Csaj a megállóból 2

Mariann két csokit vett elő a hátizsákból:
– Nem kérdezted, milyet szeretek, gondoltam segítek kicsit.
Index, kifordulás a buszöbölből.
– Egyet nekem, egyet magadnak? – Kicsit szégyelltem magam, de én nem vettem komolyan ezt a csokis dolgot.
– Azt hitted, megeszed a fekete csokidat én meg nézem? Hoztam magamnak is!
– Ez a kedvenced? Ilyet kaptál ovis korodban?
– Neem! De ez hatásosabb. Most látod, milyet kell adnod, ha bele szeretnél kukucskálni a bugyimba!
Visszatértünk a szextörténetekhez. Látszott az arcán, hogy ő is élvezi, már előre.
– Elég korán elkezdett érdekelni, mi is vagy a lányok bugyijában. Emlékszem, az egyik osztálytársunk szünetben a táblára rajzolta fel nekünk, tudatlanoknak, milyen is a punci. Papírból kivágott két alakot, meghajtotta őket hosszában, egymásra fektette úgy, hogy a hajtások ellenkező irányba mutattak, s apró ráfújásokkal szemléltette, milyen mozdulatokat végez a férfi a nő felett.
– Hogy? Elképzeltem… érdekes. Izgató volt?
– Bármi izgató volt! Minden gondolatunk ott forgott, ahol – idézem a táblára rajzolós osztálytársamat – másnak a farka. De ekkor már felsősök voltunk ám!
– Nézegettétek a csajokat?
– Csak úgy, messziről, olyan kamaszos sutasággal. Elméletben már nagyon értettük, de élőben nem nagyon tudtuk, hogy kellene hozzáfogni.
– Mi, csajok is így vagyunk ezzel abban a korban, izgat is, nem is, kíváncsiak is vagyunk, szégyelljük is, legjobb lenne valami kulcslyukon meglesni. Néztük is a srácokat, egymást lökdösve az öltöző-kulcslyukon keresztül! Persze, aztán egyikünk se vallotta volna be.
– Ez így is van jól, szerintem. Nem baj az, ha nem kezdődik el még abban a korban a szex.
– Hát nem.
– Tesi órán, mire felmásztam a kötél legtetejére, erőteljes erekcióm lett, nagyon kínos volt, azt hittem, mindenki észreveszi, s mindenki engem néz.
– A mozdulatoktól? – csodálkozott.
– Tudod, a külső lábéllel kell fogni a kötelet… ez válthatta ki. Elmúlt, mire leértem.
– Lehet benne valami, mert én meg a szekrényugrásnál érzetem. Emlékszel? Felugrasz páros lábbal, aztán támasztva, terpeszben le. Ez a terpesz váltott ki érdekes érzéseket mindig.
– Akkor nem a srácok hatása?
– Felsőben már külön volt nálunk a lány és a fiú tornaóra, de egymás után. Egyik csapat vetkőzött, a másik öltözött, kulcslyuk működött.
– Nálunk a két öltöző között volt a zuhanyozó, két bejárattal, úgy még érdekesebb volt a leselkedés. Nem is, ez már gimiben történt! Egy tanár mindig vigyázott arra, nehogy a lányokkal egyszerre támadjon kedvünk zuhanyozni.
– Azért csak megfordult a fejetekben?
– Olyankor lyukasóránk volt, amikor a csajok tornáztak, és több alkalommal beültünk a kispadra, mondván, hátha kell valamit segíteni, például a nagyszőnyeget kigurítani vagy hasonló… és jókat elnéztünk a csajokon. Szívesen kísértük volna őket a zuhanyozóba is, hátha kell segíteni. Egy idő múlva a tanárnak elege lett a lelkesedésünkből és azt mondta, ne mozizzunk, inkább használjuk ki az időt tanulásra.
