Cigány kurva

Striciknek nézték a magyar színészeket a svájci rendőrök. Ne intézzük el annyival, hogy cigány kurva! A Viktória című film a Zürichben legálisan dolgozó magyar prostituáltak életét mutatja be. A sztereotípiák ellen, ítélkezés nélkül és prevenciós jelleggel szeretnék a filmet minél szélesebb körben terjeszteni, hogy az érintett lányok tisztában legyenek azzal, mi vár rájuk – írja az Index.

Zürichben dolgozó magyar prostituáltakról szól a Viktoria – A Tale of Grace and Greed című játékfilm, melynek a napokban lesz a premierje egy német filmfesztiválon. Egy Viktória nevű budapesti roma lány úgy dönt, hogy a nyolckerben csordogáló életét svájci strichelésre cseréli. A jeleneteket Budapesten és Zürichben vette fel a svájci és magyar filmesekből álló stáb. Az egyik jelenetnél rendőrök igazoltatták őket.

Viktória (Farkas Franciska) fiatal budapesti cigány nő, aki a nyolcker egyik lepukkant bérházában él családjával. Pénzt egyebek mellett azzal próbál keresni, hogy frissességüket illetően gyanús zöldségeket árul több-kevesebb sikerrel. Egy napon, amikor a bérházban élő szomszéd nők megérkeznek Nyugatról rózsaszín bőröndjeikkel, rengeteg pénzzel és bizsuval, Viktória rádöbben, hogy a jelenlegi helyzetéből az egyetlen kiút, ha példájukat követve ő is prostituáltnak áll Zürichben. Egy kényelmetlen procedúra során a svájci tisztviselőtől zöld utat kap, és dolgozni kezd a város utcáin. A stricije (Nagy Zsolt) gyötri és kizsákmányolja, ő pedig undorát különböző szerekkel igyekszik elnyomni. Közben összebarátkozik egy másik lánnyal, Blondie-val (Stefanovics Angéla), és szép lassan elkezd magára találni.
A Viktoria – A Tale of Grace and Greed (kb. Mese a kegyelemről és kapzsiságról) című film rendezője a svájci Men Lareida, egyik forgatókönyvírója a rendező felesége, Maros Anna, aki két évtizede Svájcban él. Svájc és Zürich városa összesen 1,3 millió svájci frankkal támogatta a svájci-magyar stábbal forgatott filmet, amelyben magyar pénz nincs.
A film azt a jelenséget ábrázolja roppant valósághű módon, amit 2013 tavaszán egy cikksorozatot készítve mi is tapasztaltunk Zürichben: a Kelet-Magyarországról Svájcba áramló emberkereskedelem résztvevőinek mindennapjait. Felmérések szerint ugyanis Zürich belvárosában az utcákon álló prostituáltak nagy része magyar (legalábbis 2013 szeptemberéig ez volt a helyzet). A megkérdezettek többsége azt állította, hogy Nyíregyházáról vagy a Nyírségből származik, de sokan érkeztek Budapestről is. Svájcban a szexuális szolgáltatás nyújtása és igénybevétele legális – amennyiben a szexmunkásoknak megvannak a megfelelő papírjaik; a magyar prostituáltak engedélyekkel vagy feketén dolgoztak az utcán.
Farkas Franciska, Nagy Zsolt és Stefanovics Angéla – A jelenetben a két prostituált veszekszik és dulakodik a stricijével
Az viszont szinte mindenkire egyformán jellemző volt, hogy kitelepült magyar stricik zsákmányolják ki őket. A magyarok száma 2006-2007 körül ugrott meg jelentősen Zürich utcáin, 2013 őszétől viszont ismét csökkenni kezdett. Zürich város ugyanis ekkorra készítette el a belvárostól jóval távolabb eső, 9. kerületi Depotwegen az úgynevezett szexbokszokat, melyeket riasztógombbal, mosdókkal, könnyen riadóztatható ügyeletes rendőrökkel szereltek fel. A forgalom megcsappant, a nők más célpontok után néztek. Így a zürichi prostitúció éppen csak letűnt „hőskoráról” – de több más nyugat-európai városban továbbra is meglévő – jelenségről szól a játékfilm.
Amatőr és profi színészek vegyesen játszanak a filmben, többségük magyar. A főszereplő Farkas Franciska elmondta nekünk, hogy mindig vonzotta a színészet, eleinte a Harlekin gyermekszínházban játszott, majd kisebb kitérő után – amikor jelnyelvi tolmácsként dolgozott -, visszakanyarodott a színészethez. A Független Színháznál és a Karaván társulatnál főszerepeket alakított, most pedig a Pinceszínházban játszik Gergye Krisztián egyik darabjában – írja az Origó.