A boldogság kapuja

A női szexualitásban sok titokzatosság, szemérmesség bújik meg, ami korántsem a prűdség vagy a téma tabuként való kezelése. Mégiscsak igaz az ősi bölcsesség, hogy minden csak addig érdekes valamelyest, amíg meg nem kaphatjuk teljes egészében.

A nők ösztönösen tudják ezt, – a bölcs férfiak is elismerik -, és olykor görcsösen próbálnak megfelelni a nyíltság és szabadság mindenhatóságát a szexben is hirdető korszellemnek. Vessünk csak egy pillantást a női nemi szervek felépítésére: minden szempontból ellentétesen a férfiak kiálló, önmagukat láttató megfelelő részeivel, a hüvely és környéke igen csak rejtve bújik meg a szeméremajkak között, és befelé fordul a testbe.

Bár sokan állítják, a szakemberek véleménye erősen megoszlik arról, hogy lehet-e érezni a megtermékenyülést, amelyben már a méhnek, a petevezetőknek és petefészkeknek sem tagadható a szerepe. Azok a párok, akik gyermekük fogantatásának vélt vagy valós idejét a többi együttlétnél fenségesebbnek élték meg, úgysem győzhetők meg az ellenkezőjéről. Mivel azonban a szexuális egyesüléseknek csak töredékéből származik gyermek, és egyébként is a nő nemi szervei közül az örömszerzésben a külső nemi szervek és a hüvely a legfontosabbak, most inkább ezeknek szentelünk a nagyobb figyelmet. Hogyan működik hát ez a remekmű az érett nők szervezetében?

Szemérmes szervek
A szeméremdombtól lefelé találhatók a külső nemi szervek, a nagy és kis szeméremajkak, melyek már érintésre is érzékenyek, nemi izgalom idején vérbővé válnak és megduzzadnak. A kis szeméremajkak elülső találkozásánál kicsivel feljebb található a csikló, mely a férfi hímvesszőnek megfelelő, duzzadásra képes, azaz ún. erektilis szövet. A hüvelybemenet két oldalán ülő Bartholin-mirigyeknek szerepe van a hüvelybemenet benedvesítésében.

A hüvely
A hüvelybemenettel kezdődnek a belső nemi szervek. A hüvely (vagina) 8-10 cm hosszú szerv, izmos fala jellegzetesen redőzött, a hímvessző befogadására és a spermiumoknak a méh felé irányítására csodálatosan kialakított csatorna. Szüléskor nyugalmi keresztmetszetének több mint harmincszorosára képes tágulni.

Különleges abban is, hogy az esetleges sérülések itt sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint bárhol máshol a szervezetben. Belső környezete tökéletesen alkalmas arra, hogy védje, óvja, tisztán tartsa, a közösülés „színhelyét” és a még beljebb megbújó nemi szerveket.

Az egészséges hüvely minden külön beavatkozás nélkül is tökéletesen tiszta, de ez korántsem jelenti azt, hogy steril volna. A velünk együttélő hihetetlen számú mikroorganizmus közül – egyetlen testi sejtünkre 1000 jut! – jó néhány pont itt lel otthonra. Közülük talán a legfontosabbak a Döderlein-féle tejsavbacilusok, melyeket a nők a hüvelyhámban a tüszőhormonok (ösztrogének) hatására termelődő keményítővel: glikogénnel tartanak jól. Cserébe az ő tejsav- és hirodgénperoxid termelésük állítja be a hüvelyváladék kémhatását. Ennek köszönhetjük, hogy a hüvelyt nem betegítik meg más parány kórokozók, gombák, amelyek ki nem állhatják a 4,4-5,5-ös pH-jú, enyhén savas környezetet, amely elég állandó.

