Az oszályfőnökömmel dugtam

A barátnőimmel, Andival és Nórával órák után nálunk tartottuk a kupaktanácsot, melegszendvicset majszolgatva, és divatújságot lapozgatva tárgyaltuk milyen ruhákat vigyünk a kirándulásra.
– Én a legszexibb sortjaimat viszem-vetette közbe Nóra a teltkarcsú, barna hajú barátnőm, míg Andi a szőke, vékony, szeplős osztálytársam csak a fejét csóválva a farmerre és a bikini felsőre szavazott.
– Mi van, ha esik az eső?- kérdeztem ugratva őket, amire persze mindannyian nevetni kezdtünk.
Nem esett, pokolian tikkasztó hőség volt már kora hajnalban is az indulás napján. Anyuék ezer tanáccsal láttak el, tucatnyi ölelés közepette tettek fel a vonatra. Szégyelltem is a többiek előtt, hogy úgy bánnak velem, mint egy kisbabával.
– Vigyázz magadra Ágikám- integetett anyám, könnybe lábadó szemekkel az induló vonat után.
Vidám hangzavarban utaztunk, de bevallom alig tudtam figyelni a többiekre. Ugyanis le sem bírtam venni a szememet Zoliról, az osztályfőnökünkről! Miért? Atyaisten! Mert a mindig megszokott öltöny helyett khaki színű rövidnadrágot, és egy szexi, zöld-fehér kockás inget viselt, amin a gombok fölül nyitva voltak. Az ing alól kikandikáló barna, sűrű, göndör szőr látványától pedig valahogy fuldokolni kezdtem, ráadásul úgy éreztem, mintha pontosan tudná a férfi, a szememmel simogatom őt. Nem is értettem, hogy nem figyeltem fel rá addig, mint pasira.
Az arca is nagyon vonzott. A telt ajkai, a határozott áll, a szép metszésű orr, és a kék tekintete, amit irigylésre méltóan hosszú szempillák árnyékoltak be. A férfi többször is rám nézett mosolygós szemekkel, ilyenkor gyorsan félrevágtam a fejem, és tüntetően a vagon megkopott tetejét, vagy a többieket figyeltem, mintha nagyon érdekelnének. Pipacsvörös lehettem, a homlokom verejtékessé vált.
Újra és újra visszavándorolt rá a pillantásom a több, mint két órás utazás alatt, bámultam, muszáj volt néznem milyen férfiasan helyes. Utáltam a ragyogóan szőke, magas, fiatal tanárnőt, aki ott bájolgott mellette mosolyokat villantva rá, és fel-le, mászkálva az üléssor között, felügyelve ránk. Pattogott akár egy gumilabda, még abba is beleszólt, ha valamelyikünk egy poénos viccet mesélt a többieknek, ami miatt hangosan vihorásztunk, vagy ha túl hangosan zörgettük a zacskóját a titokban eszegetett chipsnek.
– Zavarjátok a többi utast!- szidott le minket ilyenkor. Nem mintha olyan nagy tekintélye lett volna a frissen végzett, tanárképzőből éppen hogy kiszabadult nőnek. Visszaéltünk a fiatalságával, néha én magam is szemtelenül szembe röhögtem. Mennyire gyűlöltem a piros mini ruhájából kivillanó telt melleit! Hatalmasnak és túl tökéletesnek tűntek ahhoz, hogy igazinak látszódjanak. Szilikon bébinek neveztem el ekkor magamban Évát!
Zoltán magas alakja, a széles vállai, a helyes arca –mert most nem viselt szemüveget-, mind- mind, arra késztették őt is, hogy tetszelegjen neki. Csak a vak nem láthatta, mennyire fel akarja magára hívni férfi figyelmét.
– Hahó – huppant le mellém Laci az egyik osztálytársam. – Mit stírölöd az osztit, csak nem tetszik?
– Á, dehogy –feleltem szörnyen zavarba jőve és kétségbe esve, mivel éreztem, hogy lángolni kezd az arcom.
– Akkor járunk végre Ágica? Mi a válaszod baby?- kérdezte idegesítően közel hajolva hozzám a fekete hajú, vékony fiú, annak ellenére, hogy már tucatszor kikosaraztam. Nem rossz pasi lesz majd Laciból pár év múlva – de egyelőre túl nyálas és kisfiús-, egyáltalán nem vonzó a számomra. Nem mintha én olyan szép lennék az átlagos külsőmmel. Barna félhosszú haj, barna szem, szépnek mondott arc, hétköznapi magasság és súly.
