Az álompár, leszbikus sztori

A hatalmas feldíszített, bérelt limuzin, begördült az ajtó elé. A vendégsereg még a borús, esős idő ellenére is jókedvűen zajongott. Igazi esküvői hangulat volt. Az én esküvőm volt. Azt hiszem, addigi életem legszebb napja. Tökéletes, jó anyagi helyzetről tanúskodó szervezés, a gazdag, vállakózói és értelmiségi körökhöz tartozó meghívottak, pazar ajándékok, stb., egyszóval, maga volt a tökéletes esküvő.
Néhány évvel korábban, amikor kis vidéki varosból, hirtelen belecsöppentem a nagyvilág forgatagába, nagyon elveszettnek éreztem magam. Főiskolás lányként ismertem meg Istvánt. A lányok nagy része, bolondult utána, amit István ki is használt. Sokáig még a közelébe sem kerültem, vagy csak egész egyszerűen nem vett észre. Nem voltam csúnya, de nem voltam a nagyvárosi plázacica, vagy a társaság középpontjába lévő, szereplő típus.
Végül egy közös barátunk házibuliján ismerkedtünk meg. Elismerem, hogy levett a lábamról. Tetszett a sármos, mindig mosolygós stílusa és rendkívül polivalens, sokoldalú személyisége. Szinte nem volt olyan terület, amihez ne szólhatott volna hozzá, függetlenül attól, hogy társaság szórakoztató szerepet töltött-e be és vicceket mesélt, vagy éppen a világgazdaság alakulásáról folyt a duma. Azonkívül. hogy intelligens volt, megkapta otthonról is, amire szüksége van egy embernek, ahhoz, hogy könnyedén az átlag fölé emelkedjen. És mindezek mellett még ott volt egy fajta hollywoodi, filmszínészes megjelenés. Magas kisportolt alkat, félhosszú fekete haj, ragyogó fogsor, sötéten villogó szemek és markáns férfias arc.
Annak ellenére, hogy soha nem rajongtam a kimondott Casanovákért, ez a pasi nagyon bejött nekem.
És most itt álltam az oltár előtt, össze-vissza dobogó szívvel, és még most sem akartam elhinni, hogy mindez igaz, hogy mindez velem történik meg, a kis vidéki kislánnyal, aki azzal a bizonytalansággal a lelkében ment főiskolára, hogy nem biztos sikerül befejeznie, elsősorban a család anyagi helyzete miatt. Úgy tűnt, egy csapásra megoldódott minden problémám, beleértve az anyagiakat is. Szüleim mosolyogva, könnyes szemmel és büszkén álltak mellettem, egyetlen leányuk esküvőjén.
A nászéjszaka csodás volt, bár először, évekkel ezelőtt szeretkeztünk, mégis mintha minden uj lett volna. István órákig kényeztetett, és azt szerettem volna, ha soha nem ér véget ez az éjszaka. Hasonlóan telt a kéthetes, Dél-Franciaországi nászutunk is, egyszóval mi voltunk az álompár.
Szűk egy év telt az esküvőnk óta, és látszólag, legalábbis a kívülállók számára, még mindig mi voltunk a tökéletes pár, csak én sejtettem, hogy a férjem, nem teljesen az az ember, akit valamikor megismertem.
Véletlenül tudtam meg, hogy viszonya van az egyik alkalmazottjával, majd kiderült, hogy titokban egy volt barátnőjével is randizgat. Akkor borultam ki igazán, amikor rájöttem, hogy lefeküdt az egyik, számomra fontos és közelinek tartott barátnőmmel. Alig 2 éve voltunk házasok, és én már 5 különböző kalandjáról tudtam, de a pletyka szerint ennél több is volt.
Óriási vita kerekedett a kalandjai és kimaradásai miatt, és nem utolsósorban amiatt, hogy egyre gyakrabban jött haza ittasan. A család részéről nem sok támogatást kaptam, az apja minden alkalommal a fiát védte, az anyjának pedig nem igazán volt beleszólási joga semmibe. Sajnáltam anyósomat, mert hamar megértettem, hogy a számomra tökéletesnek tűnő házasságuk valójában egy nagy csődtömeg. Anyósom, 50 éve ellenére, egy csinos, nagyon ápolt, finom nő volt, és az egyetlen ember a családban, aki megértette a helyzetemet, és aki lelki támogatást nyújtott.
