A fotózás, családi szextörténet

Évi, a feleségem húga, késői gyerek, tizennégy éves. Mivel a feleségemmel négy éve házasodtunk össze, Évit láttam felnőni. Meglepő módon fél éve még kislány volt, néhány hónap alatt pedig mind a viselkedése, mind az öltözködése egyre nőiesebb lett, nem is beszélve arról, hogy a kislány testéből nagyon hamar formás, gömbölyded nővé serdült. Nem is figyeltem fel rá, mert mint mondtam a szemem előtt nőtt fel, így nem tekintettem nőnek, csak a feleségem húgának. A feleségem kezdett panaszkodni, hogy a húga elhordja a ruháit, de még a melltartóját is, amin én jót röhögtem, de a csajom biztosított róla, hogy már Évinek is szüksége van arra a kosárméretre, ami nem volt nagyon kicsi.
Évit az osztálytársnői benevezték az iskola szépe versenybe, ahová tíz-tizenkét képet kellett beadnia. Mivel én elég sokat fotózom és van egy félprofi felszerelésem is, engem kért meg, hogy csináljam meg a sorozatot. Megbeszéltük, hogy szombaton délután eljön hozzám, ahol majd csinálunk egy két tekercs képet, majd kiválogatjuk a legjobbakat. Mondta, hogy hozza a kisbőröndjét, mert többféle ruhában is szeretne képeket. Gondoltam, hogy két harminchatos tekercs elég lesz, de a fotóstáskámban mindig van néhány tekercs diafilm is. Fehér és bordó háttérvásznam van, de béreltem mellé egy kéket és egy pasztellt is. Szombaton három felé csengettek és Évi ott állt az ajtóban a kis gurulós bőröndjével. Betessékeltem a nappaliba, majd szóltam, hogy készüljön elő. Kinyitotta a bőröndöt és elkezdett kipakolni. Ekkor már éreztem, hogy a mai délután sokáig fog tartani. Évi teljes ruhatára bele volt gyömöszölve a táskába. Kiderült, hogy a válltáskájában még ott lapul a teljes sminkkészlet, a ruhákhoz illő színválasztékban, egy hajszárító, jó néhány harisnya, meg az ég tudja még, hogy mi minden. Kimentem a konyhába és főztem egy nagy adag kávét. Bekiabáltam, hogy kér-e valamit, de nem jött válasz. Egy csésze kávéval a kezemben besétáltam és megálltam a gép mögött. Évi egy hosszú estélyit vett fel, bordó selyemből, amihez a haját feltűzte. A ruha majdnem csípőig fel volt vágva, amin, ha pózolt az egész combja kivillant. Feltettem a krémszínű hátteret, megmértem a fényt és csináltam néhány felvételt. Évi eleinte kicsit feszengett, ezért beszélni kezdtem hozzá.
– Jól van, most a bal lábad előre, szép, most kicsit biccents,… rendben, háttal állj és a vállad fölött nézz a kamerába, nem, nem így szexisen, dögösen, mint aki elcsábítja a kamerát. Na! most jó! Ügyes vagy… Most ülj a székre. – Évi pedig a dicsérő szavaktól kicsit feloldódva most már mosolyogva tette, amit kellett.
Leült a székre, átkulcsolta a lábát és a lencsébe nézett.
– fordítsd el a fejed egy kicsit és csak a szemeddel nézz a lencsébe. – Most jó, most magadtól helyezkedj, el, ahogy egyébként ülnél! – kértem, Évi pedig a két kezével a szék hátsó peremére támaszkodva a melleit kidüllesztve mosolygott a kamerába.
– Wow, ilyen dögös képeket is akarunk? Azt hittem visszafogott iskolabarát képeket csinálunk!
– Majd a végén kiválogatjuk, nem? Én így nem tudom, hogy mi lesz a jó kép, de szeretnék egy-két olyat is, ami a srácoknak tetszik. Mégiscsak ők fognak szavazni, nem?
– És szerinted mi tetszik a srácoknak?
– Hát, azt gondoltam, te majd segítesz… – mondta és lesütötte a szemét.
– Oké, megpróbálhatjuk, de mit szeretnél igazán?
– Olyan képeket, ami sokat sejtet, de keveset mutat.
– Szóval kicsit pikánsakat?