Nagyszerű versenypálya
Az enyhén savanyú kémhatáshoz nemcsak a hívatlan betolakodók vágnak savanyú képet. Tulajdonképpen a spermiumoknak sem tetszik, hogy nemcsak egymással kell versenyre kelniük a petesejt megtermékenyítéséért. Szó szerint az életükért is futnak, mert a savas vegyhatás gátolja őket. Ha nem jutnak el idejében a nyakcsatorna enyhén lúgos területére, biztosan elpusztulnak a hüvelyben. Így irányítja a legügyesebb hímivarsejteket a kemotaxis, a vegyi ingerek által irányított helyváltoztató mozgás, az amellyel a megfelelő kémiai tulajdonságú, kémhatású terület felé tudják venni az irányt. Ugyancsak a cél elérésében segíti őket egy másik „férfias tulajdonság”, hogy szeretnek az árral – áramlással – szemben úszni, melynek hivatalos neve rheotaxis.

A versenypálya állapota és a résztvevők táplálkozása is befolyásolja a megmérettetés kimenetelét – ha egyéb akadály nem hátráltat. A nők havi ciklusa során azért némiképp mégis csak változik a hüvelyváladék savassága. Az ovuláció idején, amikor a spermiumoknak legnagyobb az esélye megtermékenyíteni egy petesejtet, a hüvelyváladék sok glikogént tartalmaz, mai tápanyag a spermiumoknak. A váladék kémhatása kicsit savas irányba tolódik el.

Mitől megy simán, miért olyan jó?
És persze a női hüvely nemcsak a hímivarsejtek miatt olyan, amilyen, hiszen a szexuális örömszerzésre éppúgy alkalmasnak kell lennie, mint ahogy a szaporodásra. Az ember külön örülhet, hogy ilyen kiváltságban van része. A hüvely falában és környékén termelődő váladéknak ahhoz is pont elegendőnek és megfelelő összetételűnek kell lennie, hogy két ember egyesülése tökéletesen végbemehessen. Egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban önkéntelen vágy ébred a nőben is, hogy megossza magát a férfivel, és közeledésére testileg-lelkileg nyitottá válik. A hüvelybemenet is enyhén kinyílik, és bő váladéktermelés indul. Ha ez nem így volna, akkor a legritkább esetben van szervi probléma. A külső és belső nemi szervek ugyanis automatikusan reagálnak a vonzalomra, együtt a női lélekkel.

A hüvelybemenet körüli Bartholin-mirigyekről mindenhol úgy olvashatunk, mint a síkosításért felelős szervekről, csak az utóbbi időben gondolják, hogy nem pusztán az ezek által termel nyákos, víztisztaságú folyadék tesz síkossá, szerepe valószínűleg kisebb, mint korábban gondolták. Feltételezhető, hogy a nemi szervek vérbőségével párhuzamosan a hüvelyfalban is termelődik a síkosításhoz hozzájáruló váladék.

Bár megoszlanak róla a vélemények, mi váltja ki, de létezik női ejakuláció is, és az azt kísérő folyadék összetétele is ismert, a mirigyek valószínűleg a férfiak prosztata-szövetéhez hasonlóan a húgyvezeték körül helyezkednek el. A hüvely érzékeny fölső egyharmada is megduzzad szexuális ingerek hatására. A folyadék ürülése kéjérzés nélkül is lehetséges. Lám, van még ismeretlen terület.

„Környezetvédelem”
Az azonban nem kérdéses és a hüvely megismerése után érthető, miért olyan fontos megóvni a hüvely egészségesen nagyon jól működő, de azért nem megbonthatatlan egyensúlyát, belső környezetét. Ha antibiotikumos kezelés, fertőtlenítő irrigálás hatására a tejsavbacilusok elpusztulnak, megszűnik a biztonságot adó savasság is, és érthetően könnyebben fertőződik el a hüvely különböző kórokozó mikroorganizmusokkal, köztük gombákkal. Ugyancsak a hüvelyflóra felborulásához vezethet az ösztrogénhiányos állapot és a hüvelyszárazság is.