– Szóval megtiltotta a bámészkodást, csak finoman. – Egyetértő hangsúlyt hallottam ki a kijelentésből. – Biztos a csajok kérték! Én sem szerettem, amikor néztek a srácok, kamaszként olyan esetlennek éreztem magam, túl kicsi volt a mellem, aztán meg túl nagy…
– Most pont jó!
– Köszi. Nem is látod… De előre nézz inkább!
– Tudok figyelni, óvatos vagyok.
– Nagyon ügyesen vezetsz, rutinosan, figyelmesen… Addigra azért láttál már punit?
– Filmeken…
– Tényleg? Biztos szívesen megmutatta volna valamelyik csajszi.
– Éppen egy tesiórán láttam az elsőt!
– Kulcslyuk?
– Közelről, élőben! Az volt a mániája a tanárnak, hogy ha jól viselkedünk, jutalomból kosarazhatunk. Nem vette észre, hogy ez nem mindenkinek jutalom. Én nem szerettem. Az első fél percben ki is állíttattam magam rendszeresen, aztán megjátszott sértődéssel leültem a kispadra és csak titokban örülhettem. Vagy mű-duzzogással bevonultam az öltözőbe. Ledobtam a tornacuccot, fogtam a törülközőmet és mentem zuhanyozni.
– Áh, most nem volt, aki ügyeljen rá, mikor léphetsz be a tusolóba! – ismerte fel a kínálkozó helyzetet.
– Igen. Valaki már zuhanyozott, még meg is jegyeztem magamban, milyen fehér a feneke, és tudat alatt biztos észleltem, hogy nőnemű, különben nem is néztem volna oda, amikor megfordult… cicijén, hasán, combja belső felén folyt le a hab, egy igazi, élő csajszi állt ott.
– Ki volt nagyobb zavarban?
– Hát én… Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe. Utánam szólt: „Ugye, nem mondod el senkinek?” Azt, hogy zuhanyozott? Ugyan, miért mondanám el… Inkább arra gondolhatott, hogy pont ilyenkor, amikor nincs is órájuk. „Nem mondom!” nyugtattam meg. „Fürödhetsz ám!” mondta, és kilépett a boxból, fogta a törülközőt, és háttal nekem pirosra dörzsölte a bőrét. Engedett a zavarom, meg különben sem akartam lemondani a látványról, hát beléptem a helyére, megnyitottam a vizet, először hidegzuhanyt sikerült engedni, de ez sem térített el a nézelődéstől. Ahogy lehajolt, és a lábait törölgette, láttam a szabályos popsit, láttam hátulról a puncit. Végre.
– Milyen volt?
– Látom magam előtt, de akkor még nem használtam volna ezt a kifejezést: mint a hamburger. Még egyszer megkérdezte: „Ugye, nem mondod el?” És még egyszer, és még egyszer… és jól láttam közben, nem is titkolta, merre néz, hogy ő meg engem tanulmányoz. Úgy vizsgált, hogy a már egyébként is meredező farkam szét akart robbanni. „Ugye, nem?” kérdezte ismét, és ledobta a törülközőt, nem törődött vele, hogy előbb már szárazta dörzsölte minden porcikáját, beállt mellém a zuhany alá.
– Húha! – nézett rám útitársam.
– A tusfürdőből öntött a markába egy kicsit, elkapott, és pillanatok alatt tele lett a marka élvezetem kézzelfogható jelével. Így kellene szemléltetni a halmazállapot-változást! Gyorsan lemosta, a kezét, nevetve nyakába terítette a törülközőjét, s vizesen, egy vidám búcsúpuszit dobva, eltűnt a lányöltöző ajtaja mögött.
– Ez tetszett!
– Hát még nekem mennyire tetszett! Jobb volt, mint magamnak csinálni… és láttam egy élő, meztelen csajt!
– Úgy látom, ki kell tennem magamért, ha legalább ilyet akarok neked mesélni… – Közben már fogta a hátizsákja fülét. Megérkezünk – Holnap várlak!