– Azt hiszem…

Ezután Évi bevonult a fürdőszobába és átöltözött. Egy világoskék nyári ruhát vett fel, ami kábé a térdéig ért. Így is csináltunk néhány beállítást, majd megint elvonult a fürdőbe. Felvette a kedvencét, egy fehér blúzt és hozzá egy barna miniszoknyát. Ahogy visszajött, leült a székre, a combjait szétnyitotta, a szoknyát a lába közé húzta és előredőlt. Így az ing alatt látszott a melltartója.
– nem baj, ha látszik a melltartód?
– De, várj. – mondta és a háta mögé nyúlva kikapcsolta a melltartót, majd ügyesen kibújt belőle és a blúz egyik ujján át kihúzta. – most mehet.
– Rendben. De a bimbód ne látszódjon ugye?
– Az ne! – mondta és megint előrehajolt.
A blúz szépen feszült a mellein, így azoknak csak a szép feszes felső részét engedte láttatni.
– kigombolhatsz még egy gombot, ha gondolod. – szóltam neki, mivel láttam, hogy még akkor sem fog túl sok látszani.
Évi kigombolt még egy gombot és előre hajolt. Ekkor én már a teljes formás mellét láttam.
– Picit vissza, ennyire ne hajolj előre, rendben? Jó, most jó! – mondtam és lenyomtam az exponáló gombot. A képen az ing széle éppen takarja a bimbóudvar szélét.
– Mit szólnál, ha levenném a blúzom, és a hátam fényképeznéd?
– Ha szép hátad van, akkor rendben…
– Szólj, ha nem lenne jó kép, oké? – kért és a maradék három gombot kigombolva maga mellé dobta a blúzt és a gépnek háttal ült a székre.
– Na, rendben lesz? – kérdezte a válla fölött átnézve.
Ekkor csináltam egy pár képet, amiből rájött, hogy a vizuális hatás megfelelő.
– kicsit fordulj felém és a jobb kezeddel fogd meg a vállad, hogy takarja a melleidet, rendben?
– Oké. – mondta és már tette is amit kellett. Persze néhány pillanatra mindig láttam a melleit és a feleségem nem hazudott, formás, fejlett mellei voltak, hasonló, csak kb. tíz évvel fiatalabb kiadásban, mint az övéi.
Megint kattan néhányat a gép, majd szóltam, hogy forduljon szembe, a kezeivel keresztbe fogja meg a vállait és nézzen a kamerába dögösen. Ezt meg is tette, de nem átkulcsolt lábbal, hanem szélesen széttárva.
– Bocs, de ez így nem jó. Világít a fehér bugyid képen.
Lenyúlt és megigazította a szoknyát, de addig az egyik melle szabadon maradt. Én persze gyorsan csináltam egy képet.
– A beállítás jó volt, csak a bugyid színe túl feltűnő.
– Cseréljem feketére?
– Hoztál?
– Persze. Egy párféle színt.
– Szóval készültél, hogy bugyis képek is lesznek?
– Nem, de sosem lehet tudni.
– Szóval igen…, Na akkor csere feketére.
Évi lenyúlt, és lehúzta a bugyiját, természetesen így mindkét gömbölyű mellét szabadon hagyta.
– Most nem fényképezel? Ismételjem meg?
– Bocs, elméláztam… megismételnéd?
– Persze, de nem baj, ha a feketével?
– Nem, nem, csak lassan csináld és majd szólok, mikor állj meg, rendben?
Évi bólintott, és felhúzta a fekete tangát, amit a neszeszeréből varázsolt elő, majd lassan elkezdte lehúzni, de a széken ülve ez egyáltalán nem mutatott jól.
– Bocs, fel kellene állnod, így nem jó. Állj háttal a gépnek, és miközben két kézzel a bugyi szélét húzod lefelé, nézz a lencsébe
Évi felállt, fenekét a kamerának düllesztve elkezdte lehúzni a bugyiját.
– Várj, kis terpeszbe állj – kértem, Évi pedig kb. fél méteres terpeszbe állt, miközben én levettem a gépet az állványról és közelebb léptem.
– Először csak hajtsd fel a szoknyád és fogd meg a bugyi szélét! – mondta, Évi pedig megmutatta a feszes, formás fenekét, amit csak egy pici tanga takart, vagyis nem takart semmi.
