Édes kis tizenöt éves kurva

Családunk elég nagy, de a sors úgy hozta, hogy eléggé szétszórt minket az élet. Egymástól több száz kilométerre lakunk egymástól, és e miatt elég ritkán találkozunk. Hogy ezen javítsunk egy kicsit, néha összejövünk valamelyikünknél, és nagy össznépi ivás-evés keretében mindenki elmeséli a vele történteket. Ebben az évben is ez történt. A feleségem nagybátyjánál volt a találkozó. Mivel neki falun, az erdőszélen van a lakhelye, ahogy az nála szokott, nagy bográcsolás, kerti iszogatás jellege volt az egésznek. Nyár lévén, az idő csodálatos volt, az isten is ilyen bulikra teremtette. Az alföldi rokonok is megérkeztek, feleségem unokatestvérének családja. Nagy ölelgetés, puszilkodás után lepakolták a cuccaikat, és hamarosan már a bogrács és az asztal körül folyt a jó hangulatú beszélgetés.
Dóri is velük jött. Nem láttam vagy egy éve, és meglepődtem, hogy mennyire megváltozott. Az aranyos kislányból egy csinos nővé fejlődött, nőtt vagy öt centit, és ahol kell, kikerekedett. Szerencséjére az anyjára hasonlított, aki vékony, arányos testalkatú nő volt. Mivel gyerekkorában gyakran vigyáztam rá, ő meg játszott az én jóval kisebb lányommal, mindig jó kapcsolat volt köztünk. Most is kitörő örömmel üdvözölt, és a nyakamba ugrott, majd a lányomat is megölelgette.
– De jó, hogy itt vagytok!
– Te lány, te aztán jól megnőttél! – mosolyogtam rá. – Apád már biztos aggódik, hogy a fiúk elrabolnak tőle!
Pajkosan felnevetett, és továbbrebbent a család többi tagjához.
A délután folyamán többször is egymás mellé sodródtunk, de nem igazán beszélgettünk, nagy volt a nyüzsgés. Mivel a feleségem segédkezett a főzésnél, így a négy éves lányomra, Ágira nagyrészt én figyeltem. Aztán egyszer csak felmerült, hogy az utca végén lovak vannak kicsapva, és a kicsit biztosan érdekelné. Természetesen azonnal követelőzni kezdett, hogy látni akarja őket, így beleegyeztem, hogy kisétálok vele. Dóri rögtön jelentkezett, hogy jön velünk. Jobbról-balról kézen fogtuk a kislányt, és elindultunk. Kérdezgettem az iskoláról, a barátairól, meg mindenről, amiről az ember egy ilyen hosszú távollét után szokott kérdezni. Vidáman csacsogva válaszolgatott.
A lovak egy szép nagy rétre voltak kicsapva, kerítéssel elkerítve. Rákönyököltünk a deszkákra, és onnan néztük őket.
– Emlékszel, hogy mikor olyan kicsi voltam, mint Ági, velem is sokszor sétáltál így.
Elmosolyodtam:
– Bizony sokszor. Nyáron mindig itt voltál.
– De jó volt még akkor! – sóhajtott. – Ültünk kinn a hintaágyon és hozzád bújtam.
Bár ez tényleg így volt, de valahogy mégis zavarba jöttem. Teljesen más egy hatéves gyerekkel egymás mellett üldögélni, mint egy kis hölggyel erről beszélgetni. Hirtelen átkarolta a derekamat, mint több évvel ezelőtt. Egy pillanatra a meglepődéstől megmerevedtem, majd én is átkaroltam. Nem lehetett nem észrevenni a különbséget. A vékony póló alatt feszes izmokat tapintottam, és nem éppen rokoni gondolataim támadtak tőle.
Mikor visszafelé indultunk, így átkarolva sétált mellettem, miközben másik kezemmel a lányom, kezét fogtam. Mit mondhatok, elég furcsa érzés volt!
Az utca végén levő árkon át kellett másznunk. Odafelé is a kezemet nyújtva segítettem neki. Most, miközben átugrott, egy ijedt kis sikkantást adott ki magából, majd a karjaim közé ugrott, teljesen hozzámbújva egy pillanatra, majd elrebbenve. Nehéz lett volna elhinnem, hogy ez véletlen volt.
Újra belémkarolt, de most finoman rászóltam:
– Úgy andalgunk, mint a szerelmesek, engedj el légy szíves!
Ellépett mellőlem, és nem tudtam, hogy örüljek, vagy bánkódjak.
A házhoz visszaérve aztán újra elsodródtunk egymás mellől.
Mikor a vacsora következett, meglepődve vettem észre, hogy mellettem ül. Vajon véletlen volt? Ahogy szokott lenni, jókedvű, hangos beszélgetés kezdődött, ami csak fokozódott az elfogyasztott alkohollal egyenes arányban.
