Középkori játékok 1

Az Úr 1356. esztendeje – Rouen, Franciaország
– Kívánod őt, igaz?
Mind Konrad, mind Eleonóra meglepetten pillantottak a rám, és láttam rajtuk, hogy először nem tudják mire vélni a kérdésemet. A kis tó partján ücsörögtünk, én, Alexander de Rouen gróf, az öcsém, Konrad de Rouen, és a feleségem, Eleonóra de Rouen. Jómagam 185 centiméter magas, arányos testfelépítésű, inkább szálkás izomzatú nemes vagyok. Testemen több helyütt találhatóak sebhelyek, mint ép bőrfelület, mert bár nemrég töltöttem be a huszonharmadik életévemet, én voltam az északi hadak parancsnoka is egyben, és a folyamatosan normand és angol betörések visszaverése közben nem szoktak egy dombtetőről figyelni a csata alakulását, hanem részt veszek benne magam is. Fekete hajam derékig ér, most épp varkocsba fonva lógászkodik alá. Arisztokratikus metszésű ábrázatom megnyerő; magas, boltozatos homlok, határozott áll fogja közre csőrszerűen előreugró, arisztokratikus orromat, fekete szemeim mélyén „magas intelligencia és rejtett humorérzék” csillan, mint ahogy azt egyszer őfelsége, II. János király megjegyezte. Öcsém, Codric szöges ellentétem: drabális, brutális izomzatú fenegyerek, akitől olyan távol esik a kifinomult elegancia, mint Rouentől a távoli, legendás mongolok unalmas pusztái. Cölöplábai kunyhónyi felsőtestet hordanak, hajókötélnyi izmok dagadoznak testén, és ha elkísér egy-egy hadműveletre, akkor kétkezes pallosával vág rendet az ellen soraiban. Mind a normandok, mind a britek már félik nevét, s mint fülembe visszajutott, úgy emlegetik: a Fehér Rettenet. Mikor Konrad ezt meghallotta, jót nevetett öblös hangján. Nevét egyébként feltételezhetően majdnem fehér, tejfölszőke tincseiről kaphatta, melyek a vállát verdesve bukkannak elő sisakja alól. Jégkék tekintete szertelen vidámságot tükröz, és bár szerintem nem, de mindenki szerint hasonlítanak a vonásainak egymásra.
A feleségem, Eleonóra, természetesen nem de Rouennek született. A távoli, déli tartományok egyik kis grófságának leánya volt, aki gyermekkorunk óta velünk nevelkedett. Húsz éves volt, pontosan annyi, mint az öcsém. Sudár virágszál a napsütéses Marseille közeléből, aki itt északon ritkán látott napfényt. Most egy fehér fürdőköntös volt csak rajta, mely nedvesen tapadt testére, kiemelve almányi, ruganyos kebleinek telt dombjait, lapos, izmos hasát, lovaglástól erős, hosszú combjainak íve pedig rangjához méltatlanul villant elő a ruha alól. Nem zavarta persze „meztelensége”, gyermekként sokszor láttuk őt így, amikor még nem volt minden tilos, és amikor még nem társult szerelem kettőnk között. Csak most, amikor láttam Konrad vágyódó tekintetét, akkor értettem meg, hogy nem csak én szerettem bele Eleonórába, hanem az öcsém is. Feleségem bájos, szép vonású arca értetlenkedve meredt rám, majd fordult Konrad felé. Tudtam immár, hogy az okos nőm végig tisztában volt Konrad érzelmeivel. Hosszú, szőke haja a hátára, vállára hullott, ahogy az öcsém felé fordult.
– Kár titkolnod, Konrad. Tudom, hogy szeretsz – szólalt meg mézédes hangján, mire öcsém elpirult. Leültem Eleonóra mögé, és magamhoz húztam nedves testét.
– És te, Nóra? Te szereted őt?
– Mint a férjem testvérét, Alexander. – Döntötte fejét meztelen vállamnak, és mosolyodott el, amit inkább csak éreztem. A sors fintora volt talán, hogy még sosem láttam nejem mezítelen testét. Mindig elsötétített, vak szobában éltük házastársi életünket, és csak testem tapasztalta meg a ruganyos test símulékony érintését, szemem még nem. Éreztem, hogy teste, bár süt a nap, a nedves ruha miatt finoman reszket.