Csináltam két képet, majd szóltam, hogy húzhatja a bugyit. Ő persze el is kezdte lehúzni, de a szoknyát a kezétől nem tudta teljesen lehajtani, így pár pillanatra láthatóvá vált a szőrös puncija. Én bőszen kattogtattam a gépet, amíg a térdéig ért a bugyi.
– nagyon szép, folytassuk?
– Persze, még egy csomó ruhám van. – mondta, és ismét felhúzta a tangát.
– Na, nézzük!
Évi most már fesztelenül, meztelen felsőtesttel sétált a szobában, majd a kisbőröndből elővett egy végig gombos ruhát, ami combközépig ért és a dekoltázsa elég mély volt.
– Mit szólsz ehhez? – Kérdezte, és maga elé tartotta, hogy megnézhessem.
– Nagyon jó! Ebből lehetnek szép képek.
– Eddig milyenek? Elég jó, vagy csak elmegy?
– Nagyon, nagyon jó képek.
– Igen, a képek, és a modell?
– A modell dögös, hidd el!
– Köszi! – mondta és hozzám lépve megpuszilt. Közben a meztelen mellei a hasamhoz nyomódtak.
– Melltartó kell hozzá?
– Mi lenne, ha lenne melltartó, bugyi, ruha, harisnya, cipő, és csinálnánk egy sorozatot, amin szép lassan elfogy a ruha?
– Minden?
– Ahogy te akarod, majd szólsz, jó?
– Egyébként jó ötlet, kezdjük… – mondta és elővett egy krémszínű melltartót, egy hozzá illő tangát, majd kibújt a miniszoknyából, majd gondolkodás nélkül letolta a bugyiját, felvette az újat, majd a melltartót is, de a csattal nem boldogult.
– Segítenél? – kérdezte és nekem háttal elém állt. Én fogtam a pánt két végét és bekapcsoltam, majd megsimogattam a két vállát.
– Kész!
Évi felvette harisnyát, a krémszínű ruhát végig begombolta és a gép elé állt. Én közben lecseréltem a hátteret bordóra. Csináltunk egy pár képet, amin állva pózolt, majd az egyik lábát a székre téve állt be.
– Kicsit nagy a belátás! – mondtam, de azért lenyomtam a gombot.
Évi megigazította a szoknyát, és haladtunk tovább. A székre támaszkodva mutatta a fenekét, majd a szoknyát is felhajtotta.
– Bocs, de a harisnya szarul mutat. Most már leveheted. Évi levette és az előbbi beállásban csináltunk is egy-két képet, majd leült szemben a géppel és a szék támláját fordította maga elé, így teljesen szét kellett nyissa a lábát.
– Megint sok a belátás! – és már kattant is a gép. Évi megigazította a szoknyát, majd egy gombot kigombolt.
– Bocs, de ez kevés! Mehet még egy vagy kettő!
Évi kigombolt még két gombot, amitől a ruha láttatni engedte a bézs melltartót és a benne nyugvó gömböket.
– túrj a hajadba! – Évi nagyon belejött, hamar kigombolt még néhány gombot, míg a hasa is látszott, a ruha pedig a melltartót szinte már nem is takarta.
Már a negyedik tekercs filmnél tartottunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas lesz Évit fotózni, de ő beleadott mindent, hogy jó képek legyenek, és legyen miből válogatni.
– Mehet a melltartó? -kérdezte, mire én bólintottam, ő pedig kikapcsolta. Odaléptem hozzá és az egyik válláról letoltam a ruha pántját, majd csináltam néhány képet.
Ezután a melltartó pántját is lehúztam, így szabaddá vált az egyik melle. Csináltam két képet, de nem igazán tetszettek.
– Mi a baj? Valami nem jó?
– Nagyon formás melleid vannak, de a srácok azokat a képeket szeretik, ahol a mellbimbó kemény, nem pedig belesüpped a mellbe. Nagy gond lenne, ha kinyitnám az ablakot, hogy egy kicsit hideg legyen?
– Nem kell, várj! – mondta és a bimbóját kezdte simogatni. Ettől a hamar meg is keményedett. -mit szólsz? Most már jó lesz?
– Nagyon is! – mondtam, és már kattogtattam is a gépet.
