Éjszakám a fekete Rómeómmal

Sötét volt… Nem láttam semmit, csak ültem az ágyban, és figyelem a hold keskeny fényét, ahogyan elnyújtózik a szobában. Már napok óta nem tudtam aludni, éreztem valaki van ott lent, és fel akar jönni. Olykor órákat is képes voltam az ablak előtt ácsorogni, és figyelni az utcánkat. Az utcánkra eső részt, ahol csak egy lámpa volt, és annak fényében egy férfi mosolygott vissza rám minden éjszakán. Nem beszéltünk mégis minden este ugyanabban az órában, ugyanabban a percben ott voltunk mind a ketten, és követtük egymást a tekintettünkkel. Egyik este iszonyúan fáradt voltam, és álmos, de „ígéret” szerint az ablak előtt álltam.
Hirtelen valaki megérintette a vállam. Azt hittem a családom népes tagjaiból ébredt fel valaki, és a következő percben felrója, hogy mit keresek az ablaknál éjnek éjjelén, és én meg belekezdtem volna monológomba, hogy a néma Fekete Rómeómat várom. De nem. Finoman hosszú ujjai végigsimították vállaimat, le a karomig, ahol megfogott. Lassan megfordított, de ekkor az utcán lévő lámpa kiment, ezért ismét óriási vakságba kerültem. Csak a szuszogását éreztem. A vállára csúsztattam a kezem, igyekeztem a szemébe nézni, bár csak az apró csillanásokból tudtam megállapítani, hogy merre is jár kedves idegenem tekintete. Mert kedves volt számomra, akárcsak az a dédelgetett álom, hogy egyszer a karjaiban legyek, ennek a neve nincs embernek. A keze eközben a derekamra tévedt, de nem kapott érte tőlem megrovást, sőt, jutalmaztam hogy vállára hajtottam a fejem. Az orromat megcirógatta a szakálla. Levendula illata volt mentával fűszerezve.
Az illatára máig emlékszem, felejthetetlen volt, főleg a nyakánál éreztem a legjobban ezt a csábító illatot. Az állával felnyomta a fejem, hogy az arcunk szembe legyen. Éreztem a forró leheletét, mely egyre melegebb volt, és a végén ajkai a maguk édességével hozzámértek. Ismét éreztem a bajsza csiklandozását, de ahelyett hogy zavart volna inkább még jobban beindította, amúgy sem lagymatag fantáziámat titokzatos szeretőm kinézete felől. Szinte beleborzongtam, mikor ajkai ösztönösen a csók viszonzására kéztettek. Álltam, és engedtem, hogy elmerüljek az élvezetben, amit az ajkai adtak nekem. Remegtek ugyan, de mikor hozzámért onnantól tudtam, hogy nekem ez a remegő ajkú férfi kell ma éjszaka, méghozzá most rögtön. Romantikus kezdésünk viszont vad, és szenvedélyes csókcsatába fulladt. Ott csókoltam az arcát, ahol éppen értem, átöleltem a hátát, de éreztem, hogy ő mást is akar.
Engedtem neki, nem tagadom titokban már milliószor eljátszottam a gondolattal milyen lesz, és ki lesz az első a történelmemben. És erre ő volt a tökéletes partner. Nem is emlékszem rá, minden olyan gyorsan történt, csak arra eszméltem fel, hogy az ágyon voltunk, és téptem le róla a ruhát, miközben ő is próbált minél közelebb kerülni hozzám. A következő pillanatban diadalmasan felülkerekedtem, Ő lihegve terült el az ágyon. Lesöpörtem a ruhákat a padlóra, de még nem volt még teljesen meztelen. Az érdes farmernadrág még takarta pompától, és tökéletességtől fűtött testét. Elmosolyodtam, és azon törtem a fejem, hogy tehettem hirtelen ekkora erőre szert, hisz az előző percben még el tudtam volna aludni, most pedig az alvás szó ismeretlen fogalom lett a számomra. Ráültem, a lábait a combom közé szorítottam. Ő is figyelt, nézte milyen érzéki satu készteti őt extázisra. Nem tudtam a nevét sem, de mintha már több ezer éve ismerném…
Valahonnan tudtam, most nem vadságra vágyik, hanem valami másra. Mégsem engedtem a szorításból. Simogatni kezdtem a felsőtestét. Ártatlan játszadozásként indult részemről, nem is akartam többet. Az viszont eszembe sem jutott, hogy ő mire gondolt. Csak azt éreztem , hogy megfogja a csuklóm, kiszabadul a szorításból felemelkedik, és a hátamra fordít, majd ledönt egy gyenge karmozdulattal. A hold fényében megcsillant a haja, de az arca még mindig nem vált láthatóvá. Éreztem, hogy babrál az ujjaival. Az érintései követelőzők voltak, és vadak, mégis sugárzott belül a visszafogottság, és a tapasztalat. Mintha bármelyik pillanatban képes lenne leállni. Csak a szavamat várta. Mozdulatlanul ült, és nézett, bár az utóbbit feltételezni tudtam csak. A lábaimat átkulcsoltam a derekán, ügyetlenül próbáltam megfosztani a nadrágtól, de nem is az volt vele dicső leplezhetetlen szándékom. Mikor először hozzáért a hideg talpam a háta végéhez megrázkódott. Hátranyúlt, és a tenyere börtönébe zárta a fagyos lábaimat.
