Erőszak vagy intézet

Haragudtam rá, megalázó dolgokat művelt velem. Élettársam lett, mióta kihozott a nevelőintézetből, bár hivatosan a gyámom. Talán ezért éreztem, hogy tartozom neki azzal, hogy tűröm abszúrd dolgait. Mikor megismertem, nagyon féltem tőle. Épp a kimenőmből síettem vissza az intézetbe. Nyár volt, mégis korán sötétedett. A kocsiját nyitotta, mikor mellette haladtam volna el, de azon vettem magam észre, hogy egy pisztolycső nyomódott a tarkómhoz.
– Csak semmi ellenállás, vagy keresztül lőlek! Szállj be! – szólt egy erélyes hang.
Félelmemben beszálltam, ő pedig elindult. Remegő kézzel, kotorásztam a táskámban. Hová mehetünk? Vajon, miért? De csak magamban meditáltam rajta, meg sem mertem szólalni. Egyre gyorsabban vezetett. Elhagytuk a várost, és egy erdős, lakatlan részre hajtott. Beállt a fák közé.
– Kiszállás, szólt, mikor megállt.
Kiszálltam. A férfi becsukta az ajtókat.
– Mit akar tőlem, kérdeztem, közben igyekeztem alaposan szemügyre venni támadómat. Olyan 180 cm magas, izmos, arányos alkatú, borostás arcú, de mégis jóképű fickó volt.
– Már régóta figyellek picim, szólt, és cigarettára gyújtott pisztoly formájú öngyújtójával.
– Hát ez nem is fegyver, villant át fejemben a gondolat, és félre lökve a férfit futásnak eredtem. Ő gyorsan eltaposta a cigit, és futni kezdett utánam. Tán egy kilómétert is kergetett így, mikor zihálva megálltam.
– Jól futsz, cicus! De ugye nem hitted, hogy eltűnhetsz előlem?
– Mit akar, maga szemét!
– Na, mit gondolsz, szöszi?
Birkózni kezdtünk. Felmérve az erő viszonyokat, esélyt láttam a menekülésre. Viaskodtunk, de a férfi lépésről lépésre szabadított meg ruháimtól. A hosszú futás és küzdelem kifárasztott, de keményen védekeztem, erre ellökött.
Az ütéstől valószínűleg elvesztettem eszméletemet egy pillnatra, mert mire észbe kaptam, láttam, hogy anyaszült meztelenül fekszem a fűben. Letépte piros ruhámat és már saját nadrágját gombolta. Hiába próbáltam harapni, rúgni, karmolni, foglyul ejtett. A hátamra fordítva, kezeimet két oldalt a fejem fölött leszorította, próbálta lábaimat szétfeszíteni. Két kezemet hátra fogva óvszert vett elő, fogával felszakította a tasakot, és azt szájában tartva vette ki belőle a gumit. Gyors, gyakorlott mozdulattal felrántotta péniszére, és újra az előző pózba kényszerített. Behatolni próbált. Igyekeztem ellökni, és sikoltozni kezdtem keservesen. Hiába, a férfi játszik velem, mint macska az egérrel. Kemény vesszője minduntalan csiklómnak és ajkaimnak ütközik. Harcolunk. Magam se tudom, a fáradtság, vagy az inger kerekedett felül bennem, de hüvelyem lucskos odúként fogadta magába a férfit. Néhány húzás, és elélvezett. Most fáradtan, izzadtan fekszik az avarban. Megtörtént. A férfi öltözni kezdett. Mehetnünk, mondta.
– Még a nevedet sem tudom. Ugye, visszaviszel az intézetbe?- kérdeztem könnyes szemmel. Hát, így ismertem meg.
Béla bevitt a nevelőintézetbe és megígérte, ha jó kislány leszek és kívánságait teljesítem, kivesz innen.
Mikor a nevelőnő szídott a késés miatt, csak ez az utolsó mondat járt a fejemben, hogy nem sokáig leszek már itt. Ez adott erőt, hogy ne szóljak vissza valamit, amiért büntetésként megvonnák a kijárást.
Legközelebb már telefonon megbeszéltük, mikor engednek kimenőre, és Béla kocsival jött elém. Azt a napot sem felejtem el soha. Felvitt magához, és ott ült egy barátja is. Dolgoztak. Nekem az volt a feladatom, hogy szendvicseket készítsek és söröket vigyek be nekik. Nagy megbeszélésben voltak, műszaki rajzok és irományok borították be a szobát. Behoztam egy tálcán az ételt és italt, és mivel annyi hely nem volt, ahová letegyem, az asztalon lévő iratkupac tetejére helyeztem a tálcát. Féltem a letolástől, de nem azt kaptam, amire számítottam.
– Ő Eszter, tudod, róla meséltem – mutatott be Béla a másiknak.
Az idegen férfi tekintete végigpásztázott alakomon. Nem voltam kiöltzözve, egy feszesen hozzám símuló, csillogó anyagból készült short, és egy nyakban megkötős felső volt rajtam. Testem kontúrja áttetszett ruhámon. Melleim kidomborodtak a mély kivágás alól. Tisztában vagyok azzal, hogy lábaim milyen formásak, azért szeretem mutogatni őket. Láttam, az ismeretlen férfit is lenyűgöte, mert bámulta. Ahogy a meleg konyhából a szobába jöttem, a hőmérséklet változás miatt mellbimbóim szinte átszúrták pólómat.
– Csinos kis hölgy az én kedvesem, ugye?
Az idegen szóhoz se jutott a csodálattól, csak kábán nyúlt a korsó után.
– Vedd le a pólód, szívem, hadd legyen jó napja az én barátomnak, mondta Béla.
Azonnal engedelmeskedtem. Két kezemmel ellentétes oldalán megfogva a póló alját, felfelé lehúztam magamról, és lazán a földre dobtam. Az idegennek a sör is torkára szaladt, úgy beindult melleim látványától.
– Na mi van, öregem? – vigyorgott Béla. Jó bőr, mi? Ha még tudnád, milyen jó a francia játékok mesterségében.
De ha már itt vagy, könnyíts a barátomon, mutasd meg a tudományod cica – szólt hozzám!
Közben arrébb tolta az asztalt. Szó nélkül az idegen elé térdeltem, és a cippzárját gyors és határozoptt mozdulattal húztam lefelé. Az idegen zavarában ellenkezni próbált, kezével igyekezett elhárítani, de amikor széles, diszkréten rúzsozott ajkaimmal megérintetem nemi szervét, megadta magát. Azonnal számba vettem vértől duzzadó péniszét, és nyelvemmel izgatni kezdtem lágyan, keresve legérzékenyebb pontját. Az idegen hamar a számba élvezett. Lenyeltem az ondót és gondosan lenyaltam, tisztára takarítottam a férfi nemi szervét.
– Köszönjük Eszter, távozhatsz – szólt Béla.
Felálltam, magamra vettem a földön lévő felsőmet, és mintha nem történt volna semmi, hang nélkül kimentem. Az ajtóből visszanézve láttam, amint az idegen kipirult arccal, zavartan, kábultan gyömöszölte nadrágjába lankadt farkát, Béla vihogva nézte zavarát.
– Nos, hol is tartottunk? – húzta közelebb az asztalt Béla folytatván a tárgyalást.
Mondanom sem kell talán, az üzlet természetesen megköttetett. Mivel kiálltam a próbát, rövidesen elintézte Béla, hogy ő legyen a gyámom, így hozzá költöztem.