A hipnotizőr 2. rész
Másnap a szokásos adminisztráció után kerültem csak be a házba. Elizabeth a szobalány szólt, hogy a kisasszony már vár rám.
– Akkor szándékom megvalósulni látszik. A tanácsosné rám bízta a lányát. Na, hogy kezdesz a káposztához, te vén kecske?
Bekopogtam a leány ajtaján. Kelletlen tessék volt a válasz.
– Elkényeztetett kis fruska, arisztokrata, kis gőgös, felfuvalkodott ribanc! Most megkapod! – gondoltam.
– Anyám azt mondta maga fog tanítani. – vetette oda fitymálóan.
– Igen. Matematikára és közgazdaságtanra kell okítanom önt, és minden másra is, amit még az élet megkövetel. Modorra például. És az édesanyja meghagyta, hogy legyek önnel szigorú, mert itt az ideje, hogy a környezetével harmóniába kerüljön!
– Persze, majd pont maga fog engem nevelni!
– Igen, még meg is fenyíthetem.
– És hogyan akar megfenyíteni? Semmit nem tehet velem!
– A tanácsosné rám bízta önt, és megparancsolta, hogy legyek nagyon szigorú. Addig nem mozdulhat ki a szobából, míg a napi penzumot el nem sajátította.
– Cö – cö!
Nehezen ment. A kis elkényeztetett liba lassan tört be. A feladatokat keservesen, de oldogatta, mert nem tudott mit tenni, hisz se enni sem lovagolni, sem pisilni nem engedtem…
– De ki kell mennem!
– Ugyan, hová menne!
– Dolgom van kint!
– Még a felén sem vagyunk túl… Az édesanyjának meg kell felelnem. Azt mondta minden eszközt felhasználhatok, és ne hagyjam magam befolyásolni.
– De nekem kell!
– Ugyan, mi kell olyan nagyon?
– Ühm! Ööö… – szégyenlős lett és halk: – Pisilnem kell!
– Persze… Addig innen nem mehet ki, amíg ezeket a példákat nem oldotta meg!
– De…
– Jó, – kimentem, majd egy lavórral tértem vissza. – Nem hiszek önnek, de itt van ez, ha tényleg muszáj.
– Mit képzel!
– Miért? Valami baj van?
– Csak nem képzeli, hogy itt fogom csinálni?
– Kisasszony, ha hitvány nedveit valami égi aranypatakba szeretné vegyíteni, akkor az most nem fog menni, de ha leszáll a földre, és mint egy egyszerű ember meg szeretne könnyebbülni, hát ezt könnyedén megteheti ebbe az edénybe.
Szegény már teljesen készen volt. Homloka gyöngyözött, dúlt – fúlt, de a szégyenlőség beléfojtotta a szót. A fejét rázta, de nagyon kellhetett neki, mert elkezdte helyezgetni a lavórt.
– De ha, néz, nem bírom!
– Mit néznék ön szerint ezen a gusztustalanságon! De ha nem tud uralkodni magán, mit tegyünk?
– Forduljon el!
– Na, ne – ee! Legyünk már túl ezen a gyerekes dolgon, és folytassuk a munkát! – Vágtam nagyon felháborodott képet és csípőre tett kézzel, várakozásteljesen, de amúgy látszólag érdektelenül álltam előtte.
Az edény fölé guggolt, és próbálta szemérmesen lehúzni a bugyiját. Gyönyörű volt. Felnőtteskedő hullámokba bodorított szőke haja mosolyogtató kontraszt volt gyermekien rózsás, hamvas, babaarca fölött. Tojáshéj színű, kurtaszoknyás ruhájával nem tudta elfedni, amit el akart. Meztelen combjai selyemfénnyel villantak elő, és jól látszott közöttük az apró homokdűnék izgató árka, melyek mélyéről arany forrás fakadt, és hogy e forrás csobogása mily oázis zöld rügyeit pattintotta nyíló életörömre bennem azt szigorú, rezzenéstelen arcom elrejtette mélyen.
