Autoerotika: az önkielégítés értékelése

Autoerotika, önkielégítés: Sokan gondolják, hogy az örömszerzés mindenképpen partnert föltételez. Fő célunk, hogy jobban tudjunk egymásnak örömet szerezni, és mindkét fél jusson élveztekhez. Részben azoknak a filmeknek köszönhetően, amikben túlfűtött, lúzer tinédzserek meleg pitéket erőszakolnak meg, sokan úgy tekintenek az önkielégítésre, mint egy szánalmas, kétségbeesett, utolsó mentsvárra. Pedig ez nem így van. Az önkielégítés az egyik legkedveltebb időtöltés. És nem csak férfiaknak. Az egyedüli szex mellett szólva hadd kérdezzem meg:
– Önmagunknak miért ne szerezhetnénk örömet (ha éppen nincs, aki szerezzen nekünk)? Végül is elsősorban önmagunkért vagyunk felelősök, önmagunk testi-lelki jólétéről kell gondoskodnunk. S ha valamit kívánunk és meg is adhatunk magunknak – ha nem is egészen abban a formában, ahogyan leginkább szerettük volna –, miért ne adjuk meg?

Amerikában a nők és tinédzserek háromnegyede vallotta be, hogy az elmúlt 3 hónapban bizony előfordult az ilyesféle örömszerzés, és ezeknek a nőknek a 44%-a használt hozzá vibrátort is. Szóval, lehet hogy nem beszélünk róla, de csinálni csináljuk.
És amíg azt gondolnánk, hogy a szinglik többet nyúlnak magukhoz, mint azok, akiknek párjuk van, akkor is csalódnunk kell. A házasok vagy állandó párkapcsolatban élők többet játszanak magukkal, mint az egyedülállók. A gyakrabban maszturbálók sokkal inkább ki vannak békülve testi adottságaikkal, és többre értékelik magukat, mint ezt ritkábban vagy egyáltalán nem űző társaik.
Aki hajlandó felfedezni saját testét, az bizonyítottan hajlandóbb partnere testén is felfedezőútra indulni, hogy közösen éljék át a lehető legnagyobb gyönyöröket.
A fantáziálás mind egyedül, mind duettben nagyon sokat lendít a dolgokon. Az első és legfontosabb lépés az, hogy kapcsoljunk ki minden stresszelő és aggodalmas gondolatot, és az ehhez vezető legegyszerűbb út a fantáziálás.
Ha bárkinek bármi kétsége lenne a fantáziálás hatalmával kapcsolatban, akkor itt egy példa: néhány amerikai kutató 10 olyan nőt vizsgált, akik állították, hogy anélkül mennek el, hogy magukhoz nyúlnának – csupán arra gondolnak, és megtörténik az orgazmus. Az eredmény valóban bizonyította, hogy képesek erre: ugyanazokat a fizikai jeleket produkálták, mint amikor nem csak az agy, de a kéz is dolgozik.
Vagy hol van az megírva, hogy csak másnak szerezhetünk örömet, önmagunknak nem?
Ha erre valaki azt mondja, hogy ő az ilyen örömet nem igényli, nem tudja élvezni vagy meggyőződése szerint egyenesen kárt okoz vele magának – akkor ezzel egy évszázados előítéletet szemléltet! Azt a múlt századokban általánosan elterjedt fölfogást, miszerint az önkielégítés nemcsak bűnös (a kereszténység szerint „Onan vétke”), hanem iszonyatosan veszélyes, egészségrontó cselekedet. Egyes papok és vallásos orvosok hajlamosak voltak szinte minden betegséget az önkielégítésre visszavezetni.
Ezen szerencsére az egyháziak is, meg az orvosok is rég túljutottak, ám az előítélet tovább élt, főleg a vallásos emberek körében. Nehéz pontosan fölmérni, hogy ez milyen károkat okoz még mindig! De talán nem véletlen, hogy a hozzám szexuálterápiai szaksegítségért folyamodók túlnyomó többségének problémája volt az önkielégítéssel: bűntudattal és rosszul gyakorolta, illetve nem merte csinálni.
Az önkielégítés értékelése. Az emberek véleménye az önkielégítésről ma sem egyértelmű, sőt eléggé ellentmondásos. Jelentős különbség van a férfiak és a nők véleménye között is.
Egy amerikai szociológus, S. Hite a ’70-es években két nagy vizsgálat (3 ezer nő és 7 ezer férfi kérdőíves kikérdezése) alapján megállapította, hogy az önkielégítést mindkét nem többsége elfogadja, de a férfiak 90%-a kifejezetten kedveli. Saját, főiskolások közötti vizsgálataim ugyanakkor azt mutatták, hogy csak a megkérdezettek jó egyharmada tartotta a nemiség normális megnyilvánulásának. A többiek szerint vagy veszélyes az egészségre vagy egyszerűen undorító. (Illetve sokan nem tudtak állást foglalni.) Amerikában is, és nálunk is megfigyelhető, hogy a nők ezen a téren tartózkodóbbak a férfiaknál, bár elég eltérő mértékben. Az amerikai nők 82%-a elismerte például, hogy – időnként vagy rendszeresen – gyakorolja az önkielégítést, míg az általam kérdezett nőknek alig több mint egynegyede vallotta be ezt. A férfiak Amerikában 90%-ban, nálunk csak 75%-os arányban gyakorolják. (Ezt az arányt egy 1986-os vizsgálatom is megerősítette.)
Érdekes azonban, hogy még az önkielégítést rendszeresen gyakorlók véleménye sem egységes. Ilyen vagy olyan mértékben őket is befolyásolják a mélyen gyökerező előítéletek. S. Hite például úgy találta, hogy a legtöbb nő inkább csak testileg élvezi az önkielégítést – hiszen végül is kielégül vele –, de lelkileg nem, mert magányosnak, vétkesnek vagy önzőnek érzi magát. A bűntudat a férfiaknál sem ritka, s köztük is sokan csak átmenetileg vagy tizenéves korban tartják megengedhetőnek az ilyenfajta örömszerzést.
Általánosan elterjedt az a nézet is, amely szerint az önkielégítés férfiak számára fontosabb és megengedhetőbb, mint a nők számára. Ezt azzal magyarázzák, hogy a férfiak nemi szükséglete erősebb, tehát érthető, hogy partner hiányában így könnyebbítenek magukon. Mások szerint éppen a nők számára fontosabb az önkielégítés, mert ők ezzel alakíthatják ki legkönnyebben és leggyorsabban saját orgazmuskészségüket, ami nélkül a közösülést el sem szabadna kezdeni.
Ahogyan egy megkérdezett nő mondta: a nők számára az önkielégítés jelentősége abban áll, hogy segít belejönni a szexbe, jó viszonyt kialakítani saját testükkel és bármikor elérni a kielégülést.
Az önkielégítést végzőknek  (rejszol, önkielégítést végez, marokmarcsa, masztizik, onanizál, recskázik) a szexben sincs annyi problémájuk, hisz jobban ismerik erogén zónáikat. A masztiban jelentősége van a szexuális segédeszközöknek is. A maszturbálás az önkielégítés, a saját testünk megismerése a legjobb út a kielégítő élvezetekhez. Szex segédeszközöket férfiaknak és nőknek (vibrátorok, dildók, péniszpumpák, és sorolhatnánk) erotikus boltokban, szexshopban vásárolhatod meg, vagy webáruházban rendelheted meg.
Az autorerotika bejegyzések 1. rész Az önkielégítés értékelése – 2. rész. Az autoerotika kezdetei, múltbéli áttekintés.