Csókkal vettem le a lábáról a színésznőt

Eredetileg statisztának jelentkeztem a forgatásra. Valami horror-fantasy film néhány jelenetét a mi városkánk közelében vették fel. Volt ott egy régi kastély, azt alakították át erre a célra. Úgy volt hogy néhány apró jelenetben veszek részt, és a jó móka mellett még egy kis zsebpénzt is keresek.
Aztán jött egy változás, mert egy mellékszereplő valami ostoba balesetet szenvedett, és kellett valaki aki beugrik a helyére. Én lettem az. Igazából nem volt nagy szerep, boldogultam vele. Egy olyan jelenet következett ahol fogoly voltam, és a kastély úrnője, a gonosz boszorkány ad egy csókot, mielőtt kivégeztet.
Tudni kell hogy a boszorkányt alakító színésznőt én csak jelmezben láttam a pár nap alatt, valami új felfedezett volt a filmiparban, de igazi bombázó.
Hihetetlen szexis volt a hosszú, derékig érő fekete hajával, a merész szabású fekete ruhából domborodó fehér kebleivel, a néha elővillanó hosszú combjaival.
Mondtam is magamnak hogy én biza egy csóknál többre is képes lennék egy ilyen nővel. Nagyon tetszett, és örültem hogy én kapom az apró csókjelenetet. Persze izgultam is rendesen. Szerencsére szövegem nem volt, csak álltam megláncolva, a boszi hozzám lépett és valami gúnyos szöveg után megcsókolt. Mondanom se kell, az első felvétel nem sikerült, olyan voltam mint egy darab fa. Nagyon zavart az is hogy ilyen közelből még sosem láttam a színésznőt, és most még jobban megkívántam. A következő felvételnél már lazábban próbáltam, aminek az lett az eredménye hogy önkéntelenül is valóban viszonoztam a csókot, nyelvem egy pillanatra találkozott az övével, és nagyon finom volt!
Ő is meglepődött a reakciómon, mert egy pillanatra elhőkölt, rám meredt, aztán újra hozzám hajolt egy csókra, most ő adott egy olyan „igazit” de épp csak egy hosszú pillanatig, aztán ellökött magától és otthagyott. Végülis ennyi volt a jelenet, és a rendező örült hogy jobban sikerült mint várta. Én kicsit szomorkodtam, mert ezután nem láttam többé aznap Cassandrát, a boszit alakító színésznőt.
Este pár sráccal bementünk a kisváros egyetlen normálisabb szórakozóhelyére, ahol volt zene és tánc is. A nem tudtam kiverni a fejembő Cassandrát, és bánatomat néhány pohárka konyakba próbáltam fojtani. Egyszercsak bejött pár színész a főszereplők közül. Volt köztük egy nagyon helyes vörös lány, akit még nem láttam, pedig az arca ismerős volt valahonnan.
A lány meglehetősen unatkozni látszott, ahogy a partnerei nekiláttak az ivászatnak. Egyszer összeakadt a szemünk, és rám mosolygott. Két konyak után én már bátran viszonoztam a mosolyt. Gondoltam ennyiben maradunk, úgyhogy elballagtam a bárpulthoz egy újabb konyakért. Meglepetésemre egyszercsak felbukkant mellettem a vörös vadmacska.
– Vajon mit rendeljen magának egy unatkozú lány? – kérdezte.
Ránéztem, de nem tudtam eldönteni hogy nekem szólt a kérdés, vagy csak magának tette fel. Mindenesetre gondoltam próba-cseresznye, válaszolok neki.
– A konyakot javaslom, nekem most bejön.
– Jól hangzik! – mosolygott immár egyértelműen rám a lány. – Hosszú volt a mai forgatás.
– Ott voltál?- kérdeztem meglepetten.
– Miért, nem vagyok ismerős? – kérdezte, immár nevetve.
– De igen, csak nem tudlak hova tenni.
– Pedig ma meg is csókoltál az egyik jelenetben.
– Cassi…izé…Cassandra? – majdnem leestem a bárszékről meglepetésemben és szégyenemben.
