A tanár úr nem csak vizsgáztatott

Kinyílt az ajtó, egyik társam jött ki, hüvelykujját magasra tartva vigyorgott rám, de a felügyelőtanár rögtön másik irányba terelte, hogy véletlenül se beszélgessünk. Az idő telt-múlt, az ölemben lévő jegyzet már aligha segített nekem, de egyszerűen képtelen voltam eltenni. Ez volt a félév legfontosabb vizsgája.
Ismét kinyílt az ajtó, én következtem, az utolsó. „Csak magabiztosan, és nyugodtan!” – mondtam magamban. Felszegett fejjel indultam be a terembe. Az első padra voltak téve a tételek, a mellette lévőre lap és íróeszköz. A professzor nem volt sehol, csak a tanársegéd. Értetlenkedve álltam a pad előtt, mire a tanár úr észrevett:
– Na, mire vár, húzzon tételt! – förmedt rám.
– De… professzor úr hol van?- kérdeztem.
– Azzal maga ne törődjön- mondta, azzal egy papírlapot adott a kezembe. Kihúztam a
tételt, megnéztem és elborzadtam. A legrosszabb téma volt, ami nincs is rendesen benne a könyvben. Kóválygó fejjel ültem le, és írtam a vázlatot. Közben néha odapislantottam az előttem felelőre és azt kívántam bárcsak én kaptam volna azt a témát.
A tanár úr nem adta jelét, hogy figyelne a felelőre, rendezgette a papírjait, néha felpillantott rám, hogy dolgozom-e. Ekkor gyorsan lehajtottam a fejemet és írást mímeltem. Közben azt vettem észre, hogy a tanár úr tulajdonképpen nem is azt nézi,hogy írok-e, hanem az ingem. Lenéztem, hátha van rajta valami folt, vagy esetleg kigombolódott egy gomb. De inden rendben volt vele. Kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy tanár úr a mellem fixírozta. Meglepődtem. „No jó – gondoltam- miért ne menjünk bele a játékba.”
Pont végeztek előttem, így helyet tudtam foglalni a tanári asztal előtt. Már csak ketten maradtunk. Még egy kicsit fészkelődtem, rendezgettem a vázlatomat, majd egy ártatlan mosolyt küldtem a tanár úr felé. Nem mosolygott vissza, szinte szoborszerű arccal nyújtotta a kezét a tételért. Belekezdtem a mondanivalómba. Közben kicsit köhögtem, éreztem, hogy kiszáradt a szám, de rendületlenül és egy kicsit magasabb hangon folytattam. Közben a tanársegéd engem nézett, ami egy kicsit zavart. Ismét köhintettem.
– Vizet?- kérdezte kicsit tartózkodóan.
– Öh, igen, kérnék- majd sóvárogva a tanári asztal mellett lévő kancsóra siklott a
tekintetem. A tanár úr felállt, töltött nekem egy kis vizet, majd a kezembe adta. A hűs folyadék jól esett, egy kis önbizalmat adott. Amint kortyolgattam, a tanár megint a mellem vonalát tanulmányozta. Kicsit kidomborítottam, de nem vette az adást. A poharat letettem és folytattam a beszámolóm, mely lassan a végéhez közeledett.
Az utolsó mondatokat kicsit lassabban, kevésbé összeszedetten mondtam el. Hallgattam. A tanár úr szemvillantással jelezte, hogy még többet várna. Az ajkamba haraptam és igyekeztem a leggyámoltalanabb arcom elővenni.
– Ennyi? – kérdezte mély hangon.
– Igen, végeztem – rebegtem.
– Nos, ugye tudja, hogy ez nem elég a ketteshez? – nézett rám kérdőn. Nyeltem ez nagyot, és pánikszerűen néztem magam elé.
– Tudja, ha ezen a vizsgán megbukik, nem számíthat semmi jóra a következő félévben. Sokkal több tanulást igényelnek az ezt követő tantárgyak. És gondolom, haza sem akar menni, mint bukott diák. De ha nem buktatom meg, mi a garancia arra, hogy következő szemeszterben jobban tanul?
– Én…én erre is nagyon sokat tanultam… csak hát pont ez a téma nincs benne normálisan a könyvben – mondtam lesütött szemmel.
– Mindig ezt mondják – mondta, és keményen a szemembe nézett, majd előrehajolt. – Meddig megy el a kettesért?
Hirtelen nem is tudtam mit mondani. Jeges rémület szorította össze a szívem. Nem akartam szégyenszemre hazamenni,de nem akartam ilyen módon hozzájutni a ketteshez. Másrészről, viszont a tanár úrban is volt valami izgató. Végülis…maximum 35 éves lehetett,zöldszemű, magas, jó állt neki az öltöny és kissé kreol bőrű volt. Teljesen össze voltam zavarodva, de végül elrebegtem egy kislányos igent.