– Én nem… – kezdte Konrad elkínzottan, de nem tudta befejezni. Kék szeme követte a mozdulatomat, ahogy belecsókoltam feleségem nyakába, aki kérdőn felém fordult. Magam sem értem, miért tettem akkor, amit tettem, de nem kívántam öcsém szenvedését. A legkézenfekvőbb az lett volna, ha elküldöm Konradot a déli végekre, minél távolabb Eleonórától, de tudtam, hogy mind megéreznék szertelen öcsém távollétét. Nélküle kihalt lett volna a kastély.
– Reszketsz.
– Mert fázom. – Mosolyodott el Eleonóra.
– Így majd jobb lesz – csúsztak ujjaim feleségem fürdőruhájára, és felfelé húztam azt. Elpirult, de aztán felemelte a karjait, hagyva, hogy lehúzzam róla a nedves selymet. Mezíltelen testét élvetegen ragyogta körbe a délutani nap, fehér alabástrombőre sápadtan ragyogott. Kívánatos volt, éreztem, hogy megrezdül ágyékom, ahogy felálltam a padról. Konrad megnyikkant, de képtelen volt elfordítani a tekintetét Eleonóra testéről, aki szemérmesen eltakarta kebleit és összezárta a lábait. Furcsa érzés volt ez, mert nem éreztem féltékenységet, ahogy testvérem szinte felfalta a tekintetével Eleonórát. És akkor sem éreztem féltékenységet, amikor elképzeltem, hogy öcsém behatol nőmbe. Konradra látható hatással volt az imádott test látványa, ágyékkötője vadul megrándult, és bár odakapott, így sem takarhatta el hatalmas szerszámát, aminek mérete még engem is meghökkentett. Biztosan több volt húsz centiméternél, a vastagságát megbecsülni sem tudtam. Eleonóra rápillantott öcsémre, és közelebb csúszott hozzá.
– Mi a baj, Konrad? Hiszen láttál már mezítelenül. – Vonta el karjait a keblei elől. Jobbja Konrad combjára siklott, balja fivérem kezére, amivel lőcsét takargatta, és vonta el onnan gyengéd erőszakkal.
– De akkor gyereklány voltál – mutatott rá Konrad a tényre, felpillantva Nóra arcába, aki viszont felém fordult, miközben balja gyengéden végigsímított öcsém farkán. Mivel nem tapasztalt ellenséges villanást a tekintetemben, sőt, érdeklődve figyeltem a fejleményeket, immár teljes figyelmével öcsém felé fordult, és puha kezébe fogta annak fegyverzetét. Konrad megremegett, és hitetlenkedve felém pillantott. Látván beleegyező bólintásomat álmélkodva adta át magát az események sodrának.
Sosem csináltunk még ilyet Eleonórával, de valahogy teljes természetességgel gördültek a dolgok. Az arisztokraták egyébként is szeretik halmozni az élvezeteket, nem egy királyunk tartott hatalmas orgiákat, és nem volt idegen előttünk a nemiség sem. Ámbár az a dolog, hogy a tulajdon testvéröcsémnek én magam kínálom fel a feleségemet, és ő elfogadva ezt belemegy a dologba, talán engedett volna némi meghökkenést. A legtöbb nemes hölgy csak a második egészséges fiúgyermek megszülése után tarthat szeretőket, mint ahogy a férfiak is, szigorúan az asszony beleegyezésével. Furcsa volt nézni, hogy Eleonóra keze óvatosan mozogni kezdett, majd közelebb hajolt. Forró csókban olvadtak össze, eleinte bizonytalanul keresve a másikat, de aztán a fellobanó tűz elhamvasztott minden bizonytalanságot. Körbenéztem, de sehol nem volt senki, így visszafordulva levettem magamról az ágyékkötét. Falloszom ágaskodva meredt az egymást kóstolgató pár irányába.
Eleonóra hagyta, hogy Codric lefektesse a puha fűre. Öcsém heves mozdulattal tépte le magáról az ő ágyékkötőjét, és óvatosan ráfeküdt Nórára. Még most sem éreztem semmit, csak vágyat a látványra, ahogy az öcsém megdugja a feleségemet. Codric lenyúlt a combjaik közé, és miközben feleségem széttárta a combjait, és átölelte a nyakát, ujjaival simogatni kezdte nőm punciját, majd láttam, ahogy hamarosan ráfog saját falloszára, és annak makkját Eleonóra szeméremajkaihoz feszíti. Itt elbizonytalanodott, elszakította ajkát Eleonórától, és rám pillantott.
