Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen
Original Sin – Erendendő bűn, erotika a művészfilmekben. A 2001-ben készült filmben, Antonio Banderas és Angelina Jolie több jelenetben is pucérkodnak. A filmforgatás alatt természetesen több pletyka is keringett arról, hogy a két színész a kamerák leállta után is folytatta az ágyjeleneteket. Antonio Banderas akkoriban már bőven Melanie Griffith férje volt, és az egyébként is híresen féltékeny színésznő, tajtékzott az Angelina Jolie és férje viszonyát firtató történetek hallatán. Griffith féltékenykedése a filmbéli ágyjeleneteket látva nem is csoda.
Az eredendő bűn története szerint Antonio Banderas egy gazdag kávéültetvényes (Luis Antonio Vargas), aki levelezés útján szerez magának feleséget, olyat, aki elég fiatal ahhoz, hogy gyermeket szüljön neki. Vargas nem szenvedélyre vagy szerelemre vágyik, gyakorlatias céljai vannak leendő nejével: legyen jó társaság, és hozza világra örököseit. Amikor megérkezik az Angelina Jolie által játszott, postai úton szerzett menyasszony, Julia Russell, a férfi elámul érzéki szépségén. Ez a nő nem az a szerény lány, akire a küldött fénykép alapján számított. Csakhogy a fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után rejtélyesen eltűnik. Angelina Jolie fake pornó itt.
Kritika: Az Eredendő Bűn egy sokat sejtető cím, úgyhogy lesz nagy meglepetés, amikor a film utolsó percéig nem sikerül kapcsolatot találnunk a filmbeli történések és a cím tartalma között. A film nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mivel két sztárszereplővel dolgozik: Angelina Jolie és Antonio Banderas most szerepel először együtt egy filmben, ehhez képest rögtön elindultak a pletykák kettejükről, miszerint nemcsak a filmben lettek szerelmesek. Ezek a híresztelések jót tettek a film reklámjának, (persze mindkét fél tagadja a vádakat), de azért ne várjunk nagy szerelmi beindulást, mivel egy kosztümös, XIX-ik századi és Kubában játszódó történetről van szó.
Senor Vargas (Antonio Banderas) egy kubai kávéültetvényes, aki levelezés útján talált magának feleséget, és a film legelején épp a frissen importált feleség-jelöltjét várja Amerikából. Elvileg egy csúnya lány a választottja, mire-nagy meglepetésünkre- Angelina Jolie (Julia Russell) száll ki a hajóból, és elkezdődhet a románc, vagyis a bonyodalmak kezdete. Láthatjuk a pár mézesnapjait (egy jelenet erejéig a szeretkező házasokat is), aztán lassú kibontakozás indul ebből az idilli alaphelyzetből. Az első gyanús momentum, hogy Vargas -ismeretlen okokból- a magánvagyonán kívül a céges bankszámláját is meg kívánja osztani az újdonsült feleségével, amitől minden mozinéző egyből a fejéhez kap. Angelinát a sejtelmes titokzatosság lengi körül, amivel meg kell addig elégednünk, mígnem egy nap el nem tűnik, a férje összes pénzével együtt. Vargas átalakul a házasságban, megváltozik a véleménye a szerelemről (eleinte nem hisz benne), és elkezd nyomozni az eltűnt felesége után. Vissza akarja kapni, de nem a pénzét, hanem a nőt. Ekkor már felmerül a második gyanú is a nézőkben, miszerint egy olyan filmet látunk, ami két, maximum három szereplős lesz. Így is van, a harmadik főszereplőt Walter Downs-nak (Thomas Jane) hívják, ő a magánnyomozó, aki elvileg segít Vargasnak felkutatni a feleségét. Tehát időnk nagy részében őket látjuk a vásznon, a többi felbukkanó karakter csak statiszta-szintű közreműködő a filmben. A történet nagy vonalakban kiszámítható, de azért folytonosan érdekessé tudja magát tenni egy-egy jókor jött fordulattal. A film vége tartogatja a legmeglepőbb csavarokat, úgyhogy érdemes nyugodtan kivárni, hogy végülis mire megy ki a játék. Mivel kevés szereplő vállán nyugszik a film, ezért nekik, Jolie-nak és Banderasnak kell mindent megtenniük, hogy ne lankadjon a nézők figyelme. Angelina Jolie a rutinszerű „rosszlány” karaktert nyújtja, olyan természetességgel alakítja a csábító és ellenállhatatlan rafinált nőt, amilyen magától értetődő egyszerűséggel mindig őt választják ki a producerek ezekre a szerepekre. Banderasnak van néhány valóban pontos megnyilvánulása a filmben, a „latin szerető” ismét jól teljesít, de azért az az érzésünk, hogy neki sem lett a kedvenc filmje az Eredendő Bűn.
A rendező, Michael Cristofer színészként kezdte a pályáját, forgatókönyvíróként folytatta (Az Eastwicki Boszorkányok) és végül filmrendező lett. Az első rendezése egy tv-film, a Gia (Kifutó A Semmibe) volt, ami egy 80-as évekbeli topmodell (Gia Carangi) tragikus sorsáról szólt, és aminek a címszerepe Angelina Jolie számára meghozta az első komolyabb szakmai elismerést, a Golden Globe-díjat. Cristofer ezután még egy nagyjátékfilmmel rukkolt elő, Pár-Baj (Body Shots) címmel, ami egy kicsit zavaros összeállítás volt az ezredvégi fiatalok csajozási-pasizási szokásairól. Az Eredendő Bűn a harmadik filmje, és ezúttal – a Giához hasonlóan – a forgatókönyv is az ő munkája volt. A film sztorija egyébként egy Cornell Woolrich nevű írótól ered, akinek a Valcer A Sötétségbe (Waltz Into Darkness) c. regényét már 1969-ben is feldolgozták, pontosabban Truffaut adaptálta a A Mississippi Szirénje c. filmjében, amiben Belmondo és Catherine Denevue játszották a főszerepeket.
Az Eredendő Bűn elvileg egy szerelmes film, hiszen Banderast (Vargast) egy beláthatatlan szenvedély kerget zavaros vizekre, de a szónak a szoros értelmében véve mégsem szerelmesfilm, mivel egyetlen nyugodt és érdek nélküli pillanat sem történik a film ideje alatt. Inkább hangsúlyosan kosztümös filmről van szó, XIX-ik századi erkölcsről és szokásokról, amibe Angelina Jolie alakja csak némi erőltetéssel fér bele. Trailer videó itt:
Port: Luis Antonio Vargas, a gazdag kávéültetvényes levelezés útján szerez magának feleséget, aki elég fiatal ahhoz, hogy gyermeket szüljön neki. Vargas nem szenvedélyre vagy szerelemre vágyik, gyakorlatias céljai vannak leendő nejével: legyen jó társaság, és hozza világra örököseit. Amikor megérkezik a postai úton szerzett menyasszony, Julia Russell, a férfi elámul érzéki szépségén. Ez a nő nem az a szerény lány, akire a küldött fénykép alapján számított. Csakhogy a fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után rejtélyesen eltűnik. Angelina Jolie szexvideók itt, és egy szexjelenet a filmből:
5 hozzászólás
Pingback:
Pingback:
Pingback:
Pingback:
Pingback: