogatóval a kutatók nyomon követték az anyagot, aminek a vérben való körforgása azt jelezte, hogy az agy rengeteg dopamint szabadított fel, megkötve minden rendelkezésre álló receptort. Másnap már nem a kedvenceket hallgatták, ekkor a dopamin-receptorok teljesen nyitva maradtak.
A kísérletek második szakaszában az alanyokat egy fMRI gépbe fektették és újra elkezdték játszani az őket megindító zenéket. A vizsgálatok kimutatták, hogy az agy a zenére való várakozás és a borzongás időtartama alatt egyaránt dopamint pumpál. A két dopamin termelő hullám az agy különböző területein ment végbe. “Elképesztő, hogy képesek vagyunk dopamint kibocsátani valami absztrakt, összetett és nem anyagi dologra való várakozás közben” – mondta Salimpoor. “Ez az első tanulmány, ami bebizonyítja, hogy egy művészi stimulus hatására dopamint tudunk kibocsátani”
A felfedezés arra utal, hogy akárcsak a szex és a drogok, a zene is lehet enyhén addiktív, mondta David Huron, az Ohio Állami Egyetem zeneészlelés kutatója. A dopamin egy olyan adaptív jutalom indukáló molekula, ami az állatokat már az éhségérzet kialakulása előtt élelem keresésére ösztönözni. Ugyanez okoz mámort pusztán a tűbe beáramló vér látványától, még mielőtt a kábítószer bejutna az erekbe a heroinfüggőknél.