Az Úrnő szeretője

Ismét szombat van. A tervezett indulás előtt egy órával bevetem magam a fürdőszobába. Hajat mosok, leborotválom puncimon a szőrzetem, zuhanyozok. Amíg szárad a hajam, elnyúlva zenét hallgatok. Erővel kell magam távol tartani Gary Moore-tól. Túl szép, túl érzelmes, elgyengítene, és most nem erre van szükségem. Az egy héttel korábbi nap hangulatát nem akarom felidézni. Gyorsan öltözöm, semmivel sem fordítok rá több figyelmet, mint máskor, egyetlen dolgot kivéve: azt a bugyit veszem fel, amit később is viselni akarok. Megérkezünk a benzinkúthoz, amelynek háta mögött a panzió vár bennünket. A shopban eszünk egy szendvicset, majd kávéval és ásványvízzel felszerelkezve megyünk a szobánkba. Az alsó szinten telepszünk le, a lépcső előtt lévő asztalnál. A kávé és cigi után, ahogy elképzelted, mosolyogva, csendesen szólok:
– Kérem az ajándékomat.
A zsebedből veszed elő a fekete combfixet. A táskámba dobom.
– Vetkőzz… Ugye tudod, hogy mostantól csak azt teheted, amit mondok?
– Igen, Úrnőm, úgy lesz – válaszolsz.
Közben kiveszem a táskámból a vesszőt, és azzal „piszkálva” irányítgatlak, hogy merre fordulj. Élvezem a zavarodat. Végül megállítalak velem szemben. Intek, hogy állj közvetlenül elém. Újra a táskámba nyúlok, vékony zsinórt veszek elő.
– Húzd hátra a bőrt! – mondom.
A makk pereme alá igazítom a zsinórt, a hasad felé eső oldalon keresztezem, majd a derekad köré tekerve úgy kötöm meg, hogy teljesen a hasadhoz húzza a lassacskán már merevedő farkadat. A lépcsőkorlát aljához állítalak, a fürdőszoba felé fordulva. Rád rakom a nyakörvet és a pórázzal a korláthoz kötözlek.
Felkapom a táskám, és elindulok a lépcsőn felfelé. De a második fokon megtorpanok. Fölényes mozdulattal nyúlok az állad alá és szinte magam felé rántom az arcodat. Tudod, hogy nem nézhetsz rám, és zavarban is vagy, hát gyorsan becsukod a szemed. Nézlek pár másodpercig, majd megteszem azt, amihez már két hete is kedvem lett volna, és amit már nem bírok tovább halogatni: megcsókollak.
Hmm, nagyon finom, pár pillanat után határozottan váltok igazi, szinte erőszakos csókra, de mielőtt bele feledkeznénk, abbahagyom, és felszaladok az emeletre.
Minden úgy van, ahogy számítottam: két heverő, köztük éjjeliszekrény. A jobb oldali heverőre sorban egymás mellé kikészítek mindent, amire később szükségem lesz, majd visszamegyek a földszintre. Rád ügyet sem vetve megyek egyenesen a fürdőszobába. Az ajtót nem csukom be, csak behajtom, hogy semmit ne láss, de mindent hallj, kitámasztom belülről a táskámmal. Semmi szükségem az újabb zuhanyozásra, de remélem, okoz egy kis testi-lelki kínt, hogy találgathatsz, épp mit csinálok.
Fogat mosok, megfésülködöm és felöltözöm. Minden fekete rajtam: a kombiné, a visszavett, kicsit már nedves bugyi, a harisnya és a cipő. Csiga lassúsággal megyek ki. Eléd állok és végigsimítok rajtad, többször is. Leveszem a nyakörvet, kioldozom a zsinórt.
– Most te következel. Olyan alaposan mosakodj meg, ahogy még soha életedben! Az ajtót hagyd sarkig nyitva, nézni akarom, hogy megfelel-e, amit csinálsz!
Arra a pontra húzok egy széket, ahonnan jól belátok a fürdőszobába. Cigit veszek elő, kényelmesen, keresztbe tett lábakkal elhelyezkedem és rágyújtok. Figyelem, ahogy hajat mosol, majd kétszer is végigmosod magad. Alaposan leöblíted tested, elzárod a vizet és már nyúlnál is a törülközőért. De ekkor meghallod:
– nem, még nem vagy elég tiszta! Tedd le azt a törülközőt, és menj át a WC-be! Állj meg a kagyló előtt egy lépéssel, kis terpeszben, háttal, és hajolj le, fogd meg a bokádat!
Nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy kitaláljam, mi következik. A tűvel való közjáték, csak a megnyugtatásomra és a félelmem csökkentésére volt hivatott, de nem igazán érte el a célját. Úrnőm késedelem nélkül hozzálátott kezeim, és bokáim lekötözéséhez. Pár perc múlva szinte mozdulni sem tudtam. Ő elégedetten mosolyogva ült mellém, kezében egy új tűvel.
Rémültem néztem, ahogy eltávolítja a kupakot, és nézi a testem, a helyet keresve.
– Csukd be a szemed, nem kell, hogy nézd! – szólalt meg lágy hangon, szinte anyáskodva, de irgalomról szó sem volt.
Amikor a testemhez ért, összerándultam és nagyon pici fájdalmat éreztem az egyik mellem alatt. A szemem nem mertem becsukni, pedig bíztam benne, de bármennyire is féltem, látni akartam az arcát.
– Ugye, szinte nem is éreztél semmit? – mondta, miközben újabb tűt készítette elő, és a köldököm körül simogatta testem.
