A természetben de jó – 2. rész – Jól megbasztak

Hetek teltek már el azóta a hétvége óta, amikor Máténak adtam magam. Azóta semmi életjelet nem adott magáról, de az őszinteséghez hozzátartozik, hogy én sem kerestem őt. Nem mertem… Pedig nagyon szerettem volna beszélni vele!
Nem ismerem őt annyira, hogy biztosan el tudjam dönteni, vajon megbízhatok-e benne, vagyis nem beszél kis kalandunkról senkinek sem. A hideg is kiráz és a vakrémület kerülget, ha arra gondolok, hogy rajta kívűl még Roland barátja is mindent tud… Emesében megbízom, hiszen ha ő tud rólam valamit, akkor én is tudok róla. Sőt, ha emlékeztek, éppen el akarta mesélni, hogyan került testi kapcsolatba egy másik nővel, amikor hirtelen másképp alakult minden. Szóval félelemben teltek a napjaim, és azt kívántam bárcsak már évek választanának el attól a hétvégétől, és azoktól az eseményektől. Pedig nagyon jó volt…
A titkos eseményt követő hét első napjaiban nagyon féltem, hogy mikor jelentkezik valamilyen módon Máté, vagy hogy jelentkezik-e egyáltalán. Dehogy akartam én bármi bonyodalomba belemenni! Csak nagyon féltem, hogy kitudódik a dolog, és a férjem rájön, hogy megcsaltam… És a barátok, ismerősök, a gyerekeim, a család… Hhhúúúúúh… Még belegondolni is rossz! Szapultam magam, hogyan tudtam annyira hülye lenni. Ha amiatt most vége lesz az eddig kialakult nyugis, szeretetteljes életemnek…, nem is tudom mit csinálok, és hová bújok szégyenemben…! Ezért mindenképpen tisztázni kell a dolgok állását!
Ezek a gondolatok kavarogtak nap, mint nap a fejemben, de néhány hét elteltével már kezdtem kicsit megnyugodni, mikor egyszer csak csörgött a mobilom munka közben. Már rutinból megijedtem, pláne mikor láttam, hogy ismeretlen számról keresnek. Szerintem azonnal lesápadhattam, ami nem is kerülte el a körülöttem tevékenykedő kolléganőim, így barátnőm, Emese figyelmét sem. Felvettem, mert mindig felveszem…
– Igen, tessék…
– Khm… Jó napot kívánok, én XY Viktóriát keresném!
– Igen, én vagyok, tessék…
– Szia… Máté vagyok…
Térdeim remegni kezdtek – Úristen, ettől féltem! – pedig titkon számítottam rá…
– Egy pillanat, arrébb megyek, itt alig hallom önt!
A vonalat tartva zsebre vágtam a telóm, és kiléptem a folyosóra. Szerencsére üres volt.
– Itt vagyok! – suttogtam. – Szia…
– Szia… – aztán csönd.
– Mi van, elment a hangod? – próbáltam kissé oldani a helyzetet, pont én, aki azt hittem azonnal összecsuklom, annyira remegtem.
– Nem. Bocsánat, hogy a munkahelyeden zavarlak, de azt hiszem az a legalkalmasabb hely és időpont, hogy hívjalak…, mármint érted…?
– Értem, ne izgulj! Honnan tudod a számom?
– Kilestem Emese telójából…
– Aha. Miért keresel?
– Szeretnék Veled találkozni, ha ez lehetséges…
– Nem, ez nem lehetséges! – vágtam rá keményen.
– De én mégis szeretném… – mondta azt hiszem szomorú hangon Máté.
– Nem tartom jó ötletnek. Sőt kifejezetten rossz ötletnek tartom!
– Nem akarok semmit…
– Hát ne is…!
– De szeretnék Veled beszélni! – kérte.
– Nem hiszem, hogy kellene… (Pedig hajjaj,de még mennyire, hogy kellene, csak FÉLEK!)
– Nézd én úgy gondolom, hogy nincs miről beszélnünk… és csak reménykedem abban, hogy megbízhatom benned!… – tettem hozzá gyorsan.
– Természetesen megbízhatsz! De ne telefonon beszéljük ezt meg…!
– Nézd Máté, csak hogy érts! Az… az… egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt! Nincs folytatás és nem is lesz, érted?!
– Persze… értem…
– Rendben?!
– Persze…, rendben, de…
– NINCS de, hát nem érted mégse?! – rivalltam rá. – Kérlek NE csináld ezt velem… így is épp elég bajom van…!
– Épp azt akarom Neked elmondani, hogy…
– Ne, ne mondj semmit se, sőt HAGYJ BÉKÉN EGY ÉLETRE…! Kérlek…! – aztán kinyomtam a telefont.
Eleredtek a könnyeim, úgyhogy gyorsan a mosdóba bújtam. – Basszus, tiszta ideg vagyok… és hogy beszéltem vele… pedig csak… ő is azt akarta, amit én… tisztázni mindent… Én meg egy igazi Bunkó módjára majdhogynem elküldtem a picsába… sőt… Jézusom, tiszta ideg vagyok… hogy fogok így dolgozni?… És otthon…? Mi lesz, ha Attila észreveszi rajtam, hogy gáz van?!… Úristen, mi a francot csináltam?! – Idegem már gyomorremegéssel is kiegészült. Rohadtul éreztem magam, emlékszem, akkora szégyenként éltem meg a saját baromságom, hogy azt sem tudtam mit csinálok sokszor, csak azon csodálkoztam, hogy a kolléganőim nem vették észre a beszámíthatalanságomat. Nem úgy Emese, aki azonnal kiszúrta, hogy valami nem stimmel, de jó barátnőhöz illően, és ugye sejtvén miért is vagyok olyan amilyen, nem szólt semmit, sőt sokszor igyekezett kisegíteni a munkámban. Őszintén szólva ez a beszélgetés Mátéval azonban még inkább felkorbácsolta a szégyenérzetemet. – Úristen megcsaltam a párom…! A családom…! –
Visszalépve az irodába azonnal érdeklődtek, hogy ki volt az?