És a meggyötört, szégyen teli lélek már szinte várta, hogy kíméletlen akaratom leigázza. Nem vergődött egy pillanatig sem tekintetem nehéz terhe alatt.
– A bugyidat add ide, és ülj vissza a székbe! – adtam ki első parancsomat.
Rezzenéstelen arccal tette meg, amit kértem.
A lábai közé térdeltem és fejem az ölébe hajtottam.
– Szférák zenéje, titkok virága, angyalok méze, hagy kóstollak meg!
Nem tudtam betelni vele. Szinte csupasz volt, selymes pelyhekkel övezve és hamvas, mint tavaszi ibolyák szirma…
Belefúrtam az orrom, nyalogattam, ettem és ittam, csókoltam, rágtam, megkerestem apró rügyecskéjét, rezegtettem nyelvem hegyével, beszívtam a számba minden kis és nagy husiját, felkutattam ánuszának rózsaszín ráncait és mikor már sebzett vadként vergődött habzó szám alatt, óvatosan a feszülő hártyák között bedöftem kutató ujjamat. Nem szakadt semmi, csak robbant a kéj és majdnem vele robbantam én is… de még kellett, hogy sóhajtozva ellankadt ajkai érintsék pulzáló hímtagom.
– Nyisd a szád, édes, és nyalogasd ezt nekem! – hamvas volt, 14 éves, de mégis csak pimasz, így nem tudtam kímélni. Amint megnyíltak engedelmesen ajkai torkába döftem fegyverem. Szívta, mert megparancsoltam neki, és nem kellett sok, hogy vastag sugárban torkába ürítsem sűrű nedvemet. Nem öklendezett, nyelt. – Még sokra viszi! – gondoltam.
2.
Még két kiadó szobát meg akartam nézni, és csak reméltem, hogy a szobánál többet is kaphatok.
Az első helyről gyorsan kifordultam. Vén matróna kínálta az amúgy világos, de dohos szobáját. De a második hely már ígéretesnek tűnt. Madárcsontú, filigrán asszonyka fogadott. Férje a hajógyárban dolgozott napi 10 – 12 órát, és akkor is éppen, mivel még csak délután három óra volt.
Sylvia szép gesztenyebarna haját kontyba csavarta, így látni engedte szépen ívelt formás nyakát. Kislányos arcocskája volt, apró orra, finom pici szája. Megmutogatott mindent, majd a kis szalonban leültünk. Csilingelő hangon beszélt, majd valami köznapi kérdésére hosszú, unalmas mondandóba kezdtem, mely feltűnés nélkül átfolyt a transzba vivő szövegbe, miközben a kávéskanalat himbáltam látszólag szórakozottan. Tekintete követte a csillogó fémet, és két percen belül akaratom rabja lett.
– Vedd le a bugyid és hajtsd fel a szoknyád! Úgy. Most ülj le és simogasd a puncidat! De a szoknyádat húzd magasabbra, hogy én is lássam!
Sötét bozont burjánzott a tenyere alatt, de az ujjai utat törtek benne és lassanként megnyílt a rózsaszín hús. Engedelmesen ingerelte magát. Látszott, csinált már ilyet. Tehát nem egy prűd, frigid kislány.
– Mesélj nekem Sylvia!
– Mit meséljek?
– Szoktad simogatni így magad?
– Igen.
– Miért a férjedtől nem kapsz eleget?
– Munka után általában fáradt. Ritkán szerelmeskedünk, és sokszor még akkor sem élvezek. Ő hamar végez, lefordul rólam és már horkol is. Ilyenkor segítek magamon.
– Ő vette el a szüzességed?
– Nem. Az még gyerekkoromban történt…
– Csak nem?
– Nem olyan kicsi gyerekkoromban! 14 éves voltam.