Úgy viselkedett, mint akinek fel sem tűnt, hogy már nem takarjuk a mellét, sőt kifejezetten a bimbóját fényképezem.
Lassan minden gombot kigombolt és a melltartó is lekerült róla. Megint filmet cseréltem.
– hogyan tovább? – kérdeztem miután végeztem a filmcserével, és az első tekercseket befűztem az előhívó automatába.
– Szerinted legyen tovább? Úgy értem, hogy…
– Az eddigi képek nagyon jók, sőt, szenzációsak. Gyönyörű vagy rajtuk, és ha jól válogatunk, akkor a megfelelően pikánsakat megtaláljuk. De ha neked nem gond, én folytatnám, csak magunknak.
– Én is ilyesmire gondoltam. Akkor ebből kibújok. – mondta és a ruhát levéve maga mellé dobta. – most mit csináljak?
– Pózolj, ahogy jól esik! – mondtam és felemeltem a gépet.
Évi mindenféle pózokat mutatott be, néha megfogta a mellét, vagy a fenekét, én pedig szépen fogyasztottam a kockákat. Aztán megint a székre ült és teljesen hátra dőlve a lába közé rakta mindkét kezét.
– ez nagyon jó! – mondtam és elkattintottam a gépet.
Évi felbuzdult és egyik kezével megfogta az egyik mellét, a másikat pedig a tanga széle alá csúsztatta.
– Folytasd! – mondtam és figyeltem, ahogy a keze egészen becsúszik a bugyijába. Csináltam pár képet, mikor kihúzta a kezét és lassan félrehúzta a bugyit és szabaddá tette a borotválatlan punciját.
– Várj! – állítottam meg – csak félig húzd el. A felét takarja!
Évi igazgatta egy kicsit a bugyit, de nem volt az igazi.
– megengeded? Kérdeztem és a bugyija felé mutattam
– Azt hiszem… – mondta, én pedig elé léptem és megfogtam a bugyija szélét és behúztam a vágatába. Persze így a kezem hozzáért a combjához és kicsit a szeméremajkához is.
Hátraléptem és elégedett képet vágva ismét csináltam néhány képet.
– Nem gondoltál még rá, hogy fazonra borotváld a szőröd?
– Nem igazán.
– Nem zavar, hogy a strandon megnézik, hogy milyen szőrök lógnak ki a fürdőruha alól?
– Nem nagyon járok strandra, de ha a képeken jobb lenne, akkor megcsinálom most. Csak szólj!
– Rendben, csináld. De gond lenne ha fényképezném, ahogy leborotválod?
– Hú, nem semmi ötlet. Van borotvád?
– Persze, hozom. – kiszaladtam a fürdőszobába és egy borotvahabbal és borotvával tértem vissza. – Évin már nem volt rajta a tanga. – visszavennéd? Szeretném lefotózni ahogy az utolsó ruhadarab is lekerül rólad.
– Teljes sorozat, oké – és már vissza is vette a bézs darabot, majd egész lassan kezdte letolni, de úgy, hogy a géppel szemben állt. A sötét szőrpamacs kontrasztosan látszott a képek közepén.
– Fordulj meg! – kértem, ő pedig már automatikusan terpeszbe áll meg, háttal a fényképezőgépnek.
– Így? – kérdezte és lassan előre dőlt – vagy még jobban terpesszek?
– Ennél már csak akkor mutathatsz többet, ha a lábad között benyúlva két ujjal szétnyitod a kis szőreidet… – mondtam, vagy inkább a csak sóhajtottam.
Évi benyúlt a lába közé és ügyetlenül megpróbálta széthúzni az ajkait. Én hozzá léptem és először az egyik, majd a másik ujját igazítottam a megfelelő helyre. Ahogy szétnyílt a fiatal puncija, megcsapta az orrom az illata és megláttam, hogy a hüvelybemenete nedvességtől csillog. Ez a kislány nagyon élvezi a meztelenkedést, gondoltam magamban, de a farkam már egy ideje kőkeményen állt, szóval én sem voltam elfogulatlan nézelődő. Ahogy visszaléptem a géphez, végighúztam a kezem a farkamon, majd csináltam néhány teljes alakos, majd pár egészen közeli képet a látványról.