– Áááá, azt hittem, valami hivatalos ügy, de csak egy nyelvtanfolyamot akartak rám sózni valami Kft-től… – Ezzel aztán el is ült a dolog és minden zajlott tovább a megszokottak szerint.
Munkánk végeztével aztán hazafelé indultunk, amikor kilépve az utcára azonnal felfedeztem Máté kocsiját. Hirtelen megdermedtem a jeges rémülettől, de Emese, akivel eddig beszélgetve sétáltunk kifelé, elköszönt és átfutott Mátéhoz a túloldalra. Beült, majd elhajtottak. Kicsit megnyugodtam és sétálva indultam hazafelé. Bár innen messze lakunk, és busszal kéne mennem, de inkább ki akartam szellőztetni az agyamat. Atyavilág, de megijedtem az előbb, hogy Máté esetleg rám vár…! De ilyen felelőtlen hülye nem lehet…! Aztán úgy megnyugodtam, amikor Emesével elviharzottak, hogy szó szerint a mellkasomban valami megmagyarázhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ahogy így séta közben kavarogtak a gondolatok a fejemben megcsörrent a telefonom. Azonnal felismertem a számot. Kicsi zavart éreztem magamban, de felvettem, mert mindig felveszem.
– Na szia! – köszöntem bele könnyedén
– Szia! Ne tedd le kérlek!!
– Nem fogom…
– Jó…csak annyit akarok, mondani, hogy…
– Honnan tudod, hogy most épp alkalmas az idő, hogy felhívj?
– Láttalak pár perce, amikor kijöttetek, és a visszapillantóban figyeltem, hogy nem a busz felé indulsz…
– Aha… és minő következtetést szűrtél le ebből…?
– Viki! Tudom, hogy nem akarod, de…
– Tehát? Hallani akarom! Addig nem leszek jó beszélgetőpartner. – valami megmagyarázhatatlan okból kezdtem élvezni, hogy játszadozom vele, és hergelem.
– Szóval tudom, hogy nem akarod…
– Mit is?
– Hmmm… Viki! Beszélnünk kell!
– Tudom… – ez nem a játék ideje, jöttem rá, és ráeszméltem, hogy nekem most szégyenkeznem kellene… de megdöbbenve tapasztaltam, hogy valamiért most nem…!
– Na végre… Tisztázni akarom csak Veled a helyzetet, ne félj!!
Tényleg normálisnak hatott, és direkt nem akartam semmi hátsó szándékot felfedezni a mondandójában, és kicsit zavarban is voltam a délelőtti hisztérikus bunkóságom miatt, és ugye én is tisztázni akartam a dolgokat… hát akkor legyen.
– Hát akkor tisztázzuk.
– Mikor lenne alkalmas Neked?
– Nem tudom.
– Valami közelebbi, esetleg?
– Tényleg nem tudom!
– Nem is akarod tudni…
– Ne szórakozz velem, srác! – rivalltam rá. Aztán ráébredtem, hogy ugyanazt játsza, amit én pár másodperce.
– Ha nem tudom, akkor nem tudom és kész. – jelentettem ki.
– Most szívem szerint azt mondanám, hogy keress meg, ha már tudod, de most megkérlek még egyszer: Tisztázni szeretném Veled a helyzetet, ezért hadd találkozzam Veled valamikor, valahol…!
– Jó.
– De mikor érsz rá?!
– Nem tudom…
– Bazzz…
– Ez a hét nem alkalmas nekem, Máté, az biztos. Talán a jövő héten.
– Közelebbi időpont tényleg nem alkalmas?
– Tényleg! Ez a hetem nagyon sűrű.
– Hát legyen, akkor jövő héten… és mikor?
– Tudod mit? Majd felhívlak, most már úgyis ismerem a számod.
– Aha…
– Ha azt mondom felhívlak, akkor felhívlak!
– Kíváncsi leszek… Egyébként mindkettőnk érdeke…
– Na most már le kell tennem.
– Akkor hívj kérlek, de tényleg!
– Szia…! – és kinyomtam.
Kicsit még mosolyogtam is talán, hogy sikerült kicsit felhúznom. És valahogy meg is nyugodtam, így már bátrabban igyekeztem hazafelé.
Bár a hétvégét kettesben terveztük eltölteni a férjemmel, de péntek este sűrű elnézések közepette, hogy már szinte elnevettem magam, Attila „elkéretőzött” tőlem, hogy ő bizony elmenne horgászni másnap már hajnalban a haverokkal, mert a Pistiéknek is most jó, és különben is. Én pedig jó asszonyhoz méltón szépen elcsomagoltam neki az elemózsiát, megvarrtam az elszakadt kempingszékét, és becsempésztem a hátizsákjába egy kis házilag készített süteményt és néhány sört is. Olyan hálás volt, hogy minden „balhé” nélkül belementem a programmódosításba (ami nem rám vall egyébként), hogy megajándékozott egy nagyon szép éjszakával is. Reggel aztán elégedetten, viszont annál fáradtabban indult neki a hétvégének hajnali 4-kor.
A délelőtt folyamán aztán a srácokat is elindítottam a nagyszülőkhöz az eredeti tervek szerint, én pedig nekiláttam kinyalni a lakást, mosni, és főzni valami finomat is ebédre.
Aztán ebéd közben jutott eszembe mit beszéltem meg Mátéval. Legott felhívtam hát, ahogy ígértem.
– Szia… – vette fel csodálkozó hangon.
– Szia. Mi van meglepődtél?
– Meg. Nem vártam, hogy pont ma felhívsz? Tényleg hogy-hogy pont ma?
– Van pár szabad percem… tehát a találka és tisztázás a téma.
– Okés, akkor tudsz valamit mikor érsz rá?
– Tudok. Most.
