A szűz egyetemista csajjal análszex
A szüzikével egyetemen ismerkedtem meg, ő akkoriban kezdte el az ELTE – t, én másodéves voltam egy másik fővárosi egyetemen. Nekem nem ő volt az első életemben, viszont mint később kiderült, életem talán legmeghatározóbb kapcsolatává fejlődött találkozásunk.
J még szűz volt akkoriban. Elméletben. Amolyan romlott szűz. Hamvas gimnazista lánykaként fedezte fel testét, fokozatosan rájött, hogyan kell simogatnia magát (előbb alkalmanként aztán egyre gyakrabban csinálta, végül kényszerré vált az új ismeret: nem tudott elaludni, míg ki nem elégült önnön kezei által). Megismerkedett a hüvelyi orgazmussal. Egyre rafináltabb módokat, egyre izgatóbb tárgyakat talált. Kipróbált mindent, ami “arra” emlékeztette. Csinálta krinolinnal, uborkával, fogkefével, de a spraysdoboz sem kerülhette el az intim találkozást. Egyik ilyen alkalommal ujja popsijába tévedt. Mintegy véletlenül. Először lágyan simogatta anusát, aztán benyálazott ujját mélyen fenekébe süllyesztette. Szűk volt a nyílás, kicsit fájt is, de vonzotta az ismeretlen, az új lehetőség. Lassan ellazította záróizmait és mutatóujját is bevezette a lyukba. Őrülten izgatóvá kezdett válni a játék. Másik keze lassan lehullott nedves öléből (előtte folyamatosan ingerelte a csiklóját szabadon maradt kezével), csak a hátsójára koncentrált. Egy szokatlan, igen kellemes, intenzív érzés tört rá. Egy érzés, mely újradefiniálta a szexualitásról alkotott fogalmait. Késő éjszaka volt, a család már aludt. Ô úgy ahogy volt, anyaszült meztelenül kiugrott az ágyból és elkezdett a fiókjában kutatni. Keresett valamit, ami elég puha, rugalmas és hosszú, amit bedughatna “oda”. Ami sikamlósabb volna mint az ujjai. Ami olyan, mint egy… mint egy igazi. Felforgatta a fiókot, a szekrényt. Semmit nem talált. Hirtelen elhatározással a fürdőszobába rohant. Méregette a dezodoros dobozokat, de mindegyik túl vastagnak, túl ridegnek, túl keménynek találtatott egy ilyen finom beavatkozáshoz. Lázasan kutatott tovább. Idegei pattanásig feszültek. Hüvelyében másodpercek alatt elélvezhetett volna, de ARRA a napra MÁS volt a scenárió. Eszébe jutott a zuhany. Időnként az intenzív, langyos vízsugár hozta meg a feloldozást, csiklóját gyakran szokta masszírozni a tusolóval. Beleugrott a kádba, megnyitotta a csapot. A vízsugárral most nem elölről közelített (mint azt megszokta), hanem a feneke felöl. Szinte beleült a spriccelő vízbe. Megőrült a vágytól. Azt akarta hogy a víz belélövelljen, szétáradjon benne, s teste ernyedten hulljon alá… Gyors mozdulattal lecsavarta a hajlékony cső végéről a zuhanyrózsát, s néhány pillanatig farkasszemet nézett a vízsugárral, ami kérlelhetetlenül tört elő.
Aztán nem gondolkodott többet, a cső végét határozott mozdulattal a fenekébe dugta. Mintha egy gejzír tört volna fel testében, ezernyi apró hangya, százezer orgazmust hozó apró tűszúrás. EZ az, amit csak az érezhet, aki már átélt ilyen élményt. Patetikusnak tűnhet, de egy új dimenzió kapuin lép át az ember… Közel állt az ájuláshoz. A víz meg csak határozottan folyt befelé. Egyre erősebb nyomást érzett az alfelén, a belei falára támaszkodó víz ki akart törni, utat keresett magának visszafelé. Erős székelési inger lett rajta úrrá. Ekkor döbbent rá, hogy mit csinál tulajdonképp.