– Nem, Úrnőm! – rebegtem, és a testem szinte pattanásig feszült.
Megtalálta a következő tű helyét, és szép lassan belém szúrta. Ez már kicsit jobban fájt, mint az első, és egyre ijedtebb lettem, hiszen céltudatosan haladt terve véghez vitelében.
Mozdulni sem mertem, könyörgésnek pedig nem volt értelme.
A következő tű már az ágyékomba hatolt, és egy cseppet sem fájt. Kiszolgáltatottan és szorongva néztem minden mozdulatát, és arcának rezdüléseit. Láttam, milyen nagy gonddal keresi a helyet, és mikor megtalálja, mennyire figyeli a reakciómat, miközben belém nyomja a kínzóeszközt. Azt is láttam, hogy élvezi, amit csinál.
Leírhatatlan érzés volt, ahogy ott voltam egy WC-ben kikötözve. Védtelenül, egy szadista asszony vágyainak kiszolgáltatva. Féltem, és ugyanakkor boldog voltam, hogy megismerhetem ezt az érzést. Egy Domina játékszere voltam, aki úgy bánik velem, mint szolgával, és mint szeretővel.
Az egyik tűnél éles fájdalmat éreztem, egészen a nemi szervem tövében, nem bírtam ki felszisszenés, vagy talán kiáltás nélkül. Úrnőm azonnal megsimogatott.
– Ez valószínűleg izmot talált, nem láttam pontosan a szőrtől – mondta mosolyogva, mikor látta, hogy múlik a fájdalmam.
Még vagy háromszor nyögtem fel. Feszült ívben a testem, Úrnőm tűket szúrt még herezacskómba és péniszem bőrébe is. Mindenhová, úgy, ahogy tervezte.
Elégetten nézett rám és szájon csókolt. Nagyon megnyugtató volt és ezt sem síette el. A csókolózás után ismét végignézett rajtam, és megpiszkálta egyik-másik tű végét.
– Akarod látni? – kérdezte.
Amennyire tudtam, megemeltem a fejem és láttam a testemből kiálló tűk végét.
– Most egy kicsit fájni fog! Szorítsd össze a fogad! – mondta felkészítve a fájdalomra, amit a tűk kiszedésével fog okozni.
Valóban úgy volt, ahogy mondta, de elviselhető fájdalommal járt. Sorban kiszedte a testemből a tűket, pontos leltárt készítve a tűkről és kupakokról, hogy egy se maradhasson bennem.
– Na ugye, nem is volt olyan borzalmas?
Megkönnyebbülve álltam kikötve, és bár a testem még remegett, éreztem, hogy a feszültség szünőben van.
Úrnőm folytatta a tortúrát
– Csukd be a szemed, és ne merd kinyitni! – hangzott a határozott parancs.
Valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Éreztem, hogy előszőr a kezével majd a szájával veszi kezelésbe lankadt farkam, aztán egyre erősödő szorítást éreztem. Fogalmam sem volt, mit csinál, de nem volt kellemetlen, a szemem pedig nem mertem kinyitni. Néhány perces bíbelődés után azt éreztem, hogy áll a farkam. Ő eloldozott és meredt péniszemnél fogva maga után húzott az ágyig. Szemem bekötötte és az ágyra lökött. Megparancsolta szelíden, forduljak a hátamra. Engedelmeskedtem. Éreztem, amint ráül testemre lovagló pózban. Éreztem, hogy a testében vagyok, de a farkamat egyre jobban szorította valami.
– Kinyithatod a szemed! – mondta lovaglás közben. Láttam magamon testét, és próbáltam fejemmel elérni melleit, hogy csókolhassam, szophassam őket. Persze úgy játszott velem, mint macska az egérrel, de nem volt ellenemre.
Mikor megelégelte a lovaglást, leszállt rólam, és megmutatta, mi a furcsaság. A farkam köré finom kötelet tekert, és óvszert húzott rá. Ugyancsak meglepődtem, Ő pedig elégedett volt.
– Még soha sem csináltam ilyet, de rég ki akartam próbálni.
Egészen jól sikerült – mondta a művében gyönyörködve, aztán kicsomagolta a nemiszervem.
Meglehetősen fáradt voltam már, de a tortúrának még nem volt vége.
Úrnőm arcán huncut mosoly jelent meg, és végigsimította a testem, majd fölém hajolt.
– És most megeszlek! – mondta nevetve.
Azonnal tudtam, mi következik, és rémülten próbáltam szabadulni alóla.
– Nee! Kérlek, irgalmazz! – könyörögtem kétségbe esetten.
Persze hiába. Ismét elszabadult a pokol. Úrnőm harapott, markolt, ott, ahol a legérzékenyebb volt a testem, a hasam és környékén. Üvöltve dobáltam a testem, sokszor azt hittem bele halok a csiklandozásba, finom, olykor vad harapásokba, de szerencsére, hagyott egy kis szünetet is. Igaz, éppen csak annyit, hogy kifújhassam magam, aztán újra nekem esett.
Hosszú percekig tartott a tortúra, amit hol nevetve, hol szinte sírva, és könyörögve viseltem. Addig gyötört, míg teljesen ki nem fulladtam, azután mellém simult és kibontotta a csuklóimat fogva tartó kötelékeimet.
Hosszú perceken át pihegtem, míg le tudtam csillapodni. És úgy simultam kínzómhoz, mint gyermek az anyjához. Háromnegyed öt volt, alig akartuk elhinni. A játékot valamivel tizenkettő előtt kezdtük el.