– Hogy… mi van?
– Most ráérek!
– Gáz van…? – kérdezte félénken.
– Nincs, nyugodj meg! Csak most ráérek és kész. És Te?
– Hát… én is.
– Akkor találkozzunk valahol, ahol kényelmesen megbeszélhetünk mindent!
– Rendben… még mindig nem térek magamhoz…
– Na akkor kapd össze magad, és találd ki, hová menjünk!
– … Figyelj, félre ne érts, de szerintem a legalkalmasabb hely… az a lakásom…
– MÁTÉ!! – hirtelen begurultam.
– Ha tényleg nyugodtan akarunk beszélgetni, márpedig én azt szeretném, akkor mindenképp ez lenne a legjobb.
– Pfhúúú – fújtam egy nagyot. Iszonyatosan zakatolt az agyam, most mit csináljak?! Egy nyugodt beszélgetéshez nyugodt hely kell… ez igaz, de…
– Azt sem tudom hol laksz… – adtam meg magam aztán könnyedén.
– Ezen könnyen segíthetünk. Ha busszal jössz…
– Kocsival megyek.
– Rendben, akkor mondom hova… – és elmondta. Ezek szerint az egyik friss építésű lakóparkban bérel, vagy vásárolt lakást a második szinten.
Megbeszéltük, hogy úgy egy óra múlva odamegyek. Miután letettük a telefont leültem a fotelba és minden hülyének és baromnak elmondtam magam, hogy bemegyek a „sasfészekbe”.
Az ebédemet be sem fejezve lezuhanyoztam és öltözködni kezdtem. Nyár lévén jó idő, tehát rövid, könnyű cucc, azaz felvettem egy kekiszínű rövidnadrágot, ami épp a fenekem alá ért, hozzá egy feszülős fehér fölsőt kedvenc csipkés melltartómmal, és egy ízléses fanyaklánccal.. A hozzáillő fehér bőrpacskerba is belebújtam és a kulcsokat felmarkolva indultam a bejárat felé, amikor elhaladtam az egész alakos tükör előtt az előszobában… Elhűlve tértem magamhoz a tükörképem láttán. – Úristen, ennél kihívóbbra nem is sikerülhettem volna! Ajjajj ez így nem lesz jó! – És már futottam is volna újra kreálni az öltözéket, amikor aztán az órára pillantva konstatáltam, hogy elkések, ha sokat szórakozom. – Na jó megyek így. Remélem nem érti félre ez a siheder!! –
– Hello Szomszédasszony! – ahogy a garázsajtót nyitottam fel a szomszéd 18 éves fia húzott el mögöttem bringával.
– Hello Szomszédsrác! – (csak így hívtuk egymást) kiabáltam vissza, aztán hatalmas puffanásra fordultam a szomszédék háza felé (kertes házas övezetben lakunk). Szomszédsrác vöröslő arccal állt a biciklije kormányával a lába között, szorosan rátapadva a bejárati kiskapujukra. Gyorsan levezettem magamban az eseményeket, miszerint Szomszédsrác plenyóban engem figyelt, ahogy a garázsajtóval nyújtózkodom, de közben hazaérkezett és telibedurrantotta a bezárt kiskertajtót. Na erre nevetni kezdtem.
– Te, nem ám bezúzod azt a kiskaput! – nevettem.
Szegényem teljesen romokban lekászálódott a bicikliről, majd gyorsan eltűnt a lakásajtóban. – Na megvan a mai búnkó beszólásod, Viki! Gratulálok! – mondtam magamnak.
Gyorsan haladtam, hétvége lévén szinte kihalt az egész város. Az egyik körforgónál befütyült néhány macsó a szomszédos autóból az ablakon és ujjukkal mutatták az egyezményes jelet, miszerint erősen elnyertem a tetszésüket. Kicsit megijesztettek, mert néhány utcán keresztül követtek és közben folyamatosan villogtattak mögöttem, miközben én minden baromnak tituláltam magam a nyilvánvalóan kihívó öltözködésem miatt. De aztán nem sokkal a cél előtt szerencsére elkanyarodtak másfelé Én pedig megérkeztem a lakótelepre, ahol Máté lakik. Hamar megtaláltam a megfelelő épületet. Leparkoltam az emeletes ház előtt, de nem szálltam ki még néhány percig – biztos, hogy fel akarsz te ide menni?! – morogtam magamban. – Inkább húzz el, amig lehet!… De tisztáznunk kell mindent… most már nem ijedhetsz meg a cél előtt…! Rendbe kell hoznod a dolgokat, Viki! – Hirtelen kiugrottam hát a kocsiból és még mielőtt meggondolhattam volna magam már be is ütöttem a kapucsengőn a számot. Máté beengedett, aztán felfelé indultam remegő térdekkel. Nehezen szedtem a lépcsőfokokat, úgy éreztem magam, mint valami kiskamasz, aki először megy fel élete ELSŐ nagy szerelméhez.- Acélozd már meg magad te! – kiabáltam magamban. – Hülye vagy?! Ne félj! Megbeszéltek mindent, aztán angolosan eltűnsz! – Kezdtem bepörögni saját idegességemtől. És az nem jó jel, mert előbb-utóbb nagyon bunkó leszek, pedig most nem akarok az lenni.
Közben felértem és hallottam, ahogy kulcs fordul a zárban és a szemközti ajtó feltárult. Máté kissé hiányos öltözékben állt előttem (egy szál rövidnadrágban), s éppen vizes haját igyekezett szárazzá tenni. Akaratlanul is végigmértem és izmai játékát figyeltem , ahogy a törülközőt a nyaka köré tekerte. Nyeltem egy nagyot.
– Szia… – nyögtem elhaló hangon.
– Szia…
– Itt vagyok ahogy ígértem – mondtam aztán.
– Már nagyon vártalak…! Kerülj beljebb! – állt félre az utamból.
