Csaj a megállóból 1

Abban a buszmegállóban állt a lány, melyben máskor több tucatnyian várakoznak, magányosan. Inkább vékony, hosszú lábú, ám a cicije nőies, és úgy tűnt a gyors leltár során, hogy a popsija sem egy marok, az is vonzó. Furcsa volt látni, megszoktam már a tömeget, amint naponta menetrendszerűen elhaladtam itt. Csakhogy pár perccel korábban szoktam erre járni! Tehát lekéste!– ismertem fel a helyzetet, már fékeztem is, és visszatolattam néhány métert.
Hálás tekintettel lépett mellém:
– Merre mész? – kérdezte, résnyire nyitva az ajtót.
– Bárhová!
– Akkor egy darabon elvinnél? Suliba megyek, nem várt meg a busz.
– Gyere csak, én is K-ra megyek! – Ebből a megállóból csakis abba az irányba szállították a dolgozni és tanulni vágyókat reggelente az álmos járművek.
Beült, hátizsákját a lábához tette, és bemutatkozott:
– Mariann.
Morogtam én is a nevemet, s ezzel úgy tűnt be is fejeződött a beszélgetés. Hallgattunk perceken keresztül. Én az éppen kezdődő híreket figyeltem a rádióban, ő pedig nem akart zavarni.
Néhány mondatra azért emlékszem, de nem tulajdonítottam jelentőséget ezeknek. Megszoktam a magányos utazást, naponta ingázva A és B pont között, ismerve minden kanyart és traffipax-lelő helyet, a reggeli oda utat arra használtam általában, hogy végiggondoljam aznapi teendőimet.
Most néha oldat pillantgattam – nézett ki az ablakon -, finom arcvonásokat láttam, kedves mosolyt. Hosszú combokat kopott farmerba rejtve.
Útba esett az iskolája, ami tulajdonképpen egy továbbképző intézet. A kapu előtt álltunk meg, megköszönés, elköszönés.
Azt gondoltam, ha egyáltalán vesztegettem egy másodpercet is erre, hogy ennyi volt. Még utána szóltam:
– Jó tanulást!
Hogyan kerekedett egy szimpla szívességből alig 1 hét leforgása alatt, menthetetlenül és letagadhatatlanul szexjárat? A következő napon kezdett kibontakozni. Ahogy kibújik a bábból a pillangó, hunyorog, körültekint a világban, kortyol a harmatcseppből, megrebbenti szárnyait, és tudtára adja mindazoknak, akiket illet: megérkezett. Valahogy így döbbentünk rá, egyik pillanatról a másikra, hogy jólesik ez a talán húszperces együttlét. Engedtük kedvére – vagy kedvünkre? – szárnyalni a pillangót.
Nem kellene ilyen korán indulnom, de kisebb a forgalom és könnyebb parkolóhelyet találni. Ettől a naptól kezdve még egy érv támasztotta alá a menetrendemet: Mariann.
A találkozásunkat követő reggelen megint ott állt és megint magányosan a buszmegállóban, már messziről észrevettem. Ismételten lekéste a buszt, ő úgy fogalmazott inkább: nem várta meg a járat. Mintha a sofőrök dolga lenne észrevenni, valaki hiányzik még a létszámból.
– Pontos voltál! – nevetett. Vékony, szigorú ajkai lennének, ha nem villantaná elő hófehér gyöngy-fogait.
– Egy randiról elkésni?…
– Jön ilyenkor a következő is, 10-15 percen belül, de az már nem jó nekem.
– De itt vagyok én, ne foglalkozz a buszokkal!
– Ha tudná anyukám, hogy stoppal megyek át!
– Olyan veszélyes vagyok?
– Ne már! Kedves vagy, nem nyomulsz…
– Ez most jó vagy rossz?
– Kis nyomulás nem baj, mert akkor érzi a nő, hogy tetszik, és kell a sikerélmény, de a nyomulásnak tudni kell a határát, Nem minden pasi érzi, mikortól tolakodás, s az már kellemetlen.