Térdepelt a kádban és beöntést adott magának. Olyat csinált, amit gyermekként gyűlölt, megvetett. Nem értette, mi történik vele, elvesztette a kontrollt. A cső kiesett kezéből, teste összerándult, érezte, hogy itt és most a reflexek irányítanak. Mélyet sóhajtott, aztán végképp feladta: a víz robbanásszerűen tört elő beleiből. Sokáig térdelt ott. Iszonyatosan könnyűnek, felszabadultnak, üresnek érezte magát. Átélte élete addigi legnagyobb orgazmusát…
J az első elementális erejű, teljesen újszerű szexuális élmény után napokig lelki betegségben szenvedett. Nem volt egészen tisztában azzal, hogy amit csinált, bűn – e, vagy mégsem, árthat – e vele a szervezetének, okozhat – e károsodást. Zavarta az is, hogy a végbéllel, az ürülékkel, a beöntéssel kapcsolatos dolgok tabuként vonultak be a köztudatba, rettegett attól, hogy ha esetleg kitudódik ilyen irányú perverziója, kitagadja a család. Kíváncsisága és ösztönei azért erősebbnek mutatkoztak: J legyőzte félelmeit, s az első adandó alkalommal ismét a fürdőkádban találta magát. A második kísérlet talán még erőteljesebb, még energikusabb volt, mint a premier. Visszaemlékezései szerint legalább egy órát a kádban töltött, simogatta magát, ingerelte csiklóját a langyos vízsugárral, aztán mikor elérte a kellő belső hőfokot, a zuhanyrózsát ismét letekerte a cső végéről. Feneke gyorsan engedelmeskedett, szinte akadály nélkül áramolhatott a víz beleibe. Mikor a nyomás már a fájdalomhatárig fokozódott, elzárta a csapot. Óvatosan megfordult és elfeküdt a kádban. Lábai remegtek az izgalomtól. Minden erejével azon volt, hogy a vizet benntartsa, közben kezével megtalálta a jól megszokott helyet, a gyönyör apadhatatlan forrását, a női test origóját.
Heves önkielégítésbe kezdett. Lassan összemosódtak a fürdőszoba kontúrjai, egyre távolibbnak látszott a fehérre meszelt plafon, egyre inkább elmosódtak a környezet zavaró zörejei.
Szíve a torkában vert. Iszonyatosan koncentrált egy dologra. Már nem érdekelte az sem, hogy itt és most bűnt követ el. Tudta, hogy senki és semmi nem állhatja útját. Egy pillanatra látta magát kívülről. Ott feküdt a kádban felpuffadt hassal, eltorzult arccal, pattanásig feszült izmokkal. Női, emberi mivoltából kivetkezve.
Aztán mindennek vége lett. Lenyomta a detonátor fogantyúját. A kiáramló víz szétfröccsent a kád oldalán. Talán ilyet érezhet a léggömb, mikor az elgörbült gemkapoccsal matató kezek végre megadják a kegyelemdöfést. Majd a nagy semmi következett. A végtelen nyugalom.
Hosszú, napsütéses ősz követte a forró nyarat 1991 – ben. Meg egy új kapcsolat. “J” – vel a vonaton ismerkedtem meg, útban a főváros felé. Tetszett, hogy nem az akkor divatos töltőceruzával írt, hanem hegyesre faragott hagyományossal.