Emlékszem egy pillanatra behúnytam a szemem, ahogy ellépve mellette megéreztem tusfürdője férfias illatát.
– Hát itt laksz… – konstatáltam.
– Itt. – állt mögém szorosan, vállaimra téve finoman a kezét – Nézz körül nyugodtan. Érezd magad otthon!
– Azaz nekiugorhatok takarítani, mi? – kérdeztem élcelődve.
– Ha találsz valami takarítanivalót, akkor nyugodtan.
– Ne légy nagyképű!
– Nem vagyok…
Beljebb léptem, s elámultam a kis lakás kialakításán. A konyha úgy volt kialakítva, mint valami tengerparti koktélbár, a szekrények teteje felett nádból készített kis féltetőkkel, az egyik fal megbontva a nappali felé, s minden elem napsárga és zöld színekben keveredik egymással beleértve a falat is. A nappaliban szép fa és rattan bútorok, és sok növény és még több fény! A kisebbik szobába, ami sötétítve volt, direkt nem néztem be, gondoltam az a háló, az engem nem érdekel! Ahogy végigámultam a lakásban nem tudván lenyugodni idegességemben észrevettem, ahogy Máté méreget. Hirtelen szembefordultam vele, ő pedig igyekezett elkapni a tekintetét a fenekemről.
– Mit bámulsz?!
– Szerinted?
– Nem ezért jöttem!
– Aha…
– Mi az hogy „aha”?! – rivalltam rá.
– Kérsz valamit inni?
– Nem! – vágtam rá azonnal dacosan.
– Durcika. Még egyszer kérdezem: megkínálhatlak valamivel? – és mosolygott!!
– Mi az hogy durcika?! – förmedtem rá.
– Ne hisztizz…
– Nem hisztizek!
– Szóval adhatok valamit inni?
– Nem!
– Akkor foglalj helyet! – és a konyha felé indult – Hisztérika… –tette hozzá még mosolyogva.
– MI AZ HOGY HISZTÉRIKA?! – Mit képzel ez magáról, kivel beszél…?! – fújtattam ekkora sértés hallatán.
– Az olyan, mint Te most… – szólt vissza a konyhából.
– MUSZÁLY NEKED ÁLLANDÓAN VISSZASZÓLNI?! –most már aztán kezdtem tényleg begurulni – nyugi, ne rontsd el!… rendezned kell a dolgokat!… – próbáltam magam csitítgatni.
– Muszály… Egy beszélgetésben az egyik partner válaszol a másiknak, ez így zajlik, tudod.
– Na vegyél vissza srác!
Közben megjelent két nagy pohár üdítővel a kezében, amiket aztán a kis üvegasztalra rakott. Az egyik szekrényhez lépett, kinyitotta és a polói között kezdett turkálni. Én meg ahogy izmai játékát figyeltem a hátán, azonnal észrevettem a gerincétől kiinduló négy párhuzamos karmolásnyomot. Gonoszul elvigyorodtam és mögé léptem.
– Kiscica betámadta a nagy medvét? – kérdeztem kaján vigyorral a képemen, miközben ujjaimmal megérintettem a karmolásnyomokat.
Ő hirtelen megpördült és zavartan nézett rám .
– Öööö… nagymami kutyájával játszottam, az ugrott rám….
– Nahát, Téged már a kutyák is molesztálnak? – próbáltam elképedő arcot vágni, de aztán kitört belőlem a nevetés.
Máté erre elkapta a kezeimet és magával penderítve engem is hirtelen nekiszorított a közben bevágodó szekrényajtónak. Kezeimet a fejem mellett a szekrényajtónak támasztva nézett rám fújtatva, mint valami bika.
– Na mi az, fáj az igazság?! – hergeltem tovább.
Már nem voltam ideges, tudtam jól, hogy miért jöttem ide, hogy mit akarok még ha szégyenkezni is fogok utána! Máté is tudta mire megy ki a játék. Hozzámhajolt és mohón kezdte csókólni a szám, szinte faltuk egymást. Közben ficánkoltam, próbáltam szabadulni szorult helyzetemből, de Máté erős karja nem engedett. Ezért beleharaptam a nyelvébe, mire elrántotta a fejét és polón keresztül a melleimet kezdte harapdálni előbb vadul, majd hallván sóhajtozásomat, finomabban. Aztán elengedte kezeimet melleimet továbbra is harapdálva és minden teketória nélkül lerántotta rövidnadrágom kis sliccét és a gombot leszakítva vadul a bugyimba hatolt. Én pedig a szekrény tetejébe kapaszkodva továbbra is az ajtónak feszülve kezdtem sóhajtozni, amikor megéreztem ujjait másodpercek alatt(!) benedvesedett barlangomban. Pár másodpercig nyárfalevélként remegtem, ahogy a csiklómat izgatta, de érezte, hogy nem kell itt neki már előkészíteni semmit sem, úgyhogy leguggolt és bugyimmal együtt lehúzta rólam kis nadrágom… Aztán a vágytól azonnal szélesre tárt combomon végigsímitva hirtelen nagyon vadul, nagyon mélyen belenyalt pinámba.
– Arrrrghhhh – nyögtem.
Fenekembe markolt keményen, egyik combom a vállán és lefetyelte kis és nagyajkaimat, csiklómra is rá-rátapadva, aztán nyelvével újra és újra nagyon mélyen belémszántott… hangosan sóhajtoztam…
– Dugj meghhhh! – sóhajtottam nehezen szűrve a szavakat a fogaim között.
De ő csak markolta keményen a fenekem és nyelvével vadul kínozta puncim… Aztán egyszer csak felállt, nedveimtől csillogó száját az enyémre tapasztotta… És nyelve most az enyémet kergette vadul… éreztem saját nedveim ízét a számban, és ha lehet még jobban bepörögtem…
– Dugj már MEEEGHH! – lihegtem, amikor szabadultam a csókból.
– Miért akarod annyira? – kérdezte kajánul vigyorogva.
