Édes kis semmiség

Szeretem a szexbe vegyíteni az olyan dolgokat, amiknek alapvetően semmi közük sincs hozzá. Csak még nem sikerült eldöntenem, hogy azért, mert izgalmas mindent alárendelni a testi gyönyöröknek, vagy mert olyasmivel élni közben, ami nem is emlékeztet rá, felszabadító hatással bír. Persze, kérdés, hogy a tudattalan gátlásaim mennyire dominálnak és vajon milyen értelemben törnek felszínre.

De, a lényeg! Hogy nagyon vonzó számomra különféle, a testétől eltérő ízvilágú készítmények -hát ööö- a másikra, vagy a másik által magamra kenése, folyatása, csorgatása, tapicskolása, ha ehető, akkor lenyalása és szívogatása…stb. Mert szokatlan, tehát érdekes mondjuk egy kanál fagyival olykor „pikánsabbá” tenni a pinámat, arról nem is beszélve, hogy a rendelkezésre álló dolgok sora szinte végtelen. Éppen ezért gondolok a nyalókára. Ami édes, nem túl nagy, de felbukkanása, azaz csusszanása izgató érzés lehet. Nem utolsó sorban pedig az összes lyukam érzékien fogadja magába.

A száj az első, mint mindig, mert megfelelően össze kell nyálazni. Szájfetisiszta is vagyok, ha van ilyen. Ebben a helyzetben az a legizgatóbb számomra, hogy felváltva vesszük a szánkba, és az ő nyálától síkosan szopogathatom tovább az édességet. Na meg közhelyes, de egy-egy érzéki nyalintással, amit a nyalóka kap és nem a farok, őrületbe lehet kergetni a másikat.

A következő állomás a pina, mert most csak lyukakra célzunk. Szeretem, ha különböző tárgyakkal ingerelnek, vagy legalábbis nem a megszokott módon, de megint nem tudom, azért van-e így, mert a szex jellege változik meg ezáltal. Mindenesetre, úgy képzelem, hogy a be-becsúszó cukorgömböcske mégis csak finom lehet, miután a saját nedvemmel bevonva visszakapom a számba, persze a másiké az elsőbbség.

Na és ott a fenekem. Amit síkos nyalóka dörgölőzése bizonyára feltárulkozásra késztetne. Ez pedig azért tesz jót nekem, nekünk, mert valahogy a fenéknyalás, bár élvezetes dolog, mégis mindig zavarba ejtő. Tudom, hogy tiszta, hogy alaposabbnál alaposabban mostam meg, mégis- mégis! Viszont miután kellően odaolvadt az édes- gyümölcsös íz, sokkal inkább várhatom a nyelvet, és kínálhatom fel e célra a bűnösebbik lyukam. Arról nem is beszélve, hogy ekkorra az izgalmi szint eléri azt a pontot, amikor már megőrülhetünk, tehát az onnan frissen kihúzott nyalókát igazi ínyencségként fogom mohón a számba szívni, mint ahogy ő is…

Mi a fenétől izgalmas ez ennyire?!