Önvizsgálat
Nem hittem, és tulajdonképpen még most sem hiszem, hogy hosszútávon leköt egy blog írása. Azért kezdtem bele, mert túl sokat figyelem önmagam, a testem, a viszonyomat másokkal: férfiakkal, nőkkel, családtagokkal, szeretőkkel, szerelmekkel, idegenekkel. És minden kételyem ellenére azt gondolom, hogy mégis jó ötlet volt. A szexről, a vágyaimról, az élményeimről… stb. való tudatos írás serkenti az alkotásvágyam, összefogja a gondolataimat, fontossá tesz elhanyagolt dolgokat és fordítva. A pozitív visszajelzések jót tettek az önbecsülésemnek, bár még mindig nem tudom, hogyan írjak magamról, hogy én is szívesen olvassam vissza. Bizonytalanul próbálgatom, miről írhatok, és miről nem, mi az, amit (nem)szégyellek magam előtt. Fogalmam sincs továbbá, tudok-e úgy írni, hogy ne másnak szóljon. Épp ezért mutatom meg másoknak egyre bizonytalanabbul, miközben kifejezetten vágyom, hogy idegenek rá(m)találjanak.
Elkezdeni volt a legnehezebb, tele volt a fejem, és nem voltak korlátok, nem tudtam felépíteni egy szerkezetet a fejemben, egy vázat, amelyre felfűzhetem a fejemben felhalmozódó képeket és érzéseket. Végülis csak erőltetni kellett és elindult. Mostmár a hangulatomra hagyatkozom. De így is túl sok minden van, ami kikívánkozik még. Egyelőre kitart a türelmem, és a hitem, hogy nekem ez jó.
És tényleg jó! Van egy elméletem magamról, illetve a szexualitásomról, ami lényegében az, hogy ha nem tartom magam féken, akkor olyan mértékig elfajulnék, amit nem tudnék jóvá tenni. Többet engednék meg magamnak, mint amire szükségem lenne. Tehát, azt hiszem, hogy a sok leírás, megfontolt értelmezés, átgondolt történés majd segít tudatos, kiegyensúlyozott és higgadt nővé lenni. De hogy hihetem ezt..?!
A másik dolog, amin a blog kapcsán gondolkoztam, az a nyitottságom. Beszélhetek én ennyire nyíltan magamról? Úgy értem, jól esik nekem? És persze, jól esik, mert ilyen vagyok. Csak a blog akkor is itt van, feltárulkozva, amikor a föld alá akarom ásni magam mindenki és minden elől. Arról nem is beszélve, hogy milyen megrázó lesz, amikor majd épp a nyitottságomat fogja elutasítani valaki, amit a blog (is) csak természetessé tesz a mindennapokban.
De addig is, minden megy tovább a maga exhibicionista, perverz és szókimondó útján…