A csaj a bárból

Editet egy bárban ismertem meg. Egy sztriptíz bárban. Nem, nem jártam sokat éjszaka olyan helyekre, de azokban a hetekben nem tudtam mit kezdeni magammal. Angel, az akkori barátnőm, egy hónapja lépett le. Nem voltam elég jó neki. Nem tudom, mit várt volna tőlem… már, azt hiszem, nem is fogom soha megtudni. Talán nem is bánom. Már nem tudom, mit szerettem rajta. Azon az estén csak jártam a várost és újra és újra visszavitt az utam a Nightmagic bár elé. Éjjel fél kettő felé járhatott az idő. Kifizettem a belépőt és elindultam a legalább vizuális élvezeteket ígérő helyiségbe. Édes illat keringett a levegőben, sejtelmes fények világították meg a lányokat a maguk kis színpadán. Nem voltak sokan. Sem a lányok, sem a vendégek. Késő is volt már, meg a hely sem volt a legfelkapottabbak egyike. Ahogy a szemem megszokta a fényviszonyokat, volt alkalmam jobban is felmérni a terepet. A bárpult a terem túlsó végében volt, így arra vettem az irányt. Közben elhaladtam két lány mellett, akiknek két-három fős nyálcsorgató nézőközönségük volt, jó negyvenes férfiak személyében. Mindkét lány vékony volt, nagy mellű, jellegtelen arcú, ám ezt ellensúlyozandó erősen sminkeltek. Tűsarkúban, gyakorlott, ruganyos mozgással ingerelték a férfiszemeket. Kerek és feszes fenekük az én figyelmemet is lekötötte pár hosszú másodpercre, de előbb egy italra vágytam. Szükségem volt rá.
Ahogy belekortyoltam a whiskybe, elnéztem a másik oldalra. Ott is két lány táncolt. A hozzám közelebb eső egymagában ringatta csípőjét a rúd körül. Magas volt, világos bőrű. Fekete hajának, hosszabb fonatai melléig értek. Tenyérbe illő, nem túl nagy, feszes mellei finoman rezdültek minden mozdulatára az áttetsző felső alatt. Karcsú dereka kicsi gömbölyű fenékbe futott le. Majd ahogy letelepedtem elé, fordult is előttem a gömbölyded forma, hogy szemem a nő gerincvonalán induljon felfelé… Vékony, sötétszürke csíkok futottak a bőre alatt megbújó csigolyák mentén. Egészen a mélyben és a bőre felszínén is. Akár tetoválásnak is beillett volna, de mégis egyértelművé tette faji hovatartozását. Egy pillanatra meg is lepődtem, hogy mit keres egy ilyen nő, egy ilyen helyen, de nem igazán érdekeltek a miértek. Az italomról meg is feledkeztem közben, mint minden másról is. Közelebb húzódtam felé. Szép volt, megbabonázott, ki akartam használni az alkalmat, hogy csak nekem táncol. Akartam látni közben szemeim előtt fel-felvillanni a vágyaimat tükröző képeket. Ő érdeklődve figyelte reakcióim és úgy tűnt, mintha pontosan tudná, mire vágyom. Nem a megszokott elemeket ismételgette, hanem nekem táncolt. Valóban érzéki, izgató mozdulatokkal, tekintetét rám szegezve. Már-már elhittem, hogy megkívánt, hogy vágyik rám, de kijózanítottam magam. Ezek a lányok csak a munkájukat végezték, jól tudtam. Azonban ő továbbra is nézett rám, igéző szemekkel. Áttetsző felsőrészét időközben ledobta magáról és egyetlen fekete tangában közelített felém. Majd távolodott. Feltűnt, hogy ő mezítláb volt, nem magas sarkúban, ahogy az szerintem az ilyen táncosoknál megszokott. Figyeltem a kezét, ahogyan végigsimított mellei között, ahogy mutatóujján finoman végigsiklott nyelve. Hosszú, fekete, hegyes körmei voltak. Szeme, akár egy macskáé. Nem volt erősen kifestve, nem is volt szüksége rá. Írisze sötét volt, mint később megtudtam éjfekete.
Háttal a rúdnak, kezeit rákulcsolta feje fölött, majd lassan lecsúszott guggolásba. Hosszan úgy maradt. Lábait széttárva felém, meg mertem volna esküdni, hogy nedves volt odalent. De ezt nem láthattam jól a félhomályban és a fekete anyag sem segített benne. Végignyalt ajkain, nekem pedig az visszhangzott halkan a fejemben, hogy kellek neki. Akkor még nem tudtam, hogy ezt nem csak én gondoltam. Majd az az őrült ötletem támadt, hogy meg kell várnom odakint, amíg véget ér a munkaideje. Persze, cikáztak ilyen gondolatok a fejemben, de soha nem gondoltam volna komolyan őket. Akkor azonban az elvarázsolt állapotom számlájára írtam mindent.
Edit lassanként abbahagyta a táncát. Búcsúzó pillantásokat küldött felém. Én pedig azonnal kifelé vettem az irányt, amint eltűnt szemeim elől. Odakint kijózanított a friss és hideg levegő. Egy ideig tébláboltam a bár oldalában, majd egy jót nevettem magamon és elindultam hazafelé. De alig néhány lépés után megtorpantam. Halk, mégis siető lépések közeledtek felém. Edit volt az. Fekete hajának fonott tincsei most kabátját verdesték minden lépésénél. Bézs színű, hosszú kabátjában még magasabbnak hatott, mint a bárban tánc közben. Szemei ugyanúgy megigéztek, mint nem is olyan rég. Csak álltam ott szótlanul vele szemben. Sokáig. Talán túl sokáig is. Ő közelebb lépett hozzám. Szinte egész testével hozzám simult.
– Kellesz nekem… – suttogta. Leheletnyi csók az ajkaimra, de én továbbra is csak néztem őt megbabonázva. Ő ekkor félrebillentette fejét és elmosolyodott.
– Edit vagyok – nyújtotta felém kezét.
– Seth – mondtam ki saját nevemet, de nehezemre esett megszólalni.
Puha volt a bőre, nem akartam elengedni a kezét, de mégis elengedtem. És akkor éreztem először tisztán a fejemben, hogy nem a saját gondolataim szólnak hozzám. Összezavart. Még jobban.
Aztán már csak villanások maradtak meg a hazaútból. Meg az őrült vágy, ami égetett belülről. Taxi. Hátsó ülés. Edit nyelve a számban. Kezem a lábai között. Fizettem. Beengedtem a kapun. A bejárati ajtónál már elakadtunk. Legszívesebben már ott letéptem volna a ruháit, de akkor újra megszólított a fejemben. Én pedig kicsit zavartan kerestem meg a leejtett kulcsomat. Odabent sem enyhült a zavarom, ahogy tudatta velem, mire gondol. Tetszett neki az otthonom. És kérdés nélkül tudta merre találja a hálószobám… én pedig vágyakozva mentem léptei nyomában. Felkattintottam a sarokban a lámpát. Halvány, sárgás fény áradt szét a szobában. Edit szeme vágyakozva csillogott. Nem tudnám megmondani miért, de vakon engedelmeskedtem minden gondolatának, vágyának – annyira szokatlan volt, ahogy kommunikált velem.
Leültetett az ágy szélére, és hátat fordított nekem. Tett két lépést előre, tenyerét a hi-fimre tette, majd az bekapcsolt. A rádióból megszokott dallamok érték el fülemet. Edit lassan felém fordult. Érdeklődve figyeltem. Tudtam, hogy megint táncolni fog. Finoman ringatni kezdte csípőjét. Lassan közelített hozzám. Ujjaival hajamba túrt… Megfogtam a fenekét, és magamhoz húztam. Ő fülemet cirógatta, nyakamon játszott körmeivel. Beleborzongtam. Kibontakozott kezeim közül és újból eltávolodott tőlem. Teste hullámai követték a zene ütemét, kezeivel irányította tekintetemet testén. Kibújt a pulóveréből. Fehér bőrének sárgás árnyalatot kölcsönzött a lámpafény. Melltartója fekete volt. Egyszerű, semmi csipke, semmi minta. Vadítónak láttam benne. Nadrágom egyre jobban kezdett szorítani. Szerettem volna ledobni magamról a ruháimat, de olyan zsibbadtan ültem, hogy képtelen voltam megmozdulni. Edit hozzám lépett. Melleit figyeltem. Ő pedig arcomhoz érintette őket. Egy pillanatra közéjük furakodtam. Aztán leguggolt elém, kezei közé fogta arcom, magához húzott és megcsókolt. Amikor elszakadt ajkaimtól, kardigánom cipzárját húzta le, majd lefejtette vállaimról a kötött anyagot. Keze rögtön pólóm alá vándorolt. Kibújtatott belőle és hátradöntött az ágyon. Fölém térdelt…
– Most csak élvezd… – suttogta fülembe.