– Hú, pont ma barátkoztam össze én is egy 14 éves kislánnyal. Hát ő sem olyan pici lány már. Szóval mi történt akkor?
– Carol volt a legjobb barátnőm. Apjának nagy vegyeskereskedése volt a szomszéd utcában hatalmas, félig üres raktárral. A bolt felett laktak. Apja megengedte, hogy játszunk a csarnokban, sőt néha játszott velünk. Nagyon kedves ember volt, zsémbes, vérszívó feleséggel, aki tüdőbaját gyakran távoli nyaralóhelyeken kúrálgatta.
– Első szexuális élmény? – próbáltam a helyes mederbe terelni.
– Igen. Bújócskáztunk Rob bácsival a sötét raktárban. Az orrunkig sem láttunk. Azt mondta, ha úgy elbújunk, hogy nem talál meg, vagy ismer fel minket kapunk egy tábla csokoládét a boltból. Nagy kincs volt az akkoriban. Kuncogást mellőzve a raktár két ellenkező sarkában rejtőztünk el, és még a blúzunkat is megcseréltük, hogy ha megtalál, se ismerjen ránk. Most utólag úgy gondolom biztos lesett, mert viszonylag hamar megtalálta Carolt. Hallottam, hogy beszél hozzá, de nem jön rá melyikünk az. Elidőzött ott egy kicsit, majd felém indult és szintén gyanúsan gyorsan megtalált. „Ki ez a kislány? Carol? Nem válaszolsz apucinak? Akkor megcsiklandozlak!”
– A blúzom alá nyúlt és cirógatta a cicijeimet, majd felhúzta az inget és szájába vette a bimbómat. Valóban csiklandós volt picit, de persze nem árultam el magam. ” Van más hely is, ahol a kislányokat csikizni lehet!” Hanyatt döntött valami zsákon és a szoknyám alá nyúlt. Alsószoknyát viseltünk, bugyit illetlenség volt még akkor.
– Cirógatta a combomat, majd a lábam között, míg nyalogatta apró mellemet. Nem értettem, miért zihál. Kezdtem furcsán érezni magam, de mikor lejjebb csúszott és elkezdett lent nyalni, azt hittem, hogy elájulok. Fel is sikkantottam, mikor elélveztem életemben először, de nem ismerte fel a hangom. Éreztem, hogy valamit matatott a nadrágjánál miközben visszafojtott hörgést hallatott, gondolom magához nyúlt. Na, végül megkaptuk a drága csokoládét és boldogan osztottuk meg az átélt élményekkel egyetemben, mert mint kiderült Carolt is csiklandozta hasonlóképpen, de ő nem érezte azt a fantasztikus gyönyört, amit én. Akart is mihamarabb ilyet játszani, hogy része legyen az enyémhez hasonló élvezetben, de úgy tűnik a bűntudat nemet mondatott az öreggel, mikor lánya bújócskázni hívta már másnap. Dolga van. Erre hivatkozott.
– De egy hét múlva kopogtattam az ajtaján. A tanárom megrovó levelét nem mertem otthon megmutatni szigorú apámnak, kértem Rob bácsit, írja alá nekem. Elmondta, milyen súlyos dologra kérem. De belement, ha csiklandozhat, ahogy akkor a raktárban. Repestem örömömben. De azt mondta nekem is kell csiklandoznom őt. Hm, erre is kíváncsi voltam.
– Megint simogatott és nyalogatott, de nem kapkodta el… minden részem remegett mire a már ismert érzés felrobbant bennem. Csodálatos volt. Azután elém állt letolta a nadrágját és megmutatta hogyan csiklandozzam őt. Meglepődtem milyen testrészei vannak a férfiaknak. Egyik kezemmel húzogattam a rudat, a másikkal pedig a gömböcskéket simogattam. Az arckifejezéséből ítélve hasonlóan érezhetett, mint én az előbb. A végén szinte feljajdult, csípőjét mozgatta és abból a dorongból több vastag sugárban sűrű folyadék tört elő. Ráfröccsent az arcomra és a ruhámra is, de nem bántam, mert Rob bácsi nagyon jó ember volt.