Merengtem. Ismét érezni akartam az ajkaimmal az ajkait. Lehúztam, aminek következtében rám nehezedett, de nagyon kellemes volt, a meztelen felperzselt bőrét érezni a hálóingem alatt, ami úgy hatott rám, mint az áramütés. Mohón az ajkai után kaptam, és el sem engedtem őket. Idegenem láthatóan élvezte helyzetén, mivel éreztem mosolyra húzódik a szája, és visszacsókol. Túl heves voltam, ezt így utólag belátom, de olyan gyönyörű éjszakát egész életemben nem éltem át, mint akkor. Megsimogattam a fedetlen hátát, éreztem, hogyan mozog a karja, az izmai, az egész teste fel le játékot játszott, csak azért, hogy engem kihozzon a sodromból. Finoman simogatott a teste, és én nem tudtam parancsolni magamnak. Letévedt a kezem, a legbecsesebb kincséhez.
Nem is tudtam már mit csinálok, csak arra lettem figyelmes, hogy ismeretlenem szájából kéjes nyögések hangzanak el, egyre hangosabban. A teste is hevesebben mozgott a kelleténél. Megijedtem volna? Nem tudom, abbahagytam a kényeztetést. Szinte láttam a csalódott szemeket, már teljesen átadta magát az általam felkínált gyönyörnek, és csak így vége szakadt… Ismét megfogta kezem, visszavezette a „menekülő úton” abba a forróságba amit az lent hagyott kalandozása után. Nem voltam rest, ismét kézbe vettem a vágytól lüktető testrészét.
Először csak halkan lihegni kezdett, majd minél jobban gyorsítottam a tempón annál gyakrabban nyögött fel. A bőre fénylő vizes fátyolba öltözött, akárcsak haja. Az egyik hangosabb nyögésnél elfulladt hanggal félbeszakította a játszadozást. Mintha szégyellte volna, hogy kifejezi, ami tetszik neki. Nem vártam rá sokáig, két perc múlva visszafektettem a fejét a vállamra, és ismét leindultam a díjamért, amit szerintem akkor jobban akartam elérni, mint ő maga. Tiszta sikolyok hagyták el száját, nem titkolta tovább mennyire tetszik neki mindez. A teste feszes volt, és nyirkos, de mégis olyan kívánatos. Habzsolta a levegőt, mint a búvárok mikor visszatérnek a mélyből. Már-már kellemetlen volt a beteljesedetlen gyönyör a számára. Megállt, és kihúzta a karom. Felállt, láttam mit tettem vele, húzódott a nadrágja.
Rájöttem, amit eddig csináltunk, az még a szeretkezés eleje sem volt. Végleg kibontotta magát a nadrágból, ledobta a földre, és visszatért hozzám. Jutalmamat most készültem megkapni. Mámorba ejtő ajkai magáévá tettek. Remegtem, az ujjai a ruhám alatt vándoroltak, de mintha itt már nem lenne visszaút, engedtem. Lassan lehúzta rólam az inget, akarta hogy lássa az én testemet is. Emberi szokás, szégyenlős vagyok, így eltakartam magam, pirulva, bár reméltem ez nem látszik a sötétben. Buzgó kezei viszont másodpercek alatt lebontották az akadályt, de hogy ne okozzon nekem gátlást, rögtön magához ölelt, és csókolt, simogatott, ahol csak ért a becéző, sima ajkaival. Engedtem, mindent megtehetett velem, amit csak kívánt…
Lassacskán végigsimította mindenemet, kivéve egyetlen egy pontot, amit addig a pillanatig féltve őriztem minden egyes huligán elől, aki a közelembe került. Elidőzött egy kicsit, minden második percben közelebb férkőzött. Nem akarta hogy megrémüljek… Mikor besimult a lábam közé úgy fortyogtam, akár egy vulkán, ami bármelyik pillanatban kitör. De féltem is, ami persze hiábavaló volt, ahogyan hozzáért a testemhez a keze, rögtön elmúlt a félelmem.
