Fekete csipkeharisnya

Elena puritán körülmények között nevelkedett egy eldugott kis faluban. Szülei mindig állig fel voltak öltözve, és gondosan vigyáztak arra, hogy a kislány ne tudjon semmit, hogy mi történik a hálószobában. A kislány félelemmel figyelte a lányokat és fiúkat az aratásnál, ahogy el – eltűntek egy boglyában. Este az anyja az összes aprószentet leszedve pocskondiázta, főleg a lányokat. Elhordta őket mindenféle riherongynak, meg szajhának, meg falu rongyának, apja pedig sűrűn bólogatott rá. Tizenegy éves volt, amikor a tragédia bekövetkezett. A szénát hordták be, amikor a nehéz szekér feldőlt a szüleivel, és azok ott haltak meg a lovak, gerendák, és nyomtatók alatt. Elena a temetés után bekerült a városi árvaházba, mivel nem maradt élő rokona.
Az árvaházban kinevették, csúfolták visszahúzódottsága miatt. Csak egy barátnője volt Bea, akinek tetszett Elena viselkedése, és próbálta egy kicsit irányítani, az új életében.
– Nem kell ennyire félénknek lenned, amikor a többi lány csúfol, vágjál nekik oda! Erősebb vagy mint ők.
– Isten rossz néven veszi az erőszakot – pirult el a kislány.
– Szerintem a mulyaságot még rosszabb néven veszi. Ha nem teszel a lányok ellen semmit, mással is megcsinálják ugyan ezt, és akkor rosszat tettél. Elena elgondolkodott a dolgon, és másnap, amikor a hangadó Bessy megint csúfolni és taszigálni kezdte, Elena keze meglendült, és a csúfolódó a padlón találta magát, egy hatalmas vörös folttal a képén. Ezek után többet nem csúfolták, sőt lassan befogadták maguk közé.
Ősztől aztán a szomszédos iskolába kezdtek járni. Elena szorgalmas volt, és hamar megszerették a tanárok. Csak azért aggódtak, mert a többi maga korabeli lánnyal ellentétben, elutasította a fiúk közeledését. Játszott ugyan velük a szünetekben az udvaron, de amikor Joe McCartny a zálogosdi során arcul csókolta, Elena arcul ütötte. Az igazgató behivatta magához.
– Miért ütötted meg Joe – t?
– Mert megcsókolt. Az anyám szerint, aki csókot lop, az bűnt követ el – az igazgató égnek emelte a szemét, és arra gondolt, hogy miért szigorúbbak egyes emberek, mint az Isten?
– Ha Te is akarod, hogy megcsókoljon az a fiú akkor nem bűn. Hozzá tartozik az élethez. Amikor a barátnőidet csókolod arcon, amikor találkoztok, az sem bűn – Elena bólintott, és ezen túl a lány társaival sem puszilkodott.
Tizenhárom éves volt, amikor végre utolérte az első szerelem. Csinos, fejlett volt. Fekete haja, szinte már arisztokratikus arcot keretezett. Szája érzékien vastag volt, zöld szeme pedig mindig szelíden tekintett a világra. Karcsú volt, és már nőies. Mellei hegyesen domborodták ki a ruháját. Az árvaházi egyenruha is jól állt neki, és a sötétkék szín kiemelte szeme színét. A fiúk addig is bomlottak utána, de hiába. Elena mindet visszautasította. Miss. Jéghidegnek hívták. A szerelem Benny Moore képében kísértette meg. Új fiú volt, és Elenát emlékeztette az apjára. Magas, széles vállú volt, és jóképű. Kettővel felette járt, de az udvaron jól megnézték egymást, aztán Bennyt felvilágosította a többi fiú Miss Jéghidegről.
Este aztán, Bea sírva találta barátnőjét.
– Mi a bajod? – kérdezte.
– Nem tudom. Úgy bánt, hogy az új fiú is megtudta, hogy nem szeretem a fiúkat.
– Barátnőm, te szerelmes vagy! – kiáltott föl a lány, és átölelte barátnője vállát, aki legnagyobb meglepetésére, nem bújt ki az ölelésből.