– Keress egy kis tizennégy évest, és próbálkozz nála! – utasítottam el gorombán, mivel tudtam már, a szép szó lepereg róla.
– Sipirc a helyemről –szólt Lacira Nóra, aki visszajött a pisilésből. Így szerencsére nem zaklatott tovább az a kis kullancs.
A sátrakban hármasával laktunk, estére fáradtan bújtunk a lányokkal a hálózsákba. Vihogtunk és kitárgyaltuk az összes fiút, az ellenséges lány klikkel – a Szilviékkel – együtt. A végén az osztályfőnökünk, Zoltán is sorra került.
– Biztos az Évikére bukik – bólogatott Andi. A csaj egész nap ott lóg a nyakában!
– Évi valóban csinos, de olyan sznob és beképzelt, hogy nekem biztosan nem kellene, ha férfi lennék! –válaszoltam, és elkeseredetten gondoltam arra, hogy Zoltán talán összejön a dekoratív kinézetű tanárnővel.
A lányok mind bealudtak, amikor én még mindig forgolódtam a szokatlan helyen. Pisilnem kellett ezért kényszeredetten felkeltem, de felöltözni már lusta voltam. Magam köré tekertem gyorsan egy törölközőt és elindultam a camping WC-je felé.
Annak ellenére, hogy hivatalosan már rég takarodót fújtak, kint az éjszakában nagy élet zajlott. A fiúk fele legalább fent volt még, és az osztály ribanca Szilvi, pedig két srác társaságában vonult a közeli bokrok felé. Persze az egyik a Laci volt! Dühösen fújtattam, hogy lám csak ennyit számítok neki, és ahelyett, hogy visszamentem volna a sátorba, inkább kíváncsian utánuk lopództam.
Nem vagyok leskelődős típus, de tényleg kíváncsi lettem, Szilvi odaadja –e magát mindkét fiúnak. Részemről szűz voltam még sajnos. A barátnőim már tavaly nyáron átestek a tűzkeresztségen, de én még nem jöttem össze olyan fiúval, aki igazán tetszett volna. Aki nekem bejött annak én nem kellettem, akik felém közeledtek nekem nem voltak eléggé szimpatikusak.
Találtam jól álcázott helyet, igaz a bokor, aminek a szélére húzódtam csipkedve csiklandozott, de jól láttam és hallottam mindent.
Szilvi lehúzta a rövid naciját a tangájával együtt, a hold rá világított a kicsi, gömbölyű fenekére, a keskeny derekára. A spagetti pántos, vékony csíkos felsője alól rengve szabadultak ki a nagy, csepp alakú cicijei.
Letérdelt a fűre, míg a fiúk csak halkan, gúvvadó szemekkel -hú de szép vagy, de jól nézel ki-, biztatták, és adták Szilvi tudtára a tetszésüket.
– Gyertek, úgy elintézlek titeket, hogy három év múlva sem fogjátok elfelejteni-, nézett fel a két osztálytársamra a lány.
– Laci te feküdj alám és élvezkedj, Tomi neked pedig szívesen megnézném a farkadat közelebbről is! – Nem kellett több a két srácnak, a Laci-aki azt hazudta engem szeret-, odaügyeskedte magát Szilvi alá és addig mocorgott, míg a punci a szája közelébe nem került. Tomi, Szilvi elé lépett, csak lejjebb tolta vagányul a sortját, majd a lány arca elé nyomta az addigra már szépen megduzzadt péniszét.
Nem tudom valahogy elkapott az izgalom attól, amit látok, rémültem tapasztaltam, hogy a bugyim egészen nedves lett, a mellbimbóim mereven állnak, a szívem szaporábban ver. Mit ver, kalapál!
Örültem a teliholdnak, mert mindent jól látható ezüstös fénybe vont, így aránylag jól megfigyelhettem az apróbb részleteket is. Egy pillanatra azt képzeltem titokzatos koboldok rosszalkodnak tőlem alig háromméternyire, én pedig egy szál tangában hasonlóan misztikus lény vagyok, egy leselkedő, kéjre éhes angyal. A puha, nagyméretű, pink törölköző, amivel betakartam magam, rég a földre hullott, élveztem a hűvös éjszaka simogató, erdőillatú levegőjét a bőrömön.
Nyögések, cuppogás, sóhaj hangjai töltötték be a nyári éjszakát, a számat harapdálva fojtottam magamba a saját kéjem hangjait, amikor a kezem a mellbimbóim csipkedése után a bugyimba csúszott. Az ujjaim ritmikusan mozogtak a nedves puha vonal mentén, semmire nem vágytam jobban, mint Szilvi helyében lenni.Forró bőr simulását akartam érezni a sajátomon, férfias izmok és finom csók után vágytam. Nagyon akartam akkor valakit, aki tetszik, a karjaim közé!