Tudta, hogy zavart, hogy ennyire passzív voltam. Én ahhoz szoktam, hogy én irányítok. Hogy leteperem a nőket. Hogy kielégítem őket. Azt szoktam meg, hogy ők érzik magukat zsibbadtnak és ők nem bírnak megmozdulni. Most pedig én voltam ebben a helyzetben, és nem tudtam hová tenni a szituációt. De Edit élvezte a zavaromat. Apró mosoly bujkált szája szegletében. Nyelve fülem mögött siklott végig. Apró csókokat lehelt nyakamra. Testemben a vágy élesen lüktetett, férfiasságom fájdalmasan feszült. Nem akartam mást, csak Editban mozogni. És elélvezni. Hogy véget érjen a vágy okozta kín. Hogy három hét nélkülözés után végre megkönnyebbülhessek.
Kikapcsoltam melltartóját, ő pedig ledobta az ágy mellé. Mellei ruganyosan lengtek arcom fölött. Meg akartam fogni őket.
– Fogd meg őket… – mondta sóhajtva.
Ujjaim puha bőrön siklottak végig. Kezembe fogtam a halmokat. Följebb ültem, hogy számba vehessem a bimbókat. Először az egyiket, utána a másikat. Edit halkan felnyögött, ahogy erősen megszívtam bimbóját. Nyelvemmel szüntelenül játszottam rajta, de közben nem tudtam hova tenni, hogy nem csak kívülről kapom a visszajelzéseit, hanem a fejemben is visszhangzik, hogy “Úgy… Igen… Csináld még!”. Nem mondom, izgató volt. Sosem volt még ilyen élményben részem. Túl egyszerű lett volna így nekem? Egyszerűen csak más volt, mint a megszokott. Kezeim derekát simogatták. Ő pedig rámült.
– De kemény vagy – mondta huncutul majd fel-le mozgott rajtam, mintha benne lettem volna.
Már nagyon lekívánkozott rólam a nadrágom. Edit lemászott rólam és megállt velem szemben. Köldökét figyeltem, majd kezeit, ahogyan kigombolta farmerját, majd lehúzta a cipzárt. Hátat fordított nekem és lassan megszabadult a nadrágtól. Fekete bugyija már nem a bárban viselt tanga volt. Ez többet takart, de amit látni engedett, azt igazán szexivé varázsolta. Ahogy leért a nadrággal a lábfejéhez kibújt belőle és fehér zoknijából is. A lábán feketére voltak lakkozva körmei, akárcsak kezén. Szép volt. Szemeim bokájától indultak fölfelé. Vádlija formás volt, feszes. Ahogy fordult, térdei finom vonalúak, combjai hívogatták tenyerem. Tudta, mire gondolok. Közelebb lépett hozzám. Tenyeremet lábaira tettem. Óvatos mozdulatokkal simítottam végig a térde felé. Majd felfelé indultam… cirógattam a bőrét, ő pedig figyelt fekete szemeivel. Még közelebb vontam magamhoz. Számat köldökéhez érintettem. Finoman beledugtam nyelvem. Apró remegés futott végig testén. Kis köröket írtam le köldöke körül, hogy aztán az egyik után lefelé induljak. Kezem csípőjén pihent. Ujjaim becsúsztattam két oldalt a bugyija alá, majd húzni kezdtem lefelé. Ahogy feneke félgömbjein átbukott, elengedtem és a földre hullt. Kilépett belőle. Vékony, fekete szőrszálak alkotta csík díszelgett szeméremdombján. Végigsimítottam rajta és ujjam meg se állt a csiklójáig. Felsóhajtott. És újra, amint felfelé húztam rajta mutatóujjam. De nem álltam meg. Visszaindultam, ezúttal már szeméremajkai közé. Nedves volt, nagyon. Szétkenegettem nedvét csiklóján. Csípőjével kis köröket írt le, ahogy simogattam odalent. Felnéztem rá. Szemei lehunyva, feje hátravetve. Kezeit vállamra tette.
