Bár soha ne jönne el a reggel

Talán egy éve találkozhattam Karesszal, akibe első pillantásra beleszerettem. Mindent elkövettem, hogy felfigyeljen rám, és idővel észrevettem, hogy én sem vagyok közömbös számára. Telt-múlt az idő. Találkozgattunk, beszélgettünk. Mindig nagyon kedves volt, de ennél több nem történt. Már kezdtem úgy érezni, hogy ez minden, mígnem egy nap csörgött a telefonom. Felvettem, és ő volt a vonal túlsó végén. Randira hívott, de ez most más volt, mint a többi. Volt valami a hangjában, amivel eddig nem találkoztam, és ez engem is egészen felizgatott. Vártam, hogy a napnak vége legyen, és vele lehessek. Kora este volt, de a nyári nap meg mindig fényesen ragyogott, amikor megérkezett. Útközben a nyaraló fele kellemesen elbeszélgettünk csupa jelentéktelen dologról. Közben Karesz egyik keze a térdemen pihent, és néha finoman megsimogatta. Próbáltam a zavaromat leplezni, nem sok sikerrel.
A nyaraló rendkívül romantikus képet nyújtott. Szebbet nem is lehetett volna elképzelni. Egy percig csak néztem, mintha egy festmény lenne. A piciny házikó fákkal, bokrokkal volt körülölelve. Béke és nyugalom honolt ezen a helyen. Messze a város zajától, egy csodálatos helyen voltunk mi ketten. Csak ő és én.
– “Éhes vagy?” – kérdezte mosolyogva miközben haladtunk az ajtó felé.
– “Igen” – válaszoltam röviden.
– “Nagyszerű, mert főztem neked valamit. Remélem, hogy ízleni fog.”
– “Biztos lehetsz benne” – mosolyogtam. “Farkas éhes vagyok.” Egymásra néztünk, és összenevettünk, amikor beléptünk a ház ajtaján. A nyaraló belülről legalább olyan szép volt, mint kívülről. Ilyen romantikus helyen meg sohasem jártam azelőtt. Az asztal már meg volt terítve. Karesz rögtön hellyel is kínált, és nekiláttunk az általa készült étel elfogyasztásának, ami nagyon ízletes volt. Meg is dicsértem, hogy milyen jól tud főzni, mire ő csak szerényen elmosolyodott.
– “Ha ezzel végzünk, azt hiszem jobb lesz, ha felmegyünk az emeletre. Ott sokkal kellemesebb.” – mondta.
Én csak helyeslően bólogattam, mert éppen egy falattal birkóztam, és ő csak mosolygott, és azt mondogatta, hogy mindent meg kell ennem, addig nem szabadulhatok az asztaltól. Az emeletre fából készült csigalépcső vezetett fel, amin elég bizonytalanul haladtam felfele. Karesz megnyugtatott, hogy ne féljek, ha véletlenül leesnék, ő majd elkap. Néhány bútor, egy kanapé, és egy franciaágy töltötte be a fenti szintet, amiről egy erkély nyílt. Ő meg a konyhában volt, és italokat készített elő, amíg én felfedeztem az épületnek ezt a részét. Kiléptem az erkélyre, és nagyokat lélegeztem a friss levegőből. Boldog voltam, és nyugodt. A csillagos eget kémleltem, amikor egy puha érintést éreztem a derekamon.
– “Örülök, hogy itt vagy” – mondta lágy hangon.
– “Én is. Csodálatos ez a hely, és te is nagyon kedves vagy hozzám.”
Szavak nélkül álltunk így az erkélyen a csillagos ég alatt. Kavarogtak bennem az érzések. Végül ő törte meg a csendet.
– “Gyere, menjünk be, kicsit lehűlt a levegő, nem akarom, hogy megfázz.” – Nem ellenkeztem. Kézenfogva mentünk be a szobába, és leültünk a kanapéra, beszélgettünk, néha összetalálkozott a tekintetünk, de mindketten túl zavarban voltunk ahhoz, hogy hosszan egymás szemébe nézzünk. Beszéltünk mindenről ami eszünkbe jutott, és amikor már a sok beszédből elég lett, kértem, hogy hallgassunk zenét. Felállt, és egy kazettát helyezett a magnóba, majd visszajött hozzám, de nem mellém ült le, hanem a földre.
– Mit csinálsz?” – kérdeztem meglepődve.
– “Gyere, feküdj az ölembe.” – mosolygott rám, mint mindig, és én ismét engedelmeskedtem neki.
Lefeküdtem, és ő finoman elkezdte simogatni az arcomat. Annyira kellemes volt…..nyugtató…..izgató. A szívem egyre hevesebben vert, azt kívántam bárcsak megcsókolna. Meg soha nem csókolt meg, és én erre vágytam amióta csak megismertem. Behunyt szemmel élveztem az érintését. Kezei lassan elhagytak az arcomat, és a nyakamat kezdték el cirógatni, majd végigsiklottak a mellemen, a hasamon, a lábamon, és aztán vissza. Halkan sóhajtoztam. Éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek, amikor a kezeivel végigsimogatta őket, és ezt minden bizonnyal ő is észrevehette a vékony blúzon át. Nem tudom meddig dédelgethetett így, de egy idő után már nem bírtam tovább. Kinyitottam az addig lehuny szememet, és ránéztem.
Felemelkedtem annyira, hogy elérjem az ajkait és megcsókoltam. Ő finoman viszonozta, majd kézen fogott és szavak nélkül odavezetett az ágyhoz. Lefektetett rá, ahol tovább csókolóztunk.