– Most mit tegyek? – nézett rá az rémülten.
– Semmit. Járjál vele. A mamád is járt valószínűleg a papáddal mielőtt hozzá ment?
– Nem. Őket úgy adták össze, hogy sosem látták egymást.
– Gondoltam – motyogta maga elé Bea, hangosan pedig így szólt: – Ma már szerelemből házasodnak az emberek. Így helyes. Előbb megismerni egymást, aztán házasodni. Nem érdekből, a földért.
– Igen, ezt a mama is mondta. De ne gondold azt, hogy nem szerették egymást a papával.
– Szerencséjük volt. Gyűlölhették is volna egymást.
Éjjel aztán Bea furcsa zajra ébredt. Elena ágya felől érkezett. Már éppen fel akarta ébreszteni, amikor rájött, hogy mi is történik. Barátnője aludt, lábai széttárva, a takaróval pedig a csiklóját dörzsölte. Nyögdécselt, és zihált. Közel állt a kielégüléshez. Bea visszafeküdt, és elhatározta, hogy mindent elkövet, hogy barátnőjéből kinevelje anyja butaságát. Nem szenvedhet ez a szép, és kedves lány szülei kényszerházassága miatt. Bea aztán másnap reggel el is kezdte megvalósítani tervét. Oda ment Benny Roogerhez és elmondta neki, hogy Elena szerelmes belé, csak nagyon félénk. Elmesélte neki, hogy milyen neveltetést kapott a lány, aztán a többit Bennyre bízta. A fiú délben oda ült az ő asztalukhoz, és beszélgetni kezdett velük. Először a tanári kar után érdeklődött, majd elmesélte, hogy honnan jött, végül meghívta őket moziba. Ügyes fiú, gondolta magában Bea, hármasban könnyebben kötélnek áll majd Elena. Elfogadták a meghívást.
Bea ráerőltette barátnőjére egy blúzát, meg egy miniszoknyáját. Haját feltűzték, és engedte egy kicsit kifesteni is magát. Gyönyörű volt. Benny a mozi előtt várt rájuk. A szava is elállt mikor meglátta Elenát. Egy szerelmes filmre vett jegyet, Bea elfelejtett szólni neki, hogy Elena általában ott hagyja a filmeket a felénél, mert felháborodik az erkölcstelenségeken, csók, ölelkezés stb., de most nem így történt. Benny illendően viselkedett, és csak Elena kezét fogta, meg néha súgott neki pár szót. Hazafelé, pedig illendően mentek egymás mellett. Bea végül beszaladt a cukrászdába fagyiért, hogy kettesben maradhassanak. Mikor kijött barátnője éppen akkor törölte képen a fiút, és el akart szaladni, ám az megfogta a kezét, és könyörgőre fogta a szót. Bea várt addig, amíg látta, hogy Elena már nem akarja a fiút faképnél hagyni, aztán vitte oda a fagyit.
Végül Elena és Benny két hónapig jártak együtt, de a fiú végül megunta, hogy órákat kell könyörögnie egy apró csókért. Elena két napig sírt, amikor a fiú szakított vele.
– Látod, ezek a buta elveid – korholta- Bea. – Ma már nem így élünk. A szerelem nem bűn, hanem boldogság. Csókolózni, lelkezni pedig jó. Nem lesz az ember lánya egyből terhes, amikor valaki szereti, nem tanítottalak eleget, hogy hogyan kell vigyáznod magadra? De hiába minden. Elena nem sokat változott. Még három fiúval járt tizennyolc éves koráig. A csókolózásnál többet egyiknek sem engedett meg. Ha fenekéhez, melléhez értek azonnal kibontakozott az ölelésből, és beburkolózott hűvös tartózkodásába. Végül eljött a születésnapja, amikor az árvaház kötelékét el kellett hagynia. A szülei házát és földjét eladták, és nem messze az árvaháztól vettek egy lakást neki. Munkája is volt, egy állami fuvarozó vállalatnál lett a főnök titkárnője. Az első pár hónap nagyon gyorsan és monotonon telt. A monotonságot csak Bea heti egy – két alkalomkor való látogatása zavarta meg. Ilyenkor jókat nevettek, beültek egy moziba, vagy barangoltak a városban.