Nagyon elmerültem a dolgokban ezért nem vehettem észre, hogy valaki engem is figyel.
– Gyönyörű vagy! Csatlakozhatok?- kérdezte halkan, alig egy lépésnyire tőlem egy mély hangú, nagyon is férfias alak! Azt hittem a föld alá süllyedek zavart szégyenemben, vagy elfutok a világ végére. Zoli az osztályfőnökünk volt, aki leselkedés közben meglesett engem!
Kiabálni akartam és láthatatlanná válni, persze annyira megrökönyödtem, hogy egy szót sem bírtam kinyögni. Csak álltam szoborrá meredten, vöröslő arccal.
– Folytathatnád, amit csináltál, isteni jó volt nézni- jelentette ki egyenesen a szemembe bámulva, ami miatt a lehajtottam a fejem és reszketni kezdtem, akár a nyárfalevél.
Zoltán letérdelt, majd megragadva a kezemet lehúzott a buja fűre maga mellé, ott térdeltünk egymással szemben és kizárólag egymásra figyelve, akár a szerelmesek. Éreztem, hogy különleges dolog előtt állok, a gyomromba ezernyi, repkedő pillangó költözött be. Szétnyílt szájjal meredtem a férfira, az ujjai enyhén remegtek, amikor az arcomhoz ért.
– Sosem láttam nálad szebbet –suttogta, és noha tudtam, hogy mire megy ki a játék mégis jól esett hallanom. Tétován simogatott, majd a mutató ujja, a szám vonalát járta körül. Csak egészen pici hiányzott hozzá, hogy ragadozóként bele ne harapjak mohón. A tanárom ujja ezután az államra kúszott, majd kis körözés után a nyakam hajlatának ívén járt. Eszméletlenül jól esett. Fokozatosan csúszott lefelé, alig vártam, hogy a melleimhez érjen. Közben belebámult a szemembe, amikor pedig a körme aprókat karmolt a duzzadt, átlagosnál nagyobb mellbimbómon, szuszogva haraptam bele a számba.
Az arcvizének az illata kimondhatatlanul vonzott, hívogatva arra késztetett, hogy egészen közelről érezhessem. Ezért közel hajoltam a férfihoz, az orrom csiklandozta a cserzett, enyhén borostás bőrt, a szánk akaratlanul is hamar egymásra talált, puhán omlón tapadt egymáshoz az ajkunk. Emlékszem az első finom kóstolgató mozdulatokba belerázkódott mindkettőnk teste. Aztán bevadultunk, egymás izmait gyűrtük, míg a nyelvünk vadul össze csapott, ezernyi, láthatatlan szikrát szórva.
Lávafolyó tört ki a lábam között, sosem érzett fájdalmasan mohó vágy kerített a hatalmába. Ekkor kezdtem el nyüszítő hangokat kiadni, a csók ízét mennyeinek találtam. Ahogy a férfi a nyakam mögé tette a nagy tenyerét, ahogy birtoklóan felmordult, ősi ösztönöket mozgatott meg bennem. Mintha fényévnyi távolságokról érkezett volna a csábító varázserő, ami a nőiességemet erősítette. Pedig igen csak tapasztalatlan voltam, valójában sosem fogtam péniszt a kezembe előtte. Látni is csak ritkán láttam, azt is véletlenül, például amikor rányitottam zuhanyozás közben a bátyámra.
Vadmacska vált belőlem. Magam sem hittem el, hogy én vagyok az, aki úgy ér Zoltánhoz, hogy minden mozdulata éhes nyögéseket csal ki belőle. Élveztem a hatalmamat, megkínoztam rendesen a férfit, egyedül a lába közé nem nyúltam, ügyeltem rá, hogy az a rész érintetlen maradjon. Nekem is kín volt, legszívesebben a nadrágja alá nyúltam volna mohón, de várattam magunkat, tudtam annál nagyobb lesz majd az extázis, ha majd megteszem.
– Ne játssz velem Ági! Érints meg ott is!- szólított fel Zoltán, miközben a keze a tangám alá csúszott. Felnyögtem éhesen és hálásan, miközben a lábamat jobban szétnyitottam a kutakodó érintésnek…
Zoli nadrágjának gumis része alá nyúlva, nem találtam elég szabadnak a kezem, ezért a tanárom villámgyorsan megszabadult az akadályt képező nadrágtól és alsótól. Mennyire tetszett, amit láttam! Nagyon szép példány volt az osztályfőnököm pénisze, nem olyan, mint a két fiúé kicsit odébb, hanem vastagabb, nagyobb, férfiasabb. Igazi érett farokra meredtek a szemeim! Nagyon izgató látvány volt a súlyos heréivel együtt. A sötétbarna szőr sűrűn és puhán ölelte körbe az első férfiasságot, amit életemben érintettem.