– “Kívánlak……..örülten kívánlak” – súgta remegő hangon miközben a fülcimpámat harapdálta finoman. Én nem szóltam, de egyre vadabbul kezdtem el csókolni, és lefejtettem róla a ruháját. Fölém hajolt, és csak néztünk egymás szemébe. Én kezeimmel a mellkasát simogattam, majd felemelkedtem, és elkezdtem nyalogatni a mellbimbóját. Halk sóhajai nyugtázták, hogy jólesik neki a nyelvem érintése, de nem sokáig kényeztethettem így. A kezei a blúzom alá csúsztak, majd egy röpke mozdulattal megszabadították tőle. Aztán a nadrágom következett. Már csak a melltartó és a bugyi takarta a testemet, de alig vártam, hogy az is a földre kerüljön. Nem kellett sokáig várnom. Néhány perccel később mar teljesen meztelenül feküdtem az ágyon, és Karesz éhes szemeit legeltette rajtam, miközben a hasamon ült. Két kezével megfogta a melleimet és csak simogatta, markolgatta.
– “Istenem, de gyönyörűek… látom alig várják, hogy a számba vegyem őket. Nézd milyen hegyesen állnak a bimbócskáid.” – mosolygott.
A tekintetem a mellemre irányítottam, de mire odaért Karesz már éhesen nyalogatta a bimbóimat. Közben nem hagyta abba a simogatásukat sem. Lágyan ringtag, ahogy megszívta, majd elengedte őket, és én nagyon élveztem minden egyes érintést. Hagytam, hogy csináljon velem azt, amit csak akar. A testem minden porcikája kívánta, hogy az öve legyek. Remegtem egész testemben, és halk szavakkal, sikolyokkal adtam a tudtára mennyire élvezem amit csinál. A fejét és a hátát simogattam, majd mikor betelt a melleim nyújtotta gyönyörrel felkúszott az ajkaimhoz, és ismét csókolóztunk. Mellém feküdt, és egyik kezével az arcom simogatta, a másikkal pedig elindult felfedezni a testemnek eddig számára nem ismert zugait. Kívántam, hogy mindenhol megérintsen, és hogy én is őt. Ziláltan feküdtem mellette, úgy éreztem mozdulni sem tudok, csak azt akartam, hogy kényeztessen, minden érintéssel, és csókkal egyre hevesebben vert a szívem, és a testem szinte izzott a forróságtól.
Akaratlanul is szétnyíltak a lábaim, és ő az ujjával megérintette a nedves puncimat.
– “Látni akarom” – mondta és szinte egy pillanat alatt a lábaimnál termett. Ott térdepelt előttem a férfiasságát simogatva egyik kezével, és teljesen kiszolgáltatva éreztem magam, ami még inkább csak izgatott. “Kérlek, húzd szét a szirmaid. Látni akarom a puncidat… teljesen.” – a hangja annyira elhaló volt, szinte alig értettem a szavait. A kezem végigsiklott a testemen egészen a szirmaimig, és halk nyögéssel kísérve széthúztam őket. Izgató volt látni őt, ahogy betelik a testem nyújtotta látvánnyal. Lassú mozdulattal odahajolt, és hosszan végignyalta. Majd újra és újra. Minden egyes nyalás ami végigsiklott a csiklómon halk sikolyt hozott fel belőlem. Karesz tökéletesen tudta, hogy mivel tud az eszméletvesztésig felizgatni. Miközben nyalogatott egyik ujjával lassan belémhatolt.
Halk cuppanások szakították meg a sikongatásomat. Úgy éreztem nem bírom tovább……
– “Gyönyörű vagy kicsim, és borzasztóan finom a puncid.” – mondta lihegve, miközben felkúszott rám, megcsókolt, és a férfiasságát a melleim köze helyezte. Két oldalról összeszorítottam őket, és Karesz lassan elkezdett mozogni föl-le. Én közben próbáltam elérni az ajkaimmal, a nyelvemmel, és amikor sikerült felnyögött. Nyitott szemmel nézte, amint a farka föl-le csúszkál a melleim között, és ahogy a nyelvem megérinti. Látszott rajta, hogy nagyon izgatja, és hogy már ő sem bírja sokáig visszatartani magát.
– “Akarlak!” – mondta vadul, és hanyatt feküdt az ágyon. “Kérlek ülj rám… pont ide.” Fölé hajoltam, és finom mozdulattal magamba illesztettem a férfiasságát. Hangosan felsikoltottam a gyönyörűségtől. Erre vártam már hosszú idő óta, és most megtörtént. Először csak lassan mozogtam rajta. Élveztem, ahogy megfeszül bennem, és ahogy egyre mélyebbre csúszik, de tudtam, hogy nem sokáig bírom így. Két kezünk egymásba volt kulcsolódva, és én egészen fölé hajoltam. Miközben így mozogtam rajta, ő hol az egyik, hol a másik bimbómat szopogatta. Még mohóbb volt, mint azelőtt, néha szinte fájt, annyira szívta. Így élveztük egymás testét, és amikor elértük a gyönyört mindketten megfeszültünk és hangos sikoltások, lihegések törtek fel belőlünk. A testére rogytam, nem éreztem erőt a tagjaimban. Kielégülten feküdtünk egymás mellett, a karjai bölcsőként ringattak álomba, s azt kívántam, bár soha ne jönne el a reggel.