A nőuralom elvi szintre emelése az istennő vallásban

A Female domination cikksorozat mostani írása a nőuralom elvi szintre emelése az istennő vallásban témával foglalkozik. Három pontban írja kürül a nőuralom ezen szeletét: 1. A matriarchális kor Istennői – Az Istennő-vallás, vagyis a Nőnek mint Istennőnek (Istennő-Kurvának) az imádása, egyszerre ősi és modern jelenség. Az ősi és a modern Istennő-vallás is a Nő felsőbbrendűségén és imádandóságán alapul: hiszen a Nő a férfi számára valójában mindigis Istennő és Úrnő (Diva et Domina) volt, mégpedig a maga jelenvaló, földi, hús-vér testi mivoltában – s az ősi-új Istennő-vallásban ilyenként imádják a Nőt és a Nőket a férfiak. Az ősi matriarchális időkben a legfőbb istenség a Nagy Istennő-Domina (Magna Mater, Nagy Anya-Istennő) volt, de más Istennőket is, mint a Nagy Szűz-Istennő és a Nagy Asszony-Istennő (Artemisz–Diána, illetve Istár–Ízisz–Aphrodité–Vénusz) tiszteltek és imádtak….

2. Modern istennő kultuszok: A patriarchális rendszerben az Istennők tisztelete háttérbe szorult: az ősi Nő-uralmi hagyományokat az ókorban a Baccháns-Nők őrizték tovább a kultikus szex-orgiáikon, a középkorban pedig a misztikus Tündér-regékben és Boszorkány-kultuszokban szintén továbbélt az Imádandó Nő alakja. Bár a hivatalos patriarchális szellemiség tiltotta és üldözte, a férfiak mégis mindig boldogan vetették magukat a Diadalmas Kurvák uralma alá az ilyen kultikus Tündér/Boszorkány-szertartásokban és a nagy Boszorkány-szombat Nő-szexorgiákban – amelyek egyébként nyilvánvalóan az összekötő kapcsot jelentik az antik Nő-bacchanáliák és a modern Hölgy-csoportszexelések között… 3. A nőknek mint a nagy istennő inkarnációinak imádása. A teljes cikk a Tagi oldalon itt található