Fenekelés

Sosem a fájdalom miatt kívántam a fenekemre csapó tenyeret, és most, amikor megjegyzte, hogy milyen szép hangja van a csattanásoknak, elégedetten kínáltam tovább a seggem. Márcsak azért is, mert egy korábbi alkalommal én magam is ezért találtam izgatónak a dolgot. A tenyér okozta fájdalom egyébként meglepően erős tud lenni, de kellően nedves pinával ebből semmit nem lehet érezni, inkább csak tovább ingerel. Más körülmények között nem viselném, önmagában a fájdalom sosem érdekelt- persze más az, hogy izgalmi állapotban érdekes próbálgatni, mennyi az, ami még jól esik. De alapvetően ez sem jellemző.

Viszont egy békésen induló, együtt töltendő nap végére túlságosan begerjedve kétségbeesetten kerestük a megfelelő helyet a belváros szívében, ahol szabadjára engedhetjük a feltörni kívánkozó vágyakat. A nyílvános helyen történő szex pedig mindenki fantáziáját izgatja, miért is ne válasszuk egy kultúr hely kultúrált vécéjét. Furcsa, hogyha elérem a tudatmódosító hatású gerjedelmet, elfelejtem, hogy mások is vannak körülöttem, vagy legalábbis már nem érdekel többé. Csak vegyük már le az útban lévő ruhadarabokat, és már háttal neki támaszkodok a falnak, kitolva a fenekem. Korábban sosem éreztem így: nem számított semmi, csak magamban akartam tudni. Minden előjáték és udvarolgatás nélkül, csak azt akartam, hogy dugjon meg, hogy ne törődjön velem, ne finomkodjon, hogy még másnap is érezzem a pinámban a kemény farka nyomát -és kihűlni nem akaró helyét.

A bugyimat nem húztam le, fel se merült bennem, hogy kéne. Egyébként is egyre izgalmasabbnak tartom a különböző ruhadarabok viselését szex közben. Csak félrehúztam a tanga alig takaró részét, és a farka már belém is csúszott. Nem tudom, meddig tartott, az izgalmi szintet figyelembe véve nem túl sokáig. A kezét a falra támasztotta, épp a szám elé. Ösztönösen hajoltam oda és kezdtem nyalogatni az ujjait, az egyetlen testrészem, ami mindig el akarja foglalni magát valamivel. És ez a második helyezett a számomra legizgalmasabb pillanatok toplistán- persze erre az alkalomra értve.

A dobogós pedig csakis az a finoman csattanó hang lehet, ami a csempézett helység szűk falai között különösen izgalmasan visszhangzott. Biztosan kipirsodott a fenekem a tenyere alatt, de csak a hangjára figyeltem, ami a bőrünk találkozásakor csiklandozta végig a gerincem, és csak nyögni tudtam és nyögni akartam, mert túlságosan felizgatott, amit a testem (és lelkem) kapott…

Utólag sokkal higgadtabban, sokkal jobban elhúzva tudtam önkielgítés közben újrélni az egészet. És kicsit azóta is sajnálom, hogy az aznap viselt ruhám hátulján két hosszú, övnyi széles szalag lóg, amik összekötésével jobb tartása lesz a ruhának. De amik több mint tökéletesek lettel volna a csuklóim hátam mögött való összekötözésére is, ez pedig az egész dugásunknak adott volna jobb tartást… De majd legközelebb.