– Szegény Carol teljesen irigykedett már rám, mikor erről is beszámoltam neki. De várnia nem kellett sokáig. Talán egy hét múlva megérkezett hozzájuk apja egy régi barátja külföldről, és két – három napig ott is szállt meg. Nagyon izgalmas dolgokat mesélt nekünk egzotikus útjairól. Ekkor merült fel újra a bújócskázás, amibe mindketten benne voltak, sőt talán az a férfi vetette fel. Persze mint megtudtam később Rob bácsi beszélt neki a dologról. Most ketten eredtek a nyomunkba a sötét csarnokban. Persze előre megbeszéltek mindent. Azt is, hogy nem maradnak a puszta simogatásnál, nyalakodásnál. Rob bácsi inkább a lányát választotta nem akarván más „kezére” játszani őt. Az idegen hamar rám lelt és különösebb teketória nélkül izgatásomba kezdett. Cirógatta a bőröm minden négyzetcentiméterét, csókolgatta a nyakam, a mellem. A fejemen át lehúzta a ruhámat és újra nekem esett. Úgy nyalogatta a puncimat, hogy elaléltam. Mélyen belenyalt, kőrözött nyelvével a csiklóm körül, majd mikor már folyamatosan remegtem megérintette a nyelve hegyével és egyre gyorsulva remegtette, már vártam a gyönyört, mikor hirtelen megállt, rám mászott a zsákon, előhalászta dorongját és végét a combom között nyiladozó nedves szirmokhoz dörzsölte. Lassan kezdte betolni, és igen jól is esett, de a természetes biológiai ellenállást már egy kemény döféssel győzte le. Ekkor felsikítottam, és a következő három – négy lökésnél újra és újra, de visszatért a dédelgetésemhez miközben már óvatosabban, de folyamatosan bennem mozgott. Így ismét előgyűrűzött titkos mélyeimből a fokozódó vágy. Gyöngéd volt és kedves. Teljesen ölembe zárva őt élveztem el hangosan nyöszörögve, majd egy kicsit el is pityeredtem. A férfi olyan figyelmes volt, hogy nem élvezett belém, kirobbanó nedvét a mellemre engedte.
– Rob bácsi már csatakosra nyalta barátnőm kelyhecskéjét, de nem tudta rászánni magát a szörnyű tettre. De amikor a raktár túlsó sarkából felhangzott a felavatott kis szűz (aki én voltam) sikolya ő is hanyatt döntötte kislányát és lüktető szerszámával vadul felnyársalta. És Carolnak jó volt. Azt mondja, még ma is szereti a fájdalmat a szexben. Furcsa, de szinte azonnal elélvezett életében először, de koránt sem utoljára.
– Kaptunk ismét csokit és megígértették velünk, hogy erről nem beszélünk senkinek. Carol nagyon rákapott az ízére… Már harmadnap kérlelni kezdte apját juttassa ismét ahhoz a gyönyörhöz. Hűűh, miket mesélt! Mikor anyja nem volt otthon, rendszeressé váltak apja látogatásai szobájában. Csinálták hátulról, oldalról volt, hogy ő lovagolta meg apja farkát, és azt mondta úgy megtanult szopni, hogy apja szerint a világon nincs, aki jobban csinálná. A torkát is meg tudja nyitni és a péniszt mélyen leereszti, miközben a heréken fürge nyelvecskéje táncol. Az volt a kedvencük, hogy apuci arcán ülve nyalatta magát, míg ő mélyen szájába fogadta papája ékességét.
– És te már nem is szeretkeztél többé Rob bácsival?