Eltolt magától. Elém térdelt. Végigsimított a nadrág fogságába zárt férfiasságomon. Súlyos sóhajok szakadtak föl belőlem. Mire feleszméltem már kioldotta övemet, kigombolta nadrágomat és a cipzárt is lehúzta. Az alsómmal együtt szabadított meg nadrágomtól. A zoknimat sem kímélte. Apró masszírozó mozdulatokkal haladt felfelé lábamon. Combon belső oldalát már csak körmeivel karcolgatta. Bizsergés futott végig rajtam. Hímtagom egyenesen arcába meredt. Ő viszont elkerülte és combom tövénél kezdett apró puszikat osztogatni bőrömre. “Vedd már a szádba, könyörgöm!” – akartam volna mondani, de nem ment. Ő viszont válaszolt.
– Türelem… – mondta lágy hangon, ami szinte simogatta fülem.
Keze golyóimra vándorolt. Óvatosan masszírozta őket. Aztán visszaült lábaira és rámnézett. Kinyújtotta nyelvét én pedig eksztázisban vártam, hogy makkomhoz érjen vele. Hirtelen visszahúzta nyelvét, elmosolyodott. Aztán megnyalta makkomat.
– Ahh… – tört ki belőlem.
És ezután nem kínzott tovább. Szájába vette hímtagom és kényeztetett. Szívogatta, szopogatta. Végignyalt rajta a tövéig. Kezeivel is besegített. Hol golyóimat simogatta, hol a bőrt húzogatta férfiasságomon. Éreztem oldódni a régóta gyűlő feszültségemet. Nyelve finoman siklott makkomon körbe-körbe. Élveztem… talán úgy, mint azelőtt senkivel. Nagyon tudta, mikor mire vágyom. Kezemmel hajába túrtam, de nem irányítottam. Nem volt miért. Minél inkább gyorsított, minél erősebben szívott, én annál inkább ziháltam. Fel-felnézett rám, miközben tövig nyelte férfiasságom.
Lassított. A ritmusából már tudtam, hogy akkor annyi volt. Hálásan néztem le rá. Ő hirtelen felpattant előlem, és ajkát enyémre tapasztotta. Ledöntött az ágyra, rámfeküdt és hagyta, hogy csókoljam. Kérte, hogy csókoljam. Hallottam a fejemben. Én pedig tettem a dolgomat. Úgy éreztem, belebolondultam Editba. Ízlett a csókja, soha nem akartam mást csókolni többé. Soha nem akartam ezután más testéhez érni. Égette bőrömet az övé, egész testem bizsergett a közelségétől. Átfordultam vele az ágyon. Feltérdeltem fölötte, hogy szemébe nézhessek. Gyönyörködni akartam a nőben, aki ennyire magával tudott ragadni. Vágytól égő szemekkel nézett enyéimbe. Megcsókoltam. Újra. Nyelve finom, puha, de egyre követelőzőbb volt.