A fiával folytatott beszélgetése, csúnya vitába torkollott, István, nyomdafestéket nem tűrő, útszéli stílusban ordított az anyjára. Nekem pedig lelkiismeret furdalásom volt, mivel úgy éreztem, én váltottam ki ezt a vitát.
Lassan eltávolodtak barátaink is, így az egyetlen ember, akinek panaszkodhattam, anyósom maradt. A szüleimet szerettem volna kihagyni ebből a kellemetlen helyzetből.
A férjemmel, teljesen megszűnt minden kapcsolatom, azonkívül persze, hogy egy házban éltünk. Apósom nagyon ragaszkodott a látszatokhoz, én pedig még mindig reméltem, hogy hátha rendbe jönnek a dolgok. István pedig élte tovább a maga kicsapongó életet, lassan már senki előtt nem volt titok, hogy csak papíron vagyok a felesége.
Lassan már az idegösszeomlás határára kerültem, számítottam minden rosszra, mivel már hetekkel azelőtt értesültem anyósomtól, hogy komoly anyagi veszteségei vannak a cégnek, amit még apósom alapított, majd a fiára bízott. Én még nem éreztem a hatását, de tudtam, hogy előbb utóbb bekövetkezhet az anyagi csőd is. Valahogy még élveztem is a helyzetet, végül is nekem volt saját munkahelyem, így tudtam, hogy ha válásra kerülne a sor, nem fogok az utcára kerülni. Az utóbbi napokban, hetekben, még jobban megszaporodtak a viták, nemcsak köztem és a férjem között, hanem anyósom és apósom között is. A legdurvább jelenet az volt, amikor apósom majd egy órányi üvöltözés után, pofozni kezdet anyósomat. Nem teljesen értettem, hogy mi vezetett ide, csak később tudtam meg, hogy anyósom felvetette a különköltözés ötletét. Nagyon sajnáltam őt, és próbáltam vigasztalni, de ugyanakkor féltem, hogy én is hasonló helyzetbe kerülhetek.
A félelmeim nem voltak alaptalanok, egy este István, részegen és kötekedő hangulatban ért haza. Bejött a hálószobámba, és értésemre adta, hogy, saját szavaival élve, „meg akar dugni”. Mivel nem voltam hajlandó lefeküdni vele, ordítani kezdett, majd pofon vágott. Meglepetésembe szólni sem tudtam, eddig még soha nem ütött meg. A következő pillanatban záporozni kezdtek a pofonok, majd az öklök. Pillanatok alatt úgy néztem ki, mint egy boxoló egy vesztes mérkőzés után. Ömlött a vér a felrepedt számból és orromból, szemeim bedagadtak és belilultak. Képtelen voltam elhinni, hogy ez megtörténhet, képtelen voltam még védekezni is. Anyósom lépett közbe, könyörögve a fiának, hogy hagyja már abba. A következő pillanatban, hatalmas pofon csattant az ő arcán is. Döbbenten állt a fiával szembe. István hirtelen magához tért, rájött, hogy nagyon túllőtt minden célon. Sarkon fordult, és kirohant a szobából.
Egy órával később, anyósom és én elköltöztünk a házból, és másnap reggel mindketten beadtuk a válópert.
Az anyósommal üresen álló, szülői házába költöztünk, átmenetileg.
Idegileg a padlón voltam, nem akartam férfit az életembe, nem akartam semmi mást, csak csendet, nyugodtságot és egy embert, akinek elmondhatom, mi fáj. Anyósom tartotta bennem a lelket, ö volt az erősebb lelkileg, és azt hiszem, a felkészültebb is egy ilyen helyzetre. Tudtam, hogy a férje többször verte meg, és tudtam, hogy nem először akar elköltözni otthonról. A legjobban viszont, neki is a fia viselkedése fájt. Szüksége volt a vigasztalásra.
István és apósom, próbáltak bocsánatot kérni, próbáltak békülni, de nem voltunk hajlandók tárgyalni velük. Úgy éreztük és jogosan, hogy nem szabad még egy esélyt adni arra, hogy teljesen és véglegesen tönkretegyük a saját életünket.