Hirtelen hozzám hajolt, miközben kezével rátámaszkodott a combomra.
– Töltesz nekem egy kis krémlikőrt? Nekem nem engedik. – súgta.
– Nem akarlak a rosszba belevinni.
– Légyszi… Tudom, hogy nekem nem tudsz ellenállni! – Már megint ez a huncut, kétértelmű mosolygás.
Engedtem neki. A poharamba töltöttem egy kicsit, amit ő bámulatos gyorsasággal tüntetett el.
– Köszi, meghálálom.
Lassan sötétedett. Most már mindenki az udvaron felállított asztal körül üldögélt, csatlakoztak az asszonyok is a konyhából. Felváltva vittük a szót, egyre jobb lett a hangulat.
A házból több széket is ki kellett hozni, hogy mindenki elférjen. Mikor pont egy széket próbáltak az amúgy is zsúfolt asztal köré elhelyezni, Dóri egyszer csak fogta magát, és átült az ölembe, a felszabadult széket pedig teljesen természetesen kínálta fel a többieknek. Zavarba jöttem, de láthatólag ezen csak én lepődtem meg. Valószínűleg megszokták már az elmúlt évek alatt, hogy Dóri az én nyakamon lóg, ha itt van. Egyik karjával átölelte a nyakamat, míg a beszélgetést követve izgett-mozgott fenekével. Nem lehetett nem észrevennem, hogy milyen formás kis hátsóval rendelkezik. Idővel nem bírtam megállni, és kezemet a combjára tettem. Teljesen úgy viselkedett, mint aki észre sem veszi.
Ahogy egyre sötétebb lett, a család jó része bement a házba, mivel azért kint már kezdett hűvösebb lenni. Mi kinn maradtunk négyen-öten, és átültünk a hintaágyra, illetve aki nem fért, azoknak melléhúztunk székeket. Itt jóval gyérebb volt a világítás. Mi a hintaágyon ültünk vele és a lányommal. A hűvösre való tekintettel mindhárman szorosan egymás mellé húzódtunk. Ekkorra átöltözött, egy bővebb szabású pulóvert vett fel. Biztos, hogy az alkohol is belejátszott, de miközben kezemet a derekán tartottam, finoman benyúltam a pulóver alá az egyik újammal, és megérintettem a csupasz bőrét, mintha csak véletlen lenne. Semmilyen látható reakciót nem mutatott, így bedugtam az egész kezemet. Úgy éreztem, hogy ilyen bársonyos, finom bőrt még nem érintettem. Teljesen magamhoz húztam, miközben annyira átöleltem, hogy kezem a hasára ért. Mivel most sem reagált, felbátorodtam. Óvatosan elkezdtem simogatni a pulóver alatt. Hol hasát, hol hátát érintettem meg finoman, a ruha rejteke alatt. Egy idő után előredőlt, hogy még jobban elrejtse ténykedésemet. Végighúztam a tenyerem a nadrágja derekán, de mivel szűk farmer volt rajta, nem tudtam belenyúlni, pedig szerettem volna. Kivettem a kezem a ruha alól, és ahogy előredőlt, végigsimogattam a fenekén. Újra a hátát simogattam, majd előrenyúltam, és kezemet rászorítottam az egyik mellére. Szinte pontosan a kezembe illett, feszes volt, és kemény.
Ettől viszont hirtelen megriadt. Megfeszítette magát, és könyökével beszorította a kezemet, nem tudtam megmozdítani, még visszahúzni sem. Tudtam, hogy nem fog patáliát csapni, így inkább finoman el kezdtem masszírozni a mellbimbóját. Egy picikét belecsíptem, majd körkörösen elkezdtem simogatni. Felsóhajtott, és ellazult. A mellbimbója olyan hegyes volt, hogy majdnem átszúrta a kezemet.
Aztán hirtelen vége lett az egésznek. A házból kiszóltak, hogy a gyerekeknek menni kell aludni, és beparancsolták őket. Ahogy mentünk befelé, érdekes módon nem néztünk egymásra, de valahogy mégsem volt lelkiismeret furdalásom. Ha jobban belegondolok szexuális tekintetben szinte semmi nem történt, de mégis úgy éreztem, hogy a legszebb kalandomon vagyok túl. Annyira fel voltam aljzva, hogy bár idegen helyen aludtunk, iszonyatosan megkeféltem a feleségemet, bár közben végig Dóri arcát láttam magam előtt.
Másnap reggel tudtam meg, hogy Dóri két hétre itt marad. Hirtelen nem tudtam mit tegyek, de éreztem, hogy nem fogok tudni ellenállni.