A dominák mindig jobban keresnek

Fiatal interjúalanyunk pornózott, most escortmunkából él Budapesten, és csak nevet azokon, akik lenézik ezért. Most szerzi a második diplomáját, a felmenői írók, dominaként pedig kifejezetten népszerű itthon: gyakorlatilag megállás nélkül csörög a telefonja. Példája nem követendő, de érdemes megismerni.
Lolitát az interneten találtam, miután három kolléganője is elhajtott, hogy nem akar beszélgetni, mondván, senki nem büszke erre. Az ő fotói mellett hosszú a felsorolás, hogy szexuális szolgáltatás címén mi mindent vállal – mikor hívom, készséggel igent mond, megállapodunk egy órában, a randira tűpontosan érkezik. Szőke, festetetlen és nagyon közvetlen. Előre fizetek, kattan a diktafon gombja, aztán annyira összehaverkodunk, hogy este együtt bóklászunk a Vérmezőn, sörözünk, én meg arra gondolok, hogy ennyire talpraesett lánnyal már régen találkoztam. Most lesz 22 éves.
Lolita: – Pornóval kezdtem. Kint éltem Angliában, ahol elég ismert pornósztár lettem. Amúgy művészcsaládba születtem, 15 évesen már a barátaimmal laktam közös albérletben, tanultam mellette, mellesleg anyáméknak is ez volt az egyetlen kikötése: csinálj, amit akarsz, de tanuljál. Elköltöztem, vendéglátóztam, majd 18 évesen kimentem tanulni Londonba, ahol be is fejeztem egy újságíró iskolát. Aztán összejöttem egy pornós fiúval. Az akkori projektek nagyon nagy százalékát igazából vele csináltam – de ez már több mint három éve volt, és akkoriban nagyon nagy pénzeket kerestem, szemtelenül sokat. Azóta a zömmel a Balkánról beáramló lányok miatt – és ezt mindenféle negatív előjel nélkül mondom – folyamatosan romlik a nívó, és egyre kevesebbet lehet keresni. Aztán jó pár hónapig egyáltalán nem is dolgoztam, végül úgy adódott, hogy szükségem volt pénzre, és itt van most ez. Escortmunka. Nem is bánom igazából, hogy itthon vagyok – lassan kint, például Németországban is ugyanannyi a tarifa, mint nálunk.

Női Lapozó: Hallani, hogy jócskán lejjebb mentek az árak.
– Jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy én itthon is megkeresek naponta egy 50 és 100 ezer forint közötti összeget. Már kintről is segítettem a családomnak, segítek a mai napig, de voltam egy unokatestvéremnek is gyámja, akit Londonból támogattam. Most viszont elmondhatom magamról, hogy 21 éves vagyok, vettem magamnak egy lakást, és nem szorulok senkinek sem a támogatására.

Ez jó pénznek számít ebben a műfajban?
– Attól függ, honnan nézzük. Ismerek olyan lányt, akinek két hete nincs munkája, nincs vendége. Persze hozzájön ehhez, hogy én elég vad vagyok, és inkább a dominás-fétises munkákat bírom. Filmben is ilyesmiket csináltam, és keresik, erre jönnek. A dominák mindig jobban keresnek.

Miért?
– Sok oka lehet. Nyilván rá kell számolni a felszerelést, egy menő dominaruha jócskán megdobja az árat alapból. Meg hát érteni kell hozzá. A pasik persze mindig titkolják, de meglehetős igény van rá. Nézd, a férfiak nagyjából hetven százaléka heves tiltakozásban tör ki, ha melegekről van szó – kifejezetten homofóbok. De ugyanekkora százalék imádja, ha análisan ingerlik és ha alázzák. Furcsa. Valószínűleg látens dolog.
Tudsz ehhez „típust” csatolni?
– Igen. Kifejezetten sok például a közép- és felsővezető, akik egész életükben irányítanak, beosztottjaik vannak, nonstop parancsolnak. Arra van szükségük, hogy néha tisztességesen meg legyenek alázva. De szerintem ez érthető. Mondjuk én amúgy is ezt a munkát szeretem, ahol engem vernek vagy én ütök. Három és fél éve csinálom, egyszerűen nem bírom már adni ezt a bűbájos „girlfriendet”, az odabújós barátnőt. Nem megy.

Nehezebb eljátszani?
– Nekem megterhelő, nem is vállalok olyan vendéget, aki ilyesmit szeretne. De ott van fehéren-feketén a hirdetésemben is, hogy akinek ez a vágya, az ne jöjjön hozzám. Én nem barátnő vagyok. Nem is bírom jól hozni ezt a típust.