– HÜLYE! – nyögtem hangosan, próbáltam a szemébe nézni.
– Hallani akarom! Miért? – kérdezte újra miközben egyik kezével mellem masszírozta, a másikkal pedig mélyen bennem matatott.
– Ne szórakozz velem… KÉRLEK!
– Miért dugjalak meg hadd halljam!
– Mert… KÉRLEK…!
– Ez nem elég.
– Mit… akarsz…úuuuuhhh… hallanihh…? – Közben újra egész testemben remegni kezdtem, ahogy egyik ujjával a csiklóm is elkezdte szorgosan simogatni.
– Az igazat. Tehát miért?
– Merthh … erre várok … mmmhhh… hetek ótahhh…!
– Tényleg?
– Té…ényleghhh…
Aztán éreztem ahogy makkját ajkaim közé illeszti… és… VÉGRE … VÉGREHHH … BETOLTA AZT A GYÖNYÖRŰ, VASTAG SZERSZÁMÁT! Kezeivel a combjaim alatt átnyúlva erősen megmarkolta fenekem és a levegőbe emelve lassan hatolt belém…
– Auuuuaaahhhhh… mondtam a plafon felé emelve a tekintetem, ahogy éreztem, hogy fokozatosan kitölti puncimat. És nyögött ő is, ahogy egyre beljebb tolta magát a forróságba…
Isteni érzés, amikor teljesen szétfeszíti bensőm… Aztán lassú mozgásba kezdett… Homlokáról verejtékcseppek indultak édes ajkai felé, amit most újra számra tapasztott… Nyelvünk finoman simogatta a másikét… Nyakát átölelve, tarkóját símogatva rágcsáltam finom, érzéki ajkait…
Aztán kihúzta magát belőlem és óvatosan leengedett.
– Várj… ez így nagyon kényelmetlen… gyere!
Kézenfogott és maga után húzva a hálószobája felé indultunk. De az elsötétített szoba ajtajánál nem jutottunk tovább. Az ajtófélfához szorított és finoman magához ölelve újra megcsókolt… Kezeimet a magasba emelve lehúzta pólóm … és melleim közt fityegő láncom…
– Gyönyörű vagy! – suttogta.
– Köszönöm… igyekszem… – válaszoltam halkan.
Csak nézett rám vágytól csillogó szemekkel és ujjaival az ajkaimat símogatta. Aztán felsóhajtottam, amint egyik mellem kiemelte a tartójából és bimbóm a szájába véve szopogatni kezdte. Pár másodperc után azonban ellöktem magamtól, elszakítva érzékeny cicim csodálatos ajkaitól, és csábosan mosolyogva lassan hátrálni kezdtem a franciaágy felé. Elérve azt leültem, magam mögött megtámaszkodtam, szélesre tártam combjaimat feltárva előtte vágytól remegő puncim és vártam, hogy közelebb lépjen végre. Nem váratott magára … elém térdelt és mélyen végignyalta remegő puncim … felsóhajtottam … aztán szorosan magához ölelve feljebb emelt az ágyban, fölém támaszkodott, és dorongját barlangom bejáratához illesztette … de nem hatolt belém, hanem csiklómat kezdte inkább símogatni makkjával az őrületbe kergetve ezzel engem … egész testem remegett a vágytól … csípőm vonaglott, fel-le emelgettem, köröztem, próbáltam magamba csúsztatni rúdját …
– Tedd… már be! –nyögtem csípőm táncoltatása közben.
Megkegyelmezett … Egyetlen mozdulattal tövig vágta magát beléMMMMMMMMMMMHHH … És úgy maradt … Teljesen felnyársalva engem a fantasztikus, vastag dorongjára … Levegőt alig kaptam, ahogy éreztem, hogy csak izmaival mozgatja magát mélyen odabenn … valahol a gyomrom környékén … éhes puncim pedig csak szorította álmai kéjrúdját…!
OOOAAAHHHHHHHHH – nyögtem fel, ahogy kihúzta magát belőlem teljesen, majd újra tövig belémhatolt …. szája újra bimbóm kényeztette … majd kicsomagolta másik mellem is és finom nyelve felváltva körözött bimbóimon … miközben finoman, lassan mozgott bennem … Lábam átfontam a derekán, kezemmel pedig fenekét igyekeztem minél mélyebbre tolni, hogy még jobban kitöltsön… szakítson szét…! AAAAAHHHH … fantasztikus … minden egyes mozdulatánál teljesen kihúzza magát belőlem, majd újra teljesen elmerül … hallom éhes, többet és többet követelő puncim cuppogását … Máté lihegését, elnyújtott nyögéseit…!
Csípőm mozgatásával és néha feneke csapkodásával igyekeztem nógatni, hogy váltson gyorsabb tempóra, mert már megőrülök … Élvezni akarok … mmmmhhh… és érzem, hogy közeledem…! Hirtelen ötlettől vezérelve körmeimet a hátába vájtam .
– A kutyádhh… is így… karmolt…hmmmhh…? – próbáltam kérdezni érthetően nyögéseim közepette.
– Ne csináld! – kérte felnyögve.
Erre körmeimet még jobban belemélyesztettem hátába…. gyorsított… pillanatra kinyitva szemem láttam, ahogy melleim ugrálását figyeli… és gyorsít… aaaaaaaahhh… hosszú percekig lökött így … uuhhh … és akkor elindultam az áhított úton! Körmeimmel hátát karcoltam … szándékom szerint próbáltam finoman, de azt hiszem túl erősre sikeredett … uuuuuhhhh … Máté elkezdte ide-oda dobálni magát, hogy kezeimet lerázza magáról…azt hiszem … mindeközben olyan élvezetben részesített, amit még nem éreztem soha … rángatózása közben ezerféle módon feszítette szét lüktető puncim … úúúúúúúúúúúhhh…….. Aztán izmos karjába kapaszkodtam … ő gyors tempóban lökött …. lábaimmal derekát préseltem és éreztem, eljött a VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGGGHH…
Forgott velem a szoba … Máté őrült tempóban pumpált … testem ívbe feszült és akkor felkiáltottam az élvezettől … AAAAAÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHH………………
Aztán már csak arra emlékszem, hogy Máté lassulva mozog még bennem figyelve minden rezdülésem. Majd kiszállt és csak símogatta remegő, pihegő testem… Lihegve mellémheveredett én pedig szorosan hozzábújtam, és csak élveztem finom cirógatását…
Elszenderedtem…
– Meddig érsz rá, Kincsem? – ébredtem halk kérdésére.
