A poligámia, a terrorizmus és a szex

Vegyünk egy poligám társadalmat, amelyet kellőképp szabályoztak ahhoz, hogy a szüzek megbecstelenítése ne maradjon büntetlenül, keverjünk hozzá néhány csepp szexuális frusztrációt, majd lassú tűzön forralva adagoljunk hozzá 72, égbe extrapolált szüzet. Nem csoda, ha robban.
Bár az öngyilkos missziók nem minden esetben vallási alapúak, mégis amikor a vallásos elem a terrorizmussal keveredik, az elkövetők többnyire muzulmánok. S bár könnyedén levonhatnánk a következtetést, hogy a bombarobbantásos terrorizmus az iszlámizmusból eredeztethető, Diego Gambetta oxfordi kutató szerint a terrorizmusnak semmi köze az iszlámhoz vagy a Koránhoz, sokkal inkább a szexualitással, pontosabban a szexuális önmegtartoztatással áll kapcsolatban. A szex a hibás? Az iszlámot két erős jegy különbözteti meg a többi vallástól: egyrészt térítő vallás (ebbe a kategóriába az iszlámon kívül csak a kereszténység tartozik), másrészt az egyetlen, amely megengedi a poligámiát. A poligámia elfogadásával az iszlám lehetővé teszi néhány „erős” férfi számára, hogy monopolizálja az összes nőt, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy néhány férfitól eleve megvonja az utódnemzés lehetőségét, hiszen a poligámia krízishelyzetet hoz létre a „becserkészhető” nők piacán.
Ha a férfiak fele minimum két feleséggel büszkélkedhet, akkor a maradék kevésbé szerencsésnek egyetlen feleség sem marad. Ahhoz, hogy egy poligám társadalomban a férfiak az utódnemzés tekintetében egyáltalán helyzetbe kerüljenek, sokkal agresszívebbnek, törtetőbbnek kell lenniük, főleg azoknak, akik eleve hátrányosabb szociális helyzetből kell, hogy felküzdjék magukat.
Nem minden robban, ami fénylik
Nem véletlen tehát, hogy ezekben az esetekben nem riadnak vissza az erőszakos eszközöktől sem, ha éppen társkeresésről van szó. Helyzetükből adódóan eleve kevesebbet veszíthetnek ahhoz képest, hogy mennyit nyerhetnek azok a férfiak, akik máris több feleséggel rendelkeznek.
Az összes poligám társadalomban megfigyelhető, hogy a férfiak erőszakosabbak, az erőszakos cselekedetek száma – mint a nemi erőszak vagy gyilkosság – nagyobb, mint a deklaratívan monogám társadalmakban. Mindezek ellenére a poligámia önmagában nem elég ahhoz, hogy a terrorizmust megmagyarázzuk, hiszen az afrikai törzsek esetében is jelen van, mégis ritka, hogy ezek a törzsek bombákkal játszadoznának.
Vallás nélkül a szex sem az igazi
A poligámia szükséges, de önmagában nem elégséges ok a bombarobbantgatáshoz, az iszlám viszont magában rejti azt az elemet is, amellyel megbolondítva a poligámia kineveli a maga terroristáit. Az ígéret szerint minden mártírt, amely az iszlámért áldozta életét, 72 szűz várja az égben.
A szüzekre való exkluzív jog annyira negédes azok szemében, akik társadalmi helyzetük miatt csak álmodoztak az evilági szexuális kapcsolatról, hogy egy monogám pasi érzelmi képességeit ez messze meghaladja. Mindenesetre mély motivációs erőként működhetnek mindazok számára, akiket a szürke valóság nemhogy szüzekkel nem kényeztetett, de az utódnemzést működtető energiáit is visszájára fordította.
A tuti kombináció: a Hamász és a Hezbollah titkos receptje
Vegyünk tehát egy poligám társadalmat, amelyet kellőképp szabályoztak ahhoz, hogy a szüzek megbecstelenítése ne maradjon büntetlenül, keverjünk hozzá néhány csepp szexuális frusztrációt, majd lassú tűzön forralva adagoljunk hozzá 72, égbe extrapolált szüzet. Nem csoda, hogy robban.
Vágynak rájuk, de eldugják őket
Az iszlám ellenzi a nemek közötti társadalmi interakciót, kiváltképp ha egyedülálló nőről van szó, de nem mindenféle interakciót. Jó példa erre Kadijja, kétszer is megözvegyült üzletasszony, aki alkalmazta Mohamedet, majd feleségül ment hozzá. Házassága előtt többször is találkozott Mohameddel üzleti ügyekben, és Mohamed többi felesége is tanította és tanácsot adott Medina női és férfi lakosainak.
Néhány iszlám országban, mint például Irán és Szaúd-Arábia, a nemi szegregáció kikényszerített társadalmi gyakorlat volt, vagy az ma is. Ennek extrém példája volt az afganisztáni tálibok bánásmódja a nőkkel. Még azokban az országokban is, ahol inkább megengedett a nemek együttes társadalmi tevékenysége, a mecsetekben szigorú az elkülönülés, mert a szertartás közeli testi kapcsolatot kíván, és a másnemű hívő közelsége megzavarhatja az imádkozás iszlám formáját. Forrás: Manna.ro és Wikipédia