Körülbelül ez volt minden, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mikor leszálltam, letettem elé egy üzenetet, valami csacska szöveggel. Két hét múlva már meztelenül feküdtünk a takaró alatt. Annak ellenére, hogy férfiembernek a kezét sem fogta meg addig, szexuálisan igen túlfűtött volt. Nagyon jól ismerte a testét. Meglepően jól. Kiderült, hogy rengeteget maszturbál. Meg az is, hogy azért nem voltak addig kapcsolatai, mert minden idejét tanulással töltötte… Nem kellett sokat erőlködnöm, hogy rávegyem: közösüljünk. Ez nagyon megnyugtatott. Első barátnőmnél ez a művelet majd egy évig tartott. Igaz, ő csak 15 éves volt akkoriban. “J” hamar rájött, hogy amit együtt csinálunk, az érdekesebb, mint a tanulás. Majd minden nap szeretkeztünk. Amikor nem találkoztunk, maszturbált. Kielégületlenül nem tudott elaludni. Egyszerűen lételeme volt a szex. Egyik alkalommal, mikor éppen megvolt neki, megkérdeztem tőle, mi lenne, ha kivételesen a fenekébe csinálnánk. Kicsit bátortalan voltam, nem tudtam, mit fog reagálni rá. (Jómagam addigra már nagy kedvelője voltam az efféle élvezetnek.)
Mivel első barátnőm még a szokásosnál is jobban aggódott, hogy terhes lesz gyakran rá tudtam venni: szeretkezzünk a popsijában, abból nem lehet baj. S bár ő nem igazán szerette ezt a módot, meg tapasztalatlanok is voltunk, a legtöbbször engedett.) “J” nem igazán lepődött meg kérésemen. Kicsit méregette a lompost, befér – e, aztán engedelmesen az oldalára feküdt, s felhúzta lábait. Megkért, hogy a táskájából vegyek elő krémet. Vazelines babakrémet. Azt nem tudtam, hogy ő erre a célra használta el a fél tubust.
Kicsit szűknek tűnt a feneke, mikor bedugtam az ujjamat. Próbáltam óvatosan tágítani, de ő azt mondta, inkább várjak egy minutumot. Azt mondta, ki kell mennie a mosdóba. Azt mondta, azért kell kimennie, mert kiöblíti a popsiját. Először nem igazán értettem, mit akar. Aztán megmagyarázta. Szerinte akkor higiénikus az aktus, ha előtte beöntést ad magának. Gondoltam, ő tudja, ha ez kell neki, lelke rajta.
Első barátnőm sosem csinált ilyet. “J” lelkesen elmagyarázta, hogyan szokott beöntést adni magának. Egészen felvillanyozódott közben. Nem igazán értettem, mi jó lehet abban, de ha ez kell neki – gondoltam – , hát csinálja. Sokáig mesélt nekem fürdőkádról, meg zuhanyrózsáról, meg kitörni akaró forrásról. Türelmesen végighallgattam (őszintén megvallva még izgatott is a dolog), csak azon akadtam fenn egy kicsit, mikor ahhoz a részhez ért, hogy az egészet kiengedi a fürdőkádba. Kicsit bizarrnak tűnt az ötlet, hogy oda bele a fürdőkádba, de végső soron egy helyre megy… Megkértem, azért ha lehet, nálam inkább üljön a WC – re. Ô mosolygott: ez nem probléma, az első próbálkozások óta sokat fejlődött, kikupálódott, olvasott valami orvosi könyvet is a témáról. Vett a gyógyszertárban megfelelő felszerelést, nagyon könnyű, használni, csak az a baj, hogy nem hozta magával.
Na nem baj, akkor marad a fürdőkád. Kb. öt perc alatt végzett. Mikor visszajött, szó nélkül fölém guggolt, megmarkolta a lompost, s tövig beleült. Szinte akadály nélkül csúszott be a fenekébe. Ami azután következett, olyat addig még nem láttam, meg azóta sem igazán. “J” megvadult csikóhoz volt hasonlatos, széttépte a párnahuzatot, leverte a falilámpát, a végén úgy kellett lefognom, hogy komolyabb kárt ne tegyen se bennem, se a bútorzatban. Teljesen ellazult, dobálta magát, az ájulás határán volt. Én kissé megijedtem, azt hittem megőrült.
Közben meg dehogy. Csak a kielégülésnek az átlagosnál erőteljesebb formáját választotta…