– Szeretem, ha így hívsz. – mosolyogtam rá. – Hogy meddig…? Nem tudom. Talán még 1-2 órát. Attila horgászni ment a haverjaival, ilyenkor előfordul, hogy csak másnap jönnek meg.
– Akkor pucolhatod majd a halakat, mi?
– Ja…
– Gondolom nem az a kedvenc elfoglaltságod…
– Hát nem annyira… Te talán többet tudsz a kedvenc elfoglaltságomról… – mondtam halkan a plafont bámulva.
Máté fölémhajolt, keze hasam és melleim símogatta finoman miközben megcsókolt. Édes ajkai nagyon finoman tapadtak az enyémre.
– Nem kényelmetlen, hogy még mindig rajtad van? – emelte meg melltartóm.
– Nem – válaszoltam – szeretem ezt a darabot, pont, mert nagyon kényelmes.
– És rendkívűl szexi! – tette hozzá.
– Igen? Mi tetszik rajta?
– Nem rajta… benne… – és nyelvével finoman körbenyalta egyik bimbóm, majd szájába szívta és szopogatni kezdte.
– Szomjas vagyok! – emeltem fel fejét a cicimről – adsz valamit inni? – kérdeztem csicseregve, szemeim ide-oda forgatva.
Máté nem szólt semmit, hanem felkelt az ágyból és kiment. Elrendeztem melltartóm, felvettem a pólóm, aztán utána indultam. Ő közben már a nappaliból hozta a tele poharakat.
– Öntök újra, mert ez már nem annyira hideg.
– Köszönöm, nekem így is megfelel – vettem el tőle az egyiket.
– Biztos?
Válasz helyett belekortyoltam, aztán csak mosolyogtam rá. Teljesen nyugodt voltam, és tudtam, hogy ebben nagy szerepe van Máté közelségének, és a fantasztikus szeretkezésnek. Vajon melyik nő nem nyugszik meg, ha így karbantartják??
– Mindenesetre én öntök magamnak másikat.
– Ne pazarolj!
– Nem áll szándékomban, de én így melegen nem annyira komázom.
A konyhába léptünk hát, és elégedetten figyeltem, ahogy izmai játszanak testén, miközben a hűtőhöz lép, majd tölt magának. Félmerev szerszámára terelődött figyelmem – de hiszen ő még…!!
– Szegénykém, Te még nem is kaptad meg amit akarsz –léptem hozzá szemeimet ártatlanul nagyra tágítva.
– De magkaptam… – mosolygott rám nagy barna szemeivel, és magához ölelt.
– Úgy gondolod? – kérdeztem huncutul a szemébe nézve.
– Inkább remélem… – mondta halkan. Megcsókolt. Nyelve lágyan simult enyémhez.
– Ezt majd még megbeszéljük, de most… más dolgom akadt! – bontakoztam ki az ölelésből és lenyomtam őt az egyik székre.
Eléguggoltam, kezembe vettem félmerev ékességét és finoman masszírozni kezdtem. Már a második-harmadik mozdulatnál bekeményedett! Csak figyeltem ezt a gyönyörű darabot és percekig csak simogattam … Néha-néha megrándult, s Máté szaporábban kezdte venni a levegőt, én pedig néha-néha megnyaltam makkja csúcsát … vagy nyelvemmel a féket izgattam és csak masszíroztam keményen, miközben a szemébe néztem … Éreztem magamon hogy egyre jobban felizgulok, mellbimbóim a polót készültek átszúrni, a forróság nőttön-nőtt lábaim között. Nem bírtam tovább csak nézegetni Máté gyönyörű darabját és a számba engedtem … Felhördült, ahogy igyekeztem minél mélyebbre engedni torkomban. Közben hirtelen ötlettől vezérelve két ujjam benyomtam forrósodó puncimba – mmmmmmmmmhhhh – nyögtem fel. Egészen fiatal korom óta nem jártattam az ujjaim magamban … Elbódított a gondolat, hogy Mátét is és magam is izgatom egyszerre, szaporábban kezdtem hát bólogatni, élvezve, ahogy feszíti a szám … Sóhajtozott a szentem rendesen, ahogy meg-megránduló férfiasságán dolgoztam … Közben kihúztam magamból ujjaimat és csiklóm kezdtem símogatni … mmmmmhhh … lábaim remegtek, mint a kocsonya … mmmmmmmhhh … tiszta lucsok voltam már …
Nem bírtam tovább felugrottam, Máté fölé léptem, dorongját barlangom nyílásához illesztettem és beleültemmmmmmmmmhhh … íííhhh … sikkantottam … oooohhhh nyögött ő, amikor a tövéig magamba fogadtam … aztán csak ültem mozdulatlanul szemem a szemeibe fúrva és élvezve, ahogy szétfeszíti bensőm …
– Hány éves is vagy…? – suttogtam a kérdést miközben fülét kezdtem rágcsálni és átkaroltam a nyakát.
– 23…
– Hogy lehet … – közben csípőm mozgatni kezdtem lassan – egy ilyen… „kisfiúnakhhh”… ekkora élvezetet adó … tehetségehh…? Hmhhhhh…?
Válasz helyett kezeimet a magasba emelte és újra lehúzta pólóm.