A változás januárban következett be. A főnök fia hazajött. Magas, kreolbőrű fekete hajú, kékszemű férfi volt. A neki fenntartott iroda eddig üres volt. Az egyetem után bejárta a fél világot, csak utána kellett elfoglalnia az állását apja mellett. Elena az első nap szemet szúrt neki. Sűrűn hívta be diktálni, gépelni. A második pénteken, pedig megkérte, hogy maradjon bent vele rendezni a régi irattárat. Elena nem is tudta, de jóleső izgalmat érzett az együttöltött idő iránt. A fiú felhozatta az irodájába az összes ügyiratot, kartotékot, és kettő után nekiálltak a munkának. Elenán, mint mindig állig begombolható blúz volt. Melege volt.
– Miért nem gombolja ki a blúzát? Még itt megfullad nekem – nevetett rá a férfi, és Elena most az egyszer nem pirult el mérgében, mert ilyet mertek neki mondani, hanem kigombolta a blúza nyakát. Rendezték, selejtezték a régi iratokat, és a férfi sűrűn hajolt közel a lányhoz, akit szinte már elbódított a férfias arcszesz illata. A férfi pedig szigorúan a munkával foglalkozott, és Elenát először dühítette, hogy valaki nem veszi észre.
– Nagyon késő lett – mondta a férfi, amikor végeztek – Meghívhatom vacsorázni? – Elena szíve nagyot dobbant, felvetette fejét benne ismét anyja hangja „Ne bízz a férfiban lányom. Ne menj vele sehova!„ de most nyelt egyet, és azt mondta, hogy köszöni, elfogadja a meghívást.
Az étterem drága, és elegáns volt. Jól érezte magát. A férfi kellemes társalkodó volt, és azon kívül, hogy, néha ha sóért nyúlt, vagy a pohárért, a kezük összeért, nem érintette meg. Végül kocsival hazavitte, és búcsúzáskor kezet csókolt neki. Elena teljesen el volt bűvölve. Felhívta barátnőjét, és boldogan mesélte el neki a történteket. Bea mikor letette a telefont, konstatálta, hogy barátnője a legveszedelmesebb férfi fajtával akadt össze, de valószínűleg ez kell neki, hogy végre megismerhesse a testi szerelmet. Hétfőn aztán Elena egy csokor virágot talált az asztalán. Kedden egy doboz parfümöt, szerdán pedig egy pár fekete csipkeharisnyát.
– Nem érdemlem meg én az ajándékokat – mondta a férfinak, és a parfümöt, meg a harisnyát letette a kis főnök íróasztalára.
– De. Adhatok a plusz munkákért pénzbeli jutalmat is, de én úgy gondoltam, hogy ezeknek jobban örülne – mondta a férfi, és remélte, hogy van annyira naiv a titkárnője, hogy el is hiszi, amit mond neki. Elena szeme pedig szikrát hányt, ahányszor csak valami zavarba ejtő dolgon törte a fejét.
– Hétvégén egyébként megint szükségem lenne magára.
– Jó – bólintott a lány, és kivitte magával az ajándékait. A hétvégét alig várta. Fekete szoknyát, és fehér blúzt vett fel. Vett magának egy harisnyakötőt, és felvette a harisnyát. Nyakára egy pöttynyi parfümöt tett, és elindult dolgozni.
A férfi örömmel konstatálta, hogy minden úgy alakul, ahogyan eltervezte. Alig várta, hogy ismét egyedül maradjanak délután. Ismét nekifogtak a munkának, és ő megint nem nyúlt Elenához, ám látta, hogy a lány azt szeretné, ha már kezdeményezne valamit. Már alig bírt magával, de tudta, hogy ehhez a lányhoz türelem kell. Az alkalom, pedig este hétkor jött el. Elena egy kimutatást kért, és át-hajolt az íróasztal felett. A férfit megcsapta a jól ismert parfüm illata, és nem bírta tovább, könnyedén szájon csókolta a lányt. Elena hátra hőkölt, de aztán elöntötte a méreg. Megint az anyja uralkodik rajta, gondolta, aztán átkarolta a férfi nyakát, és visszacsókolt. A férfi felállt az asztaltól, Elena is, és egymás karjába simultak.
