A kurvázókat büntetnék a jogvédők

Skandináv mintára a prostituáltak klienseit büntetnék civil szervezetek. Szerintük így lehet hatékonyan küzdeni a szexuális kizsákmányolás ellen. A politikusok viszont a legalizálás irányába mozdulnának – derült ki egy kutatásból. Péntek este Budapesten. A Thököly út és a Hungária körút sarkán három-négy lány ácsorog, kuncsaftokra várnak, néhány méterrel odébb az iskolából és munkából hazafele igyekvők pedig a buszra. Egy kerülettel arrébb, a város egyik legforgalmasabb pontján, a Nyugati aluljáróban már kamasz fiúk is árulják magukat. Ők ácsorognak az aluljáró egyik végében, a lányok a másikban. Angol legénybúcsú-turisták mustrálják a választékot, nevetgélnek, mutogatnak, továbbmennek.
Komolytalan és kaotikus – jellemezték szakemberek a prostitúció hazai szabályozását a Magyarországi Női Alapítvány szakmai fórumán. Egyrészt Magyarország aláírta a legalizálást tiltó New York-i egyezményt, másrészt viszont a szervezett bűnözés elleni törvény türelmi zónák létesítését írja elő, ahol a prostitúció nem tiltott. Ilyen zónák – elsősorban a lakosság tiltakozása miatt – nincsenek. Az emberkereskedelem elleni törvény alapján pedig alig 20-25 eljárást tud a rendőrség indítani évente, mert az adásvétel bizonyítása szinte lehetetlen.
Jogvédők szerint mindennapos, hogy fényes nappal, a város közepén kamaszok árulják magukat, és klienseik félelem nélkül, a nyílt színen kötnek üzletet velük. És ezért lehet Magyarország a legénybúcsú-turizmus egyik célpontja Európában. („Amíg elfogyasztod a vacsorát és megiszod a söröd, gyönyörű magyar lányok gondoskodnak a szórakoztatásodról egy káprázatos tánccal. De ne felejtsd el, az ár nem tartalmaz mindent! A további részleteket a hölgyekkel kell megbeszélned” – ajánlja Budapestet az egyik cég internetes oldalán.)
Svédországban, Norvégiában, Finnországban és Izlandon évek óta azt büntetik, aki tiltott szexet vásárol. Hasonló szabályozást vezettek be Nagy-Britanniában: 2008 ősze óta bűncselekményt követ el, aki kiskorú prostituálttal köt üzletet, vagy olyannal, aki emberkereskedelem áldozata, esetleg kényszerítették arra, hogy prostituáltként dolgozzon. És mivel a kliensek nem tudhatnak semmi biztosat a prostituáltak előéletéről, minden esetben kockáztatnak, akár a börtönt is. – Ezek az országok élen járnak az emberi jogok érvényesítésében – állítja Szil Péter pszichoterapeuta, a Stop-Férfierőszak Projekt munkatársa. Hozzátette: Svédországban a törvény hatására a prostitúció vissza is szorult, illetve kivonult más országokba. Szerinte nálunk is a keresletre kellene koncentrálni, mert ez hozza létre a kínálatot, a klienseket kellene büntetni és felvilágosítani arról, hogy amit tesznek, az erőszak egyik formája.
Mit tudnak erről a magyarországi döntéshozók, és mit akarnak tenni a prostitúció ellen? Elfogadhatónak tartanának-e itthon is hasonló szabályozást? Problémának tartják-e a gyermekprostitúciót, egyáltalán: mit tekintenek annak? – a Magyarországi Női Alapítvány 2006-ban kezdett interjúsorozatba, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre. Képviselőkkel (az összes parlamenti pártból), állami és önkormányzati vezetőkkel, rendőri vezetőkkel készítettek anonim beszélgetéseket. (Hasonló kutatás készült hat másik európai országban, többek között Olaszországban és Litvániában.)
A megkérdezettek közül senki nem gondolta, hogy a prostitúció és az emberkereskedelem áldozatainak gondozása, kimenekítése, rehabilitációja állami feladat lenne. Mindanynyian úgy vélték, hogy ez a civil szervezetek és esetleg az egyházak dolga – mondja Betlen Anna, az alapítvány munkatársa. Ami a prostitúció okait illeti, a legtöbben a férfiak szexuális problémáit és a nők „erkölcsi és anyagi helyzetét” említették. Többen mondták, hogy így könnyű munkával szerezhető sok pénz. – Egy kivétellel mindenki szabad választásról beszélt, csak egyetlen interjúalanyunk említette, hogy ezt nem lehet kényszer nélkül csinálni – meséli a vezető. Hozzáteszi: az egyik rendőr még azt is kijelentette, hogy „biztos információja” van arról, hogy ezek a nők élvezetet találnak a munkájukban, és „rendkívül magas” jövedelemre tesznek szert. Csupán egyvalaki említette, hogy a nőket szinte szükségszerűen erőszakkal vonják be a prostitúcióba, a többiek szerint a megtévesztés, a bezárás vagy az útlevél visszatartása nem minősül erőszaknak.
Ami a magyarországi gyerekprostitúciót illeti, erről szinte mindannyian hallottak már, de mindössze egy rendőr említette konkrétan, hogy tud olyan esetről, amelyben kifejezetten kisgyerekeket bocsátottak egy titkos bordélyban szigorúan szűrt kliensek rendelkezésére. Arról szinte mindenki tudott, hogy utcán, interneten hirdetett bordélyokban nagy számban dolgoznak kiskorúak, ezt azonban nem tekintették gyermekprostitúciónak, mert annak a megkérdezettek nagy része szerint az a feltétele, hogy a gyerek biológiailag éretlen legyen. – Vagyis, ha olyan 12-13 éves gyerekről van szó, aki biológiailag érett, az szerintük nem gyerekprostitúció – szögezi le Betlen Anna.
A skandináv példát, vagyis a kliensek büntetését szinte senki nem tartotta jó megoldásnak. Éppen ellenkezőleg: többen közülük a legalizálásban látják a probléma megoldását. – A politikai és a közgondolkodás is egyre inkább a legalizálás irányába tolódik Magyarországon, vagyis éppen a nyugati-európai tendenciákkal ellenkező irányba – állítja Szil Péter. A jogvédők ennek ellenére nem adják fel: kezdeményezni fogják, hogy a prostitúció önmagában is legyen bűncselekmény, melynek nem az elkövetője, hanem a sértettje a prostituált. Forrás: Népszabadság