Alig várom

Levelek és képek. Kért még erotikus fotókat, elkapott a művészkedés, küldtem párat. Megírta, hogy vett egy kamerát, és majd hozza. És „nem fogunk unatkozni kettesben sem”, ezt tulajdonképpen viccnek szánta. Milyen „mélységig” szeretne vajon fotózni vagy kamerézni? Én aktot még nyilvánosan is vállalok, de egy gruppen videó azért kicsit erős lenne. Ez a férfiak perverziója, felvenni… nem elég meg- és átélni? Legutóbbi levelében [összeszámoltam, 74-szer válaszolgattunk egymásnak nyár óta] örömét fejezte ki, hogy felvettem a kapcsolatot a lánnyal, és hogy a lány is pont mostanában írta meg neki, milyen közel a hétvége, mennyire várja. Nem érzik, hogy baj van, elég elszórnom pár szmájlit.

Csúfság és válság. Egy rosszul kezelt fogamtól óriásira nőtt a fél arcom, csak pislogtam a fájdalomtól, és már beleképzeltem, hogy ez is valami tudatalatti védekezés, mégegy ok, hogy kivonjam magam a csúcsforma elvárások alól. De egy erős gyógyszer rendbehozta, már csak az veszi észre, aki mindennap lát. Emellett a munkahelyemen az elmúlt két hétben többször is előfordult, hogy a főnök úgy köszönt oda, hogy „ha semmi változás nincs, más után kell nézni”, ez akkora nyomást pakolt rám, hogy többször érzékeltem szexuális és párkapcsolati problémáim nevetséges együgyűségét.

Düh és ajándék. Így már csak kb heti egyszer kap el pár percre az a feneketlen, reménytelen szomorúság, amikor hangtalanul ömlik a könnyem. Most is a levele váltotta ki. Volt kéznél egy felesleges nyomtatott képe, erre valamikor ráírtam, hogy „anyád”, meg hogy „geci”, valamint „dögölj meg”, kilyuggaltam a megfelelő helyeken, és fordítva kitűztem egy szekrénykilincsre. Ezt a napokban sikeresen miszlikre vagdostam, percekig sziszegve, hogy dögölj meg. Jót tett, olyannyira megnyugodtam, hogy nemrég kértem a lánytól egy közös, ökör fotójukat [december, szálloda, én is ott voltam], amit rávasaltattam 1-1 bögrére, ezt kapják tőlem. A héten pedig találtam emberemnek egy keményfedeles kocsma guide-ot, amibe írtam, és a közös helyeket bejelöltem.

Homály és béke. Néha szeretném tudni, mi jár a fejében, ha úgymond eszébe jutok. Kedvel, gyengéden fordul hozzám, ez egyértelmű. De tényleg csak egy kellemes tárgynak lát? Már sokkal jobban figyelek magamra. Nem fogok veszekedni, jobb a békesség, talán még nekem is segít. Írtam neki, jól fogják magukat érzeni, ide-oda elmegyünk, megpakoltam a hűtőt. A lány vega, lesz a frigóban kóser saláta, és a kedvence, humusz. Majmom már rendelt narancslét, amibe a vodka kerül. Megkérdezte, és ő mit hozzon nekem? Van ilyen, decemberben első nap kiáltott fel, hogy „ha ezt tudja, hoz”, hát ha máris elfelejtette, ne hozzon. Nagyon jól fogják magukat érezni, nem fogom beleerőszakoskodni magam az intim köreikbe, csak ha hívnak. Akkor viszont igen, mert ez is hozzátartozik a vendégszeretetemhez* [nem beszélve a kívánságlistáról].

Ragaszkodás és elválás. Újra és újra átgondolom, hogy lesz, mint lesz. Két hónapja még némán őrjöngtem ilyenkor. Most már úgy várom, mint akármelyik haveromat. Néha még izgatott is vagyok, sejtelmem sincs, mi vár rám. Csak azt tudom, mi lesz azután. Nevu, a szép emlék. Akinél volt egy elképesztő hétvége. Szeretni fognak, hiányzom majd, ha elmennek. Szeretni fognak, mert nagyon kell, hogy szeressenek…