Az utóbbi 2 hónap, csendben telt el, igazi harmónia volt közöttünk. Bár még mindig nagyon éreztük a lelki megrázkódtatás hatását, azért már érződött valami féle nyugodtság, ami maga volt a mennyország, a sok cirkusz, lelki és fizikai terror után.
Péntek este volt. Lezuhanyoztam és a kis nappaliban ülve, jólesően fújtam a füstöt. Azelőtt ritkán gyújtottam rá, de az utóbbi hónapok megpróbáltatásai alatt, egyre többet dohányoztam, úgy éreztem, megnyugtat.
A kis ajándékot rendezgettem, amit az anyósom, vagyis már exanyósom, 51. születésnapjára vásároltam. Egy finom, áttetsző anyagból készült, fekete, szexis hálóing volt, amit egy közös vásárlás alkalmával pillantott meg egy drága belvárosi üzletben, és viccesen megjegyezte, hogy nem is állna rosszul. Nagyon közvetlen volt közöttünk a viszony, pláne a történtek után, így megengedhettem magamnak, hogy ilyen ajándékot vásároljak neki.
Meglepődött az ajándékon, nem gondolta, hogy eszembe jut a születésnapja. Mosolyogva és kissé pironkodva forgatta a kezében, majd megölelt és megpuszilta az arcom és megjegyezte, hogy évek óta nem kapott ajándékot születésnapjára senkitől, csak tőlem.
Megöleltem és megpusziltam én is, közben pedig furcsa bizsergés járta át a testem. Arra gondoltam, talán a szexis ruha kavarta fel a fantáziámat, pláne, hogy hónapok óta nem voltam senkivel és végül is 28 évesen, azért szüksége volna a testemnek egy kis kényeztetésre.
Exanyósom, kezében a kis ruhadarabbal eltűnt a hálószoba ajtójában, majd kis idő múlva visszajött.
Csodálkozva, kissé zavartan néztem öt az általam vásárolt ajándékba öltözve. Fantasztikusan nézett ki, arányosan, formásan telt, nőies alakjára, mintha rávarrták volna a kis combközépig érő, fekete hálóinget. A szintén fekete, magas sarkú cipő, kiemelte formás lábait, a hálóing alatt, pedig meg megrezzentek telt, kissé már megereszkedett, de még mindig nagyon formás mellei. Fantasztikus, arra gondoltam, hogy én is ilyen jól szeretnék kinézni 51 évesen.
Újra éreztem azt a furcsa bizsergető érzést, és az exanyósom látványa mintha még fokozta volna ezt.
Gondolataimból a hangja rázott fel:
– Na hogy tetszik? – kérdezte, és mintha a megszokottnál másabb lett volna a hangja.
Kissé rekedten és azt hiszem kipirulva válaszoltam:
– Öööö… nagyon jó… szuper… nagyon szexi vagy benne…
Leült mellém a kanapéra és köszönetképpen mégegyszer megpuszilta az arcom. Beleremegtem és a bizsergető érzés olyan erőssé vált, hogy ijedten kaptam fel a fejem. Exanyósom arca egész közel volt hozzám, a tekintetét kerestem, de láttam, hogy teljesen máshová néz. Követtem az irányát, és még nagyobb zavarban jöttem, amikor rádöbbentem, hogy akaratomon kívül, a szétnyíló fürdőköpenyből kibujt egyik mellem, mellbimbóm pedig kivörösödve, kőkeményen meredezett előre. A bizsergés úrrá lett egész testemen, és annyira erős volt, hogy remegtem, mintha fáznék. Nem akartam elhinni és nem akartam elfogadni, hogy ez szexuális izgalom. Megrémültem a gondolattól, nem izgulhatok fel az 51 éves anyósom közelségétől. Különben sem voltam soha lánnyal, nővel és soha nem is gondoltam arra, hogy kipróbálnám, vagy, hogy egyáltalán milyen érzés lehet egy nővel szeretkezni.
A szemébe néztem, és azt hiszem, ugyanazt érezhette mint én. Tűz égett a szemében, arca vörös volt, szájjal félig nyitva, mintha csokra várna.