Tétován, de örömmel fogtam a kezembe. Jó érzés volt tartogatni, fogni a bársonyos bőrrel fedett keménységet. Gondoltam én se vagyok rosszabb a Szilvinél én is meg tudom azt csinálni amit ő. A számba vettem egy kicsit a farok tetejét, és nyalogatva ízlelgettem. Zoli halkan utasított, hogy tartsam a szám, hogy mozgassam a kezem. Úgy csináltam mindent, ahogy az osztályfőnököm mondta. Jó érzés volt, tetszett, már nem kislánynak éreztem magam. Az íz, ami a számba áramlott érdekesen izgató volt, a tenyerem puha belseje érezte a pénisz lüktetését. Közben a másik kezem a feszes fenekét markolászta, fel-le, járt jártam a formás félgömbökön, amikor pedig az anus és a here közötti részt simogattam, a tanárom egészem belerázkódott a boldogságba.
A hajamat simogatta, és – ügyes kislány-, szavakat mormolta, míg én bólogattam a rúdján a fejemmel. Zoli keze pontosan ott simogatta a nedves puncimat ahol kell, majdnem felsikoltottam, amikor végre elélveztem. A csiklóm duzzadtan lüktetett, a bensőmben összehúzódtak az izmok. Közben leálltam a szopással is, túl jó volt az orgazmus ahhoz, hogy másra is tudjak figyelni. A fejemet a férfi csípőjéhez szorítottam, a kezemmel belekapaszkodtam a combjába. Így pihegtem egy kicsit, élveztem a mámoros ködben való lebegést.
– Jól van, most tovább lépünk. Akarod a kemény farkamat magadban érezni?- kérdezte tőlem kis idő múlva a tanárom kiábrándítóan, amikor lerogyott mellém, és elkezdte a fenekemet simogatni. A felsőtestét nekem döntötte, megcsókolt finoman, az ajkaimat rágcsálta, majd a nyakamnak ívét nyalintotta. A mellbimbóim hálásan nyomultak a szájába, amikor szívogatva kényeztette őket. Én sem voltam tétlen, a kezem Zoli minden izmát bejárta a felsőtestén, jó érzés volt a széles, szőrös mellkast simogatni, a vastag bicepszet, az alkart.
Egészen beleszédültem a történtekbe, a józanság teljesen elhagyott. Úgy éreztem én vagyok a legszexibb nő a földön. Hiába juttatott el Zoltán az orgazmus magaslatára, még többet kívántam, éhes telhetetlenség vett birtokba újra. Az osztályfőnököm úgy simogatott, úgy puszilgatott, és olyan édesen zihált, hogy nem gondolhattam másra, mint arra, mennyire az övé akarok lenni.
Nagyon vágytam rá, de mivel kerek-perec megkérdezte akarom-e farkát, haragudtam rá picit. Nem volt egy romantikus húzás tőle, szajhának éreztem magam miatta.
– Nem akarok tovább menni, vén kujon! – válaszoltam ezért dühöt színlelve, ellentmondva minden mozdulatomnak. Sőt, hirtelen felálltam, lenyúltam a törölközőmért, és el akartam indulni a tábor felé.
– Hé, maradj! – különben se vagyok vén, csak harminchárom múltam. – suttogta Zoli ekkor elkapva a csuklómat. – Tudom, hogy akarsz velem dugni. Minden porcikád kíván! Ne félj, nem mondom el senkinek, hogyha ez a gond.
Nem tudtam otthagyni, nagyon kíváncsi voltam milyen érzés lehet egy ilyen hódítóan vonzó férfi hímtagját magamban érezni. Visszarogytam mellé és vad csókolózásba kezdtünk, engedtem, hogy az erős ujja egy kis körözés után belém csusszanjon. Majdnem felsikoltottam a fájdalomtól, amikor egy hirtelen mozdulattal beljebb nyomult, mint akartam, áttörve a szűzhártyámat. Eléggé fájt, de valahogy ennek ellenére finom is volt egyben, amikor elkezdte mozgatni bennem a mutató ujját.
A fejemet ekkor Zoli erős vállára hajtottam, és csak élveztem a csodálatos érzést, amikor pedig már két újjal volt bennem, a feszítően édes kíntól sírni tudtam volna.