– most váltsunk díszletet, rendben? – kérdeztem, és a széket félretettem a háttér elől. – segítesz? – Kérdeztem az ágyra mutatva. Évi megfogta a könnyű futonágy másik szélét és a fényképezőgép elé tettük.
– Most feküdj hanyatt és a kezeiddel takard magad
Évi engedelmesen az ágyra feküdt, két lábát teljesen felhúzta, széles terpeszbe helyezkedett, majd mindkét kezét a puncijára tapasztotta.
– Rendben – mondtam és csináltam egy képet, majd a gépet oldalra vittem, onnan is csináltam egyet, végül felálltam az ágyra, és felülnézetből akartam egy képet csinálni, miközben a keresőben figyeltem, észrevettem, hogy Évi mozgatja a kezét, vagyis pici mozdulatokkal önkielégít.
– Nyisd szét az ujjaid – kértem egészen halkan.
Évi elvette az egyik kezét, a másikkal pedig már nem tapadt teli tenyérrel a puncijára, inkább csak lazán feküdt rajta, két ujjával a csiklóján, de azok szépen ütemesen simogatták a pici vörös kitüremkedést. Ekkor a rövidnadrágomon keresztül én is megmarkoltam a farkam és párat húztam rajta. Több szemszögből is készítettem képeket, majd suttogva kértem, hogy folytassa lejjebb. Ő szépen lassan lecsúsztatta a két ujját, majd a középsővel a hüvelybemeneténél kezdett játszani, körözni. Ekkor levettem a pólómat, miközben a szemem az önkielégítő tizenéves kislányra tapadt.
– Örülök, ha tetszem!- mondta halkan, miközben a farkamat markoló kezemet bámulta.
– Segíthetek? – kérdeztem, ő pedig elmosolyodott.
Mellé feküdtem és simogatni kezdtem a mellét, majd a hasát, végül a punciján kötöttem ki. Közben ő lassan ismerkedni kezdett a farkammal. A szeméremajkai között a hüvelye forró és nedves volt. Lassan csókolgatni kezdtem a mellét és lassan haladtam lefelé, így eljutottam oda, hogy a csiklóját kezdtem szopogatni. Ekkor levettem a rövidnadrágot, áttettem a lábam a feje fölött, így a farkam éppen a szája elé került. Tizennégy éves létére meglepően hamar a szájába vette és szépen ütemesen szopni kezdett. Sokáig kényeztettük így egymást, majd lefordultam róla és lassan a lába közé feküdtem. Megmarkoltam a farkam és a puncijához igazítottam. Lassan elkezdtem befelé nyomni, miközben finoman megcsókoltam. Érdekes, hogy előbb nyaltam ki, mint ahogy megcsókoltam. De ez minket akkor nem zavart. A hüvelye elég szűk volt, így többször meg kellett állnom, néha még vissza is húztam egy kicsit, így fogadta be körülbelül a farkam egyharmadát. Ekkor ütemesen dugni kezdtem, ő hamar felvette a ritmust, így néhány ütemenként egyre beljebb haladtam. Egy idő után már teljes hosszában járt benne a farkam, ő pedig ütemre sóhajtozott. A lábát a derekamra rakta, szinte csimpaszkodott rajtam, majd hirtelen hörögni kezdett, miközben a hüvelyét teljesen összeszorította. Az orgazmusától belőlem is kirobbant az ondó és nagy adagokban csapódott belé, miközben szinte üvöltve élveztünk. Mikor kicsit csillapult az extázis, mellé feküdtem, és simogatni kezdtem. Ő felém fordította a fejét és elmosolyodott.
– Ez volt az első, és nem bántam meg, hogy te voltál, akinek odaadtam. – mondta, és megcsókolt.
– Feljönnél valamelyik nap, hogy befejezzük a képeket?
– További képek?
– Igen, most már együtt.
– És mi lesz tesómmal?
– Baj lenne, ha nem válnék el?
– És én?
– Fotózás?
– Mint ma?
– Ha szeretnéd.
– Na, akkor a nővérem marad a feleséged, de azért néha félredugnál velem?!
– Ez így elég sarkos megfogalmazás!
– Igen, vagy nem?
– Hát, igen.
– Rendben, itt leszek holnap ugyanekkor. – mondta és ismét megcsókolt. Én már a fenekét markoltam és húztam magamhoz.