Régen ment?
– Igen.

De beszélgetni szívesen beszélgetsz?
– Persze, örömmel. Néha tanácsadóba is szívesen átmegyek, hogy mondjuk hogy lehet a nőket az anális szexre rávezetni otthon (jelzem: sok-sok türelemmel). Csak ne karoljon át, ne akarjon csókolózni. Muszáj, hogy valami nekem is megmaradjon, valami a magánéletemben, ami csak az enyém.

Ezt a kevésbé rutinos kuncsaftok is tudják? Tisztázod előre?
– Én nagyon kedves tudok lenni, de a határok világosak. Volt már, hogy szűz fiú jött hozzám, neki nagyon kedves szervizt adtam, és évekig vissza is járt hozzám. De mindig az az első, hogy mindent elmondok: tudunk találkozni fél órában, egész órában, ennyi az alapár, ez tartalmazza az óvszeres aktust, az óvszer nélküli franciát, testre-arcra élvezést, igény szerint erotikus masszázst, mellszexet, erre jönnek aztán az extrák. Mélytorkos francia, anál, szado-mazo játékok – de ezek természetesen többe is kerülnek. Meg szokták kérdezni, hogy mi fér bele az extrákba, én meg szépen elmesélem, hogy például kihúzod a nyelvemet és csapkodod, lenyomod a fejem a földre és bekötöd satöbbi – ettől néha egészen elhűlnek, és meg szokták kérdezni, hogy mégis miért csinálom. Azt szoktam mondani, hogy nem akarok érzelmet vinni a dologba. Alázzon meg bátran, csináljon velem, amit akar, ami neki jólesik. Volt például olyan fiú, aki feleségül akart venni – értsem meg, szerelmes belém. Annyit tudtam csak válaszolni neki, hogy nem is ismer, fogalma sincs, hogy ki és milyen vagyok valójában. Én dolgozom 10-től 6-ig, az a Lolita, és utána jön a saját életem. Az enyém. Lemegyek bő gatyában meg szandálban bulizni a barátaimmal – de ehhez a vendégeimnek már semmi köze nincs.

Sokan beléd szeretnek?
– Régen több volt. Amióta megvadítottam a hirdetésemet, azóta annyira nem jellemző. Nem szeretek én amúgy se senkinek a lelkébe beletaposni. Ez a munka épp elég sokat kiöl az ember érzelmi életéből, nem igazán hiányzik ez a pluszteher. Most lesz még egy munkám Dubaiban, utána még elmegyek Amerikába forgatni, és befejeztem. Kész.

Eleget kerestél, megvan minden, elég volt?
– Hát legfőképp befejezem a Corvinust, meg hát… ezer dollár kint egy normál, színes forgatás Amerikában, anál nélkül. Illetve nagyon fontos, hogy kint az AIDS-botrány miatt csak gumival megy. Szóval ezer dollár – bő egy óra alatt. Ott nagyon gyorsan megvagy, sminkkel mindennel együtt. Kint leszek egy hónapot, aztán belekezdek valamibe.
És mit fogsz csinálni?
– Egy online reklámügynökséget szeretnék. De mindenképpen valami olyat, ami az internethez, az online világhoz kötődik. És szeretnék végre írni is, ami a mostani melóm mellett egyszerűen nem megy – továbbá, tiszta röhej, egy online női magazinnál dolgozhattam volna havi százhúszért. Vicc. Szóval iszonyú fáradt leszek estére, így nem lehet. Amúgy is velejárója a munkának, hogy egész nap csörög a telefon, felhív egy csomó degenerált hülye, nagyon sokat kivesz az emberből az is, hogy az ilyenekkel egyáltalán kommunikálni kell.

Honnan tudod, hogy megbízható-e, akit fogadsz?
– Nem tudhatom, épp ezért nem is szeretek például kinti, kimenős munkát vállalni. Ha van, akkor is csak kocsival, saját sofőrrel megyek. Egyébként pedig ha privát számról hívnak, azzal már lehet kezdeni valamit. Rejtett telefonszámokkal „nem dolgozunk”. Olyankor mindig jelzem, hogy legyenek szívesek rendes számról visszahívni, különben nem tárgyalunk. De természetesen mindig többen vagyunk a lakásban, mikor vendég jön, és ezt ők is tudják. Meglepő egyébként, hogy a magyarok mennyire jó fejek meg intelligensek ahhoz képest, amit kint tapasztaltam. Meg főleg ahhoz képest, hogy minden másban mennyire feszültek és idegesek, sőt kifejezetten frusztráltak vagyunk.