– Ezt teljesen fölösleges volt visszavenned…! – suttogta. Majd kikapcsolta melltartóm és lehúzva rólam azt is eldobta valahová … magához húzott … szája a számat kereste … és nyelvünk ismét egymást símogatta finoman, miközben hangosan szuszogtunk levegő után …
– Meg sem… beszéltük, hogyan védekezzünk…! – hívta fel a figyelmem e komoly hiányosságra két csók között.
– Mint ahogy mást semmmmhh…! – nyögtem válaszul.
– Felhúzzam az esőköpenyt…, vagy elég, ha Kelenföldnél kiszállok…?… Asszem most már nem fogomhh… bírni magammm… visszatartanih…
– Legyélh … nyugodt… ohh, és csak fejezdhhh… beh…, amith… elkezdtélhhh…! – próbáltam még tiszta fejjel válaszolni.
Igyekeztem minden irányba tekerni a csípőm … néha magamnak is fájdalmat okozva ezzel … Makkja méhem ostromolta … és szinte szétszakított örületes vastagsága…! Ez a gyönyörű … vastaghhh … dorongghhh … vállára borulva, nyakába erősen kapaszkodva sóhajtoztam … egyre hangosabban … csípőm egyre vadabbul táncolt … hátradőltem … Máté a csípőmnél fogva tartott … fejem lelógattam … aaaaahhhh … hajam a járólapot söpörtehh … egész testemen remegés futott át, amikor egyik ujjával a feszültségtől szinte szétpattanó csiklóm megsímogatta …
– Csodálatos vagyh… kis ribancomhh…! – sóhajtotta, miközben közelebb húzott magához és szájába szívta remegő mellem kőkemény bimbóját … uuuuhhhh …
Még mindig hátrahajtott fejjel nyögdécselve élveztem … arrrghhh … ahogy kitölti forró hűvelyem … és erősen szívja mellbimbómhhhh … aztán nyakába kapaszkodva felhúztam magam … rámnézett lángoló barna szemeivel … megcsókoltam … mmmmmmmmhhhhh… nyögtem a szájába, ahogy felemelkedtem szerszámáról … aaaaooooaaaah…nyögtünk mindketten, amikor visszaereszkedtem … aztán újra és újra fel és le … fel és le … Máté közben elmarta egyik mellem és gyúrta … csak gyúrta … míg másikat a szájával kínozta … kőkemény férfiassága pedig lüktető puncim igyekezett kikészíteni … Közben eszembe villant egy emlékkép az első együttlétünkből a hegyről … Felemeltem fejét és nyelvem szájába fúrtam … aztán hirtelen felemelkedtem róla, és csodálkozó tekintetétől kísérve hátat fordítottam neki és a konyhapultra támaszkodtam…
– Gyere, csinálj meg így is! – szóltam aztán megtekerve a csípőm. – Ezt szereted!!
Épphogy kimondtam már éreztem is ahogy dorongja feszíti szét ajkaim és furakodik belém …. jó mélyen oooohhh …
– Te akartad!
Hónom alatt átnyúlva újra megmarkolta mindkét mellem és elkezdődött a kínzás! … Elég jól kitágultam már az elmúlt percekben, amit az ölében töltöttem, úgyhogy most akadálytalanul (nem, mintha eddig lett volna) döngethetett … de most még finoman mozgott … közben ujjaival mellbimbóimat morzsolgatta … ez a póz engem is nagyon izgat … ahogy fel vagyok nyársalva tehetetlenül … csak sóhajtozva tudtam levegőhöz jutni … nyögdécselve … egyik kezem az övére szorítottam, és így ketten gyúrtuk a mellem …úúúúúúhh … érezte, hogy erősebben is csinálhatja, ezért megszorította … mindkettőthh … hihetetlenül felizgatott, hogy közben a fülembe lihegett folyamatosan … Igenhhh … Ezt az élvezetet ÉN okozom nekihh … csókolta a hátam … elhúztam a hajam, hogy könnyebben hozzámférjen … aztán szabadjára engedte melleim és felegyenesedett … keményen megmarkolta a csípőm … és megkezdődött az igazi kínzás…! Őrült tempóban, minden mozdulatánál tövig vágta belém a fullánkját … öle keményen csattogott a fenekemen … mindkettönkről folyt az izzadtság … a tenyerem annyira csúszott a munkalapon, hogy alig bírtam tartani magam … csak lihegtem, nyögtem hangosan … csukott, néha összeszorított szemekkel…, ahogy keményen döngetett hátulról …. oooooooooaaaaahhh … kiabáltam …néha biztos, hogy betört a méhembe is(!)… mert… néha fájt … nagyon … Könnyedén siklott kitágult hűvelyemben … és hörgött … és … őrületes tempót diktált … kiabáltam … nyögtem … hangosan …
– Ez az… add el a lakást, RIBANC! – sziszegte.
És én csak lihegtem … nyögtem … kiabáltam … és próbáltam tartani magam … bár ha Máté nam tart olyan erősen … akkorhh … márh … régh … elestem volna … Már a konyhafalnak támaszkodtam és felegyenesedtem kissé … próbáltam ellépni előle … de nem engedett … így mégh … soha … nemh … hajszoltakh … megh … Próbáltam kezemmel eltolni kicsit magamtól …
– Vigyázzhh… rámh! – kiabáltam (kiabáltam?) nyögtem neki.
Azonnal lassított … de csak addig, amíg újra ki nem toltam felé a fenekem. Hirtelen egy nagyot csapott a fenekemre … majd tövig belém vágta magát újra … aztán megint csattant a fenekem … égett a tenyere helye …
– Ne bántshh…! – kértem lihegve.
Újabb csattanás …
– NE BÁNTSHH…!
– Ez az… kiabálj csak, Ribanc!
Felegyenesedtem, hogy ellépjek előle …
– Nemhhh… vagyokhhh … !
