Az egyházi pedofilbotrányok igazából melegügyek

Az öreg kontinenst is elérték az egyházi pedofilbotrányok. Írország, Németország, Hollandia, Ausztria katolikus egyházai kezdeményeztek vizsgálatokat túlnyomórészt a hatvanas és nyolcvanas évek között történt esetek kapcsán. Megjelentek olyan híradások is, hogy Georg Ratzingert, a pápa testvérét és magát XVI. Benedeket is elérte volna a pedofilbotrány, amennyiben szemet hunytak volna bizonyos esetek felett.
A münchen-freisingi érsekség aztán kiadott ezzel kapcsolatban egy közleményt, amiből világossá vált: Peter Beer általános helynök vizsgálódásai közben akadt rá egy nyolcvanas évekbeli ügyre, amiben súlyosan hibázott valaki. A felelősséget az egyszerűen csak H-nak nevezett pap lelkipásztori munkában való továbbfoglalkoztatására Gerhard Gruber akkori általános helynök vállalta.
H-t az esseni egyházmegye kérésére helyezték át a münchenibe 1980-ban. Münchenben kezelésnek vetették alá. Majd az akkori érsekkel, Joseph Ratzingerrel közösen úgy döntöttek, hogy a terápia folytatása és szigorú szabályok mellett egy plébánia felügyelete alá helyezik. Azonban mégis megszorítások nélkül helyezték ki egy müncheni plébániára a plébános munkatársának.
1982. augusztusáig nem is érkezett rá panasz. Joseph Ratzinger 1977. május 28-tól ’82. február 15-ig volt München-Freising érseke. H-t ’82 szeptemberében Grefingsbe küldték egy plébániára, ahol ’85-ig szolgált, amikor is felmentették, mivel újabb panaszok érkeztek rá szexuális visszaélések miatt. Ezért aztán ’86 júniusában el is ítélték 18 hónap börtönre, amit azonban váltságdíj fejében felfüggesztettek. 1986-87-ben káplánként dolgozott, aztán Garching/Alz-ban plébános, majd plébániai adminisztrátor volt, egészen 2008-ig. Ekkor Reinhard Marx érsek kérésére orvosi-jogi felmérést készítettek, és ennek következtében H-t egy kezelési központ káplánjává tették azzal a feltétellel, hogy nem foglalkozhat gyerekekkel és fiatalokkal. Gerhard Gruber beismerte, hogy hiba volt a folytonos ide-oda helyezés.
A regensburgi esetről az ottani érsekség adott ki nyilatkozatot. Georg Ratzinger, a pápa bátyja 1964-től ’84-ig volt a regensburgi dóm fiúkórusának vezetője. A Regensburger Domspatzen három részből épül fel, külön van az iskola (laikus igazgatóval), a kollégium (papigazgatóval) és a kórus. Georg Ratzinger utóbbi vezetője volt. Az ötvenes években előkerült két ügy: az iskola akkori igazgató-helyettese és egy másik munkatárs követett el szexuális visszaéléseket, azonban őket le is csukták, és azóta meg is haltak.
Az esetleges további esetekről, mivel az iskolában vagy a kollégiumban történhettek, nehezen tudhatott volna a pápa bátyja. (Egy Thomas Mayer nevű ember azt nyilatkozta a Spiegelnek, hogy idősebb tanulók megerőszakolták, amikor a regensburgi kórusban énekelt 1992-ben. Elmondása szerint a fiúkat arra kényszeríttették, hogy egymással éljenek szexuális életet egy prefektus házában, a bentlakásos iskola mellett.)
Nem pedofil-, hanem melegügyek: Na de tekintsük csak meg ezeket a „pedofil”-ügyeket kicsit közelebbről. Először is: itt, Európában egyháziak kezdeményezték a kivizsgálásokat (a németeknél a Canisius jezsuita gimnázium igazgatója). A katolikus egyháznak 420 ezer papja van világszerte, ennek alig az egy százaléka érintett szexuális visszaélésben: világszerte ötezer, ebből Amerikában 4400 (ott 11 ezer esetben). A papok által elkövetett pedofil bűncselekmények áldozatai túlnyomó többségben gimnazista fiúk. (Az amerikai pedofil papok áldozatainak a 78 százaléka 11 és 17 év közötti volt, és csupán 6 százaléka volt 7 évnél fiatalabb. A pedofil papoknak pedig a 90 százaléka homoszexuális, az áldozatok 80 százéka fiú.)
A Hittani Kongregáció ügyésze, Charles J. Scicluna az Avvenire-nek adott interjújában is rámutatott: „az esetek kb. 60 százalékában azonos nemű fiatalok iránti vonzódásról volt szó, 30 százalékában ellentétes nemű személlyel folytatott viszonyról; a fennmaradó 10 százalékban beszélhetünk a szó szoros értelmében vett pedofíliáról, azaz serdületlen gyermekek iránti vonzódásról. Valódi pedofíliával az elmúlt 9 év során háromszáz esetben vádoltak papot. Kérem, ne értsen félre: természetesen ez is túl sok, de látni kell, hogy a jelenség messze nem olyan elterjedt, mint sokan gondolják.” Az ügyész és csapata az elmúlt kilenc évben háromezer, papokat ért váddal foglalkozott, amelyek az elmúlt ötven évre vonatkoztak.