– Biztos…?
– Rajta!
– Gyere Konrad. – Zihálta asszonyom, és immár öcsém se bizonytalankodott. Lassan, vágytól izzó szemmel tolta előre a csípőjét. Eleonóre felnyögött, ahogy megérezte a belé nyomuló vaskos falloszt, ami nagyobb volt az enyémnél, és lehunyta a szemeit. Háta ívbe feszült, ahogy Konrad fokozatosan kitöltötte őt, majd hosszú, lassú mozdulatokkal mozogni kezdett. Érdekes látvány volt és hihetetlenül felajzó rám nézve, ahogy ott álltam a tó partján, ahol a pázsiton a fivérem épp szenvedélyesen szeretkezett a feleségemmel. Eleonóra felemelte a lábait, és körbefonta őket a fölé magasló fiú derekán. Torkából olykor halk nyögés tört fel, mint ahogy Konrad is folyamatosan zihált, és egyre gyorsult a mozgása. Hamarosan ütemet váltott; csípője gyorsan mozdult felfelé, és lassan csusszant ki a feleségemből kemény farka. Kezei lefutottak Nóra testén, és belemarkoltak a fenekébe, miközben folyamatosan csókolta-harapdálta nőm nyakát, vállait. Eleonóra körmei pirosló sávot martak Konrad hátába.
Fivérem végzett hamarabb. Felhörrent, és teljes testével nekifeszült a feleségem ágyékának. Jobban örültem volna neki, ha nem Nórába élvez, de már nem volt mit tenni. Asszonyom csalódott, elhaló sikolyt hallatott, és mozdulatlanná dermedt az utórezgéseket élvező Konrad alatt, aki egyenlőre képtelen volt megmozdulni. Fél perc múltán aztán zihálva kicsusszant Eleonórából, és elheveredett a füvön. Nem szóltam, csak odaléptem, és letérdeltem Nóra combjai közé. Most először láttam feleségem testét, és ámulva vettem szemügyre. Ruganyos keblei fel-le emelkedtek, s mivel a hátán feküdt, ezért ellapultak kicsit. Tökéletesek voltak. Széttárt combjai között a csillogott kéjbarlangjának függőleges nyílása, amiből lágyan csorgott elő öcsém fehér magva. Asszonyom puncija „mezítelen” volt, csak egy vékony szőke csíkban hagyták meg a szőrt rajta, jelezve, hogy nem betegség miatt szőrtelen, hanem szándékosan csupaszították le arisztokrata szokás szerint, hogy ne legyen tetves.
Rámarkoltam a falloszomra, és előre dőlve megtámaszkodtam Nora feje mellett, majd lassan behatoltam. Felnyögött, és éreztem, ahogy összeránduló hüvelyizmai ráfognak farkamra, követelve, hogy teljesen töltsem ki. Megtámaszkodva két kezemmel a feje mellett vártam egy pillanatot.
– Milyen volt Konrad?
Kinyitotta a szemét, és rámnézett, könyörgően.
– Jó… de fejezd be, amit elkezdett!
Felnevettem, és a csípőmet mozgatva makkig kicsusszantam Eleonórából, majd vissza. Gyors tempóm hamar megtette a szükséges távolságot, és Eleonóra torkából sírós-nyüszítős nyögés szakadt fel. Körmei a felkaromba mélyedtek, s bár fájdalmat okozott, nem lassítottam. Hüvelyizmainak ritmustalan rándulásiból tudtam, hogy épp orgazmusa van, így fokozatosan lassítottam, amíg az kitartott, majd amikor Eleonóra elernyedt, ráfeküdtem, és lassan mozogva folytattam. Közben csókoltam testét, nyakát, ujjaim a melleivel játszottak.
Aztán kicsusszantam belőle, mire ő kinyititta kék szemeit és rámcsodálkozott.
– De még nem végeztél, uram.
– Nem is. De Konrad már ismét készen áll – követte pillantásom, és elmosolyodott a keményen ácsorgó hatalmas fasz látványán. Konrad, amíg mi elvoltunk egymással, ismét harcra kész állapotba került.
– Feküdj hanyatt, öcskös! Eleonóra, te háttal ülj az ölébe. Látni akarom a dolgot.
Nem támasztottak kivetnivalót. Konrad hanyatt feküdt, Eleonóra fölé lépett, és hátta neki, arccal felém leereszkedett. Hátranyúlva megtámaszkodott fivérem boltozatos mellkasán, baljával megragadta méretes farkát, és irányba állította. Némi szerencsétlenkedés után a szokatlan pozitúra ellenére sikerült magába vezetnie öcsém falloszát. Elhűlten figyeltem a látványt, ahogy az a hatalmas fallosz szétfeszíti a szeméremajkak csillogó halmát, és egyre mélyebben tűnik el benne. Nóra nyögött, nyöszörgött, aztán végül teljesen magába fogadta a hatalmas falloszt, kinyitotta behunyt szemeit, és rám nézett. Pajzán fény villant a szemében, ahogy meglátta bámuló arcom és csodáló tekintetem, mert mindkét kezével megtámaszkodott hátul, és miközben Konrad ujjai a csípőjére futottak, Eleonóra szemtelenül szélesre tárta a combjait, és kihívóan rámmosolyogva megemelte a csípőjét. Az ő kéjnedveitől csillogó farok lassan csusszant ki belőle, majd vágyódón sóhajtva visszaengedte a csípőjét, ismét magába fogadva öcsémet.
– Elégedett… va…vahh…vagy ahh… látváhh…látvánnyal, urahhm? – Nyögte. Félelemetes volt; mint egy utolsó kurva az örömházakban. Megnyalta ajkait, és szép lassan mozgott fel-le. Láttam rajta, élvezettel tölti el, ahogy csodálom őket. Aztán magamhoz térve léptem mellé.
– Elbírsz kettőnkkel?
Válasz helyett egyik kezével megragadta falloszomat, és a szájához húzta. Még sosem csinált ilyet; az örömlányokhoz képest szokatlan volt tapasztalatlan ajkai között lenni. Nem játszott vele, csak bekapta, és amit hallhatott a nő beszélgetéséből, mozgatni kezdte a fejét. Aztán ráérzett, és fokozatosan bevonta a nyelvét is a játékba, így miközben a feleségem lassan mozgott fel-le az öcsémen, közben engem szopott. Ajkai közül tompa, fojtott nyögések hallatszottak, aztán kiengedte ajkai közül a farkam, és behunyta a szemét.
– Ahhhh… – tört fel belőle a vágy hangja. Hihetetlen erővel szorította a péniszem, és egyre gyorsult a mozgása, amíg fel nem robbant testében a második gyönyör. Zihálva omlott össze, hagyva, hogy Konrad megtartsa, és tovább dugja őt, amíg én el nem húztam Eleonórát tőle. Aztán váratlanul megélénkült, és feltérdelve most Konrad felé fordult.
– Madamme de Thiry mesélt valamit. Ki szeretném próbálni.
Sejtettem mit akar. Vele ellentétben mi jártunk örömházakban. De nem akartam elvenni az örömét. Engedelmeskedtem az utasításainak, és mögé térdeltem, míg ő négykézlábra ereszkedett. Ráfogtam a fenekére, és miközben behatoltam csillogó puncijába, megnyálaztam mutatóujjamat, ahogy „Madamme de Thiry javasolta a még avatatlanoknak”, és lassan Eleonóra fenekébe vezettem azt. Kicsit nehézkes volt egyszerre dugni nőm és ujjazni a fenekét, de azért működött a dolog. Ő pedig közben előrehajolva vonta ajkai közé Konrad falloszát. Csak fel-le emelkedő szőke fejét láttam, egyébként el voltam foglalva a mámorító érzéssel, amit Eleonóra szűk rejteke okozott. Érezvén, hogy ánusza tágul, középső ujjamat is benyálazva betoltam azt is.
Felnyögött, és csak a kezével folytatta Konrad kényeztetését, elég szakaszosan. Amikor hátrafordult, láttam elkínzott arcán, hogy ez fáj neki, de nem szól. Bizonyára meséltek neki arról, hogy fájni fog. Ez viszont lelohasztotta a bennem lobogó közelgő kielégülést, és lassítottam, sokkal óvatosabban folytattam, mint az ujjaimmal, mind a farkammal. Hálásan csillogott a szeme, és el is mosolyodott, majd ahogy lassan elengedte a testét, sokkal könnyebbé vált a mozgásom.
Végül intett, hogy álljak le. A még mindig hanyatt fekvő Konrad fölé lépett, és felém pucsítva lassan magába fogadta öcsém farkát. Aztán várakozóan hátranézett. Mögéjük léptem, terpeszben megálltam Eleonóra fölött, és megrogyasztva a térdeim leengedtem a súlypontom. Fénylő makkom nőm fenekéhez illesztettem, és óvatosan megkezdtem a behatolást, készen arra, hogy azonnal megálljak. Eleonóra kéjnedveitől csúszós szerszámom azonban meglepően könnyen csusszant beljebb. Nóra nyögött, fájósan-sírósan zihált, én pedig lefelé bámulva néztam, ahogy feneke elnyeli lassan a falloszom. Amikor femeltem a tekintetem, nejem válla felett Konrad meghökkent arcát láttam. Először nem értettem, aztán Konrad megmozdult Nora alatt, és megéreztem fivérem farkának mozgását. Kicsit én is meglepődtem.
– Szóval… de Thiry grófné… így mulatja… az idejét?
– El ne felejtsem meglátogatni… – nyögte Konrad, amire mindhárman felkacagtunk.
– Mozogjatok… – nyögte Nóra, és közben láttam Konrad arcán, hogy a nejem teste fájdalmát azzal vezeti le, hogy a mellkasába mélyeszti a körmeit. Kicsit megemelte a fenekét, hogy Konradnak is biztosítson elég mozgási lehetőséget, aztán behunyta a szemét. Immár egyáltalán nem fogta vissza magát; amikor mind a ketten baszni kezdtük, hangosan felsikoltott. Mivel lassú, hosszú mozdulatokkal dugtuk, ezért a nyögései is hosszúak voltak, és csak lassan váltottak át a kéj jól ismert hangjaiba.
– Gyorsabban… gyorsabban…! – zihálta lassan kisímuló arccal. Fejét oldalra fordította, így láttam, hogy lehunyt szemmel élvezi a dolgot, ahogy egyszerre két fasz jár benne egyre gyorsabban, egyre keményebben. Újra visszatért a kéj, de még akartam tartani. Láttam Eleonórán, hogy hangos sikolyai már a közelgő orgazmust jelzik, de nem sikerült kivárnom. Hangosan felnyögve élveztem el, egyenesen feleségem fenekébe, bár nem húztam ki belőle a farkam. Tovább mozogtam, és pár másodperc múlva Eleonóra teste is megfeszült. Ugyanekkor éreztem azt is, hogy Konrad nyögése is a beteljesülést jelzik…
Zihálva csusszantam ki Eleonórából. Ő a testvéremen maradt, kiterülve, izzadt, csillogó testtel. Lehunyt szemekkel pihegett. Percekbe telt, mire kiheverte élete legnagyobb orgazmusát, és megmozdulva lemászott öcsémről. Mint egy kiscica gömbölyödött az ölembe.
– Bánnád, ha ezt néha megismételnénk? – kérdezte félősen, de csak egy fejrázást kapott válaszul. Elmosolyodott.
– Mit gondolsz, Eleonóra? Be tudsz fogadni engem is hátul? – Hangzott öcsém kétkedő kérdése. Nőm meglepetten nézett rá.
– Most? – kérdezte elkínzottan, lepillantva a méretes, ernyedt állapotában is falrengetőnek tetsző falloszra. Konrad megrázta a fejét.
– Kizárt. Majd egyszer…
– Megijedtem – könnyebbült meg asszonyom, majd mosolyodott el, és pillantott rám. – Ha Lord Alexandernek nincs ellene kifogása…?
– Csak nyugodtan, ha te is akarod. Akár nélkülem is. Csak Konrad… vigyázz a magjaiddal.
Öcsém csak elvörösödött. Amikor a tó felé indultam, hogy lemossam magamról a gyanús nedveket, láttam, hogy a parton beszélgetnek. Tudtam, hogy lesz még pár jó közös együttlétünk. Már csak egyvalami érdekelt. Eleonóra húga, Anabelle vajon hasonló mentalitású-e a nővéréhez? Mert ha igen, akkor a hamarosan hozzánk költöző tizenhét éves leányt is bevonhatjuk a játékokba. Ha már úgy is Konrad lesz a férjeura…