Elszakadtam ajkaitól, majd mellein át lefelé haladtam testén. Lábai közé fúrtam fejem, engedelmesen széttárta nekem őket. Végighúztam ujjam szeméremajkai között. Mély sóhaj hagyta el ajkait. Aztán csiklóján játszottam nyelvemmel. Edit halkan nyöszörgött. Csípőjét lassan mozgatni kezdte. Nem hagytam abba. Nyelvemmel szakadatlanul izgattam, ő pedig egyre hangosabban nyögött az élvezettől. Végül mutatóujjamat hüvelyébe csúsztattam. Megremegett teste. Megálltam. Hallgattam a zihálását. Vártam. Ő is várt. Nem mondott semmit. Hagyta, hogy tegyem, amit akarok. Én pedig élveztem a vágytól izzó, mégis pihegő női test látványát. Aztán úgy éreztem, eljött a szünet vége. Edit fölé másztam, hosszan megcsókoltam. Átölelt. Vágytól duzzadó férfiasságommal szeméremdombján játszottam. Aztán a helyére igazítottam és lassan, de határozottan elmerültem hüvelyében. Körbeölelt a forró és síkos élvezet. Azt hiszem, utána elvesztettem a fejem. Erőteljesen nyomakodtam belé újra és újra. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy még, még és még akarom. Mozogni, érezni, élvezni. Nem volt szűk… annyira nem, mint az addigi barátnőim, de rám tudott szorítani úgy, hogy attól majdnem ott nyomban elélveztem. Akkor azonban annyira el voltam foglalva magammal, hogy ez csak a következő alkalommal tudatosult bennem. Csak mozogtam benne, nem hallottam, nem éreztem már felőle semmit sem. De nem is akart már ő sem kommunikálni velem. Hagyta, hogy magamévá tegyem. Mint később elmondta, élvezte, hogy végre felszabadultam és nem fogtam vissza magamat. Nem vacakoltunk azzal, hogy helyzetet változtassunk. Nem törődtünk semmivel, csak a nyers szexszel. Én mozogtam benne, ő pedig velem mozgott. Ha épp pihent egy kicsit, akkor széttárta lábait, hogy mélyebbre hatolhassak benne. Végül derekamra kulcsolta lábait. Néhány lökés után éreztem, hogy a testén apró remegés fut át újra és újra. Begyorsítottam. Egyre gyakrabban remegett meg alattam. Szorosan átölelt. Nyögései hangosabbá váltak. Tudtam, hogy most nem szabad abbahagynom. Aztán éreztem, ahogy hüvelye össze-összehúzódik hímtagom körül. Edit ajkát beharapva, halkan nyüszítve hátamba mélyesztette körmeit. Kapaszkodott belém és élvezett. Nem sok választott el tőle, hogy én is a csúcsra jussak, de nem akartam benne elmenni. Nem tudtam, eshet-e teherbe egy embertől, de nem akartam kockáztatni. Bár izgatott a dolog, de nem tudtam akkor még szinte semmit sem. Sem róla, sem a fajáról.
Miután Edit élvezethullámai elcsendesültek, lassan mozogtam benne tovább. Figyeltem az arcát. Szemei csukva voltak, vonásai még lágyabbá váltak a kielégüléstől. Aztán rámnézett és eltolt magától. Kicsúsztam belőle. Hanyatt döntött. Végigsimított hasamon. Megkerülte ujjaival kétszer köldökömet és ráhajolt saját nedvétől csillogó, továbbra is keményen ágaskodó hímtagomra. Mélyen a torkára engedte. Aztán gyors tempót diktált. Fejem alá gyűrtem a takaróból amennyit csak tudtam, hogy lássam, ahogy eltünteti szájában férfiasságomat, majd újra kiengedi belőle. És ezt újra és újra csinálta fáradhatatlanul. Kezeivel erőteljesen simogatta közben combjaimat. Néha lassított vagy erősen megszívta makkomat. Nem volt kiszámítható egyszer sem a váltás. Nem is telt bele sok idő és egyre közelebb és közelebb kerültem ahhoz, hogy elélvezzek.
– Mindjárt! – nyögtem ki zihálásom közepette.
Edit csak kinyitotta a száját és hagyta, hogy nyelvén feküdjön férfiasságom, amikor az megrándult és spermám kilövellt. Megtöltötte száját fehér magom. Ő pedig összezárta ajkait, tekintetét enyémbe fúrta és egyetlen nyeléssel eltüntette mind. Fölém hajolt. Lassan, érzékien végignyalt ajkain, majd enyémen is. Megcsókoltam. Éreztem az ízemet szájában. De ez cseppet sem zavart. Utána már csak arra emlékszem, hogy szó nélkül, gondolatok nélkül bebújtunk a takaró alá és egymást ölelve feküdtünk, amikor engem elnyomott az álom.
[Történetek]