– Szeretlek! – suttogta a férfi a lány fülébe, aztán apró csókokkal halmozta el azt.
– Én is – nyögte a lány, és arcát belefúrta a férfi vállába. A férfi a lány nyakát, haját csókolgatta, miközben keze hátát, fenekét simogatta. Elena keze is kalandozni kezdett, és csodálkozva tapintotta ki kedvese merev péniszét. Az mosolyogva eltolta magától a lányt, lehúzta a sliccét, és elővette. Elena szeme tágra nyílt.
– Nem láttál még kukit? – kérdezte a fiú, és tudta, hogy a lány ártatlanabb, mint gondolta.
– Nem, lányok között nevelkedtem – a fiú odalépett a lányhoz, és combjához dörzsölte – Ugye jó? Fogd meg! – Elena pedig megmarkolta. A férfi pedig megfogta a lány kezét, és lassan húzogatni kezdte a szerszámán azt. Elena pedig gyorsan tanult.
– Várj! – mondta a férfi, és eltolta magától ismét a lányt.
– Megengeded? – kérdezte, és elkezdte kigombolni Elena blúzát, a lány csak bólintott, majd az izgatottságtól megnyalta a száját. Hamarosan kivillant a fehérblúz alól fekete melltartója. A férfi sejtette, hogy fekete csipke melltartó van rajta, de elképedt a gyönyörű darabtól. Áldotta a lány rendkívüli ízlését. Lehajolt, és megcsókolta a formás, hegyes kis melleket a csipkén keresztül, mire a lány kéjesen felnyögött. Erre kibuggyantotta a tartóból kebleit, és felváltva szopni, becézgetni kezdte őket. Elena megtántorodott, és az íróasztal sarkába kapaszkodott meg. Hamarosan mellbimbói kemények lettek, és minden kis érintésük apró kis kéjes hullámot indítottak el benne. Öle, érezte, hogy egyre nedvesebbé válik. Keze ismét kedvese szerszámát kereste, és mikor megtalálta, már maga is tudta mit kell tennie. A férfi lehúzta róla a szoknyát, és felültette az asztalra.
– Gyönyörű rajtad a harisnya – dicsérte, majd végigcsókolta a lábait. Úgy volt, ahogy gondolta. A lányon a melltartó bugyi része volt, és hozzávaló harisnyakötő. Mikor a combjait is végigcsókolta, lassan elhúzta a kis bugyit, és becsókolt a lány kitárulkozó ölébe. Az felsikoltott. A sikoly pedig meglepetést, és kéjt sugárzott, elutasítást nem. Elena boldogan adta oda magát most az egyszer. Ha anyja szavai fel is tolultak benne, nem törődött velük. Kedvese nyelve pedig teste egyre érzékenyebb pontjait érintette. Kezével is ingerelni kezdte, Elena pedig egyre hevesebben vette a levegőt. Belseje rángani kezdett, és kedvese haját markolva életében először ébren is elélvezett. A férfi felállt, és gyorsan levetkőzött. Merev pénisze, mint Elena boldogságának zászlaja meredezett.
– Most Te jössz. Kapjad be – Elena egy kicsit meghökkent, de aztán úgy döntött, hogy eddig is minden jól esett. Letérdelt a férfi elé, és bekapta a furcsa szagú, és ízű nyalókát. Nyelte, szopta, és egyre jobban esett neki. Boldogan nézett föl kedvesére, és látta, hogy örömöt szerez neki.
A férfi lenyúlt, és a kezét is irányította, majd ő kapaszkodott a lány hajába, és nagyokat lökve beleélvezett a szájába, Elena pedig magán is csodálkozva nyelte a gecit. A férfi letérdelt mellé, és gyöngéden megcsókolta.
