Afrodisztikus fűszerek – hogy álljon a cerka

A nemi vágy fűszerei: Koriander, szerecsendió, gyömbér, sáfrány, bazsalikom, szegfűbors, ánizs, rozmaring. Néhány száz évvel ezelőtt még luxuscikknek számítottak az alábbi fűszernövények. Keresettségük azonban nem csak annak volt köszönhető, hogy megízesítették a középkori Európa meglehetősen egyhangú ételeit, hanem vélt és/vagy valós afrodisztikus hatásaiknak is.
Koriander: Ennek az ősi kultúrnövénynek eredete az ókori civilizációkhoz nyúlik vissza, ám származási helye ma már nem megállapítható. Napjainkra teljesen akklimatizálódott, s szinte az összes meleg és mérsékelt éghajlatú területen kerti növényként termesztik. Egyenes, 80 cm hosszig terjedő szárán található levelei kétfélék: az alsó részeken inkább nagyobbak és ritkásabbak, leginkább a petrezselyemhez hasonlóak, míg feljebb nagyon finomak. Kicsiny fehér kettős ernyős virágzatokba rendeződő virágait júniustól augusztusig hozza. Termése gömb alakú kb. 5 mm átmérőjű, sárgásbarna színű, amit érett állapotban szednek le, majd azt porrá törve kerül fűszerként az ételeinkbe. A jellegzetes illatot árasztó korianderpor íze édeskés, enyhén fanyar, színe barna. A termésben található illóolaj fényre érzékeny, ezért a fűszert óvjuk a világosságtól.
A korianderről már az ókori Egyiptomban és Palesztinában is ismert volt afrodiziákum jellege, erről a fellelt papirusztekercsek is említést tettek. Elismertségére jellemző, hogy még az egyiptomi nemesek urnáiban találtak koriandertermést. Az ismert görög orvos, Dioszkuridész az ondótermelés fokozására borban elkeverve ajánlotta. A koriander serkenti a vérkeringést, de mellékhatásai is lehetnek, ezért körültekintően kell alkalmazni.
Szerecsendió: Őshazája valószínűleg a Maluku szigetek, mára azonban jóformán minden nedves trópusi területen elterjedt. Magassága elérheti a 15-18 métert is. Az örökzöld növény neve félrevezető, mert a szerecsendiófa valójában nem diófa, s diója sem igazi dió, hanem mag, ami egy 8-10 cm hosszú sárga, húsos termésben helyezkedik el. Ezt a magot veszi körül a vörös, tagolt magköpeny.
A „szerecsendió-virág” szintúgy nem virág, hanem a termés húsától megszabadított, a magról leválasztott magköpeny. A „szerecsendió-virág” (vagy más nevén „macis”) és a szerecsendió a XVI. század óta kedvelt fűszer Európában, nem csupán sajátos íze, de bódító, izgató hatása miatt is.
Afrodisztikus jellegét elsősorban a magban található illóolajnak tulajdonítják, hírnevét szerte Ázsiában és Európában ezeknek a mámort és nemi izgalmat keltő anyagoknak köszönheti. Illóolajainak fő alkotórésze, a miriszticin, ami az MDA néven ismert szintetikus drog alapanyaga is egyben.
Gyömbér: Ázsiai eredetű évelő növény, hosszú leveleivel kicsit a nádhoz hasonlít. A dús lombú csúcsban végződő szárak magassága elérheti a 2 métert is. A rendkívül finom illatot árasztó virágot tartó szár ennél valamivel kisebb. Gyökérzete sodort, hagymás kúszó gyökértörzsként fejlődik, mellékhajtásai hajszálgyökerekben végződnek.
A gyömbért a virágok elhervadása után takarítják be, a hatóanyagokban gazdag rész a gyökér. Frissen és szárítva egyaránt piacra kerül. Ismert fekete és szürke és fehér formában is, a fehér azonban nem egy alfaj, hanem a gyökértörzs hámozott változata, amit néha fehérítés céljából klórozott mészbe vagy gipszbe áztatnak.
Hatóanyag-tartalma a fekete vagy a szürke gyömbérnek a legmagasabb. A gyömbér nem csupán széles körben használt fűszer, de hatásos gyógynövény is. Illóolajat és fűszeranyagokat tartalmazó gyökértörzse elősegíti az emésztést, fokozza a vérkeringést, és általános élénkítő hatású. Az ázsiai orvoslásban „melegnek” számít, azaz forróságot, tüzet visz a testbe, ezzel stimulálja a nemi szerveke ezért használatát szinte mindenütt javasolják a szerelmi patikáriusok.
Sáfrány: A sáfrány Keleten régóta termesztett kultúrnövény. Az ókori Egyiptomban, valamint Görögországban rendkívüli gyógyító hatást tulajdonítanak neki, de fűszerként is ismeretes volt. Csakis a napon megszárított bibeszálat használják fel, amelyet az iszlám orvostudomány a forró és száraz tulajdonságokkal ruházott fel.
