Melegek a Fehér Házban

Üdvözli, de aktívan nem támogatja – ez Barack Obama irányvonala az azonos neműek házasságával kapcsolatban. Ettől egyelőre nem tágít annak dacára sem, hogy az érintettek részéről ezen a forró júniuson, a Meleg büszkeség havában hatalmas nyomás nehezedett rá. De meddig?
A melegek, pontosabban: a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek (LGBT) büszkeségének havát idén az ünneplők szempontjából jelentős áttörések koronázták. Közjogi szempontból a legjelentősebb ezek közül az volt, hogy New York államban is engedélyezték a homoszexuálisok egybekelését. Az Egyesült Államokban immár hat tagállamban és a szövetségi területen fekvő fővárosban állhatnak anyakönyvvezető elé azok, akik a saját nemükből választottak párt maguknak, s a példát hamarosan valószínűleg Kalifornia is követni fogja.
A szövetségi szintű elismerés terén azzal értek el minden eddiginél többet, hogy Barack Obama, aki a 2008-as elnökválasztási kampány idején a melegjogok és az egyenlőség „heves szószólójaként” pozícionálta magát, de facto hivatalos rangot adott az eseménysorozatnak. A hónap elején az elnök nyilatkozatban üdvözölte az LGBT-hez tartozó honfitársait, majd szerdán, a zárás alkalmából – a történelemben először – fogadást adott a tiszteletükre a Fehér Házban.
„Elismerjük, hogy az LGBT-jogok emberi jogok” – hangsúlyozta előzetes üdvözletében Obama. Az elnök rámutatott, hogy kormányzata otthon síkraszáll az LGBT-hez tartozó személyek, nemzetközi szinten pedig az ilyen közösségek törvényi megkülönböztetése ellen. Emlékeztetett rá, hogy az ő kormányzása alatt törölték el a homoszexualitásukat nyíltan vállalók katonai szolgálatát tiltó „ne kérdezd, nem mondd el” törvényt, hogy több, bevallottan leszbikus és meleg személyt nevezett ki vezető pozícióba, s hogy kormányának kulcsszerepe volt az első olyan ENSZ-nyilatkozat elfogadásában, amelyben az Emberi Jogok Tanácsa (23:19 arányban) nyíltan elítélte a szexuális irányultság motiválta diszkriminációt és erőszakot.
Hillary Clinton amerikai külügyminiszter az azonos neműek házasságának New York-i legalizálása után felszólalt a washingtoni külügyi tárca meleg és leszbikus alkalmazottainak gyűlésén és méltatta az „egyenlőség és az igazságosság” jegyében elfogadott törvényt.
„A melegjogok emberi jogok, az emberi jogok pedig melegjogok” – hangsúlyozta Obamára rímelve Clinton, aki azonban, mint azt a The Washington Post megjegyezte, egy fontos dolgot elmulasztott megemlíteni: azt, hogy hivatalosan a főnökével együtt ellenzi az azonos neműek házasságának legalizálását. Ez egyértelmű belső logikai ellentmondás az Obama-kormánynak homoszexuálisokkal kapcsolatos politikájában. A hivatalos Washington az azonos neműek „civil unióját” emlegeti, erre a típusú élettársi közösségre azonban mintegy 1300 olyan országos jog és kedvezmény nem vonatkozik, amely a házaspárokat megilleti.
Barack Obama egy júniusi manhattani adománygyűjtő gyűlésen csalódást keltett hallgatóságának LGBT-szimpatizáns tagjaiban, amikor kijelentette, hogy a melegházasságok ügye a tagállamok illetékességi körébe tartozik. Ez elemzők szerint így is van, és nem is.
A USA Today szerint 30, a The Washington Post szerint pedig 41 állam tiltja az azonos neműek házasságát. Az ügyben azonban szövetségi szinten a tizenöt évvel ezelőtt elfogadott, a házasság védelméről hozott, Bill Clinton elnök által szentesített törvény rendelkezik, amely kizárólag azt a szövetséget tekinti frigynek, amely „egy férfi és egy nő” között köttetett. A jogszabály elvben egyértelművé tenné a helyzetet, ám Obama elnök, aki közölte, hogy a kérdéssel kapcsolatban „változóban van” az álláspontja, úgy rendelkezett: az igazságügyi tárca nem köteles fellépni annak érvényesítéséért. A törvények efféle „altatása” az amerikai gyakorlatban a visszavonást szokta megelőzni.
Mivel a 2010-es, „félidős” választásokon a demokraták elvesztették a képviselőház feletti ellenőrzést, ezt az Obama-kormányzat a 2012-es kongresszusi és elnökválasztás előtt semmiképpen sem tudná meglépni. Az intézkedés a „bibliaövezetben”, a vallásos, konzervatív többségű déli államok részéről valószínűleg akkor is komoly ellenállásba ütközne, ha a kormánypárt képes lenne visszaszerezni az ellenőrzést a törvényhozás mindkét háza felett.
A társadalmi tendenciák azonban arra utalnak, hogy előbb-utóbb ezen a téren is áttörés történhet Amerikában. Az Egyesült Államokban élő melegek és leszbikusok száma – Garry Gates, a UCLA szociológusának kutatásai szerint – ugyan „csak” 9 millióra tehető (ez nagyjából New Jersey állam teljes lakosságának felel meg), ám az elfogadottságuk egyre erősödik. A Gallup megállapította, hogy az amerikaiak 53 százaléka már támogatja a homoszexuálisok házasságát, s az ellenzők tábora, 45 százalékkal, kisebbségbe szorult. Pedig 1996-ban a szenátus még elsöprő többséggel, 85:14, a képviselőház pedig 342:67 arányban fogadta el a házasságvédelmi törvényt. Az akkori elnök, Bill Clinton ma nyíltan pártfogolja a homoszexuálisok közötti házasságot.
Barack Obama (még) nem.
„Önök azért az eszméért harcolnak, hogy mindenkit egyenlő elbánásban részesítsenek és hogy mindenkit megillet a lehetőség, hogy úgy élhessen és szerethessen, ahogy jónak látja” – jelentette ki az elnök a szerda esti fehér házi fogadáson. A beszéde közben elhangzott közbekiabálásra reagálva jóváhagyólag konstatálta, hogy a gálán jelen vannak az azonos neműek házastársi jogainak pártolói is.
„Tudom, hogy lesznek olyan idők, amikor önöket még mindig nem fogja kielégíteni a fejlődés üteme. Ezt megértem. Tudom, számíthatok önökre, hogy ezt a tudomásomra hozzák. (Nevetés, taps.) Ez nem egy szégyenlős csoport. (Nevetés.) Biztos vagyok benne, hogy további fejezeteket fogunk együtt megírni” – jelentette ki Barack Obama a szerdai fogadásról kiadott hivatalos jegyzőkönyv szerint. MTI