Apámmal is álmodtam

Arra ébredtem, sőt, riadtam, hogy valami nem stimmel. Egy pillanattal később már tudtam azt is, hogy mi hiányzik. A piercingem nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Hát igen, ez néha előfordul, pedig szerintem nem szabadna, de tény, hogy vettem egy hülye bugyit, aminek a csipkéje elég nagy lyukakból áll és a piercingem golyócskái mindig átbújnak rajtuk, és beleakadnak. Úgyhogy álmosan gyötörni kezdtem az agyam, hogy vajon mi volt az a tökjóhely, ahová az alternatív ékszereket tettem, hogy könnyű legyen megtalálni őket. Pótoltam a hiányt és már aludtam is tovább.
Aztán másnap jutott eszembe, hogy álmomban simogattam magam, vagy akartam simogatni magam, csak a hiányérzet nem hagyott belemerülni. Sokszor ébredtem már azzal az érzéssel, hogy elélveztem, de utólag, főleg órákkal később ezt nehéz kinyomozni, pedig kifejezetten érdekelne, hogyan történik ez. A reggeli kielégültség általában “erotikus álommal” társul, és ez az, amiért jó lenne tudni, hogy mi történik. Hogy az agyam által kreált képek képesek annyira intenzíven befolyásolni a testem, hogy orgazmust produkáljon, vagy tényleg simogatom magam álmomban. Vagy az álom olyan hatást gyakorol a tudatomra, hogy kielégültnek érzem magam, pedig a testemben “semmi” nem történt valójában?