Aztán beszélgetni kezdtünk. Egyáltalán nem haragudott hogy nem ismertem fel, inkább mulatott rajta. Hosszú vörös haja zavart meg igazán, a fekete nyilván csak paróka lehetett. A zöld szemei ismerősek voltak, az alakját viszont csak sejtetni engedte a szolid hosszú ruha, ami messze volt stílusban a szexis boszorkányos szerkótól.
Nem is tudom meddig beszéltünk, annyira elolvadtam a társaságától, hihetetlenül élveztem, és úgy láttam ő is jól érzi magát. de azt kiböktem hogy többször is vágyakozva néz a táncolók felé. Megkérdeztem hogy táncolna-e egy magamfajta botlábú alakkal, csak hogy örömet szerezzen neki? Vigyorogva felelte hogy miért is ne?
Nem vagyok egy nagy táncos, de a konyakok adtak annyi önbizalmat amennyi kellett, meg egy ilyen alkalmat hülye lettem volna kihagyni. Az első szám valami lötyögős volt, de aztán egy lassú szám következett. Bizsergető érzés volt a közelsége, az illata, a szeme csillogása. A következő szám is lassú volt szerencsére, és ennél már közelebb bújt hozzám. Nem is annyira tánc volt már, inkább egy gyengéd ölelés, egy ringatás.
– Tudod hogy jól csókolsz? – súgta váratlanul a fülembe a kérdést.
– Nem tudtam, de szeretek csókolózni. Nagyon fontos nekem.
– És mindig olyan merész vagy mint a forgatáson? – kuncogott.
– Egyszerűen nem tudtam ellenállni.
– És most? – búgta mélyen a szemembe nézve.
Erre már nem szóval feleltem, hanem egy gyors apró csókkal. Megállapítottuk hogy itt túl nagy a tömeg, úgyhogy sétáltunk egyet a környéken, időnként meg-meg állva egy hosszú, finom csókcsatára.
Ez persze egyre csak fokozta a vágyunkat, míg végül a hálószobájában közöttünk ki.
Kigomboltam a blúzát, és végre teljes egészében csodálhattam a súlyos, hófehér melleket. SZám az egyik rózsaszín mellbimbóra tapadt, másik mellét a markomban tartottam és finoman gyúrtam. Majd persze ugyanezt fordítva is, mert mindkét cici kívánta a kényeztetést. Aztán lefelé vándoroltam a testén, lekerült róla a piciny bugyi. Először belepusziltam egyet vöröses fanszőrzetébe, és mivel ott is a parfümje illata fogadott, még jobban megkívántam a punciját. A húsos szeméremajkak közé cuppantottam, aztán a csiklót vettem kezelésbe.
Az orgazmusa gyorsan jött, és ezután ledobáltam a saját ruhám is. A forgatáson is megcsodált márvány combok közé feküdtem, és behatoltam a puncijába. Lassan egészen betoltam a fütyköst, aztán ott is hagytam, mélyen benne, és őrületes csókolózásba kezdtünk. nyelve az enyémet kereste, aktívan de lágyan, pont ahogy szeretem. Hihetetlenül finom volt az egyéválás érzése felül, alul, és persze a kezünk, lábunk segítségével gyakorlatilag az egész testünkkel. Leírhatatlan ahogy az ember minden porcikájával, minden érzékével érzi és átéli a másikat. A testét, a rezdüléseit. A forró sóhajtásait. A szeméből áradó gyönyör fényét. Az orgazmus pedig megkoronázza mindezt.
Később összebújva feküdtünk. Vörös loboncában elmerülve az ujjaim.
– Tudod ha igazi boszorkány lennék, én nem végeztetnék ki egy ilyen jó szeretőt. Inkább minden kívánságát teljesíteném.
– Erről eszembe jutott egy perverz ötlet – vigyorogtam rá.
– Na?
– Szeretkezhetnél velem a boszorkányos jelmezben is egyszer.
– Megoldható – felelte kis gondolkozás után – de akkor most te teljesíted az én kívánságaimat.
Mit tehettem volna? Hozzákezdtünk az első kívánsága teljesítéséhez.