A visszaélések nagy része a hatvanas és nyolcvanas évek közt történt. A hatvanas években tört ki a szexuális forradalom, ettől kezdve kell a heteroszexualitással egyenrangúként kezelni az alternatív nemi identitásokat. Ekkor volt a II. Vatikáni Zsinat, amit követően sokféle liberális szélsőség ütötte fel a fejét az egyházban is, és például elkezdték a szeretet nevében semmibe venni a „kegyetlen” kánonjogot, az egyház belső kormányzati jogát. Ezek a kilengések azóta megszűnőben vannak, XVI. Benedek határozottan fellép a zsinatot szakadásként értelmezők és túlzott reformokért kiáltók ellen. (Nincs sok bajom a zsinattal, de a zsinatolás mindig okoz némi felfordulást és bizonytalanságot, pláne ha az a huszadik század hatvanas éveiben van.)
Az ilyen reformerek és kánonjognegligálók közül kerülnek ki azok az egyházon belüliek, akik a 68-as nagy generációval és sok más, egyházon kívülállóval karöltve köveletik a cölibátus megszűntetését, és a homoszexuálisok, valamint más nemi identitások felvételét a szemináriumba, a nem egy nő és egy férfi által kötött „házasságok” és mindenféle nemi szabadosság, az abortusz és az eutanázia elismerését (csoportról beszélek, az egyes emberek nyilván nem feltétlenül követelik ezek mindegyikét). Azóta ezekből csomó minden megvalósult Európa és a világ országaiban. Ezután a fő szexuális bűntett a pedofília lett (pedig ezt is sokan legalizálnák). Én nem tudom, több pedofil van-e a világban, mint korábban volt, de hogyha igen, akkor ez nyilván nem választható el a fent jelzett tendenciáktól.
Azonban: a papok között még mindig összehasonlíthatatlanul kevesebb a szexuális visszaéléseket elkövető, mint a világiak és a nem hívők között. Nézzük ezt a cölibátus-dolgot. Nincs kőbe vésve, az biztos, de elég tartós egyházi hagyomány. Egyhamar nem fog változni, XVI. Benedek nemrég tette le mellette a voksát, habár nyilván számos érvet lehet ellene felhozni. Viszont akár egyetértünk vele, akár nem, a homoszexuális-pedofil papokat nem szűrné ki, ha házasodhatnának. Sok olyan házasember van a világban, aki egyben elkövetett már pedofil bűncselekményeket. Egy homoszexuális pedig ritkán fog megházasodni (nővel). Ha pedig feloldanánk a cölibátust, akkor más botrányokon rágcsálódhatnánk: házasságtörő, elváló és a hívekkel nem törődő papok bukkannának fel. A paphiányt ez nem oldaná meg, a többi keresztény felekezet is paphiánnyal küzd. A cölibátus esetleges válsága és a paphiány ugyanis összefügg a család tekintélyének zuhanásával és a demográfiai mélyponttal is.
A homoszexuálisok pappá szentelése első ránézésre nem lenne probléma; ahogy Desmond Tutu dél-afrikai anglikán érsek fogalmazott: a cölibátus rájuk is vonatkozik, éljenek ennek megfelelően, és senkinek semmi baja nem lesz velük. Csakhogy: a homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteróknál (Freund, K. – R. I. Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children – An Exploratory Study. Journal of Sex and Marital Therapy 18, 1992 tavasz, 3443.). És nyilván sokan vannak köztük, akiknek nehézségei támadnak az egyház vonatkozó tanításának elfogadásával. De emellett olyan gyakorlati kérdéseket is felvethetünk, mint hogy miként viselkedne egy meleg papjelölt hetero társai között? Hol fürödne például? Biztos keletkezne valamekkora feszültség, amit semmilyen szeretet és tolerancia nem tud feloldalni.
(Nekemesés előtt had jegyzem meg: a melegfelvonulás megdobálásának és a melegek kiutálásának a társadalomból nem vagyok híve, vonuljanak, nem érdekel, természetesen a melegek élvezzenek azonos munkajogokat, bánjanak velük emberként, tapintatosan, normálisan, de azért az azonos neműek házasságát meg a gendert nem támogatom.)
A megoldás nem a liberalizálás, hanem a szigorítás. A kánonjog szigorú betartása (a vonatkozó, szigorodott egyházi jogszabályokról a Vatikáni Figyelő írt kitűnő cikket), a kevésbé megengedő, szigorított felvétel a szemináriumokba. Hogyha liberalizálni kezdene Róma, akkor oda jutna, ahova az anglikánok, akik a nők, házasok, homoszexuálisok és „házas” homoszexuálisok pappá, püspökké szentelésének kérdése mentén széjjelszakadtak, és számos csoportjuk épp a világosabb, hagyományosabb, bibliai felfogás miatt tér vissza Róma alá.
[Gamemaster] A meleg pap 80 ezret ajánlott a szexért – Templomban szopott a homoszexuális pap – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – Kártérítést kapott a pedofil áldozat az egyháztól – A pápa elítélte a pedofil papokat – Több ezer gyereket molesztáltak az Ír papok – Félhetnek a papok, nyilvánosak a szexuális bűntettek – Homoszexuális papok