– Ugye, hogy milyen jó, Te kis drága?
– Igen – pihegte a lány.
– Szólíts a nevemen!
– Richard – a férfi ismét szájon csókolta, aztán leültek a padlószőnyegre, Elena az ölébe hajtotta a fejét, és félig aludt, miközben a másik cirógatta őt.
– Éhes vagyok – ült föl egy idő után a lány.
– Én is, csak én rád – mondta Richard és megsimogatta kedvese arcát – Várj, van egy kis meglepetésem – azzal felállt, és a hűtőből elővett egy üvegpezsgőt, meg szendvicseket. Pohár is került a szekrényből, aztán pukkant a pezsgősdugó, és amúgy a padlószőnyegen nekiálltak enni, meg inni.
– Finom. – mondta Elena teli szájjal, és ivott egy kortypezsgőt, pedig már zsongott egy kicsit a feje tőle.
– Így nem is annyira – mosolygott Richard, azzal levett egy darab sonkát, és Elena meztelen mellére rakta.
– Na, összekensz – méltatlankodott az, ám a férfi hozzá hajolt, és onnan kezdte el enni az ételt. Elena prűdségének teljesen véget vetett az ital.
– Na várj csak! – mondta, és nyakon öntötte a férfit pezsgővel, majd lenyalta nyakáról, válláról, melléről.
– Nem úgy kell azt – nevetett a másik, kivette a lány kezéből a poharat, töltött még, aztán beledugta ismét ágaskodó hímtagját. Elenának több sem kellett, és gyorsan bekapta. Szopni kezdett, Richard pedig a hátán áthajolva a fenekéről itta a pezsgőt. Aztán hanyatt fektette a lányt, és egy összegöngyölt sonkát dugott a hüvelyébe, onnan ette meg. Aztán Elena érezte, hogy a férfi meredező farkát a hüvelyéhez nyomja. Feltámadt benne az anyja által beléplántált félelem. Hallotta amint apjának mondja a konyhában a szénakazalban cicázó lányokra: „Isten megbünteti őket. Az ilyeneknek nagyon fáj az első.”
– Ne. Tolta el magától a férfit.
– Nem akarod? – kérdezte az csalódottan a lányt.
– De. De félek, hogy fájni fog.
– Ahogy én csinálom, nem. – súgta a lány fülébe Richard, és ismét simogatni kezdte.
Elena szinte elolvadt a karjaiba. Richard hanyatt döntötte, aztán ismét a lábai közé hajolt. Először kézzel, majd szájjal izgatta kedvesét, végül a dákójával kezdte ingerelni. Mikor már a lány teljesen nedves volt, lassan elkezdte bevezetni, aztán egy lökéssel felszakította a szűzhártyát. Elena éles, bár nem túl nagy fájdalmat érzett, és meleg vére végigfolyt a combján. Richard azonnal kihúzta, és simogatni, becézgetni kezdte.
– Nagyon fájt?
– Nem – bújt hozzá a lány. Aztán a férfi gyöngéden maga mellé fektette, egyik lábát felemelve ismét beléhatolt. Lassan gyöngéden kezdte el a mozgást, Elena pedig, mint oly sokszor az este folyamán elcsodálkozott teste reakcióin, boldogan adta át magát ismét a gyönyörnek. Richard minden egyes lökés után beljebb, és beljebb hatolt a forró kis barlangban. Aztán a lány lábát a nyakába vette, így most szembe került vele. Ismét lökött egyet, és betöltötte teljesen Elenát, a lány érezte, hogy heréi minden egyes lökésnél a fenekét verdesik. Öléből apró kis gyönyörhullámok indultak el, szeme megtelt könnyel, szája ki-száradt, háta ívbe görbült, és magával ragadta az ősi mindenbetöltő boldogság. Kedvese arca is eltorzult, még két nagyot lökött rajta, aztán a lány ismét meleg folyadékot érzett a combján, de ez most nem a vére volt, hanem kedvese kiömlő magja.