A puncim üvölt a vágytól: Dugj már meg

Ültem a Keletinél a soha meg nem érkező éjszakai buszra várva és azon gondolkoztam, mit csinálnék, ha az üres lakáson kívül bármi más várna rám otthon. Ha nem lennék ilyen borzalmasan szingli, ha a puncim nem lázadna már a zárdai életmódom ellen tűrhetetlenül.
Belegondoltam, ahogy írok egy sms-t a nem létező Kedvesnek, hogy 20 perc múlva otthon vagyok, készüljön fel egy kéjes, lucskos szeretkezésre, mert ha hazaérek a szuszt is kiszívom belőle.
Véget nem érő utazásnak tűnik az a két megálló amíg zörög a kulcs és hazaérek.
Látom a szemében azt az ösztönös, állati lángot, amit oly sokszor láttam már és ami mégis állandóan új. Szerintem az sms-em óta áll a farka. Milyen volt a napod volt, kérdezi, válaszolni sem tudok, mert azzal a lendülettel nyom az ajtónak. Kezeimet a fejem fölé szorítja és a nyelvével kérdezi meg az összes testrészemtől, nekik vajon milyen napjuk volt. Kínosan ügyel rá, hogy semmit ne kapkodjon el, szép lassan nyalogatja végig a nyakam, a mellbimbóimat, a hasam, direkt kínoz a szemét. A puncim már nem bírja a kínt, szinte üvölt a vágytól, Dugj már meg. A fülébe súgom reszkető hanggal, hogy hatoljon már belém, szakítson szanaszét, használjon, tépjen. De esze ágában sincs, mert tudja, hogy azt a végtelennek tűnő pattanásig feszült reszketést, az őrjítő forrókása-kerülgetést, azt szeretem a legjobban.
Nem tér a lényegre, mint valami kis balfasz szűzfiúcska, aki nem tudja, mit merre keressen. Én tudom, hogy ez taktika, a puncim azonban nem, ő megadja magát a balfasz szűzfiúcskának, aki óvatosan érinti nyelvével a combom, kissé beleharap, hol erősebben, hol gyengéden. Mire a szeméremajkaimhoz ér már a combomon folyik le a puncimból a nedv. Direkt csinálja a kis fasz, de kész, vége, nem bírom tovább, fogom a haját, belemarkolok és a lábam közé nyomom a fejét. A nyelve tövig hatol a hüvelyemben, őrjítő érzés. És szép lassan rájön az ál-balfasz szűz fiúcskánk, mire vágyik a punci. Először lassan, mint amikor a kiscica lefetyeli a tejecskét, úgy kell megszelídíteni. Nem lehet hamar letámadni, mert akkor megijed, szép lassan kell ostromolni. Egyre beljebb és beljebb, egy ujj a hüvelyben, két ujj a hüvelyben, míg nyelvével csak verdesi a csiklót. Érzem, hogy nincs már sok hátra, fordíts hasra és dugj meg cicám, most.
Nem kell kétszer mondani, a puncim lucskos, csak úgy csúszkál benne ki-be az a csodálatos farok. Néha kiveszi és végighúzza a kéjnedvvel borított farkát az ánuszomtól kezdve egészen a szeméremdombomig amitől én megőrülök. Miközben dug az ujjai a csiklómmal játszanak, el van látva a puni baja rendesen, egy rossz szava nem lehet.
Én minden orgazmusnál kicsit meghalok. Intenzivitástól függően rándul görcsbe az egész testem, megfeszül a gerincem, elborítja az agyam a sötétség, a szemeimet a könny és lövell az énem egy része az egekig. Olyan mélyen harapok bele közbe a húsába, hogy biztos, hogy napokig meg fog látszani, de nem érdekel.
A puncimból még egy óráig szivárog időközönként a sperma és a nedv csodálatos keveréke, néha le sem törlöm egyből, csak élvezem, ahogy lefolyik a combomon elindulva a térdemen keresztül a vádlimig. Csendben, lecsukott szemmel pihegek a mellkasán. Nem szólunk egy szót sem egymáshoz, nincs mit mondani, hiszen az előző egy órában mindent elmondott helyettem a punci. Nincs semmi, csak ő, én, és a farkához bújó nedves vénuszdomb. Lassan egyenletes lesz a légzésem, lassan úrrá lesz rajtam egy tökéletesen harmonikus érzés, eltűnnek a mindennapi gondok, elhiszem, hogy a világon minden rendben volt és minden örökké rendben lesz csak azért, mert kielégültem. Elalszunk egymás mellett, hogy reggel kezdhessük újra az egészet elölről.
Hihetetlen sokára jön a busz. Bár igazából nincs is miért haza sietni.