– Ezek szerint te egy illedelmes, kevéssé nyomulós pasit választottál? Ilyet tartasz.
– Mármint otthon? Nem. Kicsit sem nyomulós, úgy kell provokálni. – válaszolt minden szót külön mérlegelve.
– Hogy csinálod? Szexi bugyi, illegés-billegés? – kérdeztem. Kezdtünk jól belekeveredni.
– Valahogy úgy… Lehajolok előtte, hozzáérek, ha tudom, hogy jön, kedvenc csokiját odakészítem a párnámra, ebből is láthatja, hol a helye…
– Elmondjam, melyik a kedvenc csokim? A nagyon-fekete!
– Akkor te olyan élvhajhász vagy?
– Ki nem szereti az élvezeteket? – kérdeztem vissza.
– Igaz is. De csak akkor jó, ha mindketten élvezik.
– A csoki is élvezi? Remélem. Majd megkérdezem tőle.
– Biztos szereti, hogy te szereted. Adni is jó érzés. A simogatás… – Kis szünetet tartott, talán azt mérte fel, mennyire menjen bele a témába. – A simogatás is nagyon érzéki lehet, de simogatónak is jó lenni.
– A csokit nem simogatom. A csokievés még messze áll a szextől – terelgettem megfelelő irányba a beszélgetést, kíváncsian vártam, mit fog kihozni ebből a simogatásból.
– Persze. A simogatás még ismerkedés. Felfedezem a testedet…
– De jó!
– Mit mondtam? Ja… – nevetett. – Felfedezem a másik testét, és ez neki jó. Élvezem, hogy jó neki, és szándékosan élvezetet akarok okozni.
– Szavakkal is lehet simogatni, és lehet nagyon felhúzni a másikat!
– Jó játék: beszélgetni valami izgalmasról. – Látszott, ez is kedvére van, nemcsak a simogatás.
– Szexről? – vágtam közbe.
– Felkelteni szavakkal a vágyat… hm.
– Ártatlan játék, de biztos izgató! – Egyre jobban érdekelt, hová is jutunk.
– Nem próbáltad még? Mesélünk kölcsönösen valamit, akár igaz, akár nem.
– Tényleg! Én nagyon szeretem a kamaszkori sztorikat, olyan ártatlanok még, de nagyon is szexisek. Ki kezdi?
– Úgy illik, hogy először te mondd, nehogy zavarban legyek az elsőségtől! – jelölte ki a beszélgetés iránya után annak menetét is.
– Nekem óvodáskori az első… – kezdtem.
– Szinte gondoltam, mert nekem is! Mesélj…
– Ebéd utáni pihenő alatt a mellettem fekvő kiscsaj átnyúlt, és … ő mondta így: gyurmázott.
Ez ismétlődött több alkalommal.
– Érdeklődött… Én is kíváncsi voltam, mijük van a srácoknak, ők meg szívesen mutogatták, ha bekukucskálhattak a bugyimba. Volt, amikor csokit is kaptam!
– Holnap én is hozok csokit!
– Kukucskálni akarsz? Én is hozok neked – feketét, nagyon-feketét.
– Te is kukucskálsz?
– Vagy gyurmázok.
– Micsoda kéjutazás lesz!
– Elhozol holnap is? Majd szándékosan lekésem a buszt.
– Akciós ugyan, de azért ára van a fuvarnak.
– A csoki elég lesz, vagy még ki kell találnom valamit? Vegyek bérletet, amit te majd ellenőrzöl beszállásnál?
– Lyukasztom… – csillogtattam meg vállalkozó kedvem.
– Nincs már lyukasztás, az mááás, az nem buszozás, hanem szex.
Hosszú idők óta ez volt az első olyan reggel, amikor nem hallottam a rádióban a híreket. Nem is vettem észre, hogy a világban valahol vannak még hírek rajtunk kívül is. Hallottam viszont csicsergően érzéki hangtól izgató szavakat.
Csoda, hogy máris elkezdtem várni a következő reggelt?