Két lány közötti partnercsere, avagy mit motivál a műfarok

Két lány között az úgynevezett férfi és női szerepek szinte kizárólag partnerfüggőek. És úgy cserélgetik őket, mint más a lyukas zokniját.
Akkor most nő létedre a férfit vagy a nőt játszod az ágyban? Ezt a kérdést szinte mindegyik hetero nekem szegezi, amikor kiderül, hogy leszbikus vagyok. És mondd, használtok dildót, vagy azt hogyan csináljátok, kérdezik ártatlan, kikerekedett szemmel, bár ez utóbbit inkább a férfiak merik feltenni. A válasz nem is olyan egyszerű.
Ha nyitott szemmel jársz, Kolozsváron is felfedezheted a szexuális orientációk és nemi identitások egész tárházát. De két lábon járó meglepetések még akkor is szembejöhetnek veled, amikor már azt hiszed, ismersz mindenkit: leszbiket, meleg srácokat, meleg és hetero transzszexuálisokat, transzvesztitákat, drag kingeket és queeneket.
Kategóriarobbantás: a leszbikus lelkületű meleg srác – Pár héttel ezelőtt az egyik meleg buliban összefutottam egy gay sráccal, aki leszbikusként adta el magát. A leszbikus lelkületű srác ráadásul egy hetero lánnyal kavart, igaz, csak futólag. Hát lehet ezek után kategorizálni? Aligha.
Mint ahogy nagyon kevés olyan leszbikus van, aki csak a férfi vagy csak a női szerepeket játssza. Még az olyan leszbikáknál sincs így, akik heterofóbok. Igen, igen, heterofób, nagy az Isten állatkertje leszbiéknél is.
Két lány között az úgynevezett férfi és női szerepek szinte kizárólag partnerfüggőek. Kivételek persze mindig vannak, de kevés igazi butch, azaz férfias vagy fiús karakterű és megjelenésű leszbikus nő leledzik a kisvárosban.
Szerepfordulások – De ismerek olyan kis feleséggé avanzsált leszbit, aki kapcsolatunk elején úgy tűnt, inkább az ellenkező nem szerepeiben érzi jól magát. Magyarán mindig ő kezdeményezett, virágokkal és ajándékokkal halmozott el, és szó sem lehetett arról, hogy én is fizetek a kocsmában, buliban, stb. Az ágyban pedig én kaptam elsőre, másodikra és harmadikra is.
Ezt unhattam meg, amikor eldöntöttem, nem játszom többé az ötvenes, hatvanas évek Amerikájának feleségmodelljét. Kezdetben mezei virágot kapott, természetesen nem akarta elfogadni. De mivel megsérteni sem akart, végül imprózott vázába tette, és sikerült hozzá mosolyt is kicsikarnia magából. Később már szinte követelte, bár mi tagadás, az apróbb ajándékokat valahogy jobban csípte, mint az innen-onnan összelopkodott növényeimet. A pénz dolgában is hamar megegyeztünk, erre azért a kocsmákban egyre drágább kávé és bor is rásegített.
Az ágyban a mindent elsöprő fordulatot éppen a dildó gondolata hozta meg. Ő hozta fel az ötletet, hogy mi lenne ha én… Mert ő nem igazán, de ha én lennék az aktív, akkor igen. Mert észrevette, hogy elkezdtem én is dominálni szeretkezés közben, átvettem az irányítást, és ezt – figyelem! – kimondottan élvezte. Sőt nagyon lázba hozta. Kiderült, hogy eddig mindig ő volt a férfi a háznál, ő diktált a kapcsolataiban, pedig mennyire vágyott valami másra is.
Felcsillanó szemmel tehát és hosszas beszélgetés, sms-ezés után úgy döntöttünk, veszünk egy felcsatolható ketyerét. Hogy életemben először én is kipróbálhassam, milyen érzés férfinak lenni.
Gyorsan leszögezném, hogy egy leszbikus soha nem fogja férfiként érezni magát az ágyban, erre – ha az ember lánya nem egy jól sikerült nemváltoztató műtéten átesett transzszexuális férfi – vajmi kevés esélye van. Meg különben is, az L Wordban is többször téma, hogy nőt dildó nélkül is meg lehet ám… És tényleg. De erről majd később.
A szexshopok forgalma nem nagy, ezt az egyik kaján eladótól tudom, aki szexuálterapeutának mondta magát. A nem éppen vonzó és illatos külseje miatt nehezen tudtam elhinni, hogy szakember, ráadásul mindent rám akart tukmálni. Öreg hiba. Hosszas egyeztetés és alkudozás után végül csak meglett a szilikondildó. Méregdrága volt, de a minőségre adni kell, ha már ilyesmire készül az ember.
A nagy napon félig lesötétített szobában, illatos gyertya és egy üveg finom bor mellett sikerült kipróbálni. Ügyetlenkedtünk vele sokat, de a várva várt hatás az ő nagy bánatára elmaradt. Én nem igazán estem kétségbe, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert mindvégig idegen tárgy volt az ágyban, ráadásul pont a lényegtől választott el. Nem érezhettem, nem szagolhattam, és nem ízlelhettem.
Pár alkalommal még használtuk, de már akkor kristálytiszta volt: nem pótol semmit, sőt óriási bizalom és lelki felnőttség kell hozzá. Idegenek lettek tőle a szeretkezések, és odaveszett az intimitás nagy része. Óva intenék mindenkit a ketyerék használatától, ha nem elég felkészült hozzá. Egy jó szeretkezéshez különben sem kellenek segédeszközök, inkább csipetnyi kémia, zsáknyi odafigyelés és egy tonnányi elmélyülés szükségeltetik.
Ha tehát egy leszbikustól megkérdezed, ki játssza a kapcsolatában a férfi és a női szerepet, gondolj arra, hogy hülyeségekkel traktálod, mert vagy egyáltalán nem játszanak ilyen szerepeket, vagy felváltva, kinek mikor jól esik. A dildós kérdést pedig fel se tedd, ha nem látod, hogy óriási a bizalom és a harmónia közöttük.