Megszűnt minden józan gondolkodás, logika, érv, leomlott minden morális határ, nem tudtam uralkodni magamon, belecsókoltam félig nyitott szájába. Egy ezredmásodpercig rémültem zúdult végig az agyamon, hogy mit tettem és mi van, ha nem akarja, mi van, ha nem fogja viszonozni. Több mint kellemetlen, kínos helyzet lett volna.
Hirtelen megnyugodtam, elillant a félelmem, amint ez a vonzó 51 éves nő, aki valaha az anyósom volt, visszacsókolt. Perceken át csókolóztunk.
Óvatosan, de egyre határozottabban simogatta, a fürdőköpenyből kikandikáló mellemet, combjaim között nedvességet éreztem. Nagyon rég, vagy talán soha, nem voltam ennyire felizgulva. Fürdőköpenyem, mintha magától nyílt volna szét, ő pedig ráborult telt melleimre és bimbóimat szívta. Hangosan lihegtem, fejét egyre jobban melleimre húzva. Egyik keze combjaim közé siklott, nedves, borotvált puncimat kényeztette. Remegő kézzel próbáltam lehámozni róla a fekete hálóinget, amit tőlem kapott ajándékba. Felszisszent, amikor talán kicsit durvábban markoltam bele telt melleibe. Kissé lógtak már, látszott, hogy nem egy 30 éves nő mellei, de még mindig formásak és izgatóak voltak. Kőkemény bimbóit szívtam, miközben egy majd két ujja tűnt el az addigra már teljesen lucskossá vált puncimba. Ügyetlenül és még kissé félénken próbáltam benyúlni a pici fekete tangájába. Végül ő segített, egy gyors mozdulattal lerántotta és félredobta. Puncija nem volt teljesen borotvált, gyér fazonigazított szőrzete izgató látványt nyújtott. Amint hozzáértem, éreztem, hogy nagyon fel van izgulva, szinte csepegett a nedv belőle.
Egymás nőiesen telt feneket csókolgattuk, majd egymásra feküdve, 69-es pózban, örült ütembe ujjaztuk és nyaltuk egymás punciját. Szerencsére házban laktunk, így nem volt alsó, felső vagy oldalsó, közvetlen szomszéd, aki hallhatta volna hangos nyögéseinket és lihegéseinket.
Előbb én jutottam el a csúcsra, a több hónapos absztinencia, a felgyülemlett feszültség és ez az eddig még soha nem érzett izgalom, meghozta a hatását. Sikoltozva, hosszan élveztem exanyósom nyelvcsapásai és finom ujjai alatt. Közben pedig, fejemet mégjobban a combjai közé fúrtam és az orgazmus hatására, még erőteljesebben nyaltam csinos pináját. Másodpercekkel később remegni kezdett a nedvesen csillogó punci, és hangos jajgatások meg lihegés közepette, hatalmas orgazmus rázta meg a testét.
Hálásan csókoltuk meg egymást, és már nem zavart az a tény, hogy a partnerem egy nő, aki 23 évvel idősebb, mint én, és még ráadásul az exanyósom is.
Aznap este még más meglepetéssel is szolgált a párom. Mosolyogva szedett elő a hálószobájából néhány szexuális játékszert. Nem gondoltam volna róla, hogy használ ilyesmit, de mosolyogva mondta, hogy, neki is szüksége volt a kielégülésre, még akkor is, ha férje nem volt képes, vagy nem volt hajlandó kielégíteni. Igazat adtam neki, és hálás voltam mindazon élményekért, amit ezekkel a játékszerekkel szereztünk egymásnak.
Egyelőre nincs szükségem férfiakra, nincs szükségem más kapcsolatra, tökéletesen kielégít ez a helyzet, érzelmileg is és fizikailag is. Tudom, hogy ez is, mint minden más véges, de egyelőre nem gondolkodom a továbblépésen, majd ha eljön az ideje, meglátom, hogyan tovább.
Addig is hálás köszönet az exanyósomnak, szeretőmnek, páromnak, vagy nevezzük, ahogy akarjuk.
Üdv mindenkinek és az a tanácsom, hogy ne féljetek változtatni, mert rosszabb nem lehet, mint az a nagyon rossz, amiben esetleg éltek.