– De igen. Még egyszer közösen Carollal, majd mi elköltöztünk nem sokra rá. Sok évvel később találkoztam vele csak újra.
– Mi történt, mikor Carollal közösen…
– Carol sokat mesélt együttléteikről, én meg csak vágyakoztam, majd megkérdezte apját nem hívnának e fel egyszer engem is…
– Csodálatos volt! Apja nyalta a puncimat, míg Carol szopta őt, majd nekem is megmutatták, milyen ügyesen dugja le a torkába. Próbáltam én is, de csak krákogás és fuldoklás lett belőle. Azután barátnőm maga igazította be apukája vaskos szerszámát a lábam közé. Úgy megdugott, hogy fejemet dobálva élveztem el, majd hanyatt feküdt és magára vont.
Beleültem és lovagoltam, ahogy gyönyöröm diktálta. Barátnőm apukája fölé kuporodott és jól láttam, amint papája a lucskos husikákat nyalogatta. A nyögések és sikolyok betöltötték a szobát. És mikor ernyedten a párnák közé dőltem Carol megszólalt: – Mutassuk meg azt is neki!
– Mi történt? – kérdeztem közbe izgatottan. Figyelmem nem kerülte el, hogy közben alaposan benedvesedett a puncija és nem kellett biztatnom, hogy játsszon vele.
– Barátnőm letérdelt, mellét az ágyhoz nyomva. Rob bácsi széthúzta leánya popsiját és a kis lukacskát kezdte nyalogatni, majd belefúrta egy, majd még egy ujját. Bal kezével a csiklót izgatta, míg jobb kezének két ujja egyre vadabbul túrt a mélybe. A két ujj mellé bekerült egy harmadik is, majd az öreg mögé állt, ujjait kihúzta és makkját valami kenőccsel fényesítette. A lilás kalap csillogva bólogatott a rózsás ánusz előtt, majd óvatosan nekinyomult és az elkezdte befogadni. A nyílás apró ráncocskái kisimultak. Barátnőm lélegzete is bennakadt, majd vad hörgéssel tört ki belőle, mikor a pénisz átjutott a zárógyűrűn. Rob bácsi most már neki esett. Carolnak fájhatott, mert élvezetének hangjai nyüszítéssel és artikulálatlan hörgéssel keveredtek. Kicsit leálltak és elmondták, hogy alulról jobban láthatom, és ha van kedvem nyelvemmel be is segíthetek. Örömmel kúsztam arccal fölfelé Carol terpesze alá. Még nem csináltam ilyet, de mohón nyalni kezdtem az üresen hívogató kelyhet. Combjaim fölött barátnőm szája tajtékzott, majd egyszer csak éreztem, hogy nyelve peckemet kutatja. Életem legszebb élménye volt, amint egy szűk popsi felnyársalását szemlélve a hozzátartozó nedvedző puncit nyalogattam, homlokomnál duzzadt herék himbálództak, míg csiklómat egy forró száj kényeztette. Sorban élveztünk el. Carol, Rob bácsi és én. Barátnőm kitágult nyílásából sperma cseppent az orromra.
Nem bírtam tovább. A történettől majd szétdurrantam. Elé térdeltem letolt nadrággal, ő pedig mohón csúszott a farkamra. Eszeveszetten dugtam. Hüvelye már olyan leveses volt, hogy szörcsögött és bugyborékolt lökéseim közben, míg a szék nyikorogva jajveszékelt. Magamon kívül robbantam bele, fogait a nyakamba mélyesztve elélvezett ő is. Egymásba csimpaszkodva lihegtünk és forrón csókolóztunk.
Rendbe szedtem magam, felébresztettem Sylviát, és kivettem a szobát. Már az utcán sétáltam, mikor eszembe jutott, hogy azt mondta sok évvel később újra találkozott az öreggel. Hm! Majd azt is elmeséltetem vele, ha történt egyáltalán valami akkor…
One Comment
Pingback: