Körbetáncolt a vénember

Gondoltam, ha már az idén nem jutok el Hawaiira, legalább kipróbálom a lomi lomi masszázst. Amúgy is azt mondták, hogy jó, meg érdekes és izgalmas.
Igazából a neve jól hangzik, dallamos és könnyed. Megtudtam, hogy maga a szó egyszerűen
csak masszázst jelent és szokták „szerető kezek” masszázsnak is hívni. Hagyományosan a hawaii gyógyító mesterek alkalmazták, hogy a testben a szeretet és harmónia egyensúlyát visszaállítsák és így gyógyítsanak. Úgy tartották és tartják a mai napig is, hogy az ember fizikai, érzelmi, mentális és spirituális egységekből tevődik össze, és ha az egyiket bármilyen hatás éri, az a másikban is hasonló következményekkel jár.
Mivel tudok azonosulni ezzel a felfogással, kíváncsian vártam, mi fog történni.
A környezet viszonylag kellemes hangulatot árasztott, félhomályban, gyertyákkal. A masszőr alacsony, köpcös kis törpe volt, akiről hiányzott a tarka, kigombolt nyári ing és a nyakában sem volt virágfüzér. Teljesen pucérra kellett vetkőznöm és hasra feküdtem. Betakargattak deréktól lefelé, majd éreztem, ahogy a masszőr szép lassan formára hajtja a törölközőt.
Végül a türcsi bekerült a fenekembe, mint afféle szélesebb pántú tangabugyi. Hmm.
Ezután felerősödött a zene, amely azt hiszem, ősi hawaii muzsika lehetett. És ekkor fél szemmel valami olyat láttam, amitől először egészen megrökönyödtem, végül majdnem kitört belőlem a röhögés. A masszőr ugyanis, miután jól beolajozta a karját és nekiállt masszírozni, nemcsak nyomkodni kezdte az izmaimat, de még valami táncot is lejtett mellettem, körbe-körbe. Alkarjával lassú, hosszú mozdulatokat tett a testemen, különös figyelmet fordítva a kezeimre és lábaimra, miközben hol terpeszállásban állt és testsúlyát áthelyezte egyik lábáról a másikra, hol pedig ide-oda ugrált a jobb oldalamról a balra és vissza. Egyik pillanatban azt hittem, hogy tai chi gyakorlatokat végez, máskor meg az volt a benyomásom, mintha egy ősember táncot lejtett volna a tűz körül, és én lennék az isteneknek áldozott zsákmány.
Közben megtudtam, hogy a hosszas, elnyújtott mozdulatok arra valók, hogy a blokkolt  energiaáramlatok újra a megfelelő ritmusba kerüljenek, illetve az ilyen mozdulatokkal
egyszerre több testrész is masszírozható, például a vádli és a csípő. Mivel az agy nem tud kétfelé, vagyis mind a két kéz mozdulataira koncentrálni, ezért inkább teljesen kikapcsol, és így lesz igazán pihentető és stresszoldó ez a masszázs.
Nem is tudom, én nőből vagyok, és képes vagyok egyszerre két dologra figyelni…
Ennek a masszírozásnak van egy páros változata is, ahol ketten táncikálnak a páciens körül, lehet, hogy oda kellett volna mennem, mert a négy kézre koncentrálás talán már nekem sem menne..
Próbáltam csukott szemmel ellazulni és az érzetekre koncentrálni, de a kíváncsiság nagyobb volt. Ki-kikacsintgattam, a látványtól folyamatosan nevethetnékem volt, amit viszont próbáltam visszatartani, ettől azonban csak nőtt bennem a feszültség…
A köpcös a sajátos mozgáskultúrájával csak rontotta helyzetet, eszem ágában sem volt a másfél óra alatt test-lélek-szellem egyensúlyára fókuszálni.
Igazából vártam, hogy vége legyen. Úgy gondolom, hogy egy egyszerű, hagyományos gyógymasszázzsal ugyanezt megkapja a testem és ott el is tudok lazulni, mert nem ugrabugrálnak mellettem összevissza.
Az tény, hogy jobb kedvem lett, de hogy az energiáim visszataláltak-e a harmonikus medrükbe, azt nem tudom. Legközelebb lehet, hogy inkább elutazom. Aloha!