A szürke ötven árnyalata, mozifilm

A szürke ötven árnyala című film a világsikert aratott könyv film adatpációja, most végre itt az első előzetes, ráadásul magyar szinkronnal. Történetünk főhőse 27 éves milliárdos Christian Grey (Jamie Dornan) és a csendes és visszahúzódó Anastasia Steele (Dakota Johnson), akik szenvedélyes viszonyba bonyolódnak. A többit nem kívánom magyarázni, a képsorok úgyis önmagukért beszélnek.

Részlet a regényből:
– Mikor lesz az első interjúd holnap? – kérdi kedvesen.
– Kettőkor.
Lassú, gonoszkodó vigyor jelenik meg az arcán.
– Helyes. – És ott, a szemem előtt megváltozik. Keményebb lesz, féktelen… dögös. Ez az Uralkodó Christian.
– Szállj le az ágyról. Állj oda. – Az ágy mellé mutat, én pedig sietek engedelmeskedni. Christian feszülten néz, ígéret csillog a szemében. – Bízol bennem? – kérdezi.
Bólintok. Christian kinyújtja kezét, és két kerek ezüstgolyó csillog a tenyerében. Vastag, fekete szalag köti össze őket.
– Újak – mondja nyomatékosan.
Kérdő pillantást vetek rá.
– Beléd rakom ezeket, aztán elfenekellek. Most nem büntetésből, hanem a te és az én örömömre. – Elhallgat, nézi a reakciómat, ahogyan elkerekedett szemmel bámulok.
Bennem lesznek! Felnyögök, és a hasam mélyén összehúzódnak az izmok. Belső istennőm hétfátyol-táncot jár.

– Aztán dugunk, és ha még ébren vagy, utána elmondok néhány dolgot az első éveimről. Benne vagy?
Az engedélyemet kéri! Szótlanul bólintok.
– Jó kislány. Nyisd ki a szád.
A szám?
– Tágabbra.
Gyengéden a számba teszi a két golyót.
– Síkosítani kell őket. Szopjál – utasít, de kedves a hangja.
A golyók hűvösek, simák és meglepően súlyosak. Fémes ízük van. Száraz a szám, de összegyűlik benne a nyál a szokatlan tárgy körül. Christian szürke szeme nem szakad el az enyémtől. Szentséges pokol, ez beindít. Mocorogni kezdek.
– Maradj nyugton, Anastasia – figyelmeztet.
– Állj. – Kiveszi a golyókat a számból. Félrehajtja a takarót, és leül az ágy szélére.
– Gyere ide.
Megállok előtte.
– Most fordul meg, hajolj előre, fogd meg a bokádat.
Pislogok, és elsötétül a képe.
– Ne habozz – korhol finoman, és van valami a hangjában. Aztán a szájába rakja a golyókat.
Basszus, ez szexibb, mint a fogkefe. Azonnal engedelmeskedem a parancsnak. Jesszusom, vajon meg tudom érinteni a bokámat? Úgy tűnik, könnyen megy. A póló felsiklik a hátamon, kitárul a hátsóm. Hála istennek, visszakaptam a bugyimat, de gyanítom, nem lesz soká rajtam.
Áhítattal a popsimra teszi a kezét, és lágyan, tenyérrel simogatja. Nyitva a szemem, látom a lábát az enyém mögött, semmi mást. Behunyom a szemem, ő pedig finoman félrehúzza a bugyimat, és lassan föl-le húzogatja az ujját a nemi szervemen. Felkészül a testem, vad várakozás és izgalom szédítő keveréke önt el. Christian egyik ujjával belém hatol, és élvezetes lassúsággal körözni kezd. Annyira jó! Felnyögök.
Szakadozott a lélegzete, hallom, hogy nyögdécsel. Megismétli a mozdulatot. Aztán visszahúzza az ujját, és lassan, egyenként beilleszti finom golyókat. Ó, istenem. Testhőmérsékletűek, a szánk felmelegítette. Különös érzés. Amint bennem vannak, nem is igazán érzem őket – mégis tudom, hogy ott vannak.
Christian a helyére illeszti a bugyimat, előre hajol, és ajka finoman érinti a popsimat.
– Állj fel – utasít, és remegő lábbal felállok.
Ó, most aztán érzem őket… nagyjából. Christian megmarkolja a csípőmet, és segít megtartanom az egyensúlyomat.
– Jól vagy? – kérdezi, és szigorú a hangja.
– Igen. – Tollpuhaságú a válaszom.
– Fordulj meg! – Szembefordulok vele.
A golyók lefelé csúsznak, és önkéntelenül is megfeszülök köröttük. Megriaszt az érzés, de nem rossz.
– Milyen érzés? – kérdezi Christian.
– Fura.
– Fura jó, vagy fura rossz?
– Fura jó – vallom be pirulva.
– Helyes. – Jókedv bujkál a tekintetében.
– Szeretnék egy pohár vizet. Menj és hozzál, légy szíves. És amikor visszajössz, a térdemre fektetlek. Gondolj erre, Anastasia.
Víz? Vizet akar… most… miért?
Kimegyek a hálószobából, és máris egyértelmű, miért akarta, hogy járjak. A golyók súlya lefelé húz, és belülről masszíroz. Hátborzongató érzés, és nem kellemetlen. Sőt, szaporábban kapkodom a levegőt, mikor nyújtózkodva leveszek egy poharat a konyhaszekrényből, és felnyögök. Ó, istenem… ezeket meg kell tartani. Vágyom, vágyom tőlük a szexet.
Christian mereven figyel, amikor visszatérek.
– Köszönöm – veszi át a poharat.
Lassan kortyol, aztán az éjjeliszekrényre helyezi a poharat. Egy fóliacsomag készen áll, várakozik, akárcsak én. És tudom, hogy miért teszi ezt Christian, a várakozást fokozza vele. A szívem hevesebben dobol. Christian fényes, szürke szeme az enyémbe mélyed.
– Gyere. Állj mellém. Mint a múltkor.
Mellé állok, a vérem lüktet, és ez alkalommal izgatott vagyok. Beindultam.
– Kérj meg – mondja Christian.
A homlokomat ráncolom. Mit kérjek?
– Kérj meg rá. – Most már valamivel keményebb a hangja.
Micsoda? Hogy hozzak még vizet? Mit akar tőlem?
– Kérj meg rá, Anastasia. Nem mondom még egyszer. – És olyan fenyegetés érződik ki a szavaiból, hogy végre leesik. Azt akarja, kérjem meg, hogy fenekeljen el.
Szent szar. Christian várakozásteljesen néz rám, a szeme egyre hűvösebb. A francot.
– Fenekelj el, kérlek… uram – suttogom.