Éheztem rá, hogy végleg a magáévá tegyen. Csókolgatni kezdtem az ujjait, a másik kezével eközben mélyen simogatni kezdett, de csupán csak annyira, hogy a végszót, majd egy másik dolog érje el. Nemsokára el is csavargott a keze a lábaimtól. Felemelte az állam, mint az elején, de most nem csókolt meg, inkább felemelkedett, mint egy kobra, aki éppen áldozatára készül lecsapni, hátradöntött, de megállt egy percre. Bólintottam, minden porcikám azt kívánta, hogy bennem legyen. Lassan óvatosan szétnyitotta lábaimat, és gyengéden belém hatolt. Most nem hazudok egy icipici fájdalmat éreztem csak, amikor végleg belém csusszant, de már azelőtt is fürödtem a gyönyörben amit nekem adott, tehát ez a csöppnyi fájdalom, még nagyobb örömöt szerzett.
Feszültem, nem volt a kedvesnek kis férfiassága, de csak most éreztem mekkora is valójában. Éreztem, ahogyan mozog bennem.
Hajnalodott, a szürkületben sikerült megpillantanom erőlködő arcát, ahogyan lassan de erőteljesen pirtyant, minél jobban csúcsközelbe került. A következő pillanatban azt hittem megőrülök, ezernyi rugó ugrott szét bennem… A következő pillanatban ő is követett, megtolta a csípőjét, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy ő is elmenjen. Éreztem, ahogyan valami ellenállhatatlan vibrálás fut rajta keresztül, át az ő testébe. Lassan elengedett, és lefeküdt mellém. Még mindig kívántam, lehajtottam a vállára a fejem, és megcsókoltam a hófehér karját. Álmatagon átölelt, megdolgozott a pihenésért, sőt ha itt létezik ilyen túlórázott is. Együtt aludtunk el, és talán ez volt a számomra az egyik leggyönyörűbb az egészben.
A reggel volt a legfájdalmasabb. Mikor felkeltem nem volt mellettem „álmaim lovagja”. Azt hittem csak álmodtam aztán megpillantottam a szoba sarkában a lomhán öltöző alakot, aki éppen akkor öltötte fel kerekded hátsófelére a nadrágot, amit akár egy nő is megirigyelhetett volna. Gyönyörködve figyeltem, ahogyan felveszi az ingét, és azon gondolkodtam, hogy tökéletesebben fest, mint az éjszaka, amit nagyon nehéz volt túlszárnyalni. A sötét farmer, csak úgy tapadt a hosszú lábához. Fehér ingje volt, ami meglepett, mert én tegnap nem erre az ingre emlékeztem, de nem nagyon firtattam tovább a dolgot. Most mondjuk ki pacuha volt a kedves férfiú, de éppen ez tetszett benne. Szétszórt, de ugyanakkor elegáns.
Rám nézett. Szürke szemei voltak, a szélén fekete ívvel, és bíborszínű villámokat szórt. Mosolygott, negédesen, apáskodóan, de ugyanakkor látni lehetett a mosolyában a bú királyának serlegét. Felálltam, és odamentem hozzá. Átöleltem. Ismét a levendula illat! Szorongás fogott el. Átkarolt, mintha utoljára ölelne magához, hosszan és szorosan. Behunytam a szemem igyekeztem megtartani ezt a pillanatot, megőrizni az emlékeimben, de olyan gyorsan elillant, akárcsak gyermekded álmaim. Elengedett, kilépett a szobából, és elindult. Néhány másodperc múlva kirohantam, de az alaknak, akibe hirtelen szerelmes lettem nyoma veszett. Nem láttam sehol. És soha többé…