Vizsgáztatóm erre ugyanolyan szobormerev, szinte eltökélt arccal odament az ajtóhoz, ráfordította a kulcsot és elém lépett. Felnéztem rá, ő pedig kezébe vette az arcom.
– Maga elég csinos. Lássuk, hogy csókolni is olyan jól tud-e, ahogy kifogást találni – ezzel lehajolt és megcsókolt. Először lassan, csak az ajkaimat, aztán nyelvével befurakodott a számba arra késztetve nyelvemet, hogy az válaszoljon. Éreztem, hogy elönt a forróság. Még életemben nem csókoltak meg így, bár lehet hogy csak ez az abszurd helyzet hozta így. Szívta, harapta a szám, és közben igen gyengéden közbeiktatott néhány puszit. Kicsit felemelte a fejét.
– Hmm… nem rossz… – simogatta égő arcomat, majd felállított, és elkezdte kigombolni az ingemet. Úgy remegett a térdem, hogy alig bírtam felállni, kissé megtántorogtam, és a tanáromnak estek. Az halkan felnevetett.
– Nem volt elég, kisasszony? Ne féljen, még fog tőlem egyebet is kapni- majd kibújtatott
az ingemből és a mellemet vette kezelésbe. Először csak kezébe vette és melltartón keresztül kezdte ingerelni mellbimbóim. Annyira jól esett, hogy egy kis nyögés hagyta el a szám. Hátranyúlt, kikapcsolta a melltartóm és aztán szájába vette a mellem és hosszan beszívta, nyelvével kis köröket írva a mellbimbóm körül. Amíg a mellem kényeztette, lenyúltam és kezemet ágyékára szorítottam. Erre ő végigcsókolta a nyakam, majd a számra tért ismét, hogy nyelvünk újra egymásra találjon. Egyre jobban simogattam nadrágon keresztül, míg éreztem, hogy mennyire kemény a férfiassága.
Hirtelen leültetett, kigombolta nadrágját és egy szó nélkül fejemet farkára irányította. Számat kinyitottam és elkezdetem bólogatni rúdján. Az élvezettől fölnyögött, majd egyre mélyebbre küldte a számba, alig bírtam levegőt venni. Végül elengedte a fejem és hagyta,hogy én írányítsak. Nyelvemet néhányszor körbetáncoltattam a makkján, majd a heréket vettem kezelésbe. Pénisze finom illatú volt, sós ízével alig tudtam betellni , majd ismét merevedésére koncentráltam.
Egyszer csak kirántotta magát számból és felráncigált, majd az asztalhoz vitt és felsőtestemet az asztalhoz nyomta. Szoknyám felráncigálta, harisnyámat ijedtemben széttépte, és bugyimat félrehúzta. Puncim látványától elégedett morgás hagyta el a száját, majd teljesen beletemetkezett. Már így is nedves voltam, de a nyelvmunkájától éreztem, combomra folyik a nedvesség. Lábaimat nem éreztem magaménak, amint nyelvével lennt szorgoskodott. Zihálni kezdtem, zúgott a fejem és alig bírtam az asztalon maradni. Egyszer csak azt éreztem, hogy egy, majd két ujj hatol belém, és már eéég hangosn adtam át magam vizsgáztatóm kényeztetésének. Tanár úr kihúzta belőlem az ujját, majd hagyta, hogy én lenyaljam a saját nedveimet. Ezután farkát puncimba nyomta, úgy hogy felsikoltottam. Ekkor hátrahúzta a hajam, és kezével megragadta a torkom, úgyhogy már csak hörögni tudtam. Ütemesen csapódott fenekem az ágyékához, miközben halkan nyögdécseltem. Ő addig a mellem markolta az egyik kezével, másik kezével még mindig a hajam fogta. Éreztem, hogy közeleg a csúcs, mintha tanár úr is megérezte volna, és megfordított anélkül, hogy péniszét kivette volna belőlem. Kissé feltámaszkodtam, körmömet fenekébe vájtam, gyorsabb tempóra ösztönözve őt. Fejem már zúgott, nyakam hátraengedtem, míg ő tartott engem, majd száját számra szorította, úgy gyorsított, míg végül elélvezett. Hosszan élvezett, számmal próbálta tompítani a fel-feltörő nyögéseket.
Majd kihúzta belőlem farkát, és adott egy zsebkendőt, amivel rendbe tehettem úgy-ahogy magam, és felhúzta a nadrágját. Amíg készülődtem, éreztem, hogy arcom egyre vörösebbé válik, égve a szégyentől. Vizsgáztatóm felémfordult és rámmosolygott, egy kicsit gúnyos, lenéző mosollyal.
– Tudja, a következő félévben is én fogom vizsgáztatni.