A sáfrány állítólag erősíti a fiatal férfiak nemi vágyát. Régebben kis mennyiségben a méh erősítésére és menstruációs zavarok ellen rendelték. Az ókori görögök nézete szerint a sáfrány a nők érzéki vágyát fokozza. Ópium pótlására is használták, ugyanis olyan illóolajat tartalmaz, amely pszichoaktív és izgató hatású, sőt hosszú, sajátos orgazmusérzést kelt. Az illóolaj nagy adagokban magzatelhajtó és mérgező tulajdonságokkal rendelkezik.
Bazsalikom: A bazsalikom különféle fajai mind Dél-Ázsiából származnak. Közülük egyesek alkalmasabbak fűszerként való felhasználóra, másoknak jobb a gyógyhatása, egy faj pedig szentnek számít. A tulasi (Ocimum sanctum) a hinduk egyik legszentebb növénye.
A Laksmi istennő és férje, Visnu tiszteletére szentelt tulasit oltárokon, házi kertekben vagy kultikus helyeken ültetik. A növénynek áldozatokat mutatnak be és imákat intéznek hozzá. Napi egy levél elfogyasztása által az ember vallásos tiszteletadását fejezi ki, megőrzi egészségét és termékenységét, valamint elhárítja a reá leselkedő démonokat.
A növény azonban nem csak kicsattanó egészséget ajándékoz; hanem soha el nem szürkülő, örömteli nemi életet is adományoz. A kedvelt fűszernövénynek (Ocimum basilicum) ugyancsak afrodisztikus erőt tulajdonítanak. Valamennyi bazsalikomfaj illóolajokat, cserzőanyagokat és vitaminokat tartalmaz.
Szegfűbors: Ez az örökzöld, 20 méteresre is megnövő fa csupán trópusi területeken nő. Elágazó lombkoronáját ovális alakú, bőrös levelek alkotják, közöttük bugákba rendeződött fehér virágokkal.
Gömbölyű, borsó nagyságú termései az ágak végén helyezkednek el. Kezdetben zöld termései érett állapotban vörös megszárítva barna színűek. Aromás illatuk és csípős; pikáns ízük van.
A szegfűbors az ősi Amerika egyik legtöbbet használt fűszere volt. A fa terméseit és leveleit az indián népi gyógyászatban is alkalmazták. Neuralgia emésztési zavarok kezelésére, valamint a test melegen tartására használták. Ha bőségesen kakaóval keverik el őket, a nemi öröm szent tüzét is felizzítják. A szegfűbors izgató, antiszeptikus és az emésztést elősegítő tulajdonságokkal rendelkező illóolajat tartalmaz.
Ánizs: A finoman tagolt vékony levelekkel rendelkező egyéves lágyszárú növény kb. 50 cm magasra nő meg. Fehér virágai kettős ernyővirágzatokba rendeződnek, amelyekből barna termések (ánizsmagvak) fejlődnek ki. Az ánizs Görögországban és Egyiptomban vadon nő, de az ókor óta mint fűszer- és gyógynövényt termesztik is. A növényről már ó-egyiptomi papirusztekercsek is említést tesznek.
Fűszernek, valamint friss vagy szárított terméseit gyógyászati célokra használják. Az ánizst ellenszerként és afrodiziákumként egyaránt alkalmazták: Dioszkuridész szerint nemi közösülésre ingerel. Említett előnyös tulajdonságai miatt az ókori Görögország és Róma egyik legkedveltebb fűszere volt.
Az ánizsmagvak rendkívül alkalmasak afrodisztikus ételek és italok ízesítésére. Nem csupán felerősítik az előbbiek hatását, hanem könnyebben emészthetőbbé és ízletesebbé is teszik őket. Az ánizs termése az emésztést elősegítő és élénkítő hatásokkal rendelkező illatos illóolajat tartalmaz.
Rozmaring: E fás szárú, 2 méteres magasságig megnövő cserje levelei a fenyőkére emlékeztetnek. A levélhónaljakból kiemelkedő lila virágoknak csupán két porzójuk van. Az egész növény aromás illatot áraszt. A rozmaring a tengerpartok közelében, száraz, meleg éghajlatú területeken vadon nő, de kertben is termeszthető. Friss vagy szárított leveleit a dél-európai országok konyhája szívesen használja fűszernek.
A rozmaring ugyanakkor régi gyógynövény is. Vérkeringést ösztönző és emésztést serkentő hatása van, nagy adagokban bevéve azonban a terhes nők magzatát is elhajtja. Az ókorban a rozmaring leveleit füstölőszernek, illetve bor fűszerezésére használták. Kneipp atya tonizáló bort készített belőle. Afrodisztikus hatása rozmaringos fürdők használata által bontakozik ki a legjobban. A fürdő serkenti a bőr vérellátását és fokozza az érzékenységet. A rozmaring idegerősítő, ösztönző illóolajat tartalmaz. Az Eurázsia északi részén elterjedt vadrozmaring vagy molyűző (Ledum palustre) hasonló, pszichotrop hatású illóolajat tartalmaz. Ezt a növényt varázsszerként használták a sámánok.