Nem tudtam végigmondani … ahogy felálltam Máté egyik karjával szorosan magához ölelt … elkapta egyik mellem … szorította … két ujja közt morzsolta bimbóm … csókolta a vállam … és mozgott tovább … hátrafordítottam a fejem, amennyire bírtam …
– Kérlek ne bb…! – sóhajtottam volna, de kővetelőző nyelve azonnal a számba furakodott.
Őrülten fel voltam izgulva … és izgalmamnak csak jót tett ez az egymás szájába lihegős csók … visszatámaszkodtam a pultra … Máté újra megmarkolta csípőm, és újra keményen gyötörni kezdte pinám … felkiáltottam fájdalmamban, ahogy fullánkját a gyomromba tolta … Azonnal visszavett a vehemenciájából … és egyik kezével lábam közé nyúlva izgatni kezdte csiklóm … ! – Atyaisten! … Ez őrült jó! -… Remegtem egész testemben … Lábaim alig bírtak megtartani … Csodálatos darabja dugattyúként dolgozott bennem … ahogy egyre fokozódott izgalmam … már nem éreztem fájdalmat sem … Máté pedig … újra elkezdett hajszolni … könnyedén siklott bennem … keményen lökött … és keményen tartott … csiklóm és puncim együttes kínzása pedig meghozta gyümölcsét … Hirtelen tört rám az orgazmus … hűvelyem görcsösen szorította kielégülése tárgyát …ÚÚÚÚÚÚÚÚÚHHHHH … felsikkantottam … ÍÍÍÍÍÍÍHHH … nem bírtam tovább tartani magam …hirtelen összefolyt előttem minden … lábaim összerogytak … de nem estem össze … Máté a csípőmnél fogva a levegőben tartva hatalmas lökésekkel kínozta tovább az élvezettől görcsölő pinámhh … Orgazmusom ködén keresztül hallottam hörgését … és érzékeny, meggyötört puncimban éreztem dárdája vibrálását … rángatózását …
Most elégültem csak ki igazán … tudtam, hogy Ő is elélvezett … belémélvezett …
Kényelmes ágyában tértem magamhoz. Lábaim remegtek, esélyem nem volt, hogy fel tudjak állni. Ő is mellettem fekve kapkodott levegő után.
– Jól vagy…? – kérdezte kicsit lihegve aggodó tekintettel.
– Most már igen! De hogy megmaradok-e…? – lihegtem.
– Megijesztettél…
– Miért…?
– Azt hiszem… talán elájultál…
– Ááááá…
– Kincsem…! – ölelt magához és megcsókolt…
Hozzábújtam. Régen nem éreztem már, hogy ennyire jó hozzábújni valakihez. Boldogan szenderedtem el.
Arra tértem magamhoz, hogy a hasamat cirógatja. Rámosolyogtam, de aztán hirtelen megijedtem. Teljesen elvesztettem az időérzékem.
– Hány óra? – ugrottam fel ijedten.
De ő csak mosolygott, mintha ő lenne a nyugalom szobra.
– Nyugi! 5 múlt!
Kicsit megnyugodva ereszkedtem vissza mellé. Mosolygott és csillogó szemekkel nézett rám.
– Mi van? – kérdeztem halkan.
– Gyönyörű vagy! – suttogta ő és arcomat símogatta közben.
– El tudom képzelni milyen gyönyörű lehetek ilyen kínzás után…
– Muszály neked állandóan ellenkezni?
– Muszály… benne van a véremben.
– Én úgy vettem észre, egészen más van a véredben…
– Te piszok…! – kaptam ki a párnát a fejem alól hogy hozzávágjam.
De ő gyorsabb volt nálam. Fölém kerekedett és leszorított a lepedőre … Megcsókolt.
– Esélyed sincs. – mondta vigyorogva.
Felemeltem remegő térdem és férfiasságához érintettem finoman, közben győzedelmesen mosolyogtam vissza rá.
– Azt meg úgysem tennéd, mert akkor megfosztanád magad ama gyönyörű kínoktól … amik véredben lakoznak! – tette hozzá.
– Te Dög! – próbáltam szabadulni a szorításából, de esélytelen voltam vele szemben.
Mint ahogy, éreztem, esélytelen voltam arra is, hogy kilépjek ebből a kapcsolatból. Lenyugodtam és csak néztem nagy, barna, meleg, mosolygó szemeibe. Közben ő végigpuszilgatta puhán a cicimet és felfelé haladva nyakamon szája számra talált végre… Szerelmes csókban forrtunk össze. Mindketten éreztük, hogy itt nem fogunk megállni.
– Látlak még? – kérdezte.
– Szeretnél?
– Nagyon – suttogta végig a szemembe nézve.
– Még meggondolom – mondtam aztán elgondolkodva, de mosolyogtam. – Nagyon okosnak kell lennünk! Nem szeretném, ha családi botrány lenne ebből! Sem nálad, sem nálam…
– Akkor majd ügyesssen, okossssan…
– Milyen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb…
Még egyszer hozzábújtam. Ő megölelt szorosan és csókolta a szám.
– Most már indulnom kell! – suttogtam aztán.
– Tudom…
– Úgy látszik ez lesz majd mindig a legnehezebb rész… az elválás…
Hozzáhajoltam, megcsókoltam, aztán felöltözve az ajtó felé indultam. Rövidnadrágom gomb híján a kezemmel tartottam magamon.
– Remélem nem lát meg senki!
Máté az ajtóhoz lépett, én hozzá … csak néztük egymást … aztán arcom a tenyerébe véve még egyszer megcsókolt, majd hirtelen kinyitotta az ajtót. Alig tudtam a nadrágomhoz kapni hirtelen. Kiléptem és lefelé indultam a lépcsőn. Hátamban éreztem tekintetét, hát visszafordultam. Ő pedig hangtalanul formálva a szavakat, ujjával az egyezményes jelet mutogatva küldte utánam: „ NB I-es feneked van!”
Mosolyogva feléje billentettem az említett testrészt és boldogan indultam haza.