A férfi nemsokára hanyatt döntött a füvön, betakarva önmagával mindenhol, és egy mély csók közben éreztem, hogy a farka a helyét keresi a lábam között. A bejáratot ostromolta kicsi, határozott, hintázó mozdulatokkal, amelyek kétséget sem hagytak bennem arról, hogy ki fogja nyitni azt a kaput, amelyet még soha senki azelőtt.
Csupán a hímvessző feje ért még a nyílásba, de nagyon fájt már az is!
Folyamatosan úgy éreztem nem fog belém férni a férfiasság, képtelenség, hogy befogadjam. A félelemtől egészen görcsbe rándult a testem, főleg a combjaim. Zoltán vállára tettem a kezem és elkezdtem lökni lefelé magamról.
– Fáj, ez nagyon fáj! Hagyjuk abba, nem akarom!– kértem kétségbeesetten.
– Te akarsz lenni az egyetlen szűzlány az osztályban? Szűz kurva vagy, csak játszottál velem eddig? – kérdezte az arcomat simítva Zoli. Ez jó taktika volt, mert eszembe jutott, hogy én már elélveztem egyszer, míg ő még mindig álló pénisszel fekszik rajtam, azon kívül pedig biztos másoknak is fájdalmas volt az első kefélés. Ezért a kezemmel inkább Zoli hátát kezdtem simogatni, és összeszorított foggal és grimaszba rándult arccal tűrtem, hogy belem csússzon.
Iszonyúan fájt, úgy éreztem soha nem volt annál rosszabb semmi, mint amikor a vastag, élettel teli hímvessző kitöltött. Tehetetlenül és mártírként feküdtem az élvezettől ziháló férfi alatt, aki óvatosan, lassan mozgott előre-hátra, mégis minden mozdulatával a késpenge éléhez hasonlóan fájdalmat vágott belém. Ömlöttek a könnyeim, Zoli pedig nem törődve velem, egyre gyorsabban mozgott. Amire már éppen, hogy valamelyest elkezdtem kicsit élvezni én is a dolgot, a férfi teste ívbe feszült, a csípőmet megragadva, hosszan magára húzott, majd nagy hirtelen kirántotta magát belőlem, és a hasamra élvezett három bőséges lökettel.
Nagyon rossz volt, amikor lerogyott fölém. Még mindig sírtam, kihasználva és üresnek éreztem magam. Olyan hangulatom volt, mint amikor Újév napján a szilveszteri szemét között gyalogol az ember. Kihunyt szikrák, ellobbant fények, kiürült kristálypoharak, sarokba hajított pezsgős üvegek, szemétbe taposott szerpentin.
Dac telepedett a szívemre, már nem voltam csábító istennő, csak egy zavarodott tinédzser lány, aki volt olyan naiv, hogy a tetszeni akarástól vezérelve hagyja, hogy egy tapasztalt férfi elcsábítsa.
– Ne sírj, minden kezdet nehéz!- próbált csillapítani a tanárom. Nehéznek éreztem a testét, mázsás tehernek. Nyomta a szívemet, majd beleszakadtam. Fel akartam ugrani és elfutni, de Zoli nem engedett még. Megcsókolt és nyugtatóan simogatott.
– Legközelebb jobb lesz, ne félj! Ígérem!- jelentette ki, miközben rendbe szedte magát és felhúzott maga mellé. Ekkor vettem észre, hogy Szilviék már nincsenek a tisztáson.
Ahogy közeledtünk a sátortábor felé, egyre inkább felgyorsítottam a lépteimet, minél előbb egyedül akartam lenni, menekültem a férfi elöl, hogy sajnálhassam magam.
Amikor visszaértem a sátorba, szerencsére a barátnőim édesdeden aludták az igazak álmát.
Forgolódtam egy ideig, majd mégis csak valahogy kimásztam a vackomból, és elindultam letusolni. A belső szennyet akartam igazán lemosni magamról, mintha a történtek így semmisé válhatnának. Égett a lábam közötti rész, emlékeztetve az ártatlanságom elvesztésére. Akartam sírni, ordítani, hogy ó, már nem vagyok szűz, de nem tudtam. Egyszerűen nem ment, a belsőmben rekedtek a könnyek a fájdalommal együtt.
Az alig tizenhét éves bölcsességemmel is biztosan éreztem, hogy örökre lezárult egy fontos és szép korszak az életemben, amit már visszahozni nem lehet soha. Hisztériásan felnevettem, amikor rájöttem, hogy a végre elvesztett szüzességemmel nem lettem semmivel sem felnőttebb!