Szeretőm kívánsága

Már épp lemondtam egy egész éjszakán át tartónak ígérkező mulatozásról, amikor csörgött a telefon. Kedves szeretőm érdeklődött, jelen vagyok-e az összejövetelen, mert ő igen, és hát ismer annyira, hogy tudja, hol vagyok fellelhető éjszakai kimaradozásaim idején. A jelenléte csábító ajánlattá formálódott a fejemben és meghozta a kedvem a társasági élethez, gyors öltözködés után útra is keltem.

Furcsa volt, hogy jelenlévő barátaim helyett az ő barátaival töltöm az időt. Nem ismertem őket, viszont nagyon kedvesen fogadtak és jól éreztem magam. De a drágaság kezdett szenvedni és nyaggatott, hogy menjünk már- menjünk már- menjünk már. Mert a türelmetlen férfi pont olyan, mint egy kisgyerek: kezelhetetlen és akaratos. Nekem nem nagyon akarózott elmennem olyan korán, és még húztam volna az időt, mindenféle kifogásokkal. Kijátszottam a „pisilni kell” kártyámat is, mire meglepő, de kifejezetten kedvemrevaló fordulatot vett az est. A kedves ugyanis megragadta a karom, odahajolt a fülemhez és lassan, határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy amikor visszajöttem, a kezébe adom a bugyim. A tiltakozás legelemibb jelét sem tudtam produkálni, persze nem is akartam ezek után. Csak átadni neki a kért ruhadarabot.

Pár perccel később már türelmetlenül, és egymást harapásnyomokkal gazdagítva vártuk a taxit…