Mennyire érzitek meg a válságot?
– Sokan nagyon, főleg külföldön, ahol egészen el voltak szállva az árak, és nagyon nem ehhez voltak szokva. A magyarok edzettebbek, itt nem vágja annyira a földhöz az embereket, ha kevés vagy kevesebb jut. Megszokták. Én napi 30-50-nel számoltam eredetileg, mikor hazajöttem, ehhez képest nagyon szépen keresek. Például nemrég felhívott egy fiú, hogy jönnének a barátnőjével, engem vernének – rendben, mondtam, hogy 80 ezer egy óra. És simán. De azon például nagyon csodálkozom, hogy rengeteg fiatal is jön. Fogalmam sincs, honnan van rá pénzük. Ettől függetlenül én nem is dolgoznék már így külföldön – nem tudod elképzelni, komolyan, de a németeknél meg az angoloknál koszosabb népség nincs. Úgy hidd el, hogy nem fürdenek. Kiküldjük őket, és csak a hang kedvéért megnyitják a csapot, de nem zuhanyoznak – amit amúgy onnan tudtunk, hogy beszereltettünk direkt ezért kamerát. Én erre mindig azt mondtam, apa, addig semmi nincs, amíg meg nem mosdasz.

Ez valami perverzió vagy lustaság?
– Semmi. Szimplán koszosak. Igénytelenek. Többek között ezért sem csinálnám már gumi nélkül, de ezt a filmezés alatt már megtanultam. Nincs kivétel, nincs pardon, nincs az a pénz, amiért. Tényleg sose tudhatod. Nem szabad belemenni ilyesmibe. Hiába hoznak nekem friss tesztet, a lappangó fertőzést az nem mutatja ki. Ezzel nem játszik az ember, ha egy kicsit is vigyáz magára.

Törzsvendég sem kapja meg ezt a pluszt?
– Tőlem nem. Még a privát életemben sem kapja meg a friss kapcsolatom. Egy ideig. Őt is elküldöm tesztre, és én is rendszeresen eljárok.

Mindig tisztázod egy kapcsolat elején, hogy ezzel foglalkozol?
– Mindig. Ez a legelső. Ha nem tudja elfogadni, akkor ne is menjünk bele. Persze nem lehet ezt elfogadni, mindig két-három hónap után jön az első botrány, menetrendszerűen.

Van ennek tipikus forgatókönyve?
– Persze, sőt van A és B verzió is. Először mindenki nagyon elfogadó és elszánt, aztán elkezdenek csajozni, mondván, hogy ha nekem lehet másokkal, akkor nekik miért nem. Ezt nehéz megértetni. A másik, aki kiborul, akár utánad jön egy másik országba, és tajtékzik, hogy hagyd abba azonnal. De amikor rákérdezek, hogy befizeti-e a tandíjamat, akkor elnémul. Áh, normális kapcsolatot nem tudsz emellett kialakítani.
Neked miért nincsenek nagy szilikonmelleid vagy nincs felfújva a szád? A pornó miatt sem kellett soha?
– Nem! Soha nem is akartam, nem is lesz, sőt kifejezetten kérték, hogy meg ne csináltassam. A Kovi mondta régen, hogy a hasamból adjak le egy keveset, de máshoz ne nyúljak. Szerintem részben ezért is van ennyi munkám – épp ezért számítok különlegesnek, mindenem saját.

Volt már olyan munkád, amit élveztél?
– Igen, több is. Ehhez a munkához alapvetően nélkülözhetetlen, hogy az ember szeresse a szexet, vagy legyen benne egy nagy adag perverzió, nem tudom. Úgyis minden fejben dől el. Amikor elkezdtem, részben poénnak indult, de amikor már pénzért ment, és tudtam, hogy csinálni fogom, hogy ez munka lesz, akkor rövid ideig elég sokat ittam meg drogoztam, hogy egyáltalán végig tudjam csinálni. Engem még 18 éves korom előtt megerőszakoltak, és volt bennem egy elég masszív férfigyűlölet is – mondjuk a mai napig nem becsülöm túlságosan őket. Ebben a szakmában ez amúgy is gyakori, a legtöbb lány fel tud mutatni valami hasonlót. Egészen addig, amíg nem kezdtem pornózni, nem is szexeltem – voltak kemény lelki tusáim, na. Aztán ráéreztem, és elkezdett működni, a filmezést, a kamerát a mai napig szeretem. De hál’ istennek a barátaim nem nagyon foglalkoznak ezzel az egésszel, nem téma, anyukám meg nagyon jól kezeli, nincs ebből konfliktus. Meg most már úgyis befejezem, vége.